Hallowe'en ​Party (Hercule Poirot 39.) (Ariadne Oliver 7.) 86% 18 csillagozás

Egészen beteg könyv, szerintem a messze legbizarabb darab amit az írónőtől ismerek, de jó. Igazi halloweeni hangulata van.
Ó, és az első könyv a szerzőtől, amit eredetiben olvastam! * lelkes nyelvtanuló *

Ugyanitt: kértek almát?! ;)

Egy újabb nem olvastam, nem láttam sztori. Hasonlót már írt AC, bizonyos elemei nem voltak meglepőek, de azért voltak benne újdonságok. Nekem leginkább a kisvárosi hangulat miatt tetszett, a tettest (legalábbis az egyiket) sikerült kitalálni. Mondóka volt itt is, ennek most már utána akarok olvasni, mi ez a megszállottság AC-nél.

Nagyon tetszenek újabban az Ariadnés történetek. Az ő karaktere különleges színt visz a detektívtörténetekbe.
Érdekes az alaptörténet, és emiatt egyben borzasztóbb is, hogy ugyan egy negatív karakterről van szó, mégis gyermek az áldozat. Szóval jön is a kérdés, hogy ki lehetett az a gazember, aki egy gyermekkel képes végezni.
Aztán persze bekapcsolódik a történetbe hamar Poirot is, aki aztán kideríti az egész szövevényes történetet, hiszen hosszú a múlt árnya. Izgalmas volt végig, még úgyis, hogy magyarul már olvastam és így ismertem nagyjából a sztorit.

A filmvaltozat pergett vegig a szemem elott, es meglepodtem, hogy habar a film eleg jol koveti a konyvet, sok fontos elem nem jon at annyira, mint most (ujra)olvasas kozben.

Ariadne Oliver humorat nagyon elveztem, viszont sok mellekszereplo most eleg idegesitore, szerencsetlenre sikerult (foleg a nok, hogy olyan elesettek, mindenert elnezest kernek, egy ertelmes mondatot se tudtak kinyogni…)

A filmből sajnos nagyon jól emlékeztem, hogy ki a gyilkos (és ettől az egész kezdettől fogva olyan világos volt)… sőt, nem is sajnos, ez még hagyján. Csakhogy az egész könyvre rátelepedett valami nyúlós, hideg őszi köd, ami jót tett az atmoszférának, de nem mindig tett jót a tempónak. És Ariadne Oliver szerepelhetne még ennél is többet.

Nos ez tökéletes olvasmány lett volna Halloweenre. Olyan nagyon őszi hangulata van, igazi novemberi. Ariadne Oliverrel pedig most először találkoztam papíron, a filmet pedig talán láttam, talán nem, őszintén szólva nem emlékszem, így kedvem támadt elővenni. A kisvárosi hangulat is tetszett, különös helyen játszódik az egész. Picit talán sok a szereplő, több, mint ideális lenne, ettől szemernyit nehezebben követhető, átlátható, de ez végül is még nem tragédia. Meglepő módon jókat szórakoztam egyébként valamiért Mrs. Goodbodyn, mint helyi takarítón és boszorkányon.

Ariadne Oliver a kedvenc karakterem Agatha Christie-tol, mindig sajnalom, hogy nem szerepel tobb regenyben.

Az jutott eszembe az olvasás után, hogy a kevesebb, néha több. Túl sok szereplő, túl sok lehetséges bűntett, túl sok csavar. Agatha Christie ennél sokkal jobbakat is írt.