Halloween ​és halál (Hercule Poirot 36.) (Ariadne Oliver 7.) 372 csillagozás

Agatha Christie: Halloween és halál Agatha Christie: Halloween és halál

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad – Poirot zsenialitása.

Ellopott gyilkosság címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Európa, Budapest, 2016
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055396 · Fordította: Elekes Dóra
>!
Európa, Budapest, 2010
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630790215 · Fordította: Elekes Dóra

Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Ariadne Oliver · Albert Spence főfelügyelő · Judith Butler · Mrs. Goodbody · Mrs. Oliver


Kedvencelte 12

Most olvassa 6

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chivas>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Jó kis nyomozós történet volt, bár én is sejtettem már az elején hogy ki lesz a gyilkos! De azért volt meglepetés a végén! :)
Ami nagyon furcsa volt még, és amiért meg is néztem hogy mikor volt az eredeti kiadás, az az, hogy volt benne egy számítógépes hasonlat. Rettenet! :D (Poirot agya mint egy számítógép! Atyaég! Nekem az elektromos áram is furcsa ezekben a regényekben, nem hogy egy számítógép!!! Gyertyafény, gőz, századvégi hangulat, bajuszkötő, ezek igen, no de egy PC!)

10 hozzászólás
gabiica P>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Számomra ez kiemelkedően jó Agatha Christie kötet volt. Kezdjük ott, hogy talán először tippeltem meg jól a gyilkos kilétét. Persze, alátámasztható bizonyítékom nem volt, de eddig még csak a tippjeim sem működtek.
Viszont tényleg nagyon csavaros és érdekes történet volt ez. Összetett, tekervényes, elgondolkodtató, és egyben szörnyű is, hiszen a halottspoiler
Tetszett Poirot viselkedése, és nagy kedvencem lett Ariadne is.

3 hozzászólás
Klodette>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Úgy vélem, hogy pontosan időszerű ezt a regényt olvasni, hiszen Halloween ünnepe közeleg és most nem is készültem semmiféle extra bejegyzéssel, úgy mint tavaly, helyette viszont hozom ennek a nagyszerű kriminek a kritikáját, ajánlását.
Nem titkolom, hogy mind filmben, mind regényben, ez az egyik kedvenc AC történetem, még akkor is, ha kimondottan nehéz témákat boncolgat…
Emlékszem, hogy anno sosem gyanakodtam volna arra a bizonyos személyre, talán személyekre, de most, így második olvasatra, merőben átlátszóak voltak a szándékok, az indokok és persze a kegyetlenség is.
Borzalom, hogy az emberek mi mindenre nem képesek, ráadásul úgy, hogy közben teljesen nyugodt a lelkiismeretük. Nem igazán tudom mire vélni a dolgot és úgy érzem, hogy itt azért az elmebetegség is igen erősen szerepet játszott.
Mrs. Oliver még mindig az egyik kedvenc AC karakterem, mert olyan vicces párost alkotnak Poirot-val. Ők ketten kissé groteszk, furcsa duó, akiknek szinte soha semmi sem állhat az útjukba.
Azt viszont egyáltalán nem tudom megbocsátani, hogy a könyvben Michael Garfield férfiúi szépsége állandóan hangoztatva van, már – már visszatérő és igencsak jelentőségteljes motívum, de a filmben egy kimondottan nem szép férfi játssza…Persze tudom, ízlések és pofonok, de én akkor is így gondolom.
Azért ajánlom, hogy a könyv elolvasása után a filmre is szakítsatok egy kis időt, már csak a hangulata miatt is.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/10/konyvkritik…

eme P>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Nos, nem ez lesz a kedvenc AC-könyvem, de azért nem panaszkodom. Mrs. Ariadne Oliver felbukkanásának mindig örülök, még akkor is, ha krimiíróhoz kevésbé illő módon gondolatai néha szétszórtak. Megvan ennek a maga bizonyos bája, néha komikuma, főleg ha Poirot szürke sejtjeinek logikája mellett nyilvánul meg.
Az már kevésbé tetszett, hogy a cselekmény is eléggé szétszórt – vagy csak engem talált egy kevésbé koncentrációképes periódusomban –, de egy biztos, néha elvesztem benne. És még így is rátapintottam a bűnösre. Ez pedig nem túl jó pont AC esetében, aki a meglepetésre szokta alapozni regényei lezárását. Nem mondom, meglepetésből és csavarból ezúttal is bőségesen jutott a történetbe, néhol túl erőltetett módon is, mégis valahogy elmaradt a rácsodálkozó aha-effektus.
Aztán mintha picit túl sok mindent akart volna ezúttal összesűríteni Agatha néni, aki egy halloweeni gyerekzsúr apropóján nemcsak az aktuális gyilkosság elkövetője után nyomoztat Poirot-val, hanem mélyen visszanyúl a múltba (Poirot szavaival: „a múlt felől közelítjük meg a jelent”) – egyrészt a jelen bűncselekménye a környék múltjával és annak bűntetteivel áll kapcsolatban, másrészt a mitológiai allúziók sokaságával a szépség, művészet, bűn és ártatlanság meg hasonló témák örök aktualitását sugallja, picit elfilozofálgatva ezáltal időn, múlt és jelen kapcsolatán, az emberi természet változatlanságán, erkölcsön, társadalmon, igazságszolgáltatáson, áldozaton, határokon ésatöbbi.
Ha nem lenne elég Herkules és Ariadné a görög mitológiára való utaláshoz, a szerző beilleszt a regénybe egy Narcissus-Agamemnónt, akinek persze szüksége van egy Iphigéniára is, aztán egy Lady Macbeth is felbukkan a színen, és az egész meg van spékelve egy jó adag bibliai vonatkozással – alma meg Édenkert, kísértő Sátán, Ádám és Éva ésatöbbi. Meg hát Halloween van, pogány ünnepek és rítusok gyerekzsúrrá korcsosult halvány fénye – a vizsgán túliak ünnepe, ahol a látszólag ártalmatlan almahalászat, jelmezöltés és tűznyelés mellett, mögött még ma is ott kísért a gonosz – az iskolai vizsgák után valami komolyabba való beavatásra is sor kerül most, legalábbis egyesek számára.
Nem tudom, Poirot-t mennyire érdekli ez a mitológiai-irodalmi-filozófiai egyveleg, de azt hiszem, ő jobban el van foglalva a nyomozással, meg persze a mosolyogva tűrés hagyományának elsajátításával meg a fáradt láb kezelési módszereinek kutatásával, ugyanis a festett hajnak nincsenek különösebb mellékhatásai, de a szorító lakkcipő ugyancsak kellemetlen tud lenni. E kettő pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az örökifjú Poirot a nyilvánosság előtt megjelenjen. (Nem próbáltam utánaszámolni, de vajon hány éves lehetett Poirot 1969 körül? Valami matuzsálemi kort érhetett meg már addigra.)

És ha már múlt és jelen: nem tudom túltenni magam azon, hogy a hatvanas évek végén vagyunk. Az AC-regények hangulata, miliője az én elvárásaim szerint valahol a múlt század első pár évtizedét kellene felidézze, nekem minden, ami a modern világra utal, idegen testként hat a szövegben, így Poirot számítógép-agya is. Nem, hagyjuk a számítógépeket. Poirot agya kiismerhetetlenül és csodásan működik. Még akkor is, ha gépszerűen precízen és brilliáns logikával.
De maga Agatha néni sem biztos, hogy jól érezte magát akkori jelenében, mert mintha valami borongós nosztalgia villanna fel néha a regényben. Semmi sem olyan, mint régen – sem igazságszolgáltatás, sem gyereknevelés, főleg a lányokkal van gond – vagy mégsem? Ki tudja…
De hogy mi közük az elefántoknak az egészhez?

1 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Ez volt az első olyan A. C. könyvem, ahol sikerült rájönnöm a gyilkos kilétére! És ezért nagyon büszke vagyok magamra. :) Már 11-12 könyvet olvastam Agatha-tól és eddig mindig az orromnál fogva vezetett engem egészen a legvégéig és mindig az volt a gyilkos, akire álmomban sem gondoltam volna. Itt viszont sikerült mindent kitalálnom :) Nagyon jó kis történet volt ez! Igaz, hogy nagyon sajnáltam, hogy ebben a kötetben kisgyerekeknek kellett meghalnia, de Poirot hozta a maga formáját és sikerült felderítenie a bűntényt. Bámulatos, csavaros és ravasz ember ez a Poirot! :) Ebben a kötetben megjelenik Mrs. Oliver, mint Poirot detektívregény-író barátja, nagyon tetszett az ő karaktere, aranyos, kedves hölgy benyomását keltette és igyekezett segíteni Poirot-nak, ahol csak tudott. A cselekmény során a legjobban Mirandát sikerült megkedvelnem, ezt a bájos kislányt, aki képes a parkban felülni egy fa tetejére és elveszni a természet szeretetében. :)

Szücsi>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Tipikus Agatha könyv, csavaros történettel. Poirot ismét hozta a már jól megszokott formáját. Úgy irigylem a kis szürke agysejtjeit.

h_orsi P>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Ezt a könyvet teljesen random választottam a könyvtár polcáról, és nagyobb meglepetésben nem is lehetett volna részem. Kezdetben kicsit meghökkentett az áldozat kora, de ezen viszonylag gyorsan túl tudtam lendülni, amikor a „szemtanúk” is mind korukat meghazudtoló módon viselkedtek.
Rendkívül izgalmas és csavaros regénynek tartom a Halloween és halált. Soha sem lehet tudni, hogy mikor történik valami izgalmas. Rengeteg figyelemre méltó történet szál keveredik benne, és egyikre sem mondanám, hogy felesleges. A gyilkos személyét viszonylag korán ki lehet találni, azonban ez nem von el az olvasási élményből.
Ami pedig a legjobb: Ebben a kötetben Herkule Poirot olyan oldalát mutatja meg, amely kicsit emberibb. Szelíd, kedves, értelmes és csak egy dolgot tart szem előtt: Az igazságnak mindig ki kell derülnie.

Orsi_olvas>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Különleges hangulata van ennek a könyvnek.
Talán a halloween, a boszorkányos praktikák, talán a Kőfejtő kert vagy az a nosztalgia tehet róla, ahogy Mrs. Oliver és Poirot ifjabb éveikre vissza-visszaemlékeznek.
A cselekmény csavaros, talányos, ahogy AC-től megszoktuk. Valahogy nagyon szíven ütött, hogy gyerek volt az áldozat, ettől nagyon fenyegetőnek éltem meg az események alakulását.
A gyilkost és pár kisebb részletet most is sikerült kitalálnom, de ez nem von le semmit a könyv értékéből.
AC-be tavaly szerettem bele, és úgy tűnik tartós lesz a kapcsolatunk :)

Dénes_Gabriella P>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Nagyon kedveltem ezt a regényt is, a belőle készült sorozatrészt számtalanszor láttam, így nem volt túl sok meglepetés. :) Ugyanakkor ami jó, hogy számos dolog van máshogy megírva, mint ahogy a vászonra került.
Nagyon izgalmas (ha szabad így fogalmazni), ahogy egy cserfes és ostoba kislány tudtán kívül óriási bajba keveri magát. És hát persze a héttértörténet… érdekes, ahogy kiderülnek a múlt sejtelmes titkai.
És akár hiszel a halloweenben, akár nem, beláthatod: a múlt szellemei visszajárnak, amíg ki nem derülnek a titkok…

holdpillango>!
Agatha Christie: Halloween és halál

Juj! Ez volt az utolsó előtti olvasatlan Poirot-kötetem, már csak egy van hátra. Végtelenül hiányozni fog ez a számomra igazán humoros, bajszára (is) igen büszke detektívtárs.

„Egyedül a bajuszával volt elégedett: a szép, dús bajuszával, amely hálásan fogadta a gondoskodást, a rendszeres kefélgetést és nyírást. Nagyszerű bajusz volt. Poirot nem ismert senkit, akinek akár csak fele ilyen pompás bajusza lett volna.”

Ez a kötet kifejezetten tetszett, érdemes volt most, Halloween környékén elolvasni. Több korábbi kötetre visszautalt, illetve ismerős személyt felsorakoztatott a Halloween és halálban AC, hiszen Spence főfelügyelő és Ariadne Oliver is benne volt, akinek a karaktere szintén közel áll a szívemhez.
Maga a sztori egyébként személy szerint rosszul érintett, hiszen egy gyermek vízbe fojtásával kezdődik, de akadt még benne bőven erőszak.
A rejtélyt nagyjából sikerült felgöngyölítenem, legalábbis a gyilkos kilétére fényt derítettem, de azért teljesen nem sikerült kibogozni a szálakat, minden esetre büszke vagyok magamra! :D


Népszerű idézetek

Tinah>!

Eh bien, néha mernünk kell kockáztatni.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
1 hozzászólás
madárka>!

– Isten az égben! – kiáltott fel Spence főfelügyelő. – Ez nem lehet igaz! Nem lehet, és mégis az! Ez itt Hercule Poirot, úgy éljek!
– Bizony ám – mondta Poirot –, ezek szerint megismer. Örömmel hallom.
– Ki ne ismerné meg ezt a bajuszt?

5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Albert Spence főfelügyelő · Hercule Poirot
Sli P>!

Ő a maga részéről sohasem vágyott rá, hogy szép fiatalember lehessen, nem mintha erre bármiféle esélye lett volna valaha is. Egyedül a bajuszával volt elégedett: a szép, dús bajuszával, amely hálásan fogadta a gondoskodást, a rendszeres kefélgetést és nyírást. Nagyszerű bajusz volt. Poirot nem ismert senkit, akinek akár csak fele ilyen pompás bajusza lett volna. Mindazonáltal tisztában volt vele, hogy sohasem volt jóképű férfi. Szép meg aztán végképp nem.

247. oldal, 20. fejezet (Európa, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: bajusz · Hercule Poirot
3 hozzászólás
Signorina>!

– A múlt a jelen kulcsa – mondta Poirot bölcselkedve.

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
Jagika P>!

– Most már látom – mondta Poirot –, hogy magukkal nehéz dolgom lesz. Itt mindenki mindenfélét tud, de senki sem mond el nekem semmit.

192-193. oldal

Tinah>!

– Mesélje el, mi történt – mondta Poirot.
– Pontosan ezért jöttem. De most, hogy itt vagyok, olyan nehéz. Nem is tudom, hol kezdjem.
– Kezdje talán az elején – javasolta Poirot. – Vagy az túlontúl sablonos eljárás volna?

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
1 hozzászólás
Perly>!

A régi bűnök hosszú árnyékot vetnek – mondta Poirot. – Minél idősebb az ember, annál inkább belátja, hogy igaz a mondás.

Kapcsolódó szócikkek: bűn · Hercule Poirot
Sli P>!

Hercule Poirot-ra általában nem volt jellemző, hogy kikérje mások véleményét. Az esetek többségében megelégedett a sajátjával.

269. oldal, 22. fejezet (Európa, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot · vélemény
Szücsi>!

Az áldozat személye mindig fontos.

Kapcsolódó szócikkek: áldozat
Sli P>!

George, az inas lépett a szobába.
– Mr. Solomon Levy kereste, uram.
– Igen, sejtettem.
– Végtelenül sajnálja, de nem áll módjában meglátogatni önt ma este. Influenzával ágynak esett.
– Még hogy influenzával – mondta Hercule Poirot. – Egyszerűen csak csúnyán megfázott. Az emberek mindig azt hiszik, influenzájuk van. Csak hogy komolyan vegyék őket. Hogy együttérzést támaszthassanak másokban. A hörghurut nem elég jó, mert azzal nehezen lehet kellő mennyiségű együttérzést kicsiholni a barátokból.
– Én amondó vagyok, uram, hogy jobb is, ha nem jön – mondta George. – Ezek a felső légúti nyavalyák rendkívüli módon fertőzőek. Semmi szükség rá, hogy elkapja, uram.
– Az, bizony, szörnyen fárasztó volna – ismerte el Poirot.
Ismét megcsörrent a telefon.
– Ezúttal vajon ki hűlt meg? – csattant fel Poirot. – Senki mást nem hívtam ma estére.

25-26. oldal, 3. fejezet (Európa, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot · hörghurut · influenza

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Ariadne Oliver sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Zavaros vér
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Jud Meyrin: A múlt bűnei
Arthur Conan Doyle: A félelem völgye
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a sarlatán lélekbúvár
Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Stephen King: Mr. Mercedes