Halál ​a Níluson (Hercule Poirot 17.) (Race ezredes 3.) 92% 1118 csillagozás

Agatha minden szereplőjének nyomos oka van a gyilkosság elkövetésére. A gyilkos pedig mindig az, akinek kőbevésett és megdönthetetlen az alibije.
Ez most is így történt! A helyszín Egyiptom.Egy Nílusi hajóúton vagyunk. spoilerA híres Poirot nyomozó is az utasok között van. Így nem volt kétséges, hogy a lassan beinduló események ellenére egyszercsak gyilkosság áldozata lesz az egyik utas. Innentől beindul a nyomozás és felpörögnek a történések.
Most is egy izgalmas krimivel ajándékozott meg A.C., amely mindvégig tele van csavaros fordulatokkal.

Nemrég egy újabb kiadásban jelent meg idehaza, ráadásul a Kenneth Branagh féle feldolgozás is – elvileg – idén kerül a mozikba, bár számtalanszor leírtam már, hogy ezt azért jócskán kétlem…
Ám a kötet attól még pont aktuális, az egyik újra és újra elővett Agatha Christie klasszikus, egy igazi remekmű a krimi koronázatlan királynőjének pengeélű tollából.
A filmet persze nagyon várom, mert a szereposztás megint csak parádés és kövezzetek meg, de nekem tetszenek ezek az újfajta feldolgozások.
Az alapszituáció egy régen elcsépelt szerelmi háromszög kliséjére épül, de ezt ne rójuk fel az írónőnek, hiszen akkoriban még egyáltalán nem számított sablonosnak vagy elnyűttnek az ilyesfajta konfliktus középpontba helyezése.
A három főszereplő végzetes „kapcsolata" egy egyiptomi hajóúton csúcsosodik ki, ahol a gazdag ökörösnő életét veszti, Simon megsebesül és aztán persze mások is sorban hullani kezdenek, mint a legyek.
Természetesen mindenki gyanús és indítéka sem csak és kizárólag a félőrült Jacqueline-nak volt, szóval még szerencse, hogy kedvenc, belga detektívünk szintén a Níluson utazik, pont ezen a hajón.
A könyv egyik kivételes különlegessége, hogy a többi AC regényhez képest kimondottan későn következik be az első haláleset, habár persze mindannyian számítunk rá, de sokkal jobban megismerhetjük az áldozatot, úgymond személyesen és nem mások elbeszéléséből. Ettől talán még inkább megrázó az egész.
Ebben a történetben is sokféle, érdekes és megosztó karakterrel találkozhatunk, akiket viszonylag könnyen megkedvelhetünk, illetve meggyűlölhetünk.
Van benne bőven szerelmi szál, hazugság és megtévesztés, családi dráma, zsarolás, valamint persze az elmaradhatatlan, szürke kis agysejtek.
Számomra azért is emlékezetes és kiemelkedő a Poirot sztorik közül, mert a végkifejlet és a tettes kiléte hátborzongató módon hasonlít egy másik, talán kevésbé ismert Poirot regényére, ami a Hétvégi gyilkosság címet viseli.
Nem áll szándékomban spoilerezni, de maradjunk annyiban, hogy néha a túlságosan is egyértelmű dolgok pontosan azt jelentik, amire mindenki számít és amikben a hasonló krimikben mindenki csak legyint, hogy: „Áh, kizárt, hogy ő követte el a gyilkosságot, mert az túl kiszámítható, magától értetődő lett volna."
Aki még nem olvasta volna az mindenképpen készüljön fel, hiszen a lezárás hirtelen, sokkoló és végtelenül brutális.
Nem szívesen mondom, de akadtak olyan pillanatok, amikor képes voltam teljes mértékben együttérezni a negatív karakterekkel és megsajnáltam őket. :(
Meglepetésekben és fordulatokban most sincs hiány, szóval bátran ajánlom akár kezdő kötetnek is egy friss Agatha Christie munkássága után érdeklődőnek és persze azoknak, akik újraolvasnák ezt a jól ismert krimit.

Ennél is bővebben pedig:https://klodettevilaga.blogspot.com/2020/11/konyvkritik…

Muszáj azzal kezdenem, hogy most először sikerült teljesen kitalálnom a gyilkos személyét, motivációját. Már csak ezért sem tudok rossz értékelést adni neki, mert végre elértem ezt is :D

Mindettől eltekintve alapvetően nagyon jó történet volt. Annak ellenére, hogy majd' a feléig nem történt semmi érdemleges, mégis érdekes volt, izgalmas, teljes mértékben lekötött. Jó volt részletesen megismerni a szereplőket, és talán azért is sikerült megtalálnom a motivációt, mert ennyire oda tudtam figyelni már az elején is.
A felétől kezdve rohamosan beindulnak az események, néha csak kapkodtam a fejem, hogy mi, miért és hogyan történt.
Imádtam most is Poirot észjárását és nyomozását, hihetetlen, hogy mikre oda nem figyel, és milyen apró nyomok vezetik rá a megoldásra.

Számomra ez a könyv is bizonyította, hogy Agatha a krimik királynője!

A szerző egyik legjobb regénye, és bár a vége bizony túl melodramatikus – a szerkesztője helyében én nagyon lebeszéltem volna róla –, ettől függetlenül remek kis mű.

Érdekesen indult, egy AC regényben általában elég hamar történik a gyilkosság. Na, de nem ebben! Igazán nem bántam, mert így sokkal jobban megismertem a szereplőket. A gyilkosság előtt is fenn tartotta az érdeklődésem, ebben a kis csapatban ugyanis vannak ám egyéniségek. Jó volt a helyszín is; ez a kis hajókázás a Níluson.. Nagyon bele tudtam élni magam. :D
Ezúttal sem találtam ki, ki a gyilkos. Roppant furfangos bűntényről van szó most is, valahogy mostanában kifogom ezeket.
Zseniális könyv!

Első könyvem az írónőtől és egészen lenyűgözött. Imádtam a jellemábrázolásait, ahogy megismerkedünk a szereplőkkel. A nyomozás menete pedig zseniális. Arra nagyon büszke vagyok, hogy elég gyorsan rajöttem ki a gyilkos, viszont a hogyanra nem és ezen kívül is volt számtalan meglepő fordulat a könyvben.

Annyira jó Agatha Christie-könyveket olvasni! Igaz, hogy általában nem találom ki a gyilkos személyét, különösen, ha olyan faramuci a bűntett, mint ebben az esetben. spoiler A hajón összegyűlt társaság igen sokszínű volt, tetszett a történetük is.
Poirot-t azonban igen nehéz rózsaszín ingben elképzelnem…

Ez is egy letehetetlen könyv az írónőtől. Hát nekem ritka utálos volt a főszereplő Linneth. Tényleg azt hiszik, hogy ha pénzük van, akkor minden az övék. Hát most kiderült, hogy talán mégsem :) Ahogy végigviszi A.C. a történetet a végkifejletig, az valami fantasztikus. Nagyon érdekes és izgalmas volt, pedig mivel már olvastam és láttam a sorozatban is filmen, tudtam, mi lesz a vége, de így is nagyon tetszett. Poirot persze megint zseniális volt, mint mindig.

Most, h jön az új film, újra kellett olvasnom. Megvolt már magyarul, angolul, megvolt már a Suchet film, az Ustinov film, mégis tudott újat mondani, pl nekem az totál elveszett, h Joanna kb az ötödik oldalon megmondja Linnettnek, h szakítsa meg a kapcsolatot Jackie-vel, mert ennek így rossz vége lesz…
Nagyon szeretem Kenneth Branagh-t, de ettôl most félek kicsit. Az Orient nem tetszett, nem a szereplôgárdán múlt, és hát most is jó kis csapatot szedett össze. Linnet egyébként 20 éves Gal Gadot meg 35.
A Suchet könyvet is örülök, h elolvastam, mert olyan Poirot elemzést szedett össze az évek során, h egészen elképesztô. Az ô segítségével értettem meg pl, h a Nílus végén az Ustinov Poirot megölelte a fiatalokat. Poirot nem tett volna ilyet.
Csak ismételni tudom magam, ez a nô egy zseni!

Minél több krimit olvasok annál ügyesebben oldom meg én is a rejtélyeket. Na persze Poirot papa nyomába soha nem fogok érni, de legalább itt rájöttem hogy ki a tettes, szóval nagyon büszke vagyok magamra.
Nagyon jó volt természetesen ez a történet is. Alig vártam, hogy végre történjen valami izgalmas.
Poirot papa még mindig zseniálisan oldja meg a rejtélyeket, nincs is nála jobb nyomozó még mindig azt mondom.