Halál ​a Níluson (Hercule Poirot 17.) (Race ezredes 3.) 92% 859 csillagozás

Muszáj azzal kezdenem, hogy most először sikerült teljesen kitalálnom a gyilkos személyét, motivációját. Már csak ezért sem tudok rossz értékelést adni neki, mert végre elértem ezt is :D

Mindettől eltekintve alapvetően nagyon jó történet volt. Annak ellenére, hogy majd' a feléig nem történt semmi érdemleges, mégis érdekes volt, izgalmas, teljes mértékben lekötött. Jó volt részletesen megismerni a szereplőket, és talán azért is sikerült megtalálnom a motivációt, mert ennyire oda tudtam figyelni már az elején is.
A felétől kezdve rohamosan beindulnak az események, néha csak kapkodtam a fejem, hogy mi, miért és hogyan történt.
Imádtam most is Poirot észjárását és nyomozását, hihetetlen, hogy mikre oda nem figyel, és milyen apró nyomok vezetik rá a megoldásra.

Számomra ez a könyv is bizonyította, hogy Agatha a krimik királynője!

A szerző egyik legjobb regénye, és bár a vége bizony túl melodramatikus – a szerkesztője helyében én nagyon lebeszéltem volna róla –, ettől függetlenül remek kis mű.

Érdekesen indult, egy AC regényben általában elég hamar történik a gyilkosság. Na, de nem ebben! Igazán nem bántam, mert így sokkal jobban megismertem a szereplőket. A gyilkosság előtt is fenn tartotta az érdeklődésem, ebben a kis csapatban ugyanis vannak ám egyéniségek. Jó volt a helyszín is; ez a kis hajókázás a Níluson.. Nagyon bele tudtam élni magam. :D
Ezúttal sem találtam ki, ki a gyilkos. Roppant furfangos bűntényről van szó most is, valahogy mostanában kifogom ezeket.
Zseniális könyv!

Minél több krimit olvasok annál ügyesebben oldom meg én is a rejtélyeket. Na persze Poirot papa nyomába soha nem fogok érni, de legalább itt rájöttem hogy ki a tettes, szóval nagyon büszke vagyok magamra.
Nagyon jó volt természetesen ez a történet is. Alig vártam, hogy végre történjen valami izgalmas.
Poirot papa még mindig zseniálisan oldja meg a rejtélyeket, nincs is nála jobb nyomozó még mindig azt mondom.

Ez a kötet is a kedvenceim közé tartozik. Emlékszem, mikor először olvastam, azért szurkoltam, hogy ne legyen gyilkos. Nem mintha mentséget keresnék a tettes számára, mert aljas szándékkal követte el a gyilkosságot. Inkább, azért mert tetszett a hajókázás és a társaság, ami összeverődött egy út erejéig. Szinte mindegyikük egy kicsit flúgos és érdekes volt figyelni őket.

Nagyon kellemes, egyáltalán nem megrázó krimi. Nincs benne olyan őrületesen sok csavar. Számomra teljesen érthető volt az egész felvezetés, tárgyalás és befejezés is. Teljesen logikus felépítésű és abszolút átlátható, mégis izgalmas történet.
Van eleje, van közepe és van vége, nem úgy mint sok mai kriminek nevezett szennynek.
A helyszínválasztás számomra különösen kedves volt.Teljesen felvillanyozódtam attól, hogy kikeveredtünk Angliából és elhagytuk az európai országokat is. Nekem az összes AC regény közül ennek a leírásai tetszettek a legjobban.
Tényleg nagyon tetszett minden. Az értékéből még az sem von le, hogy kitaláltam a gyilkos személyét.
http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/09/2016-ban-elhatar…

Agatha Christie most sem okozott csalódást! Bár már az elejétől tudtam, ki spoiler lesz a gyilkos, maga a bűntény izgalmas volt és nagyon fondorlatos. Poirot ismét olyan semmiségekből jött rá a bűntény megoldására, amire magamtól az életben nem gondoltam volna.
Végül fél csillagot levontam, mert már az elején egyértelmű, hogy ki az áll az egész hátterében, de maga a bűntény megoldása végett megéri elolvasni.

Kedvenceim a Poirot regények ezért a regény zsenialitása elragadt. Már a történet helyszíne sem szokványos, egy turistahajón játszódik. Sok csavar jelenik meg , hogy elvonja a figyelmet arról akire terelődhetne a gyanú.Az eltervezett eseménybe mindig belekerül egy-egy váratlan dolog emiatt változtatni kell a forgatókönyvön, ami végül a vesztük lesz. A történet mozgatóereje a gazdagság és a pénz lenne. Agatha Christie rajongóknak ajánlom a könyvet, azon belül is Poirot rajongóknak de a krimi rajongók szeretni fogják.

Nehéz rangsorolni a kedvenc Christie regényeimet, de ez a könyv biztos dobogós lenne. A zseniális csavar sajnos már nem tud meglepni, mert annyiszor olvastam, hogyha akarnám, se tudnám elfelejteni a bűntény megoldását, de ettől függetlenül is olvastatja magát. Pedig nem is kifejezetten humorosan írt, és a szereplőgárda sem annyira emlékezetes… mégis, a történetnek valahogy varázsa van. Mint Linnet Ridgeway-nek, a gazdag, okos, csinos fiatal lánynak, akinek az ellenségeken kívül mindene megvan. Legalábbis így hiszi.
Poirot csupán egy gondtalan nyaralást óhajtott, de most határozottan rossz előérzete van (nem csak azért, mert egyes utastársai a szexről óhajtanak vele társalogni), és ezek a tényezők bizony garantálják, hogy itt nemsokára kezdetét veszi a nyomozás. Vízbe pottyant rejtélyes holmik, gyöngysor harapdálás, zöldségekkel teli levél, furcsán büdös körömlakk… a szerelem még mindig veszélyes, és továbbra sem kifizetődő. Ahogy gyilkosokat zsarolni sem.
A helyenként nyomasztó légkört kellemesen oldja a szikrázó egyiptomi napsütés, és sztoribeli kedvenc figurám, Mr. Ferguson, aki oly üdítő színfolt a hajón, mint Poirot koma rózsaszín inge. :D

"- Mi van magával, Monsieur Poirot? Nagyon elhallgatott!
– Csak gondolkodom, barátom, csak gondolkodom.
– Meditáció a Halálról. A Végtelen Halál, írta Hercule Poirot. A közismert detektív kitűnő monográfiája.
– Monsieur Ferguson, maga elképesztően szemtelen!
– Meg kell bocsásson nekem! Szeretem megtámadni a hivatalos intézményeket."

Hát ez a könyv aztán ott van. :) Nagyon okosan kitervelt bűntény volt. Végig éreztem, hogy ki az elkövető és most valóban ki is találtam. :) Bár többször megcsavarta a történetet AC, de nem tudott félrevezetni. :) Nagyon jó történet. Kedvencem lett. :)