Halál ​a Níluson (Hercule Poirot 17.) (Race ezredes 3.) 91% 707 csillagozás

Muszáj azzal kezdenem, hogy most először sikerült teljesen kitalálnom a gyilkos személyét, motivációját. Már csak ezért sem tudok rossz értékelést adni neki, mert végre elértem ezt is :D

Mindettől eltekintve alapvetően nagyon jó történet volt. Annak ellenére, hogy majd' a feléig nem történt semmi érdemleges, mégis érdekes volt, izgalmas, teljes mértékben lekötött. Jó volt részletesen megismerni a szereplőket, és talán azért is sikerült megtalálnom a motivációt, mert ennyire oda tudtam figyelni már az elején is.
A felétől kezdve rohamosan beindulnak az események, néha csak kapkodtam a fejem, hogy mi, miért és hogyan történt.
Imádtam most is Poirot észjárását és nyomozását, hihetetlen, hogy mikre oda nem figyel, és milyen apró nyomok vezetik rá a megoldásra.

Számomra ez a könyv is bizonyította, hogy Agatha a krimik királynője!

Minél több krimit olvasok annál ügyesebben oldom meg én is a rejtélyeket. Na persze Poirot papa nyomába soha nem fogok érni, de legalább itt rájöttem hogy ki a tettes, szóval nagyon büszke vagyok magamra.
Nagyon jó volt természetesen ez a történet is. Alig vártam, hogy végre történjen valami izgalmas.
Poirot papa még mindig zseniálisan oldja meg a rejtélyeket, nincs is nála jobb nyomozó még mindig azt mondom.

Ez a kötet is a kedvenceim közé tartozik. Emlékszem, mikor először olvastam, azért szurkoltam, hogy ne legyen gyilkos. Nem mintha mentséget keresnék a tettes számára, mert aljas szándékkal követte el a gyilkosságot. Inkább, azért mert tetszett a hajókázás és a társaság, ami összeverődött egy út erejéig. Szinte mindegyikük egy kicsit flúgos és érdekes volt figyelni őket.

Nagyon kellemes, egyáltalán nem megrázó krimi. Nincs benne olyan őrületesen sok csavar. Számomra teljesen érthető volt az egész felvezetés, tárgyalás és befejezés is. Teljesen logikus felépítésű és abszolút átlátható, mégis izgalmas történet.
Van eleje, van közepe és van vége, nem úgy mint sok mai kriminek nevezett szennynek.
A helyszínválasztás számomra különösen kedves volt.Teljesen felvillanyozódtam attól, hogy kikeveredtünk Angliából és elhagytuk az európai országokat is. Nekem az összes AC regény közül ennek a leírásai tetszettek a legjobban.
Tényleg nagyon tetszett minden. Az értékéből még az sem von le, hogy kitaláltam a gyilkos személyét.
http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/09/2016-ban-elhatar…

Agatha Christie most sem okozott csalódást! Bár már az elejétől tudtam, ki spoiler lesz a gyilkos, maga a bűntény izgalmas volt és nagyon fondorlatos. Poirot ismét olyan semmiségekből jött rá a bűntény megoldására, amire magamtól az életben nem gondoltam volna.
Végül fél csillagot levontam, mert már az elején egyértelmű, hogy ki az áll az egész hátterében, de maga a bűntény megoldása végett megéri elolvasni.

Nehéz rangsorolni a kedvenc Christie regényeimet, de ez a könyv biztos dobogós lenne. A zseniális csavar sajnos már nem tud meglepni, mert annyiszor olvastam, hogyha akarnám, se tudnám elfelejteni a bűntény megoldását, de ettől függetlenül is olvastatja magát. Pedig nem is kifejezetten humorosan írt, és a szereplőgárda sem annyira emlékezetes… mégis, a történetnek valahogy varázsa van. Mint Linnet Ridgeway-nek, a gazdag, okos, csinos fiatal lánynak, akinek az ellenségeken kívül mindene megvan. Legalábbis így hiszi.
Poirot csupán egy gondtalan nyaralást óhajtott, de most határozottan rossz előérzete van (nem csak azért, mert egyes utastársai a szexről óhajtanak vele társalogni), és ezek a tényezők bizony garantálják, hogy itt nemsokára kezdetét veszi a nyomozás. Vízbe pottyant rejtélyes holmik, gyöngysor harapdálás, zöldségekkel teli levél, furcsán büdös körömlakk… a szerelem még mindig veszélyes, és továbbra sem kifizetődő. Ahogy gyilkosokat zsarolni sem.
A helyenként nyomasztó légkört kellemesen oldja a szikrázó egyiptomi napsütés, és sztoribeli kedvenc figurám, Mr. Ferguson, aki oly üdítő színfolt a hajón, mint Poirot koma rózsaszín inge. :D

"- Mi van magával, Monsieur Poirot? Nagyon elhallgatott!
– Csak gondolkodom, barátom, csak gondolkodom.
– Meditáció a Halálról. A Végtelen Halál, írta Hercule Poirot. A közismert detektív kitűnő monográfiája.
– Monsieur Ferguson, maga elképesztően szemtelen!
– Meg kell bocsásson nekem! Szeretem megtámadni a hivatalos intézményeket."

Úgy gondolom, hogy fogok még olvasni az írónőtől.
Eleinte nem nagyon tudtam megjegyezni, hogy ki kicsoda de ahogy haladt a történet úgy jegyeztem meg őket, és keltette fel még jobban az érdeklődésemet a könyv.

Hát ez a könyv aztán ott van. :) Nagyon okosan kitervelt bűntény volt. Végig éreztem, hogy ki az elkövető és most valóban ki is találtam. :) Bár többször megcsavarta a történetet AC, de nem tudott félrevezetni. :) Nagyon jó történet. Kedvencem lett. :)

Ez bizony nagyon jó volt!

Csodás tájakon jártunk, meseszépek a leírások, a történet érdekes, csavaros, a szereplők pszichológiai háttere okosan felépített. Talán ez tetszett benne leginkább: Poirot (és persze vele együtt én is) erősen támaszkodott a szereplők lelki alkatára a bűnügy(ek) kiderítése közben.
Mind a gyilkos személyére, mind a csalás és rablás elkövetőjét kitaláltam, habár a hogyan-okra és miként-ekre nem minden esetben jöttem rá.
Teljesen magával ragadott olvasás közben: egész biztosan a legjobbak között van az általam eddig olvasott AC közül.

Egyszerűen imádom. Poirot ide vagy oda, ezt a regényt nem lehet nem szeretni. Nagyjából 18-20 év telt el azóta, hogy utoljára olvastam, így azért voltak dolgok, amik újdonságként hatottak. De volt most más is, ami akkor még nem. Ez pedig a Google Maps. A csodás leírásoktól kedvet kaptam én is egy kis nílusi hajókázáshoz, illetve egy egyiptomi luxusutazáshoz, úgyhogy, ha csak virtuálisan is, de végigjártam a helyszíneket, amiket megemlítenek a könyvben. Felettébb jól szórakoztam, olyannyira, hogy jól el is vette az időt az olvasástól. De nem bánom, mert ez egy remek kis pluszt is adott mellé, és együtt a kettőt még jobban élveztem. Habár nem találtam meg minden helyszínt, de jól elkalandoztam.
Na, meg a könyvtől is, de ez talán bocsánatos bűn. :)
Ennek a történetnek (is) a karakterábrázolás az egyik erőssége. Ahogy szépen kibontakoznak az egyes szereplők tulajdonságai, ahogy haladunk a végkifejlet felé.. egy percig sem unatkoztam. AC-nél – bármennyire tetszik is az adott könyv – nekem ritka, hogy kedvenc karaktert „válasszak”, de itt megtörtént. Sőt, mindjárt többet is.
A gyilkos kiléte nem, de néhány csavar azért elég meglepő. És zseniális! Nálam ez a könyv benne van a tup5 Agatha Christie-regényben.