Halál ​a felhők fölött (Hercule Poirot 12.) 86% 181 csillagozás

Nem a legjobb AC regény, amit eddig olvastam, de kellemes olvasmány volt. Volt pár dolog, ami nem igazán tetszett benne: pl.: hogy Japp felügyelő egy IQ light tuskó off, illetve, hogy Poirot tud dolgokat, de semmit nem hajlandó megosztani a külvilággal, mondván, hogy még csak gyanú. Nem tudom, hogy a detektív e sajátossága jobban kidomborodik ebben regényben, vagy csak én voltam érzékenyebb hangulatomban, mindenesetre itt igazán zavart. Egészen meglepő fordulat viszont, hogy kitaláltam, ki volt a gyilkos. Részben mármint, mert eredetileg csak spoiler.
Összességében jó kis olvasmány volt, de semmi katartikus élmény.

Kicsit kezdem úgy érezni, mintha Agatha Christie kitalált volna néhány alapötletet, aztán ugyanazokat valósítaná meg különböző formákban. Ilyen volt ez a kötet is, ami nagyon erősen hajazott a Gyilkosság az Orient expressen címűre és még a Tíz kicsi négerre is.
Bezárva egy társaság, ahol mindenki gyanús. Ismerős valahonnan, méghozzá pont az szerző más műveiből.
Így elég illúzióromboló volt az olvasás.

Nagyon régen olvastam, és valamikor a könyv felénél kezdtem rákoncentrálni egy személyre, aki aztán bejött. Hogy ebből mennyi volt az összeszedett emlék, vagy a sok-sok meghallgatás eredménye, azt nem tudnám megmondani. Tény, hogy nem AC legjobb regénye, de végig fenntartja a figyelmet, és folyton sok a nyitott kérdés. Konkrétan legalább 200 oldalon keresztül csak kétségek vannak, és csak az utolsó 20-25 oldalon peregnek fel az események, illetve bukkannak fel addig fel nem fedett információk. Poirot (vagy Agatha néni) nagyon csavarosan gondolkodik, és itt előjönnek romantikus szálak is. AC-rajongóknak kötelező, minden más krimikedvelőnek erősen ajánlott! Kellemes, maximum egy napos olvasmány!

Igazából ez úgy van –most már rájöttem-, hogy Mary Westmacott írt Agatha Christie álnéven kriminek álcázott romantikus regényeket.

Ebben a történetben is megmutatkozik Christie javíthatatlan romantikus énje, ami nagyban segíti a gyilkos kilétének feltárását. A végére minden göröngy kisimul, és egy katartikusnak ugyan nem nevezhető, de egy napozóágyban fészkelődős hepiend, némi citrommal és jéggel azért jut a végére.

A Halál a felhők fölött-nek legnagyobb hibája, hogy túl sok szereplővel dolgozik, és így az írónő –a történet rövidsége miatt is- nem tud kellő figyelmet szentelni az egyes karaktereknek. Emiatt elég sok potenciális gyilkost ki lehetett húzni a listáról. Egyébként pedig jöttek a szokásos panelek, amikkel Christie dolgozik, és eljuttatják a történetet a döbbenetes végkifejletig.

Nem a legkiemelkedőbb Christie, de azért vannak gyengébbek is.

A kötet érdekessége, hogy eredetileg „Halál a felhők között-nek” fordították –később ezzel a címmel is kiadták–, de közben valaki meggondolhatta magát, mivel a belíveken még ez a cím szerepel.

Miután már többször vonatoztam Poirot mesterrel, muszáj volt közlekedési eszközt váltani. Ki és hogyan volt képes elkövetni egy gyilkosságot jó néhány másik ember előtt? Szokás szerint szinte mindenkit végiggyanúsítottam a valódi gyilkost leszámítva.

Ezt olvastam valamikor az ősidőkben, de már abszolút nem emlékeztem a gyilkos kilétére, úgyhogy újoncként élveztem végig, ráadásul, csak a pikantéria kedvéért, én is a repülőn ülve kezdtem olvasni. Ha Wizz járaton történt volna a gyilkosság, Poirot nem kellett volna tesztelje, hogy feltűnő-e fúvócsővel becélozni valakit, mert először három embert fel kellett volna állítson, a lelepleződés biztosítva.
Na de a regényre visszatérve: megint egy zseniális, mindennapi életben gyakran ismétlődő szituációra épül a gyilkos kiléte. Egyik legjobb darab!

Még olvasás után sem tudom eldönteni, hogy olvastam-e én ezt már valamikor régen vagy sem… szinte végig deja vu-m volt, ennek ellenére egy csavarra sem jöttem rá pontosan, és az ahaemlékszemmár érzés sem jött el… talán csak emlékeztetett egy másik regényre :)
Amúgy egy átlagos AC, nem volt unalmas, de akkora bravúr sem, mint más könyvei.
Poirot persze ugyanolyan, mint mindig, néha szeretnék azért egy józanító pofont adni neki :)

Nem tudok lassan már semmi újat írni. Rájöttem, hogy egy AC történetnél felesleges találgatni ki a gyilkos, alapjáraton az összes szereplő gyanús:D Hozta a szokásos papírformákat a könyv,nem volt rossz de kiemelkedő se. Mindenesetre szórakoztató volt. Poirot továbbra is kedvenc a sznob viselkedésével együtt…:D

Nagyon tetszett a könyv. Persze a végén volt fordulat és csavar. Volt egy-két szereplő, aki elég viccesen adta elő a dolgokat. :)
Sok gyanús tárgy, gyanús személyek.. és mégsem sikerült kitalálnom :)

Rájöttem, hogy sokkal jobban tetszenek AC könyvei, ha meg sem próbálom kitalálni, hogy ki a gyilkos. Most csak úgy hagytam magam sodródni az eseményekkel, és ez sokkal jobb volt mint a találgatások.