Gyilkosvadászat , alias Gloriett a hullának
„ Mrs. Oliver elvállalja, hogy Sir George Stubbs vidéki kastélyában, a kerti ünnepélyen megrendez egy „Hol a hulla?” játékot. De először is odahívja a világ leghíresebb belgáját, Hercule Poirot-t, mert valami nem tetszik neki. Poirot, aki már megszokta, hogy a regényírónő rosszul fejezi ki magát, vállalja a vizsgálódást. A játék természetesen komolyra fordul: meghal az a cserkészlány, akinek csak játszania kéne a hullát. ”
–
Egy újabb kedvenc Agatha Christie regény, Hercule Poirot-val a nyomozói főszerepben.
.
Hihetetlen volt, mindazonáltal, ez volt az első regényem a krimik királynőjének tollából , ahol a történet felénél elkezdtem sejteni, ki volt a gyilkos.(És igazam lett ) Ám ilyen agyafúrt megoldásra azért mégsem számítottam.
Remek nyári krimi!
Adott a gyönyörű helyszín,a Nasse- birtok. – „Gyönyörű ház gyönyörű kerttel. Végtelen béke és nyugalom lakozik itt.”
Aztán valami megzavarja ezt a felhőtlen békét.
„ – A csónakházban kellett várakoznia, és amikor úgy hallotta, hogy valaki közeledik az ajtó felé, akkor le kellett feküdnie a padlóra, a nyakára tenni a kötelet, és úgy tenni, mintha halott lenne. -” Ez volt a gyilkosvadászat játékban a kis cserkészlány, Marlene feladata.
Azonban a játékból valóság lesz & a lány ténylegesen meghal.
Az egésznek semmi értelme.
Ezzel párhuzamosan eltűnik a színről Lady Hattie Stubbs is, kinek rég nem látott unokatestvére épp aznap érkezik.
„ – Annyi bizonyos – mondta –, hogy az élet tele van meglepetésekkel: idejövök, hogy meglátogassam egy fiatal unokatestvéremet, akit évek óta nem láttam, élvezem a gyönyörű tájat, erre mi történik? Egy karneválba csöppenek, ahol kókuszdiók repkednek a fejem mellett, majd a komédia közvetlenül ezután tragédiába vált, én pedig egy gyilkosság közepén találom magam. ”
Hattie-nek nyoma vész,noha a legtöbben, akik a házban laknak szentül megvannak győződve, a kastély úrnőjének nincs ki mind a négy kereke és felettébb féleszű. Talán mégsem?
A közelben pedig ott egy turistaszálló, rengeteg nyaralóval. „- Az idegenek pedig magától értetődően gyanúsak, ugye? – ”
„ – Ó, nem, ebben téved, madame. A rendőrség nem adja fel. És – tette hozzá – én sem adom fel. Ezt ne felejtse el, madame. Én, Hercule Poirot, sosem adom fel.
Ezzel a színpadias végszóval távozott.” Hogy a birtok összes lakóját és a nyomozókat is szembesítse a történtekkel.
Hiszen mindenki tudja, hogy „Poirot mindig szívesen hagyta beszélni az embereket. Minél többen mondtak neki minél több mindent, annál jobb. Szinte mindig volt egy mákszemnyi igazság a mondókájukban.” És ezek a részletek mindig elégnek bizonyulnak, hogy kedvenc belga nyomozónk a gyilkosságok végére járjon.
–
Természetesen 5⭐️ !