Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Gyilkosság a golfpályán (Hercule Poirot 2.) (Arthur Hastings 2.) 538 csillagozás
Hercule Poirot levelet kap. A Dél-Amerikában meggazdagodott Paul T. Renauld kéri a segítségét, mert az életére törnek. Poirot azonnal útnak is indul Franciaországba a hűséges Hastings kapitánnyal együtt. De elkésnek: mire megérkeznek, a milliomost meggyilkolják. Holttestét a golfpályán találják meg. Gyanúsítottban nincs hiány: a feleség, a szerető, a fiú is elkövethette a gonosztettet. Poirot munkára fogja a kis szürke sejteket, viszont a Sureté felügyelője összes érzékszervét bevetve igyekszik megelőzni. M. Giraud, akit egyesek (például saját maga) a legnagyobb élő detektívnek tartanak, lenézi Poirot módszerét. Poirot cserében közönséges vadászkopónak nevezi a francia nyomozót. Sőt fogad vele, hogy előbb megoldja az esetet, mint ő. Mindeközben Hastings kapitány, legnagyobb meglepetésére, beleszeret egy ismeretlen lányba. És megtörténik a második gyilkosság, ami alapjaiban rengeti meg Poirot elméletét…
Vajon ki nyeri a nyomozók közül a fogadást? Agatha Christie rajongói… (tovább)
Az ijedt szemű lány és Az ijedt szemű leány címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1923
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie Helikon · Európa krimi Európa
Enciklopédia 14
Szereplők népszerűség szerint
Hercule Poirot · Arthur Hastings · Dulcie Duveen · Gabriel Stonor · Marthe Daubreuil · Monsieur Giraud
Kedvencelte 14
Most olvassa 13
Várólistára tette 81
Kívánságlistára tette 142
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Folytattam az Agatha Christie életművet az írónő sorban harmadik regényével, amely a második Poirot történet. A könyvet Agatha a férjének dedikálta és egy megtörtént esetet dolgozott fel benne, a könyvet ugyanis egy nagy feltűnést keltő franciaországi eset után írta meg. A helyszín a könyvben ezért nem véletlenül lett Franciaország.
Ez a történet már sokkal inkább Poirot-os volt, mint a stylesi eset. Itt már nem csak nyomok után kutatunk, hanem a mester szürke agysejtjeire bízhatjuk magunkat, a rend és módszeresség jegyében, természetesen. Közben magunk is próbálhatjuk felgöngyölíteni a szálakat, ahogy haladunk a történetben. Remek már a felvezetés is, hisz Poirot-val és Hastings-el azonnal egy gyilkosság kellős közepébe csöppenünk. Poirot-tól ráadásul egy olyan ember kér segítséget, aki még azelőtt meghal, hogy el tudná mondani mit akar. Megismerünk egy kis családot, néhány mellékszereplőt és egy-két különleges szerelmi szálat. Ráadásként Hastings kapitány (itt már nem Mr. Hastings!) narrálja a sztorit, ami számomra külön pluszpont. Bár Agatha már itt meg akart válni tőle, hogy kevésbé lehessen rásütni a Sherlock-Watson párhuzamot a Poirot-Hastings párosra.
A könyv fülszövege sajnálatos módon elspoilerezi a második gyilkosságot (szerencsére én csak utólag olvastam el), ami egyébként csak a könyv felénél következik be. De tény és való, hogy ezzel csavar egyet a történeten és újabb kérdések merülnek fel az ügy kapcsán. Nagyon jó együtt gondolkodni Poirot-val és Hastings-el.
Tetszett az alapszituáció, csomó mindenre magam is rájöttem. Klassz kis krimi volt, bár viszonylag rövid.
A könyv Az ijedt szemű lány címmel jelent meg korábban, ami a könyv egyik kulcsszereplőjére utal. A golfpályás cím viszont az eredeti tükörfordítása és szerintem jobban is passzol ehhez a történethez. Ráadásul utal Agatha és férje közös kedvtelésére, a golfra is.
A műről kb ugyanaz a véleményem, mint magának Agatha Christie-nek: „Szerintem elég jó mű a maga nemében, bár kissé érzelgős.” utalva a túl könnyen szerelembe eső Hastingsre, aki ebben a kötetben ismerkedik össze későbbi feleségével. (3.)
Agatha Christietől mindig hatalmas élmény olvasni. Most sem volt másképp. Érdekes bűntény történt, ezennel gyanúsítottam mindenkit, még lassan magamat is. Nagyon csavaros történet volt. Amikor már azt hittem, hogy minden elrendeződött, kiderült, hogy nem.
Hastings viszont nagyon felidegesített a szakmaiatlansága miatt. Tegnap este félre is raktam inkább miatta a könyvet.
Viszonylag korai Agathe Christie. A sztori ötletes. Ellenben hajmeresztő az az előítélet, ami az öröklődő bűnöző mentalitást tolja előtérbe. Poirot detektívnek zseniális. Magánemberként viszont nehezen elviselhető piperkőc. Hastings kapitány meg rögtön eszét veszti ha egy nő két méternél közelebb kerül hozzá. Ez persze még mindig sokkal jobb és emberibb, mint egyes szerzők szuperhősei. Agáta néni többször alaposan átsrófolta az egészet, így még annak is alaposan feladta a leckét, aki esetleg megsejtette a tettes kilétét. Nekem ugyan homályosan rémlett a történet, mert mintha láttam volna már ezt filmen, de ennek ellenére remekül szórakoztam rajta.
Tovább folytatva @Suba_Csaba inspirálta vállalásomat hosszú idő után ismét sort kerítettem Agatha Christie harmadik regényére, amely a második a Poirot sorozatban.
Ismét nagyon érdekes tapasztalás volt, hogy az évek múlásával mennyire másként értékeltem a könyvet, főként Hastings hirtelen és hihetetlen szerelembe esésének történetét.
Az írónő saját bevallása szerint a regény alapötletét egy néhány évvel korábbi, nagy port kavart franciaországi gyilkosság adta, így a ködös Anglia helyett ezúttal Franciaországot választotta a nyomozás helyszínéül. Nem sokkal a regény megírása előtt olvasta Gaston Leroux: A sárga szoba titka-t, amely olyan nagy hatással volt rá, hogy óhatatlanul is beemelte egyes részeit a regénybe.
Narrátorunk ezúttal a hűséges Hastings kapitány, akinek visszaemlékezéseiből bontakozik ki előttünk a meglehetősen szövevényes gyilkossági ügy. Ebben a regényben már igazán jól tetten érhetők Agatha Christie jellegzetes stílusjegyei: egy (vagy két) különös gyilkosság, titokzatos levelek, rengeteg félrevezető nyom, a helyi rendőrséggel párhuzamosan, de merőben más eszközökkel folytatott nyomozás, szerelmi bonyodalmak és a könyv végén Poirot kis szürke agysejtjeinek hála a bravúros megoldás.
Remek kis fejtörő, igazi csemege az Agatha Christie rajongók számára, leszámítva Hastings kapitány mai szemmel nézve minimum megmosolyogtató szerelemre lobbanását, amitől egy kissé bárgyúvá válik a történet ezen része.
AC 48%-on
Hastings magánéletérôl végre megtudtam valamit. Mondjuk eddig fel se tûnt, hogy nem tudok róla semmit.
Az a vicces, h AC tud velem játszani nagyon, amerre ô akar irányítani, arra megyek. Amiket a tanúk mondanak, annak hiszek. Hiába mondja Poirot, h mindenki hazudik, ha AC azt akarja, h higyjek nekik, hiszek.
Ez a nô egy zseni!
Ha nincs az a kihívás, melynek során minden hónapban el kell olvasni egy történetet a Krimi Királynőjének tollából, valószínűleg még a fülszövegben “ügyesen” elspoilerezett második gyilkosság előtt ejtem ezt a kötetet. A szintén idén olvasott A barna ruhás férfi mellett eddig ez jött be legkevésbé az olvasott könyvei közül, amiben valószínűleg egyszerre több tényező is közrejátszik: csupán a második olyan regény, aminek Poirot a főszereplője és itt azért még volt mit alakítani rajta; ahogyan Hastingsen is, uhh… ez az oldala számomra teljességgel abszurd és értelmezhetetlen; a titokzatos stylesi eset után a bűnügy sem akkora durranás, és ismerve Dame Agatha észjárását már viszonylag korán összeraktam a képet. (spoiler Giraud meg mondjuk szimplán idegesítő side-karakter, számomra például teljesen felesleges.) Ezúttal sajnos a fordítással sem voltam kibékülve, valahogy hiányzott a finomság és az angolos derű az egészből, sokkal inkább volt trendinek tűnni próbáló és erőltetett. Alapvetően jól ki lett találva, a felépítése és a pszichológiája is teljesen rendben van, de legközelebb már valami Miss Marple-sztorit kell sorra kerítenem, hogy helyrebillenjek detektív-ügyileg…
Valamikor még anyukámnak olvastam föl, most nem emlékeztem a történet lényegére, érdemes volt újra elolvasni. A legkorábbi regények közül való, ám máris remekül csűr-és csavar az írónő, kezdjük jól megismerni Poirot-t, valamint Hastings szerepe is nagyon fontos.
spoiler
Poirot kötetek a kedvenceim de most ebből hiányzott számomra valami, valaki. A címe szerint több golfozást vártam volna, meg egy kis sportolást, de szinte csak említésként jelent meg semmi jelentősége nem volt a történetben. Az ijedt szemű lány az már jobban jellemző a szereplőre de egy krimihez meg nem való ilyen cím sem. Így érthető hogy miért változtatták meg a címet. Még több izgalmat kerestem volna a kötetben.
A Poirot sorozat második része ismét remekmű, dehát ezt Christietől már megszokhattuk. Fordulatos, csavaros és egyáltalán nem kiszámítható, csak akkor fogjuk a fejünket amikor a végén elénk tárja a bűntett megoldását. Hiszen visszapörgetve az eseményeket valóban ez a leglogikusabb, sőt az egyetlen értelmes magyarázat. Próbáltam együtt nyomozni a kis belgával, és néhány dologra rá is jöttem, de közelében sem voltam az igazságnak :)
Az egyetlen apróság ami most egy kicsit zavart az a túl sok francia kifejezés volt, amiért állandóan a lábjegyzetet kellett bújni. Az előző kötetben a fordító nemes egyszerűséggel ezek nagy részét magyarra fordította, nekem az jobban bejött.
Népszerű idézetek
– Ha használná a szürke agysejtjeit, és olyan tisztán látná az ügyet, mint én, ön is rájönne, barátom.
188. oldal
– C'est bien! Akkor hát mozgósítsuk a szürke kis agysejtjeinket.
125. oldal (Európa, 2010)
Másutt már bemutattam Hercule Poirot-t. Rendkívüli kis ember! Alig több mint 160 centiméter magas, tojásfejét kissé félrebillenti, amikor izgatott, a szeme zölden ragyog, a bajusza harciasan meredezik, és árad belőle a méltóság. Világfias megjelenése mindig kifogástalan. Pedantériája mindenben megnyilatkozik. Ha meglátott egy kissé ferdén álló dísztárgyat, egy porszemet, netán egy parányi rendetlenséget bárki öltözékén, az kínszevedés volt a kis ember számára mindaddig, mígnem megkönnyebbülten orvosolhatta a bajt. „Rend” és „Módszeresség” – ezek a vezérelvei. Némi lenézéssel viseltetik olyan kézzel fogható bizonyítékok iránt, mint az ujjlenyomat vagy a cigarettahamu, és fenntartja, hogy ezek önmagukban sosem elegendők a detektív számára, hogy megoldjon egy problémát. Aztán végtelen önelégültséggel megkopogtatja tojásfejét, és nagy megelégedéssel kijelenti: „Az igazi munka itt bent zajlik. A kis szürke agysejtekben – tartsa mindig észben: a kis szürke agysejtekben, mon ami .”
2. fejezet. Segélykérés. Európa Kiadó, 2010: 13-4. oldal.
Az ember nem eredeti, hanem utánzó állat. Utánzó a mindennapos, törvénytisztelő életében, ahogyan utánzó a törvényen kívüliben is.
– Hátradőltem, ragyogva a büszkeségtől, hogy milyen jól rekonstruáltam a történteket.
Poirot elgondolkodva nézett rám.
– Szerintem forgatókönyvet kellene írnia, mon ami – jegyezte meg végül.
– Úgy érti…
– Jó kis film lenne belőle, ebből a történetből, amit itt most elregélt nekem – csak éppen szemernyi köze sincs a hétköznapi élethez.
– Elismerem, hogy nem mentem bele a részletekbe, de…
– Maga továbbment… mesterien figyelmen kívül hagyta őket.
191-192. oldal, Budapest: Európa, 2010
Poirot megrögzött szokása, hogy minden semmiségből rejtélyt csinált, mindig felbosszantott.
12. fejezet - Poirot megvilágít néhány szempontot
– […] De hát hová cipel engem, barátom? Nem a szállodába megyünk? Rendbe kell hoznom a bajuszomat – szánalmasan lekonyult az utazás hevében. Meg aztán a kabátomat is le kell porolni. És a nyakkendőm! Meg kell igazítanom.
153. oldal (Európa, 2010)
A sorozat következő kötete
Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás | |
Arthur Hastings sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: Az Agra kincse 87% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 80% ·
Összehasonlítás - Dashiell Hammett: A máltai sólyom 75% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A Tű a szénakazalban 89% ·
Összehasonlítás - Émile Gaboriau: Az orcivali bűntett 85% ·
Összehasonlítás - Maurice Leblanc: Az odvas tű titka 83% ·
Összehasonlítás - Charles Bukowski: Ponyva 79% ·
Összehasonlítás - Umberto Eco: A rózsa neve 88% ·
Összehasonlítás