Gloriett ​a hullának (Hercule Poirot 31.) (Ariadne Oliver 4.) (Felicity Lemon 4.) 406 csillagozás

Agatha Christie: Gloriett a hullának Agatha Christie: Gloriett a hullának Agatha Christie: Gloriett a hullának

„-….Az ​a megbízatásom, hogy megrendezzek egy gyilkosságot. Poirot nagyot nézett. – Na, nem igazi gyilkosságot – nyugtatta meg Mrs. Oliver. – Holnap itt nagy kerti mulatság lesz, és újdonságképpen műsorra tűznek egy társasjátékot is. Amit én rendezek. A címe: Hol a hulla? – És hogy megy ez a játék? – Természetesen van egy áldozat. Vannak rejtjelek, és vannak gyanúsítottak. Csupa sztereotip figura, tudja, a vamp, a zsaroló, az ifjú szerelmesek, a baljós komornyik és a többi. Fél korona a belépti díj, és aki benevez, annak megmutatják a rejtjeleket, meg kell találnia az áldozatot és a gyilkos fegyvert, ki kell találnia, hogy ki a gyilkos és mi volt a gyilkosság indítéka. – Tehát azért hívatott, hogy segítsek önnek megrendezni ezt a játékot? Poirot nem is próbálta kirekeszteni a hangjából a felháborodott szemrehányást. – Még mit nem? Azt én magam is elintézem. Minden készen áll holnapra. Nem, én egészen más okból kérettem ide. – Meglehet, hogy egyszerűen bolond vagyok – mondta –, de… (tovább)

Gyilkosvadászat címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1956

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető · Agatha Christie – „keretes” könyvek Európa, Magyar Könyvklub · Aquila könyvek Aquila

>!
Aquila, Budapest, 2006
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9636794871 · Fordította: Zentai Éva
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
246 oldal · ISBN: 963548898X · Fordította: Zentai Éva
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
246 oldal · ISBN: 9635485859 · Fordította: Zentai Éva

2 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Ariadne Oliver · Felicity Lemon


Kedvencelte 19

Most olvassa 13

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

eme P>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Mrs. Ariadne Oliver, detektívregény-írónő rendkívül zavaros fejű hölgy. Már-már nem is érti az ember, hogy tud épkézláb történeteket írni. Igaz viszont az is, hogy minden zavarossága ellenére, gyakran rendkívül éleslátó megállapításokkal lepi meg az embert.
Nos, ez a Mrs. Oliver a Nasse-kastélyban egy kerti mulatság központi attrakciójaként társasjátékot szervez – a játék címe: „Hol a hulla?”. A díszvendég pedig nem más, mint Hercule Poirot, a híres detektív, aki nem zavarodik meg a meghívástól, és kíváncsian várja, mi is kerekedik ki ebből. Persze minden rendkívül jól van megszervezve, van számos gondosan kiválasztott rejtjel, megvan a szereplők köre, a gyanúsítottak jegyzéke, egy hulla Marlene Tucker nevű cserkészlány személyében, szóval minden, ami egy izgalmas játékhoz szükségeltetik. Ha az egyre ingerültebb Poirot kérdezitek, inkább egy rossz melodráma az egész, de a vendégek, úgy tűnik, alig várják a nyomozást.

Közben, azt hiszem, nem spoilerezek, ha elárulom, tényleg előkerül egy hulla, sőt eltűnik pár protagonista, fokozva a zűrzavart. A játék komollyá válik, beugrik a színre Bland detektívfelügyelő is, Mrs. Oliver csupa nagybetűvel ISZONYÚAN ÉRZI MAGÁT, ÉS FEL VAN DÚLVA, főként, hogy feltevődik a kérdés, nem érezte-e előre a bajt, és ezért hívta oda Poirot-nkat, aki végül nem tudta megakadályozni a gyilkosságot, és megalázva érzi magát, mert fogalma nincs róla valójában mi is történt. A kis belgának jelentős mértékben megcsappan az önbecsülése, olyannyira, hogy még bajusza is csüggedten lekonyul. Szinte depressziósan üldögél hetekkel később is londoni lakásában egy szögletes széken egy szögletes kandalló előtt, egy szögletes szobában, miközben az őt meglátogató Bland felügyelőt teával és aprósüteménnyel (szögletes aprósüteménnyel) kínálja. De mi már tudjuk, minden őt körülvevő szögletesség ellenére, Poirot korántsem szögletes. Nem, Poirot-nak nagyon is kacskaringós agytekervényei vannak, és nem véletlenül fekszik előtte egy egész halom olyan tárgy, amely távolról sem volt szögletes, sőt nagyon is, túlontúl is ívelt és kacskaringós. Poirot ugyanis kirakós rejtvénnyel foglalkozik, rendet teremt a rendetlenségben. Egy képtelennek tűnő mozaikdarabka ide, egy valószerűtlennek látszó oda, egy nagyon is magától értetődőnek látszó darabka, amely mégsem oda való, ahová gondolnánk… Igen, Poirot elkezdi keresni azt a bizonyos darabkát. Az egyértelműen odaillőnek tűnőt – de csak annak tűnőt. És persze azonnal összeáll a kép, kiderül, melyik darabka nem az, aminek látszik. Vagy melyikek nem azok. Mert bizony nem egy van belőlük.
Csupa csavar, csupa meglepetés ez a regény (is), még akkor is, ha Agatha néni bizony sok mindent elárul úgy a hulláról, mint a tettesről már a történet legelején. Játszik velünk na, ahogy azt mindig szokta.

dre>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Szigorúan véve nem ezt mondanám Agatha Christie „legjobb” művének, és mégis, számomra ez az egyik leghangulatosabb Poirot-történet. Minden kellék megvan hozzá, hogy egy rejtélyes, már-már kibogozhatatlan ügy bontakozzon ki a szemünk előtt, aminek szokás szerint nem sikerült a végére járnom; teljesen letaglózott a megoldás. Mrs. Oliver jelenlétének nagyon örültem, Poirot pedig hozta a tőle megszokott zseniális teljesítményt. A helyszín különösen tetszett, pedig AC regényeiben általában kevés figyelmet fordítok a „körítésre” (kivéve persze az olyan eseteket, ahol nagyon is meghatározó a cselekmény helyszíne, pl. a Halál a Níluson-ban), de a Nasse-kastély és az itt zajló mulatság számomra nagyon egyedi hangulatot teremtettek, és remek hátteret a bűnügy felgöngyölítéséhez.

4 hozzászólás
Deziréé>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Eddig még soha nem olvastam krimit, de ezután a könyv után szerintem nem ez lesz az utolsó.
Ilyen zseniális és furfangos rejtélyt még életemben nem hallottam. Én nem jöttem rá, hogy ki volt a gyilkos, de olyan hihetetlen érzés kerített hatalmában, amikor végre megtudtam az igazságot, hogy szavakkal nem tudnám ide leírni.
Megmondom őszintén az első 100 oldal unalmas volt, mert csak felvezette a történetet, de ami utána következett. Te jó ég. Zseniális ez a könyv tényleg.
Poirot nagy monológját, (amelyben elmondja, hogy ki a tettes és, hogyan és, mikor és miért, tehát választ ad a történtekre) nagy izgalommal olvastam, szerencsére senki nem zavart meg bennem, mert ha bárki bejött volna a szobámba, egész biztos kipenderítettem volna, hogy csak úgy száll.
Sajnálom, hogy eddig nem olvastam Agatha Christie könyveket, de legalább több maradt a közeljövőben.

Hoacin>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Hol a hulla? A Nasse kastély társasága nyomozós játékot tervez, ám Poirot felbukkanása garancia arra, hogy hamarosan valódinak bizonyul a tetem, egy másik pedig köddé válik. Mrs. Oliver, a játék kiötlője a sokéves átlagnál is terjedelmesebben és ziláltabban fogadja a híreket, olyan, mint egy csatahajó, öléből almák hullanak szét, miközben úgy roskad le, mint egy gyümölcszselé.
Gyanúsítottakból nincs hiány, a kastély gyülekezete tele talányos jellemekkel, akik ismét széles palettáját vonultatják fel a különös külső- és belső tulajdonságoknak. Van, aki vérebre hasonlítva hol öblösen, hol diktatórikusan csaholva fejti ki véleményét, más érdekes párosításban idézi egy ló vonásait a farkasszerű mosolyával. De kapunk mérges terriert is, a kastély tulajdonosa pedig egy fondorlatos szemű úr, aki kissé zavarba ejtően hat, mint amikor egy színész nem tudja eldönteni, hogy a vidéki nemesembert játssza, vagy egy szerencselovagot valahonnan a gyarmatokról. Felesége szépsége egyenesen arányos butasága mértékével – de egy hírhedten ostoba teremtés miért vet ravasz, céltudatos pillantásokat Poirot felé? Férfiszereplőink mindenesetre lehangoló véleményt formálnak meg a másik nemmel kapcsolatban: „Miért is kérnénk számon a nőkön az intelligenciát. Mi szüksége arra egy nőnek?”. Eh. :D
Mindegy, Lady Stubbs, aki általában ugyancsak ki van adjusztálva, most egyszerűen eltűnik, a rejtélyek pedig szaporodnak. Miért bóklászik a kastély körül állandóan egy teknőcruhás fiatalember? A ház egykori úrnője miért viseli ilyen békésen, hogy kiszorult a kapuslakásba? Miért épült gloriett a sűrű erdőbe?
Akármi is történt, megállapítható, hogy meleg időben nem jó a sonkás borjúpástétom, hogy valószínűleg az önérdek előtérbe helyezése vezetett oda, hogy az emberi faj fennmaradt, hogy a mustársárga pulóver ronda (lopva magára néz… nem is igaz, hé :D). és hogy minden jobb lenne, ha a kelekótya nők nem hagynák folyton szanaszét a retiküljeiket. Bezzeg régen, mikor még nem hordtak csiricsáré smoncát, és sortnadrágot a hölgyek! Poirot úgy véli, utóbbi hátulról fájdalmas látvány, és ennél csak az lehangolóbb, hogy az ügy ismét tele egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal, ő pedig egyszerűen nem tudja, mi történt. Aztán persze összeáll a puzzle… és bár nyomozónk bajsza az ügy végén lekonyult a nyirkos devoni levegőtől, legalább négy kockacukor helyett már csak hárommal issza a teát… és sikerrel fejti meg az ügyet.
Elmés gondolatokkal teli nyomozás ez, az elbeszélést jobban élveztem, mint a gyilkosság felgöngyölítését. Sajnos utóbbinál nem tudtam elvonatkoztatni attól, spoiler hogy filmen már láttam, ezért az árulkodó apró jelek neonfeliratként villogták számomra a megfejtést. De még így is teljesen élvezhető volt, persze újfent főleg az érdekes jellemek, és érdekes gondolataik miatt.

De nem tudok felülemelkedni azon a kérdésen, hogy milyen lehet egy hosszú ujjú gyapjúmellény? :D Olyan, mint a hosszú rövidnadrág, vagy dekoltált garbó?:D

„Az alázat óriási dolog. Emlékszem, a háború alatt a földalattiban mindenfelé fel volt mázolva a falakra egy jelmondat: "Minden rajtad áll vagy bukik.” Gondolom, valami kitűnő pszichológus eszelte ki, de szerintem ez egy veszedelmes és káros gondolat. Merthogy nem igaz. Nem igaz, hogy az a bizonyos „minden”, mondjuk, a Little-Blank-in-the-Marshban lakó Mrs. Blanken áll vagy bukik. És ha mégis elhitetik vele, az igen rossz hatással lesz rá. Miközben azon töri majd a fejét, hogyan is hasznosíthatná magát a világpolitikában, a gyereke lerántja magára a teáskannát, és leforrázza magát."

életem__könyvtára>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Első Agatha Christie regényem volt,de nem az utolsó. Nekem összegzésben nagyon tetszett, csak úgy néztem a végén, és nem tértem magamhoz ahogy Poirot elmondta hogy mi is történt. Természetesen nem találtam el ki a gyilkos, és hogy mi is volt az igazság, de meg kell mondanom nem is bántam. Azért vontam le fél csillagot mert az eleje is jó volt,de még annyira az nem nyert meg magának,inkább később a felénél és a vége fele tetszett meg nagyon. Illetve még várok arra az AC könyvre amire azt mondom ez a legjobb az összes közül és annak akarom adni az 5 csillagot,de ez is kedvenc lett.

2 hozzászólás
Bazil P>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Robot után pihenés,
viharból révbe ért hajó.
Háború után béke,
élet után halál – az a jó.*

Mint ha csak egy kis, AC-nál megszokott mondóka, vagy együgyű gyermekversike lenne, de ebben az esetben egy régi angol klasszikus, Edmund Spenser Tündérkirálynő című eposzából való ez a kis idézet.
De olyan baljóslatú, olyan megnyugvással és egyben pesszimizmussal telített, mint maga a regény, kedvenc krimiíróm tollából.
Ami csak a megszokott sablonokat tartalmazza. És mégis élvezetes, izgalmas, rejtélyes – vagyis mégis működik. Pedig csak felsorakoznak a megszokott sztereotip figurák: a gazdag ember és a butácska, ellenben csodaszép felesége. A féltékenykedő házvezetőnő. Egy kapitány – aki sohase volt a fronton. Egy fiatal építész. Egy nyaraló házaspár, akik két hónapra kibérelnek a közelben egy házat. Egy idős hölgy, a volt háztulajdonos, aki a kapusházba került, és ennek is örülhet. Egy öreg révész, aki mindent lát, és mindent megtart magának, de összehord hetet-havat. Egy váratlanul betoppanó távoli rokon. Egy ártatlan tinédzser, aki…
Mindenki egzaltált, mindenki unatkozik, semmi és senki sem az, aminek és akinek látszik.
Kezdődhet a Hol a hulla-társasjáték.
Aztán persze hulla is lesz, nem is egy.
És AC regénybeli alteregója, aki kitalálta ezt az ostoba játékot, még jó, hogy gondoskodott kedvenc kis belgám jelenlétéről is, különben még itt maradnánk megoldás nélkül.
De hát a kis szürke agysejtek és a gazdájuk most sem tétlenkednek.

Már azóta betáraztam ezt a regényt az elolvasandók sorába, mikor megnéztem a Poirot sorozat ide vonatkozó részét. A filmet a Greenway House-ban forgatták, ami AC kedvenc tartózkodási helye volt. Devonban, közel szülővárosához, Torquay-hoz. Gyönyörű hely, jó háttérképekkel szolgált a könyvhöz: (https://www.youtube.com/watch…)

Megnézem a filmet is. Csak az élvezetek halmozása végett.

*Bónusz: Agatha Christie sírján szerepel ez a néhány sor.

anesz P>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

borító: 5
tartalom: 5
szereplők: 5
élmény: 5
mondanivaló: 4

Mindig nehezen állok neki az olyan A.C.-nek, ahol tudom a végkimenetelt. A végén rájöttem, hogy a cím és a borító is nagyon árulkodó a megfejtést illetően, de csak aprólékosan tanulmányozva jövünk rá erre. A kötet mellett szólt, hogy 2 kedvenc női karakterem is szerepelt benne: Miss Lemon, bár csak rövid ideig az elején, és Ariadne Oliver, az írónő alteregója. Őt nem tudom mosolygás nélkül olvasni. Most is feldobták a sztorit. Maga a téma pedig: mi a játék és mi a valóság? Honnan szerzi egy író az ihletet? Meddig terjed a szeretet? Mi bocsátható még meg a családtagjainknak? És a szokásos: ki mit tud és mit titkol?

Avilda>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Tetszett az alapötlet, bírom Poirot meg Ariadne Olivert, de lassan indult el, számomra néhol unalmas is volt, a gyilkos kiléte azonban meglepetésként ért – na erre nem gondoltam! AC már megint a regény elején megmutatott mindent, csak nem figyeltem!!
A végét azonban mintha mondat közben vágták volna el.. furcsa volt.

csillagka P>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Juj de szeretnék egyszer egy ilyen kincskeresésen részt venni :) sajnos azt hiszem három napi hideg élelem se lenne elég, ha nekem kellene megoldani egy bűntényt.
Intuícióim jók voltak csak az egész félre ment, és a végere mindenkire gyanakodtam a valóságos gyilkoson kívül. Olyan, de olyan faramuci megoldások jutottak eszembe, hogy megoldási képességeim valóban csekélyek de szerencsére a fantázián még működik, nem is kell több mint egy inspiráló könyv és máris szárnyalok.
Nagyon jól esett, egyik legeredetibb Agatha amit eddig olvastam.

>!
Magvető, Budapest, 1987
266 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631412253 · Fordította: Zentai Éva
Youditta>!
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Nem minden A.C. könyv ragad magával maradéktalanul, de ezt a történetet egyszerűen imádtam.
Nyomozás a nyomozásban. Nagyon eredeti. :)
Természetesen megint semmiről nem volt halvány fogalmam sem, de ez már meg sem lep.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történt Hattievel, én másra fogadtam volna. Csavaros, mint mindig.


Népszerű idézetek

krlany IP>!

Poirot szórakozottan rábiccentett. Azon tűnődött, és nem először, hogy hátulnézetből a sortnadrág ritkán előnyös a hölgyeken. Szinte fáj, gondolta, és lehunyta a szemét. Hát nincs szemük? Hát miért nem nézik meg magukat a tükörben?

1. fejezet, 2

Kapcsolódó szócikkek: divat · ízlés · nők
13 hozzászólás
blackett>!

Mrs. Oliver mélyet sóhajtott, és Poirot-hoz fordult.
– Hát akkor elmondom magának én. Bár nem vagyok nagyon jó az elmondásban. Úgy értem, hogy amit leírok, az tökéletesen érthető, de ha elmesélem, abból valami félelmetes zagyvaság jön ki. Ezért nem mesélem el soha senkinek a történeteimet. Különben csak néznek rám hülyén, és azt mondják, igen, igen, de nem értem, miről is van szó, az képtelenség, hogy ebből valaha könyv legyen. És ez rendkívül csüggesztő. És nem is igaz, mert igenis mindig lesz belőle könyv.

4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
1 hozzászólás
Esmeralda P>!

Lánykoromban a Nasse-kastélyban szolgáltam. Abban az időben tudták a hölgyek, hogy mit vegyenek magukra. Ilyen csiricsáré smoncát soha! Nem volt akkor még nejlon meg rajon. Valódi hernyóselyemben jártak. És volt olyan taftruhájuk, hogy ha lerakták a földre, megállt magátul.

231. oldal

19 hozzászólás
Gabriella_Balkó>!

– Eláll a szavam a zsenialitásán, madame – mondta Poirot. – Hogy miket képes kitalálni.
– Ó, kitalálni nem nehéz – jegyezte meg Mrs. Oliver. – Az a baj, ha az ember túlságosan sok mindent talál ki, és a dolog túl komplikált lesz. Akkor aztán el kell hagyni ezt is, azt is, és a szívem vérzik.

23. oldal, II. fejezet (Magvető, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
Boglárka_Madar P>!

Tudja, én egész délután jövendőt mondtam, és nem láthattam, mi történik odakint.

2 hozzászólás
clarisssa P>!

– Szóval ezt tanácsolná? – érdeklődött Alec Legge. – És mondja csak, mi köze magának ehhez az egészhez?
– Semmi – közölte Hercule Poirot, és megindult az ajtó felé. – Viszont mindig igazam van.

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
tasiorsi>!

– Ahol rothad az alapozás, ott minden rothad.
– Mély igazságot mondott – jegyezte meg Poirot. – Bizony, mély igazságot.

II. fejezet

Briszéisz>!

El sem tudom képzelni, ki tehette. Illetve elképzelni éppen tudom, bármit el tudok képzelni. Éppen ez a baj velem. El tudok képzelni akármit. Mi több, egészen meggyőző magyarázatokat tudok elképzelni, csak éppen nem felelnek meg a valóságnak.

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver
Briszéisz>!

Hogy is tudná elmondani az ember, hogyan írja a könyveit? Mert hogy is van? Először is kitalálok valamit, aztán, amikor kitaláltam, erőt veszek magamon, leülök és megírom. Ezzel vége. Ezt pedig három perc alatt elő tudom adni, attól kezdve pedig kínos feszengésbe torkollik az író-olvasó találkozó. El nem tudom képzelni, miért szeretik annyira az emberek, ha az író arról beszél, hogy hogyan ír. Szerintem az írónak az a dolga, hogy írjon, nem az, hogy beszéljen.

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver
2 hozzászólás
darkfenriz>!

Poirot mindig szívesen hagyta beszélni az embereket. Minél többet beszélnek, annál jobb. Mert sok beszédnek sok az alja, de azért mindig van abban valamicske igazság, amit mondanak.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Ariadne Oliver sorozat · Összehasonlítás
Felicity Lemon sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Gonosz pálya
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Philip Kerr: Halálos március
Jeffrey Archer: Apám bűne
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kígyónyelvű asszonyok
Darynda Jones: Második sírhant
John Dickson Carr: Mutatvány a sötétben
Raymond Chandler: Örök álom