Gloriett ​a hullának (Hercule Poirot 31.) (Ariadne Oliver 4.) (Felicity Lemon 4.) 327 csillagozás

Agatha Christie: Gloriett a hullának Agatha Christie: Gloriett a hullának Agatha Christie: Gloriett a hullának

„-….Az ​a megbízatásom, hogy megrendezzek egy gyilkosságot. Poirot nagyot nézett. – Na, nem igazi gyilkosságot – nyugtatta meg Mrs. Oliver. – Holnap itt nagy kerti mulatság lesz, és újdonságképpen műsorra tűznek egy társasjátékot is. Amit én rendezek. A címe: Hol a hulla? – És hogy megy ez a játék? – Természetesen van egy áldozat. Vannak rejtjelek, és vannak gyanúsítottak. Csupa sztereotip figura, tudja, a vamp, a zsaroló, az ifjú szerelmesek, a baljós komornyik és a többi. Fél korona a belépti díj, és aki benevez, annak megmutatják a rejtjeleket, meg kell találnia az áldozatot és a gyilkos fegyvert, ki kell találnia, hogy ki a gyilkos és mi volt a gyilkosság indítéka. – Tehát azért hívatott, hogy segítsek önnek megrendezni ezt a játékot? Poirot nem is próbálta kirekeszteni a hangjából a felháborodott szemrehányást. – Még mit nem? Azt én magam is elintézem. Minden készen áll holnapra. Nem, én egészen más okból kérettem ide. – Meglehet, hogy egyszerűen bolond vagyok – mondta –, de… (tovább)

Gyilkosvadászat címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1956

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Albatrosz könyvek, Agatha Christie - „keretes” könyvek

>!
Aquila, Budapest, 2006
254 oldal · ISBN: 9636794871 · Fordította: Zentai Éva
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
246 oldal · ISBN: 963548898X · Fordította: Zentai Éva
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
246 oldal · ISBN: 9635485859 · Fordította: Zentai Éva

2 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Ariadne Oliver · Felicity Lemon


Kedvencelte 15

Most olvassa 10

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Mrs. Ariadne Oliver, detektívregény-írónő rendkívül zavaros fejű hölgy. Már-már nem is érti az ember, hogy tud épkézláb történeteket írni. Igaz viszont az is, hogy minden zavarossága ellenére, gyakran rendkívül éleslátó megállapításokkal lepi meg az embert.
Nos, ez a Mrs. Oliver a Nasse-kastélyban egy kerti mulatság központi attrakciójaként társasjátékot szervez – a játék címe: „Hol a hulla?”. A díszvendég pedig nem más, mint Hercule Poirot, a híres detektív, aki nem zavarodik meg a meghívástól, és kíváncsian várja, mi is kerekedik ki ebből. Persze minden rendkívül jól van megszervezve, van számos gondosan kiválasztott rejtjel, megvan a szereplők köre, a gyanúsítottak jegyzéke, egy hulla Marlene Tucker nevű cserkészlány személyében, szóval minden, ami egy izgalmas játékhoz szükségeltetik. Ha az egyre ingerültebb Poirot kérdezitek, inkább egy rossz melodráma az egész, de a vendégek, úgy tűnik, alig várják a nyomozást.

Közben, azt hiszem, nem spoilerezek, ha elárulom, tényleg előkerül egy hulla, sőt eltűnik pár protagonista, fokozva a zűrzavart. A játék komollyá válik, beugrik a színre Bland detektívfelügyelő is, Mrs. Oliver csupa nagybetűvel ISZONYÚAN ÉRZI MAGÁT, ÉS FEL VAN DÚLVA, főként, hogy feltevődik a kérdés, nem érezte-e előre a bajt, és ezért hívta oda Poirot-nkat, aki végül nem tudta megakadályozni a gyilkosságot, és megalázva érzi magát, mert fogalma nincs róla valójában mi is történt. A kis belgának jelentős mértékben megcsappan az önbecsülése, olyannyira, hogy még bajusza is csüggedten lekonyul. Szinte depressziósan üldögél hetekkel később is londoni lakásában egy szögletes széken egy szögletes kandalló előtt, egy szögletes szobában, miközben az őt meglátogató Bland felügyelőt teával és aprósüteménnyel (szögletes aprósüteménnyel) kínálja. De mi már tudjuk, minden őt körülvevő szögletesség ellenére, Poirot korántsem szögletes. Nem, Poirot-nak nagyon is kacskaringós agytekervényei vannak, és nem véletlenül fekszik előtte egy egész halom olyan tárgy, amely távolról sem volt szögletes, sőt nagyon is, túlontúl is ívelt és kacskaringós. Poirot ugyanis kirakós rejtvénnyel foglalkozik, rendet teremt a rendetlenségben. Egy képtelennek tűnő mozaikdarabka ide, egy valószerűtlennek látszó oda, egy nagyon is magától értetődőnek látszó darabka, amely mégsem oda való, ahová gondolnánk… Igen, Poirot elkezdi keresni azt a bizonyos darabkát. Az egyértelműen odaillőnek tűnőt – de csak annak tűnőt. És persze azonnal összeáll a kép, kiderül, melyik darabka nem az, aminek látszik. Vagy melyikek nem azok. Mert bizony nem egy van belőlük.
Csupa csavar, csupa meglepetés ez a regény (is), még akkor is, ha Agatha néni bizony sok mindent elárul úgy a hulláról, mint a tettesről már a történet legelején. Játszik velünk na, ahogy azt mindig szokta.

>!
Deziréé
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Eddig még soha nem olvastam krimit, de ezután a könyv után szerintem nem ez lesz az utolsó.
Ilyen zseniális és furfangos rejtélyt még életemben nem hallottam. Én nem jöttem rá, hogy ki volt a gyilkos, de olyan hihetetlen érzés kerített hatalmában, amikor végre megtudtam az igazságot, hogy szavakkal nem tudnám ide leírni.
Megmondom őszintén az első 100 oldal unalmas volt, mert csak felvezette a történetet, de ami utána következett. Te jó ég. Zseniális ez a könyv tényleg.
Poirot nagy monológját, (amelyben elmondja, hogy ki a tettes és, hogyan és, mikor és miért, tehát választ ad a történtekre) nagy izgalommal olvastam, szerencsére senki nem zavart meg bennem, mert ha bárki bejött volna a szobámba, egész biztos kipenderítettem volna, hogy csak úgy száll. :D
Sajnálom, hogy eddig nem olvastam Agatha Christie könyveket, de legalább több maradt a közeljövőben. :)

>!
Hoacin
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Hol a hulla? A Nasse kastély társasága nyomozós játékot tervez, ám Poirot felbukkanása garancia arra, hogy hamarosan valódinak bizonyul a tetem, egy másik pedig köddé válik. Mrs. Oliver, a játék kiötlője a sokéves átlagnál is terjedelmesebben és ziláltabban fogadja a híreket, olyan, mint egy csatahajó, öléből almák hullanak szét, miközben úgy roskad le, mint egy gyümölcszselé.
Gyanúsítottakból nincs hiány, a kastély gyülekezete tele talányos jellemekkel, akik ismét széles palettáját vonultatják fel a különös külső- és belső tulajdonságoknak. Van, aki vérebre hasonlítva hol öblösen, hol diktatórikusan csaholva fejti ki véleményét, más érdekes párosításban idézi egy ló vonásait a farkasszerű mosolyával. De kapunk mérges terriert is, a kastély tulajdonosa pedig egy fondorlatos szemű úr, aki kissé zavarba ejtően hat, mint amikor egy színész nem tudja eldönteni, hogy a vidéki nemesembert játssza, vagy egy szerencselovagot valahonnan a gyarmatokról. Felesége szépsége egyenesen arányos butasága mértékével – de egy hírhedten ostoba teremtés miért vet ravasz, céltudatos pillantásokat Poirot felé? Férfiszereplőink mindenesetre lehangoló véleményt formálnak meg a másik nemmel kapcsolatban: „Miért is kérnénk számon a nőkön az intelligenciát. Mi szüksége arra egy nőnek?”. Eh. :D
Mindegy, Lady Stubbs, aki általában ugyancsak ki van adjusztálva, most egyszerűen eltűnik, a rejtélyek pedig szaporodnak. Miért bóklászik a kastély körül állandóan egy teknőcruhás fiatalember? A ház egykori úrnője miért viseli ilyen békésen, hogy kiszorult a kapuslakásba? Miért épült gloriett a sűrű erdőbe?
Akármi is történt, megállapítható, hogy meleg időben nem jó a sonkás borjúpástétom, hogy valószínűleg az önérdek előtérbe helyezése vezetett oda, hogy az emberi faj fennmaradt, hogy a mustársárga pulóver ronda (lopva magára néz… nem is igaz, hé :D). és hogy minden jobb lenne, ha a kelekótya nők nem hagynák folyton szanaszét a retiküljeiket. Bezzeg régen, mikor még nem hordtak csiricsáré smoncát, és sortnadrágot a hölgyek! Poirot úgy véli, utóbbi hátulról fájdalmas látvány, és ennél csak az lehangolóbb, hogy az ügy ismét tele egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal, ő pedig egyszerűen nem tudja, mi történt. Aztán persze összeáll a puzzle… és bár nyomozónk bajsza az ügy végén lekonyult a nyirkos devoni levegőtől, legalább négy kockacukor helyett már csak hárommal issza a teát… és sikerrel fejti meg az ügyet.
Elmés gondolatokkal teli nyomozás ez, az elbeszélést jobban élveztem, mint a gyilkosság felgöngyölítését. Sajnos utóbbinál nem tudtam elvonatkoztatni attól, spoiler hogy filmen már láttam, ezért az árulkodó apró jelek neonfeliratként villogták számomra a megfejtést. De még így is teljesen élvezhető volt, persze újfent főleg az érdekes jellemek, és érdekes gondolataik miatt.

De nem tudok felülemelkedni azon a kérdésen, hogy milyen lehet egy hosszú ujjú gyapjúmellény? :D Olyan, mint a hosszú rövidnadrág, vagy dekoltált garbó?:D

„Az alázat óriási dolog. Emlékszem, a háború alatt a földalattiban mindenfelé fel volt mázolva a falakra egy jelmondat: "Minden rajtad áll vagy bukik.” Gondolom, valami kitűnő pszichológus eszelte ki, de szerintem ez egy veszedelmes és káros gondolat. Merthogy nem igaz. Nem igaz, hogy az a bizonyos „minden”, mondjuk, a Little-Blank-in-the-Marshban lakó Mrs. Blanken áll vagy bukik. És ha mégis elhitetik vele, az igen rossz hatással lesz rá. Miközben azon töri majd a fejét, hogyan is hasznosíthatná magát a világpolitikában, a gyereke lerántja magára a teáskannát, és leforrázza magát."

>!
Ria23
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Borzasztóan próbálkoztam, hogy megfejtsem, hogy ki a gyilkos. Nem jött össze… A 151. oldalra annyira belezavarodtam az egészbe, hogy szünetet kellett tartanom, hogy át tudjam egyáltalán gondolni, hogy ki kicsoda. Pedig még jegyzeteket is készítettem közben… Tiszta ciki, hogy még így sem ment.
Egyébként jó volt. Nagyon! Imádom Poirot karakterét. :-) Mrs. Oliver is a szívemhez nőtt. Fura, de aranyos nő!
A végén lévő csavartól eldobtam az agyam. Hogy a fenébe talált ki ilyet az írónő!? Eszméletlen!
Nagyon, de nagyon tetszett! Pedig ez volt az első találkozásom ezzel a könyvvel.
Azért kapott csak 4 és fél csillagot, mert Alec Legge halálba idegesített a hülyeségeivel. :-( Azt eltúlzottnak éreztem. Pedig anélkül csillagos ötös lenne a történet!

>!
Bazil P
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Robot után pihenés,
viharból révbe ért hajó.
Háború után béke,
élet után halál – az a jó.*

Mint ha csak egy kis, AC-nál megszokott mondóka, vagy együgyű gyermekversike lenne, de ebben az esetben egy régi angol klasszikus, Edmund Spenser Tündérkirálynő című eposzából való ez a kis idézet.
De olyan baljóslatú, olyan megnyugvással és egyben pesszimizmussal telített, mint maga a regény, kedvenc krimiíróm tollából.
Ami csak a megszokott sablonokat tartalmazza. És mégis élvezetes, izgalmas, rejtélyes – vagyis mégis működik. Pedig csak felsorakoznak a megszokott sztereotip figurák: a gazdag ember és a butácska, ellenben csodaszép felesége. A féltékenykedő házvezetőnő. Egy kapitány – aki sohase volt a fronton. Egy fiatal építész. Egy nyaraló házaspár, akik két hónapra kibérelnek a közelben egy házat. Egy idős hölgy, a volt háztulajdonos, aki a kapusházba került, és ennek is örülhet. Egy öreg révész, aki mindent lát, és mindent megtart magának, de összehord hetet-havat. Egy váratlanul betoppanó távoli rokon. Egy ártatlan tinédzser, aki…
Mindenki egzaltált, mindenki unatkozik, semmi és senki sem az, aminek és akinek látszik.
Kezdődhet a Hol a hulla-társasjáték.
Aztán persze hulla is lesz, nem is egy.
És AC regénybeli alteregója, aki kitalálta ezt az ostoba játékot, még jó, hogy gondoskodott kedvenc kis belgám jelenlétéről is, különben még itt maradnánk megoldás nélkül.
De hát a kis szürke agysejtek és a gazdájuk most sem tétlenkednek.

Már azóta betáraztam ezt a regényt az elolvasandók sorába, mikor megnéztem a Poirot sorozat ide vonatkozó részét. A filmet a Greenway House-ban forgatták, ami AC kedvenc tartózkodási helye volt. Devonban, közel szülővárosához, Torquay-hoz. Gyönyörű hely, jó háttérképekkel szolgált a könyvhöz: (https://www.youtube.com/watch…)

Megnézem a filmet is. Csak az élvezetek halmozása végett.

*Bónusz: Agatha Christie sírján szerepel ez a néhány sor.

>!
csillagka P
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Juj de szeretnék egyszer egy ilyen kincskeresésen részt venni :) sajnos azt hiszem három napi hideg élelem se lenne elég, ha nekem kellene megoldani egy bűntényt.
Intuícióim jók voltak csak az egész félre ment, és a végere mindenkire gyanakodtam a valóságos gyilkoson kívül. Olyan, de olyan faramuci megoldások jutottak eszembe, hogy megoldási képességeim valóban csekélyek de szerencsére a fantázián még működik, nem is kell több mint egy inspiráló könyv és máris szárnyalok.
Nagyon jól esett, egyik legeredetibb Agatha amit eddig olvastam.

>!
Magvető, Budapest, 1987
266 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631412253 · Fordította: Zentai Éva
>!
tunczo P
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Az a jó Agatha Christie regényeiben, hogy sosem találjuk ki az indítékot, még ha a gyilkosa rá is hibázunk. Annyira körmönfont a történet és nagyon kevés betekintést kapunk a nyomozásba, vagy Poirot gondolatmenetébe. Ez a krimije is fantasztikus, jól összekeverte a szálakat. Szerencsére rengeteg regénye vár még rám!

>!
Joshua182
Agatha Christie: Gloriett a hullának

A.C. megint a bolondját járatta velem. Kegyetlen, ahogy a végén beletipor az önbecsülésembe, és már nem először…
A történet rendben volt, semmi igazán kirívó, a környezet is barátságos a kastéllyal, vízparttal, erdős részekkel. A gyilkosos társasjáték, mint központi motívum, kellőképpen megbonyolítja a történetet, a javarészt funkcionális karakterek pedig hozzák a kötelezőt. Ezúttal Poirot sem tűnt olyan misztikusnak, jó darabig ő is sötétben tapogatózik. A magyar cím mondjuk kicsit spoileres, de közel sem annyira, hogy túlságosan levonjon a történet élvezeti értékéből.
Tehát minden adott a könnyed szórakozáshoz, és ezúttal ott bujkált bennem a bizsergés, hogy rájöttem a gyilkos személyére. Végül is nem ő volt, de fontos szerepet kapott a végkifejletben. Annak örülök, hogy jó nyomon jártam, de az írónő megoldása (megint) annyira nyakatekert, hogy esküszöm, ha valaki ezt tökéletesen megfejtette, annak egy hétig ágyba viszem a reggelit!
Mindegy, nem adom fel, szerencsére jó sok könyvet írt, úgyhogy még bőven próbálkozhatok.

>!
FreeAngel
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Nemtudomhányadszori újraolvasás után is élvezettel olvastam ezt a Christie-regényt. Most már inkább csak nosztalgiát jelent, hiszen új izgalmat nem várok (nem is várhatok) tőle, mégis mindig érdeklődéssel kísérem végig a nyomozást. Egy-két hiányosságot felfedeztem ugyan, de eddig fel sem tűntek ezek.. hmm.. az újraolvasás szépségei :))

3 hozzászólás
>!
Bogas P
Agatha Christie: Gloriett a hullának

Amikor még kisebb voltam, és már el tudtam olvasni a polcon a könyv címét, de nem ismertem a gloriett jelentését, úgy gondoltam erre a könyvre, hogy Glória a hullának.
Ennyit a napi kisszínesről.
Persze ezt is láttam filmen, de eleinte nem emlékeztem a gyilkos személyére, aztán egy olyan nyomból jöttem rá, hogy ki az, ami valószínűleg nem is volt nyom. De nem is a nyomkeresés szórakoztatott a legjobban, hanem Mrs. Ariadne Oliver, ahogy a krimiírás kínjairól panaszkodott.


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

Poirot szórakozottan rábiccentett. Azon tűnődött, és nem először, hogy hátulnézetből a sortnadrág ritkán előnyös a hölgyeken. Szinte fáj, gondolta, és lehunyta a szemét. Hát nincs szemük? Hát miért nem nézik meg magukat a tükörben?

1. fejezet, 2

Kapcsolódó szócikkek: divat · ízlés · nők
13 hozzászólás
>!
Esmeralda P

Lánykoromban a Nasse-kastélyban szolgáltam. Abban az időben tudták a hölgyek, hogy mit vegyenek magukra. Ilyen csiricsáré smoncát soha! Nem volt akkor még nejlon meg rajon. Valódi hernyóselyemben jártak. És volt olyan taftruhájuk, hogy ha lerakták a földre, megállt magátul.

231. oldal

19 hozzászólás
>!
blackett

Mrs. Oliver mélyet sóhajtott, és Poirot-hoz fordult.
– Hát akkor elmondom magának én. Bár nem vagyok nagyon jó az elmondásban. Úgy értem, hogy amit leírok, az tökéletesen érthető, de ha elmesélem, abból valami félelmetes zagyvaság jön ki. Ezért nem mesélem el soha senkinek a történeteimet. Különben csak néznek rám hülyén, és azt mondják, igen, igen, de nem értem, miről is van szó, az képtelenség, hogy ebből valaha könyv legyen. És ez rendkívül csüggesztő. És nem is igaz, mert igenis mindig lesz belőle könyv.

4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
1 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P

Tudja, én egész délután jövendőt mondtam, és nem láthattam, mi történik odakint.

2 hozzászólás
>!
tasiorsi

– Ahol rothad az alapozás, ott minden rothad.
– Mély igazságot mondott – jegyezte meg Poirot. – Bizony, mély igazságot.

II. fejezet

>!
Gabriella_Balkó

– Eláll a szavam a zsenialitásán, madame – mondta Poirot. – Hogy miket képes kitalálni.
– Ó, kitalálni nem nehéz – jegyezte meg Mrs. Oliver. – Az a baj, ha az ember túlságosan sok mindent talál ki, és a dolog túl komplikált lesz. Akkor aztán el kell hagyni ezt is, azt is, és a szívem vérzik.

23. oldal, II. fejezet (Magvető, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
>!
clarisssa P

– Szóval ezt tanácsolná? – érdeklődött Alec Legge. – És mondja csak, mi köze magának ehhez az egészhez?
– Semmi – közölte Hercule Poirot, és megindult az ajtó felé. – Viszont mindig igazam van.

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
>!
Briszéisz

Hogy is tudná elmondani az ember, hogyan írja a könyveit? Mert hogy is van? Először is kitalálok valamit, aztán, amikor kitaláltam, erőt veszek magamon, leülök és megírom. Ezzel vége. Ezt pedig három perc alatt elő tudom adni, attól kezdve pedig kínos feszengésbe torkollik az író-olvasó találkozó. El nem tudom képzelni, miért szeretik annyira az emberek, ha az író arról beszél, hogy hogyan ír. Szerintem az írónak az a dolga, hogy írjon, nem az, hogy beszéljen.

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver
2 hozzászólás
>!
Gazella

– Tudja – mondta Poirot –, itt egyfajta alázatról van szó. Az alázat óriási dolog. Emlékszem, a háború alatt a földalattiban mindenfelé fel volt mázolva a falakra egy jelmondat: „Minden rajtad áll vagy bukik.” Gondolom, valami kitűnő pszichológus eszelte ki, de szerintem ez egy veszedelmes és káros gondolat. Merthogy nem igaz. Nem igaz, hogy az a bizonyos „minden”, mondjuk, a Little-Blank-in-the-Marshban lakó Mrs. Blanken áll vagy bukik. És ha mégis elhitetik vele, az igen rossz hatással lesz rá. Miközben azon töri majd a fejét, hogyan is hasznosíthatná magát a világpolitikában, a gyereke lerántja a teáskannát, és leforrázza magát.
– Attól tartok, meglehetősen konzervatívan gondolkodik – jegyezte meg Alec Legge. – Halljuk, maga milyen jelszót javasolna.
– Nem kell újakat kitalálnom. Van ebben az országban egy régi jelszó, amelyik nekem nagyon megfelel.
– Éspedig?
– Bízzunk Istenben, és tartsuk szárazon a puskaport.

41. oldal, 3. fejezet (Magyar Könyvklub, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: alázatosság · háború · Hercule Poirot
>!
clarisssa P

– Az ember sose tudhatja, mit vesznek fejükbe a nők – mondta Sir George. – Hogy milyen bolondságra képesek. Maga is látja, mi? – Ez utóbbi kérdést Poirot-hoz intézte.
– Les femmes? – kiáltott Poirot, gall hévvel széttárta a karját és felvonta a szemöldökét. – Kiszámíthatatlanok.
Miss Brewis indignálódva kifújta az orrát.

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot · nők

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Ariadne Oliver sorozat · Összehasonlítás
Felicity Lemon sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Graham Greene: Merénylet
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye
Lee Child: Kétélű fegyver
Tony Parsons: A gyiloktáska
Richard Morgan: Valós halál
Katerina Diamond: Az angyal
Stuart MacBride: Hideg gránit
Sophie Hannah: A zárt koporsó
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Kondor Vilmos: Budapest novemberben