Frankfurti ​utas 63 csillagozás

Agatha Christie: Frankfurti utas

A frankfurti repülőtérre irányítják át a köd miatt a genfi járatot. Sir Stafford Nye közömbös, neki egyik repülőtér olyan, mint a másik. De bájos útitársnője hihetetlen történetet ad elő neki. Ha nem segít, a nő életébe kerül a köd. Arra kéri, adja kölcsön személyazonosságát, hogy épségben elérhessen Londonba. Sir Staffordnak tetszik a kockázat (és a nő), odaadja hát jellegzetes köpenyét és útlevelét.
Legközelebb Londonban találkoznak, egy hangversenyen a Royal Albert Hallban. Aztán eljutnak együtt a világ négy sarkába, amíg a nagy összeesküvést próbálják leplezni, ami lázadásra, rombolásra bujtogatja a fiatalokat. De mi köze mindehhez az ifjú Siegfriednek Wagner operájából?
A regény új fordításban jelentetjük meg.

A frankfurti utas címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2013
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796200 · Fordította: Katona Tamás
>!
Európa, Budapest, 2013
328 oldal · ISBN: 9789630797481 · Fordította: Katona Tamás

Enciklopédia 4


Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
gumicukor
Agatha Christie: Frankfurti utas

Egy kihívás miatt kezdtem bele a könyvbe. Úgymond tudtam, hogy mit vállalok, láttam a nem túl szívderítő értékeléseket itt molyon, és azért az is sokat elárult, hogy soha, de soha még csak említés szintjén sem hallottam ezt a címet. Így nem vártam sokat, de ettől függetlenül nem értem, hogy hogy lehet ennyire gyenge egy Agatha Christie könyv.

Ez a könyv olyan volt, mintha el sem olvastam volna. Már most, kb. 3 órával a befejezése után nem vagyok tisztában a szereplőkkel és még mindig nem állt teljesen össze a sztori. Egy rakás teljesen irreleváns szereplőt sorakoztattak fel, a történet szempontjából nem lett volna rájuk szükség, de legalább bele lehetett bonyolodni. A történet pedig mind a nemtudom hány oldalon keresztül csak csordogált lassan, semmi olyan nem történt, amire felkaphattam volna a fejem. Látszólag (számomra legalábbis) a történet szempontjából érdektelen, kusza, össze-vissza jelenetek követték egymást, ha nem tudtam volna, hogy ezt a regényt Agatha Christie írta, nem hiszem el. Az írőnőtől olvasott 2 másik könyv nem hagyott egy szusszanásnyi időt sem, végig fenntartotta a feszültséget, zseniális történetvezetés, írásmód jellemezte, ez pedig… Nem is tudom, mi rá a megfelelő szó. Érdektelen. Azt hiszem, így tudnám összefoglalni ezt a könyvet: érdektelen.

>!
Iustitia
Agatha Christie: Frankfurti utas

Agatha Christie e regényének fő motívuma a régen minden jobb volt mentalitás. Persze jobb nem volt, de más volt, az igaz, a világ változik, vele együtt az emberek és a céljaik is. Megörökíteni a háború utáni helyzetet, mikor Hitler is csak említés szintjén jelenik már meg, és világméretű összeesküvéseket gyanítani, magyarázni… Ez nem Christie asztala. Nem tudta magát már úgy beleélni (talán korából kifolyólag sem) a regényírásba, és a biztató kezdet, amikor még nem értettem, miért áll ilyen alacsony százalékon a könyv, sajnos gyorsan átalakul egy óriási, de mégis unalmas káosszá. Jobban tette volna az írónő, ha megmarad a „családi krimi” könyveinél, ahol az olvasó 300 oldal alatt sem tudja 5 ember közül jól megtippelni a gyilkos kilétét, mégis jobban izgul, mint az itt összehordott légből kapott, szenzációhajhász elemeken.

>!
Hollóhát
Agatha Christie: Frankfurti utas

A kezdő szituációban talán még lett volna valamennyi potenciál, a – komolytalan diplomata és a titokzatos bajbajutott hölgy a repülőtéren – akár ígéretesnek is nevezhető. Na most, aki azt hitte (én), hogy ők lesznek a főszereplők, az tévedett. Helyette különböző emberek beszélgetnek hosszú oldalakon keresztül egy világot átszövő nemzetközi összeesküvésről. Legalábbis valószínűleg erről volt szó, mert olyan ködös és suta volt az egész, hogy elég felületesen olvastam. Régóta várt már rám a polcon, hát megszenvedtem érte.

Ha már kémregény szerűség és Agatha Christie, akkor maradok inkább a Tommy&Tuppence sorozatnál.

Ajánlani igazából senkinek nem tudnám, főleg azoknak nem, akik csak most ismerkednek AC világával. Nagyjából bármelyik más könyvét emelitek le a polcról, nem fog csalódást okozni. Csak ezt ne. Plecsnivadászok, teljes életművet kimaxolni vágyók, és egyéb mazochisták, titeket úgysem tudlak elriasztani, hát kitartást kívánok hozzá! :)

12 hozzászólás
>!
pável
Agatha Christie: Frankfurti utas

Nyanyaháború
Agatha asszony újabb grandiózus melléfogása: kém- és kaland- és alternatív történelmi regényhabarcs. Éppen szünetet akartam tartani a Hitler életrajzaimban, erre tessék, éppen Agatha támasztja fel megint Hitlert (nem is kellett neki a Frigyláda, megy ez magától, mostanában három műszakban, ld. még pl. G. L. Thompson: Germánia, vagy Timur Vermes: Nézd, ki van itt – szerencsére Christie gyorsan vissza is ássa a Führert).

Meg feltámad az egész buta neonáci Siegfried-mítosz, szőke daliával és elvakult milliárdos nyanyákkal, nemzetközi összeesküvőkkel és derék bulldogképű titkosszolgákkal pipafüstös barlangjaikban, meg persze ami még elengedhetetlen kellékei a kémhistóriáknak: kissé együgyű, de jóképű (és -szívű) brit gentleman-nel, és a szépséges, kacér de kiismerhetetlenül titokzatos kémnővel.

Meg van egy másik nyanya is, szemben az főellenséggel, egy cuki-huncut-bogaras-de pengeeszű dédnagyanyó, persze egyik hősünk dédije, és persze ő is, akárcsak Miss Marple, a fülesfotel mélyéből váltja meg a világot: Matilda néni az egyik legsnájdigabb karakter.

Nem akarom freudi díványra dönteni Lady Agathát, de a hidegháború évtizedeiben, megannyi pazar detektívtörténettel a háta mögött, melyekbe véletlenül is belekerültek titkosszolgálati momentumok (Bletchley Park), talán sajnálta, hogy nem vehette ki részét a történelemből – talán úgy érezte, hogy kimaradt pár kémhistóriából – az ő eszével! –, és most beleírta magát egybe, melyben természetesen ő lenne az agg de furmányos Lady Matild?

Kész nyanyaháború, és ez sajnos meglátszik a regény tempóján is. Járókeretes az egész regényszerkezet, a történet fonalát meg többször bontja vissza, mert bár a kezdőszem pontos volt, a továbbiakban vaksin számolja a sorokat és a regény közepére mi csak réveteg engedelmességgel tartjuk a kezünket, hogy arról felgombolyítsa végre a fonalat, és csak azt várjuk, mikor érünk már a végére.

És mindezt sajnos elég faramucin írt meg, mondhatnám, zavarosan, de ilyet Agatha asszony agytekervényeivel szemben nem állíthatok, egyszerűen csak nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, és hát az eddigi kalandos krimijeiből is kiderült már: nem fekszik neki az a műfaj, még akkor sem, ha nagyágyúit, pl. Poirot-t is beemeli – sőt, ilyenkor még rettenetesebb a végeredmény, lásd legutóbb a Nagy négyes c. opuszt.

Ezeket kár volt kiadnia az Európának, persze máskülönben meg azon jajonganánk, hol marad az életműkiadás. (Azt már szégyellem mondani, hogy a vége felé nyomdahibák is be-becsúsznak – sajnos nem a legméltóbb búcsú ez a nagyszerű Katona Tamástól. Végül is nem látványosak.) Szóval mindenki megszívja, mi is, meg Agatha is, hogy a rajongói már csak a fércműveit olvashatják friss élményként – de legalább abban a tudatban kereshetünk csalódva valami más ponyvát, hogy a brit titkosszolgálat szolgál és véd, és ha netán elhagyott plüsspandát találnánk bármely reptéren egy alvó utas mellett, tudjuk, hogy éberen őrködnek felettünk… Na kb. csak ilyen kínos lapossággal tudom lezárni ezt az egész dolgot.

[3 plüss Kung Fu Panda]
(2013k.)

>!
Zimmermann_Zita
Agatha Christie: Frankfurti utas

Furcsálltam a könyv alacsony százalékos értékelését, de most már megértem. Ha nincs feltüntetve a borítón, hogy AC írta, lehet, hogy nem hiszem el. Vadabbnál vadabb összeesküvés- és „tudományos” elméletek, zavaros szerkezet, suta párbeszédek – nem ezt szoktam meg AC-től, nagy csalódás volt.

2 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Agatha Christie: Frankfurti utas

Ha jól számoltam, ez már a 38. olvasásom volt A.C-től…de ez megdöbbentő volt. Abszolút semmi A.C-s nem volt benne, mintha nem is ő írta volna. Igazi nyomozás alig…a karakterek számomra semmitmondók voltak. Ez a név is: Sir Stafford Nye.
Úgy tűnik januárban kifogtam a semmitmondó könyveket :O
Ettől eltekintve változatlanul kedvelem A.C-t keresek egy hozzám közelálló újabb történetet :)

>!
levendulalány
Agatha Christie: Frankfurti utas

Ahhoz képest, milyen szörnyűségeket olvastam erről a könyvről, nem volt annyira vészes.
Van pár dolog, ami viszont tényleg eléggé furcsa. Pl. hova tűnnek a „főszereplők”? Miért az ő izgalmas kalandjukkal kezdődik, aztán miért nem velük folytatódik? Mik ezek a durva elméletek? Szórakoztató volt, az biztos… És ki ez a sok-sok ember, akik végig tanácskoznak, aztán az egyikről, aki kb. egy fejezetben volt jelen, kiderül, hogy ő a „gonosz”. Hirtelen nekitámád egy másiknak, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy miii?!
Szóval nincs nyomozás, nincs bűntény, csak találgatások, semmi konkrétum, a szereplőink teljesen eltűnnek, pedig azt hittem, ők lesznek, akik a naaagy leleplezést véghezviszik.. (plusz a tök jó fej ezeréves dédnagynéni, de ő is háttérbe szorult)
Pedig jó lett volna, nem értem, miért ez lett belőle.

2 hozzászólás
>!
Wally
Agatha Christie: Frankfurti utas

Sajnos nem igazán fogott meg ez a történet. Mást szoktam meg az írónőtől. Az eleje még izgalmasnak tűnt, de utána sokáig unalmas és túl száraz volt nekem. Nem igazán az én világom a nemzeti cselszövés és a politika. A szereplők is unalmasak voltak, egyikük sem volt különleges számomra. A hitleres elmélet azért tetszett, de kb ez minden sajnos.

>!
encus625 P
Agatha Christie: Frankfurti utas

Az az értékelés, amit a régebbi kiadáshoz írtam, nagyrészt most is fennáll. (http://moly.hu/ertekelesek/1048559)
A nagy AC-fanoknak kötelező darab, az életművet még csak kóstolgatók egyelőre hagyják ki.
A fordítás viszont sokkal jobb lett, köszönet érte Katona Tamásnak, ezért lett 1 csillaggal több, mint a korábbi fordítás.

>!
Európa, Budapest, 2013
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796200 · Fordította: Katona Tamás
>!
lettielena
Agatha Christie: Frankfurti utas

A feléig totál fenntartotta az érdeklődésem; izgalmasan, titokzatosan alakultak az események. A második fele viszont abszolúte nem mozgatott meg bennem semmit. Olyan se füle se farka volt az egész nekem. De senki és semmi sem tökéletes. A pandás dolog aranyos volt benne. :)
Most már igazán választhatnék olyan AC krimit ami ismét elrabolja a szívem. Ez már régóta csücsült a polcomon, szóval gondoltam itt az ideje elolvasni. Hááát nem véletlenül húztam annyit. Éreztem, hogy ez fura lesz.


Népszerű idézetek

>!
Jesper_Olsen

Igen, magyar volt. Az bizony. Szerette a sportot. Tudod, a magyarok nagyon szeretik a sportot.

88. oldal

>!
encus625 P

Amikor megérkezel, a hölgy bátyja becsukja a könyvet, amit olvasott – félrelöki, és azt mondja: „Nem rossz. De hát miért nem szóltak Evansnek?”
Máris elhatározod, hogy az éppen megírandó könyvednek ez lesz a címe: Miért nem szóltak Evansnek?
Még azt sem tudod, ki lesz ez az Evans. Nem baj. Evans egyszer csak testet fog ölteni – a cím pedig már megvan.

11. oldal

>!
Jesper_Olsen

Utak szerte a nagyvilágba. Milyen romantikusnak kellene lennie. De a légikikötők várócsarnokainak légkörében van valami, ami megöli a romantikát.

21. oldal

>!
Jesper_Olsen

Arra gondoltam, hogy szereznem kell valami olvasnivalót. Mindent elolvastam már, ami velem volt, úgyhogy odamentem a pulthoz, és vettem valami fűzött vacakot. Azt hiszem, detektívregényt.

36. oldal

>!
levendulalány

A politikusoknak nincs idejük rá, hogy körülnézzenek a világban, amelyben élnek. Azt az országot látják, amelyben élnek, és azt is csak egy hatalmas választási emelvényről. Ez pillanatnyilag elegendő is számukra. Azt teszik, amiről becsületesen úgy gondolják, hogy a világ jobb lesz tőle, és csodálkoznak, hogy nem lesz jobbá a világ, mert az emberek nem azt kapják, amit szeretnének. Végül kénytelenek leszünk arra a következtetésre jutni, hogy a politikusok úgy érzik, isten adta joguk hazudni valami jó ügy érdekében.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · politika
>!
levendulalány

Egyes emberek képesek átadni másoknak a vad lelkesedésüket, életérzésüket, a dolgokról alkotott véleményüket. Meg tudják tenni, de nem azzal, amit mondanak, nem a szavaikkal, amelyeket hallunk, nem is a gondolataikkal. Valami mással. Azzal a mágneses erővel, amellyel néhány ember rendelkezik, hogy egy látomásuk testet öltsön, megjelenjék előttünk. Talán személyes vonzerejükkel, hanghordozásukkal, lehet, hogy egyenesen a testükből áradó emanációval. Nem tudom, de van ilyen erő. És az ilyen embereknek hatalmuk van.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: befolyásolhatóság · hatalom
>!
levendulalány

(…) a vezetői szerep nagy hajtóerő, de néha ördögivé válik.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephenie Meyer: A Vegyész
Frederick Forsyth: Az ördög alternatívája
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Tom Clancy – Mark Greaney: Veszélyzóna
William G. Winkler: A Holland alagút
Frei Tamás: Agrárbárók
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
John Sandford: Csábító préda
C. J. Sansom: Egy bűnös siralmai
Berkesi András: A gyűrű