Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ellopott gyilkosság (Hercule Poirot 36.) (Ariadne Oliver 7.) 167 csillagozás
Október 30-a az angolszász világban a gyerekek ünnepe. Mindenszentek előestéjén partykat rendeznek mindenfelé, és a fiatalok jelmezbe öltözve régi, babonás szokások felelevenítésével, bűvészkedéssel, társasjátékokkal múlatják az időt. Ki gondolná, hogy egy ilyen ártatlan összejövetel gyilkosság helyszínévé válhat. Pedig ez is megtörténhet, ha valaki mindenáron ki akar tűnni a többiek közül, ha feleslegesen kotyog, ha olyasmivel henceg, ami már nem játék. S a bűntény bekövetkezik. Az ünnepség esetté válik, s a vendégből, Mrs. Oliverből – bűnügyi történetek híres szerzőjéből – botcsinálta nyomozó lesz. Nem akárki a segítőtársa. Hercule Poirot, az emberi lélek rejtelmeinek neves ismerője igyekszik kibogozni a titokzatos gyilkosság múltba vesző, szövevényes szálait.
Halloween és halál címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1969
Kedvencelte 5
Most olvassa 5
Várólistára tette 45
Kívánságlistára tette 29
Kiemelt értékelések
Jellemző Agathára ez a kuszaság, csodálom, hogy a végére minden kisimul :)))
Nem túl gyakori téma a gyerekgyilkosság a könyvekben, ebben azért pont elegendő volt.
Már ritkaságnak tartom a párbeszédes elmesélést, szerintem nagyon nehéz lehet úgy megírni a történetet, hogy a túlnyomó többsége párbeszéd legyen és megis megtudjunk minden kellő információt.
Olvasás közben az jutott eszembe, hogy ha azokban az években úgy gondolták, hogy sok rossz dolog éri a gyerekeket, akkor vajon a mai világról mi lenne a szerző véleménye? Szerintem túlzás volt, hogy ezt folyton felemlegette minden szereplő.
Összességeben tetszett, lekötötte a figyelmem és voltak gyanúsítottjaim de a végén meglepődtem.
Annak ellenére, hogy most szinte rögtön emlékeztem a megoldás egy részére, azért megint végig fenntartotta a történet az érdeklődésemet, és élvezettel olvastam. Érdekes hangulata volt, különösen a kert tetszett nagyon. Viszont ami nem tetszett: a lamentálás arról, hogy mennyire rossz ez a modern kor, több a bűn, gyerekek ölnek, meg hogy genetikailag megvan valakiben a gyilkos hajlam… Kicsit túl sokszor jött szóba Poirot kényelmetlen lakkcipője is. Elsőre még jópofa volt, de aztán idegesítő. Ami zavart még, hogy eléggé túl lett bonyolítva az ügy, és maradt egy-két elvarratlan mellékszál is. Mrs. Oliver sem volt az igazi, persze nagyon meg volt rendülve szegény. Az viszont tetszett, hogy emlegették a régi esetet, Mrs. McGinty halálát, amit én pont előzőleg olvastam. Teljesen véletlen volt a sorrend, de nagyon jól jött ki így.
Nagyon meglepett ez a történet, mert nem gondoltam volna, hogy egyszer Agatha néni gyereket is ölni fog (sőt…), ráadásul elég csúnya módon. Nem számítottam rá. Megkapjuk a szokásos mindenkit körbekérdezünk kört, ahol megint mindenkinek van valami „negatív” tulajdonsága, ami utalhat a gyilkosságra, így persze, hogy első körben merész voltam és felkiáltottam spoiler. Onnantól viszont, hogy felmerült Miranda időtöltése spoiler, nem volt kérdéses, hogy majd megtalálnak ott valakit és akkor kinek is van ténylegesen jó adag vaj a füle mögött és kinek lehet köze a gyilkosságokhoz és miért. Jó kis kötet volt, viszonylag sok résztvevővel, a vázás megoldás nagyon tetszett.
Jó kis történet, de olvastam már izgalmasabb, fordulatosabb könyvet is Agatha Christie-től.
Ettől még így Halloween környékén teljesen rendben volt, hiszen a jól bevált összetevők önmagukban is garantálják a szórakozást: Poirot, Mrs. Oliver és persze a gyilkosság….
Így Halloween tájékán gondoltam, hogy ez egy remek történet lesz, de az eddigi A.C. kötetekhez képest ez kevésbé tetszett.
Kicsit kusza és zagyva volt, merő közhely, semmi izgalom. A gyilkos kilétére az ember annyira hamar rájön, hogy onnantól már nem is tud érdekes maradni az olvasmány, még úgy sem, hogy borzalmas gyerekgyilkosság történik és szép leírások is olvashatók.
A borító egyszerűen borzalmas, ha egyszer esetleg új kiadásban megjelenik, remélem újragondolják, a címről nem is beszélve, ami igazán lehetne a Halloween és a halál újra.
Attól függetlenül, hogy ez most nem lett igazán kedvenc, a szerző további könyveit izgatottan fogom olvasni.
Nem lett maradéktalanul a kedvencem, de nem volt rossz. Ezúttal egész hamar rájöttem a gyilkos kilétére, nem volt annyira meglepő. Emiatt utána talán egy kicsit laposnak éreztem az eseményeket, amit nagyon sajnálok. Nem történt még ilyen, hogy azután már nem érdekelt annyira, hogy tudtam, ki a tettes. Egymás után két olyan kötetet vettem a kezembe, amit nem tudtam megszeretni, de ettől még nem mondok le arról, hogy AC örök és utánozhatatlan. Annyi biztos, hogy nagyon bírtam Poirot és Mrs. Oliver közös ügyködését, szerintem jó párost alkotnak.
Nos, a film itt is kicsit más volt, mint a könyv – látszik, hogy nagyon régen olvastam a történetet, mert amikor először láttam a filmet, észre sem vettem a különbségeket; na, de most felfrissítettem tudásomat ezzel a krimivel kapcsolatban is.
Szeretem Ariadne-t az almáival: bájos és emberi – na meg nem csak ettől, hanem azt is szeretem benne, mennyi érzelmi lény. Joyce hihetetlenül idegesítő gyerek volt. Azt hiszem, ha nem kotyog és henceg feleslegesen a partyn, előbb-utóbb valaki akkor is kinyírja a csajt. :-D
Gyönyörű volt az a kert, varázslatos szépségű. Úgy érzem, azért is, mert spoiler A történet érdekes volt, nem szokványos, ezért kapott 4,5 csillagot, de olvastam már ennél jobb Christie-krimit is.
Másodjára olvastam, mégis végig feszültségben tudott tartani.
Szegény Joyce, nem kellett volna olyan nagyzolósnak lennie, mert a felnőttek világa gonoszabb, mint gondolta.. Nagyon szeretem, hogy ha Poirot-nak valami szöget üt a fejébe, akkor attól nem tágít szűk lakkcipőjében egy tapodtat sem! Igaza is van, mint mindig!
Izgalmas volt, van valami megmagyarázhatatlan gonoszság, ami érezhető a látszólag békés falusi környezetben, ettől még inkább ijesztő az egész.
Ezt a könyvet választottam a megadott polcról a boszik éjszakájára. Nagyon élveztem a történetet. Egy Halloween partyn történt gyilkossággal indít, aztán Mrs. Oliver – az írónő – megkeresi Poirot és együtt nekiállnak kinyomozni, ki ölte meg a kislányt és miért. Bár elég sok ismétlés volt, sokszor elmondták a halott kislány jellemzését, de mindenképpen érdekes eszmefuttatás volt. Közben újabb hulla is bekerül a képbe…Vannak persze ennél jobb regényei is az írónőnek, de én tökéletesen szórakoztam.
Népszerű idézetek
– Nagy sajnálattal közli, hogy ma este nem keresheti fel önt. Súlyos influenza gyötri.
– Az nem „influenza” – mondta Hercule Poirot. – Alaposan megfázott, ez minden. Mindenki azt hiszi magáról, hogy „influenzás”. Így tragikusabban hangzik. Több részvétet követel. A náthával az a baj, hogy az embert nem sajnálják érte eléggé a barátai.
16. oldal (Harmadik fejezet)
A sorozat következő kötete
Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás | |
Ariadne Oliver sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: A félelem völgye 89% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 80% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A Tű a szénakazalban 89% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Borzalmak városa 86% ·
Összehasonlítás - Dashiell Hammett: A máltai sólyom 75% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon-legenda 87% ·
Összehasonlítás - Graham Greene: Brightoni szikla 79% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Kedvencek temetője 90% ·
Összehasonlítás