Elephants ​Can Remember (Hercule Poirot 40.) (Ariadne Oliver 8.) (Felicity Lemon 7.) 74% 14 csillagozás

Nagyon érdekes és misztikus kis darab.
Témájában és hangulatában a Szunnyadó gyilkossághoz tudnám hasonlítani, ami a kedvenc AC-m. Ahhoz hasonlóan itt is a múltban „vájkálunk”, és elgondolkozunk, vajon jó dolog-e emlékezni, feleleveníteni eseteket, vagy jobb őket békében pihenni hagyni.

Ariadne Oliver nyomoz, Poirot besegít, az elefántok emlékeznek, egy régi bűntény pedig tisztázódik. Talán ez a legkönnyebben kitalálható történet, amit AC-től olvastam, minden nyom fel van vezetve, van, ami egyenesen az olvasó szájába van rágva. Nem rossz könyv, de korántsem a legjobb.

ez jól esett, végig érezni lehetett, hogy valami izgalmas dolog lappang a háttérben

Szerintem ez nem tartozik az jobban sikerült Agatha Christie-krimik közé. Lépten nyomon felbukkannak benne aprócska, de annál zavaróbb logikátlanságok, ellentmondások. Mintha már oda sem figyelt volna, hogy a jól bevált, százszor felhasznált elemek egytől egyig összepasszoljanak. Összességében valahogy az egész nagyon kiagyalt. Mintha az írónő előbb kitalált volna egy rejtélyt amiből újabb könyvet írhat, majd a végén már hiába húzta-halasztotta, csak ki kellett ötölnie valami lezárást. A kiinduló rejtély, amivel Poirot szembekerül, tényleg izgalmas, vártam, hogy mi lesz belőle, de sajnos a megoldás csalódást okozott. De azért annyira nem rossz, csak nem is kiemelkedően jó.