Death ​on the Nile (Hercule Poirot 17.) (Colonel Race 3.) 86% 24 csillagozás

Kínosan sokáig tartott ezt a könyvet kiolvasnom. A negyvenedik fejezet tetszett nagyon, amikor összegzésképp Poirot elmesélteti Jacquline de Bellefortal, mi történt.

Egyik kedvencem, úgyhogy már régóta tervben volt eredeti nyelven is elolvasni. Ezek a távoli tájakon játszódó AC könyvek szerintem különösen jól sikerültek, látszik, hogy imádott utazni és rajongott a történelemért és – különösen a keleti – kultúráért.
Nagyon hangsúlyosak a jellemábrázolások, relatíve sokat kell várni, mire megtörténik a gyilkosság, és addigra már minden jelentősebb karaktert alaposan megismerhetünk. Sajnos tipikusan az a történet, ahol a nagy fordulatokat – avagy a gyilkos személyét – képtelenség elfelejteni, úgyhogy a végén nem lepődtem meg, de így is nagyon élveztem. Bizonyos szempontból valóban kissé romantikus történet, de számomra ez csak emelte a fényét – a gyilkosság nyakon öntve egy kis cukormázzal nem is olyan rossz dolog.
Ami a nyelvezetet illeti, nagyon könnyen bele lehet rázódni, talán egy-két szót kellett meglesnem a szótárban; bár az is közrejátszik ebben, hogy már olvastam AC-t eredetiben, így nagyjából tudtam mire számítsak.

Remekül kidolgozott, aprólékos és persze csavaros bűnügy, aminek a megoldására (szerintem) lehetetlen rájönni. Kivéve persze Hercule Poirot-t.

Szeretem azt, ahogy Agatha hülyét csinál belőlem. Hogy figyelek, koncentrálok, ráharapok egy szálra, és egészen az utolsó fejezetig biztos vagyok az igazamban, hiszen más nem történhetett. Aztán kiderül, hogy de, mégis. :D
Ó, hát a kis belga pedig örök kedvenc. :)

Kicsit kiabrandito volt, jobbra emlekeztem. A vegere kezdett atmenni valami felresikerult romantikus regenybe, ahol a hajouton mindenki parra talal. Ennek ellenere a krimi szal remek volt, mint mindig, bar nemileg eltert a a film es a konyv cselekmenye. Hogy oszinte legyek, Peter Ustinov, mint Poirot nem nyugozott le, viszont Poirot, mint karakter mindig remek, szinte olvastatja magat a regeny.

Tetszett. Egyszerű, de nagyszerű. Tudtam, ki a gyilkos, csak nem tudtam, hogyan. Aztán Poirot a látszólag össze nem függő mondókáival rávezetett a megoldásra is. Egyedül a vége nem tetszett. Túl szentimentálisra sikeredett. De hát, Agatha néném nálam hivatalból megérdemli mind az öt csillagot…:)

Hosszas a szereplő-bemutatás, kitalálható a gyilkos, felejthető a történet. Sajnos sokkal jobbat vártam, már régóta szemeztem ezzel az AC-vel, és most végül csalódást okozott.

Bővebben: http://pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2010/07/26/Hal…

Elég nyögve-nyelősen értem a végére. Kb. a könyv feléig várni kellett a gyilkosságra – ráadásul a körülményeket olvasva rájöttem, hogy ezt láttam filmen és emlékszem a rejtély megoldására is… Mi több, ez volt az első olyan Poirot sztori, aminek a megfejtését magamtól is kiokoskodtam. :)

Kicsit lassan indult be a történet, de aztán nagyon felpörgött. Eddig benne van a top 5 Poirot-s történetben nálam.

Hát a film jobb volt. Az meg kifejezetten idegesített, hogy mennyi jelzőt nem tudok angolul.