Crooked ​House 95% 17 csillagozás

Ez a könyv nagyon megosztóra sikeredett. Mikor kb. 15 éve először olvastam, nagyon zavart a végkifejlete. Nem értettem, hogy hogy lehet ilyet kitalálni egy krimiírónak, azt meg pláne nem, hogy még épp ez lenne a kedvence, amit olyan sokáig dédelgetett magában, mielőtt megírta volna. No de ez 15 éve volt.

A mostani olvasmányélményem gyökeresen más. (Igazolni látom vele szemiotika-tanulmányaim létjogosultságát, hogy ti. egy mű befogadása rengeteg állandó és változó elem együttes hatásából áll össze, EGYSZERRE.)
Szerettem a női alakokat, szerettem az atmoszférát, a lassú, de biztos cselekményvezetést, ami nem hagyta a történetet elaludni egy másodpercig sem. És mivel emlékeztem a sokkoló végkifejletre (pedig ez nem túl gyakori eset), nem is rázott meg úgy a könyv, mint először tette.

Egy dolgot hiányolok: a család férfitagjainak erősebb jelenlétét. Talán amiatt lett ez így, hiszen a narrátor és a nyomozók is férfiak. Mindenesetre Roger és Philip alakja valahogy nem eléggé kerek. Illetve nekem Roger túl sok, nem életszerű, Philip meg túl kevés, róla még olvastam volna.

AC kedvence, es az enyem is :)

Egy ideje bennem van, hogy feléleszteném a krimi iránti elfeledett érdeklődésemet, ezért körülnéztem a Libriben Agatha Christie eredeti nyelven kapható regényei között. Véletlenszerű választás volt a Crooked House (magyarul A ferde ház), például nem tudtam előre, hogy ez nem (az általam korábban megszokott) Poirot vagy Miss Marple-féle nyomozós sztori, hanem egy kicsit más és rendhagyó történet az írónő krimijei között.
Még soha nem olvastam eredeti nyelven Agatha Christie-t, de nagyon ajánlom angolul gyakorlóknak! Haladóbb nyelvtanulóknak szerintem tökéletes választás, mert a nyelvtan és a nyelvezet gyönyörűen eltiszult. Persze a szókincs egy kis nehézséget okozhat, de engem nem akasztott meg túlzottan az sem, mert az írásmód gördülékennyé teszi nagyon az olvasást néhány ismeretlen szó ellenére is.
Számomra a történet koránt sem az írónő legjobbai közé tartozik (érdekes, hogy az előszóban pedig azt taglalja, hogy személyes kedvence ez a regény). Őszintén megmondom: ki lehetett következtetni a történet végkimenetelét és a rejtély megoldását, méghozzá elég korán… Ami sajnos egy kriminél szerintem elég kiábrándító, hiszen az ember az utolsó pillanatig várja a csavarokat és a „big reveal”-t. Valójában emiatt lett végül so-so érzésem. Arról nem beszélve, hogy elég sokáig húztam-halasztottam a regény végigolvasását, pedig egy rövidke könyvről van szó, de nem csigázott fel annyira, hogy letehetetlennek érezzem.
Nem mondom, hogy nem érdemes belekezdni, de nem kell a legagyafúrtabb sztorira számítani. Én valószínűleg túl sokat vártam tőle és ezért lett elég antiklimatikus a regény összeségében számomra.