Feketekávé (Hercule Poirot 7.) (Arthur Hastings 5.) 410 csillagozás

Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Eredeti cím: Agatha Christie’s Black Coffee adapted as a novel by Charles Osborne

Agatha Christie első eredetileg is színpadra írt három felvonásos darabjában (londoni bemutatója 1930. december 8-án volt) Hercule Poirot és Hastings kapitány meghívást kap a híres angol fizikus, Sir Claud Amory surreyi házába, ahol az illető éppen az „atom” bombázásával kísérletezik.

A meghívás oka, lévén a szereplők kiléte, egészen biztosan nem egy-két kellemes, pihenéssel és csevegéssel eltölteni kívánt nap, hanem annál sokkal komolyabb.
A tudós ugyanis attól tart, hogy valaki el akarja lopni találmányát, vagyis egy olyan robbanószer képletét, amely döntő fontosságú lehet egy esetleges Angliát is érintő háború kimenetelét illetően.

Eredeti megjelenés éve: 1930

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie – „keretes” könyvek Európa, Magyar Könyvklub · Aquila könyvek Aquila

>!
Európa, Budapest, 2011
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791137 · Fordította: Prekop Gabriella
>!
Aquila, Debrecen, 2006
190 oldal · ISBN: 9636794480 · Fordította: Zentai Éva
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2005
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635487940 · Fordította: Zentai Éva

4 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Arthur Hastings · Japp felügyelő


Kedvencelte 3

Most olvassa 7

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 59


Kiemelt értékelések

Szöszmösz_Gorkie P>!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Sokadik Agatha Christie olvasásom, de még mindig nem tudom megunni. Rövid kis történet, de ugyanolyan nagyszerű, mint a többi.
Poirot egy tudóshoz utazik, hogy vigyázzon egy nagyon fontos képletre. Balszerencséjére, későn érkezik, nem csak a képletet kell megtalálnia, hanem egy gyilkost is.
Ritka alkalmak egyike, de már az elején tudtam, hogy ki lesz a bűnös. :D
Ez viszont, semmit sem vont le az értékéből, mert a nyomozás ugyanolyan jó volt, mintha nem jöttem volna rá, hogy ki tette. Ráadásul, kapunk pár érdekes szálat, ami pluszt ad a történethez.
Poirot egy zseni, megpróbált a végén átejteni, de engem nem sikerült neki, csak a gyilkost. :))

>!
Európa, Budapest, 2011
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791137 · Fordította: Prekop Gabriella
Levandra P>!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Ismét egy Agathától megszokott klasszikus eset. Megölnek valakit, akinek sok pénze van, vagy van valamilyen, ami pénzzé tehető, illetve a szokásos mérgezés sem hiányozhat. Poirot felbukkanása, tökéletes belépő, és ezzel kezdetét is veszi a nyomozás. A kis belga pedig csalhatatlan szimatával találja meg a bizonyítékokat, ami elvezeti a tetteshez. Élveztem Poirot kissé pökhendi stílusát és néha nagyon tudott bosszantani Hastings, de mégis remekül működnek ők így együtt.

Deziréé>!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Az írónő ismét levett a lábamról. Zseniálisan megírt könyv, minden szépen fel van vezetve.
Mindig amikor már elhiszem, hogy végre kiderül ki a gyilkos csavar még a történeten, de nem egyet, inkább kettőt és csak csodálkozok, hogy micsoda frappáns történet.
Mindig olyan izgalmas, egy percig nem lehet unatkozni Poirot történetein.

Ferger_Jolcsi P>!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Nem volt rossz ez az A. C. könyv sem… Természetesen most sem sikerült kitalálnom a gyilkos kilétét, mint ahogy az eddig olvasott kötetekben sem. Viszont ez valahogy most nem tetszett annyira, mint az eddigiek. Tetszeni tetszett, csak nem volt benne semmi új, semmi különleges, olyan, mintha egy korábban olvasott történetet írtak volna át másik szereplőkkel és helyszínnel. Persze értem én, hogy sok hasonló gyilkosság történik és nyilván azokat az eseteket kapja meg Poirot, amikben más nem tudná tetten érni a gyilkost, viszont vártam volna valami pluszt is ettől a sztoritól. Lényegében itt is arról van szó, hogy adott egy gyilkosság, a családtagok mind egytől egyig gyanúsak és mindenki másra gyanakszik. A. C-nél megszokott jelenség, hogy egy fő emberre tereli a gyanút, több szereplővel is elmondatja, hogy szerintük ő lehet a tettes, hogy aztán kiderüljön, hogy mégsem ő volt az. Hisz a leggyanútlanabb emberről rántja mindig le a leplet Poirot. Alig várom, hogy további Poirot köteteket olvashassak, ezekből sosem elég, még jó, hogy olyan sokat hagyományozott ránk A. C.

Márta_Péterffy P>!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Nem ez a legjobb Agatha Christie könyv, főleg hogy nem is ő írta, hanem Charles Osborne-aki az írónő híres színdarabjából kerekített regényt.
A történet persze jó, bár elég kiszámítható a végkifejlet, és nem csak azért, mert nálam ez újraolvasás volt. Aki ismerkedni szeretne A.C. műveivel, ne ezzel kezdjen, inkább a lélektanilag jobban kidolgozott művekkel.

vighagika>!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Azt hiszem, ez volt az eddigi legrövidebb Poirot-történet, amit olvastam. Ezt mondjuk nem bánom, ugyanis az AC-könyveknél nálam mindig probléma a rengeteg felesleges beszéd.
Maga a gyilkosság szerintem ismét egyedi volt, amihez Agatha Christie-nek biztosan fantasztikus tehetsége van.
Mellesleg azt nem igazán értem, hogy a zöld borítóra (ami nekem is megvan) miért nincs kiírva Charles Osborne neve.

2 hozzászólás
GytAnett>!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Nem sok A.C. könyvet olvastam még, de ezt most egy nagyon kicsit gyengébbnek éreztem. Nem tudott annyira magával ragadni, nem tudom, miért. Lehet, hogy nem az ehhez megfelelő hangulatban álltam neki.
Lehet, hogy a rajongók meg fognak kövezni, de Poirot-t most nem bírtam. Nem tudtam tolerálni ezt a beképzelt karaktert. Meg valahogy sok volt a szürke agysejtezésből. :D
A.C. engem mindig meg tud vezetni, nála még 100%-os bizonyossággal nem bírtam kitaláltam soha, hogy ki a tettes. Az elején őszintén szólva meg is ijedtem, hogy ennyire nyilvánvalóan elénk tárul minden, mert az írónőtől nyilván nem ezt várom. :) De aztán megnyugodhattam. :) Gyanakodtam arra az emberre, akiről végül kiderült, hogy ő volt a gyilkos, de nem lehettem benne biztos. :)
Mindenesetre nagyon szívesen megnézném a színdarabot, még így is, hogy tudom, mi a vége. És az is biztos, hogy nem fogom feladni az A.C. regényeket, időnként el fogok olvasni egyet-egyet. :)

Hoacin>!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Ha változatos mérgekkel teli dobozt analizálunk nagycsaládilag az uzsonna előtt, rögtön lehet tudni két dolgot:
1, épp egy Agatha Christie történetet olvasunk.
2, nem lesz vidám a teazsúr.
Bár itt feketekávé a menü, persze menetrendszerűen hal meg valaki a csapatból, majd mindenki hazudni kezd, ahogy az ilyenkor szokás. Még jó, hogy helyszínen van Poirot teljes bajusz- és egószélességben, aki annak dacára, hogy a házigazda patkányfogóként, és nem kifejezetten feltűnő jelenségként hivatkozik rá, kötelező jelleggel vonultatja fel a teljes pöffeszkedéspalettáját. Érezhetően azért, mert az amúgy érdekes történetet nem Agatha Christie, hanem Charles Osborne foglalta regénybe, aki elég jó munkát végzett a cselekvő részek leírásánál, csak párszor erős túlzásokba esett a szereplők tulajdonságainak kihangsúlyozásánál, és elkanyarított pár dagályos közhelyet is. (És Poirot szeme ezúttal is többször dereng/világít zöldes fényben, amihez még mindig szegényes a fantáziám.)
Pozitívumként viszont kiemelném a nagyszájú Barbarát, aki az állandó mukikámozása ellenére is üde színfoltja volt a sztorinak, és aki olyan modern és emancipált, amilyen a magafajta leányzó ezerkilencszázharmincnégyben csak lehetett. A karót nyelt Hastingset nem átallja tőrőlmetszett mézespuszedlinek, pompeji strázsának, és szívtipró őskövületnek titulálni, aki zavarában azt se tudja, hová piruljon. Érdekes infó volt az is, hogy a nadrágvasalás mennyire fontos, hogy a Sátán bajsza koktél mindenkibe lelket önt, hogy amióta a drága Lord Tennyson nem él, azóta nem írtak tisztességes verset, és hogy az ember nem kenheti fel elég vastagon a szájára a rúzst, hisz ki tudja, mennyi fogy el belőle, mire taxin hazaér.
Most pedig szeretnék foszlós brióst enni forró csokoládéval. Kávé nem kell. :)

"- Mi lenne, ha felraknánk egy lemezt?kérdezte, és odament a gramofonhoz. – Nézzük csak, van itt valahol egy cuki lemez, Londonban vásároltam a múlt héten… Iciri-piciri, mért jársz pucéran, azért hordhatnál egy féltenyérnyi ruháténekelte, vidám tánclépésekkel helyben járva.Vagy tán valami mást?
Hát ne is azt az útszéli slágert, Barbara, kedvesemmondta szemrehányóan Miss Amory."

hogolyo91 >!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Ezt az Agatha Christie könyvet is többedjére olvastam, de még mindig képes lekötni, könnyedén szórakoztatni.
Érezhető, hogy eredetileg színdarabnak szánták, kevés helyszínen játszódik, de ezek a helyszínek nagyon is alaposan vannal leírva.
A megoldáshoz vezető egyik fő „nyomot-momentumot” már ellőtte AC egy korai regényében, de ezzel együtt is élvezetes olvasmány volt.

Dinah>!
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé

Nem túl hosszú, egy nap alatt kivégezhető könyv. Remek történet, érdekes karakterek, és nem olyan könnyű rájönni a végére. Szívesen megnézném a színdarabot, amiből íródott. :)


Népszerű idézetek

konyvolvaso>!

– Csak azt árulja el, ebben az ügyben mire következtetnek a becses szürke agysejtjei.

82. oldal

4 hozzászólás
Jagika P>!

Én szívesebben vagyok boldog, szeretek örülni, táncolni, énekelni.

181. oldal (Európa, 2011)

7 hozzászólás
BZsofi P>!

…Eh bien, Hercule Poirot eleve világosan lát bizonyos dolgokat, amelyek nála kevésbé fogékony elmék számára korántsem egyértelműek.
– Hát tudja, Poirot – mondta Hastings elbámulva –, maga annyira beképzelt, hogy sokért nem adnám, ha egyszer, ha legalább egyetlenegyszer melléfogna, és bolondot csinálna magából.
– Ne bosszankodjék, kedves jó Hastings – csitította Poirot. – Az az igazság, hogy úgy veszem észre, néha kifejezetten gyűlöl. Fájdalom, ez a nagyság átka.

80. oldal, 8. fejezet

1 hozzászólás
Sli P>!

– (…) Hercule Poirot intelligenciája számára bizonyos dolgok néha tökéletesen világosak, amelyek más, kevésbé kiugróan tehetséges elmék számára nem azok.
– Jóságos ég, Poirot! – kiáltott fel Hastings. – Tudja, hogy nagyobb összeget is szívesen áldoznék rá, ha egyszer nagy szamarat csinálna magából, legalább egyszer! Olyan irtózatosan nagyképű!
– Ne bosszankodjék, drága Hastings – csitította Poirot. – Igaz, ami igaz, észrevettem, hogy néha valósággal utál engem! Sajnos a nagyságomért büntetést kell fizetnem.

74. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Hastings · Hercule Poirot
2 hozzászólás
Sli P>!

– Poirot, magának jobb véleménye van saját magáról, mint bárkinek, akivel életemben találkoztam – jelentette ki.
– De mit tehetnék? Ha az ember kivételes, akkor azt az ember tudja.

74. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Hastings · Hercule Poirot
Futtetenne I>!

– Én viszont azt mondom, hogy az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy az ember hazudozzon és képmutatóskodjon.

149. oldal

Sli P>!

– Engedjünk be egy kis friss levegőt. Nagyon meleg van itt.
– Á, maga olyan angol – mondta mosolyogva Poirot. – A jó kis friss levegőt sosem hagyná odakint. Nem! Azt feltétlenül be kell ereszteni a házba.
– Remélem, nem bánja? – kérdezte Richard.
– Én? – mondta Poirot. – Nem, dehogy. Felvettem az összes angol szokást. Mindenütt angolnak hisznek. – A kanapén ülő Hastings nem tudta elfojtani a mosolyát.

78. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: angol · Arthur Hastings · Hercule Poirot
Sli P>!

– (…) Aztán Lucia elvette tőle, és megismételt valamit, amit dr. Carelli mondott – az álomtalan alvásról. Utálom ezt a modern, idegbeteg költészetet. Mindig azt mondom, hogy amióta drága Lord Tennyson meghalt, senki nem írt olyan verset, amely…
– Jaj, istenkém – motyogta Poirot.
– Tessék?
– Ó, csak a drága Lord Tennysonra gondoltam. De folytassa, kérem. Aztán mi történt?

109. oldal, Tizenkettedik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot · Lord Alfred Tennyson
GytAnett>!

– Rendezze a gondolatait! Legyen módszeres! Legyen logikus! Ez a siker titka.

89. oldal

Futtetenne I>!

– A tudomány az embernek a természeten aratott győzelmét képviseli. Azt, hogy az ember ellesi a természet titkait, annak minden tiltakozása ellenére is.

106. oldal


A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Arthur Hastings sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Gonosz pálya
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Lee Child: Éjféli szállítmány
Sophie Hannah: A Kingfisher Hill-i gyilkosságok
Philip Kerr: Halálos március
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Paul Auster: New York trilógia
Charles Bukowski: Ponyva
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában