Cards ​on the Table (Superintendent Battle 3.) (Hercule Poirot 15.) (Colonel Race 2.) (Ariadne Oliver 2.) 83% 21 csillagozás

Agatha Christie más általam olvasott regényeihez képest kimagaslónak ugyan nem nevezném, de összességében egy érdekes, jól olvasható, a figyelmet lekötő, csavaros történetről van szó. Poirot hozta a formáját, ebben a regényben is nagyon szerettem a karakterét. Race ezredessel már találkoztam, de a többi nyomozó teljesen új volt számomra. De már kinéztem, mely regényekben szerepelnek, úgyhogy igyekszem majd azokat is elővenni valamikor.

Legutóbb ötödik alkalommal olvastam, de még mindig az a legnagyszerűbb, h egyszerre szerepel benne Poirot, Mrs Olivier és Battle felügyelő ;-)
Nem értek egyet Hastingssel, ez egy nagyszerű könyv. Habár AC néni stílusának apróságai igazàn az eredeti nyelven, nem a fordítàsban jönnek elő.
Ez az egyik olyan darabja, amit nem tudok megunni, pedig viszonylag sok a főbb szereplő, 4 gyilkos + 4 kopó, a számos mellékszereplő mellett.
A legborzasztóbb segédkarakter a csöppet sem vigasztalhatatlan özvegy, a színpadias figuràja kortalan, bárhol megtalàlható. Egy igazi aranyásó a nő, az őt leíró fejezet a kedvencem. Olyan jól tudtak Poirotval egymàsnak végszavazni :-) nagyszerű komédia az a rész, a sok komoly, komor mozzanat között.
(kapcsolódó blogbejegyzés:
https://czenema.blogspot.com/2019/06/miss-marple-nyomoz… )

Kitaláltam, kitaláltam, kitaláltam! (Olvasás közben végig hangosan spekuláltam, amin anyukám kiválóan szórakozott, de végül csak igazam lett, na.)
Az a harisnyás trükk, az nagyon kis ravasz, de Mrs Ariadne Oliver sem panaszkodhat. Élveztem ezt a megosztott nyomozást, egyedül talán csak a bridge ismerete hiányzott. De hát ezt még nem a könyvön múlt.

Nem tetszett különösebben. Az alapötlet érdekes, de az olvasóval szemben egyáltalán nem fair. Mindenkinek van valami a múltjában, ezért tényleg bárki lehet a gyilkos, mindenki joggal viselkedik teljesen őrült módon. Szerintem nincs is rendesen megindokolva a végén, hogy miért az a gyilkos, aki. Poirot mester azt mondta, és kész.
Feltűnő, hogy mennyi témát használ fel más könyveiben is. Ez ugyan a megoldáshoz nem segít hozzá, ezért az izgalmat nem csökkenti, de némileg bosszantó.
Na és a bridzs… Édesanyám jó előre figyelmeztetett, és elmagyarázta a szabályokat, de még így is sok volt. A játék ismerete nélkül ne kezdjen bele senki!

Ciki, nem ciki, az első Agatha Christie könyv, amit olvastam. Valahogy kimaradt a tinikoromból, pedig a legtöbb osztálytársam akkor olvasott el tőle szinte minden fellelhetőt… No, de sebaj…
Angolul olvastam, nagyon tetszett a nyelvezete, a stílusa. Eleinte még jegyzeteltem is, hogy nyomon tudjam követni a történetet – merthogy itt nem egy, hanem rögtön négy gyanúsított is van. A bridzs szabályainak ismerete határozott előny (lett volna sz én esetemben).

Rengeteg jatek, apro utalas van ebben a konyvben. Amugy is nagyon szeretem, amikor Ariadne Oliver karaktere megjelenik.

Nagyon eltér a megszokott krimiktől. Nincs nyom, az indítékot csak gyanítani lehet és van négy gyanúsított, akik közül akárki elkövethette a gyilkosságot.
Ezért aztán a múltat kezdik feltárni, hogy az indíték nyomára leljenek. Kicsit olyan volt, mint az Öt kismalac…

Jó volt, izgalmas és itt-ott mulatságos.
Christie szeret variálni. Itt négyen nyomoznak egy gyilkosság négy gyanúsítottja után:
Ariadne Oliver (itt szerepel először, két Parker Pyne novellát leszámítva)
Race ezredes (Ez a második könyv vele, itt igazán kis szerepet kap.)
Battle főfelügyelő (már jól bejáratott karakter)
és természetesen M. Poirot.

Bár itt még szegény a későbbieknél sokkal széllel-béleltebb, legjobban Mrs Oliver előadásait élveztem arról, milyen is a regényíró munkája, plussz Christie megíratja vele a The Body in the Library-t.

”That is Mrs Oliver” sad Poirot.
”The one who wrote The body in the Library ?”
”That identical one.”

Az angolok imádnak egymástól idézve adni címet a könyveiknek. Ez néha egészen meglepő tud lenni. Egyik igazi kedvenc könyvem – Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time – címére (és talán indító ötletére is) ebben a Poirot regényben akadtam rá:

“It remains you of Sherlock Holmes did not you? The curious incident of the dog in the night. The dog did not howl in the night.”