Balhüvelykem ​bizsereg (Tommy és Tuppence 4.) 242 csillagozás

Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

A „Ifjú Kalandorok Rt.” már rég nem ifjú törzstagjai, Tommy és Tuppence Ada nénit látogatják meg az idősek otthonában. És ahol ők felbukkannak, ott biztos, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Tuppence a tőle megszokott hévvel veti magát a rejtélyek nyomába. Miért ismerős az Ada nénitől örökölt festményen a ház? Hová tűnt Mrs. Lancaster? Tommy a rá jellemző nyugalommal próbálja követni a feleségét – de nyugalma csak addig tart, amíg Tuppence-t meg nem akarják ölni…

Eredeti megjelenés éve: 1968

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2015
330 oldal · ISBN: 9789634052791 · Fordította: Horváth Kornélia
>!
Európa, Budapest, 2015
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052609 · Fordította: Horváth Kornélia
>!
Hunga-Print, Budapest, 1994
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 963841362X · Fordította: Kertész Gabriella

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Tuppence Cowley · Tommy Beresford


Kedvencelte 16

Most olvassa 8

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

gazibla IP>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

Egyre jobban kezdem megkedvelni a sorozatot. :) Tommy és Tuppence nagyon jó karakterek, sőt talán még jobbak Miss Marple-nél is. :) Csavaros és izgalmas történet volt ez. :) Ahogy többi AC kötetnél, most sem lehetett tudni ki a gyilkos. :)

13 hozzászólás
Levandra>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

Tommy és Tuppence történeteit kevésbé szeretem. Nem annyira kiforott a nyomozás, mint Agatha más regényeiben. Kissé ügyefogyott hatása van a történetnek és a két főszereplőnek is. Mégis szórakoztató a sztori és egészen más, mint a film, amit Miss Marple-re írtak át. Tehát nyugodtan olvashatja az is, aki a filmet látta már.

ppeva P>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

Ez volt eddig a harmadik olvasásom a Tommy és Tuppence sorozatból. Talán már kezdem szokni őket, mert itt kicsit kevésbé idegesítettek, mint a két másikban.
Volt szerencsétlenségem a régebbi kiadást olvasni (az van meg otthon), és itt se remekelt a fordító. A szerkesztés meg csapnivaló, a párbeszédeket rosszul tagolják, hiába számolom ki, ki beszél (ecc-pecc-kime-hecc… – Tommy… Tuppence… Tommy… Tuppence – ja nem, mégse, vagy mégis?!), hol összeolvad két-három ember mondókája, hol kettétörik valakié, mintha a másik beszélő lépne be, és elvész a követhetőség.
Mondhatnám, nem nagy veszteség, mert a párbeszédek az eddig megszokottnak megfelelően bugyuták, én azért szeretném azt hinni (mivel én magam is nyugdíjas vagyok), hogy nem minden ember lesz bárgyú idősebb korára… De mikor több beszélő van, és a nyomozáshoz szólnak hozzá, nem mindegy, ki beszél.
A nyomozás tárgya egész izgalmas volt, sajnáltam, hogy a végére az egyik fő szálat lazán ejtették…

2 hozzászólás
Any>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

A sorozat többi részét még nem olvastam és csak reméleni tudom, hogy nem függnek össze. :D Nem volt rossz, de olyan érzésem volt mindvégig, hogy Agatha egy nagyon rossz pillanatában vethette papírra ezt a történetet. Mintha az írònő nem is lett volna önmaga…

1 hozzászólás
Szelén>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

Minek is írok én értékelést egy Agatha Christie könyvről? Csak dicsérni tudom. Ha meg nem, mert az is előfordul, akkor meg elnézően hallgatok inkább :)

Ez a történet is olyan mindennapian indul. Tommy és Tuppence immáron megöregedve, (üdítő változatosság a sok Poirot és Miss Marple után, között) nyomoznak. Duplán.
Mert érdekes volt látni, hogy mind a ketten más utat követnek.
Tuppence az emlékeiben kutat, hogy egy valaha látott házat megtaláljon, Tommy csak a feleségét akarja megtalálni, addig az egész ügy inkább csak bosszantja. Tommy éppen ezért ügyvédhez fordul és egy festmény alapján indul el, ami a házat ábrázolja.
Plusz ott van a lányuk, aki segít egy telefonnal, meg Albert, az inas, aki az asztalokhoz ért.
Többek közt, azt szeretem Agatha Christie könyveiben, hogy majdnem mindegyikben van olyan dolog, ami másra nem jellemző. Itt például nem egy nagy jelenettel zárul, mint az Poirot-nál megszokott, hogy szépen elmondja, ki csinálta, miért csinálta, hogy csinálta, hanem a bűnős mindent bevall. Szokatlan.
Annyira jó kis történet.
Kár, hogy a filmet itt is túllihegték, (minek bele Miss Marple??) meg az amerikaiak, szerelmi szál, meg minden cifraság. Felesleges.

13 hozzászólás
Ibanez P>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

Megint jól csőbe húzott az írónő :-D Hát az igazi tettesre aztán még csak nem is gondoltam, egy pillanatra sem :-D Kicsit meglepődtem, hogy a házaspár ennyire idős (már?), anno a No. 16-ot olvastam, de én úgy emlékeztem, hogy egy középkorú párosról van szó (lehet, szó volt benne a korukról, vagy csak Tuppence aktív jelleme varázsolta a szememben őket fiatalabbra?). A történet nem túl hosszú, végig izgalmas, folyamatosan bonyolódó szálakkal és elégetett csirkékkel :-D Megvallom, én elég sokáig abban voltam, hogy az otthonból spoiler. Jól meglepődtem, nagyon jól összefonódott a sok kis egyéni sors a végére, Tuppence meg igazán szerencsés volt a temetői kalandjával. Jó kis kötet!

Iustitia>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

Sosem rajongtam ezért a sorozatért, Tommy és Tuppence kalandjai nekem mindig átlagon alulinak tűntek. Agatha Christie tudott ennél bőven jobbat is. Fiatalon se bírtam őket, öregen csak rosszabbak.
Az írásmód, a szerkesztés nagyon kínos, a szereplők szájába ad olyan információkat, amiket nem szeretne csak úgy leírni, de az olvasó tudtára akarja adni, így abszolút amatőr párbeszédek születnek. Ezek nagy része felettébb életszerűtlen, mintha valami középkategóriás író első vázlata volna, aki még nem tudja, hogyan kell bánni a karakterekkel és hogyan az elbeszélővel.
Sokáig unalmas volt, azt hittem, nagyon le fogom húzni, de a végén, ha csak a tartalmat nézzük, az írónő ismét megcsillantotta tehetségét, olyan befejezést írt, amire egyáltalán nem számítottam. Csak az a sok körítés ne lett volna.

3 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

Nehezemre esik nem azzal a mondattal kezdeni az értékelésemet, ami a leginkább kifejezné a regénnyel kapcsolatos érzéseimet, de haladjunk csak szépen sorjában.
Tommy és Tuppence kalandjait összesen öt kötetben meséli el az írónő. Ez a krimi a sorban a negyedik, ami 27 évvel később íródott, mint az előző, ráadásul közkívánatra. Agathába pedig minden bizonnyal az ördög bújhatott, mert olyan történettel lepte meg a követelőző rajongókat, ami messze az egyik legsötétebb hangulatú regénye lett, mondhatni ISZONYÚAN PARA.
„–Kértétek? Hát megkapjátok aranyoskáim…!”
Egyes szakaszok miatt, nem javaslom éjszakai olvasásra, hacsak nem a borzongás a cél.

Mivel a szerző következetesen öregíti karaktereit az egymást követő kötetekben, ebben a krimiben hőseink már igencsak benne járnak a korban, de kalandvágyuk, főleg Tuppence-é mit sem változott. Már maguk is barátkoznak a gondolattal, hogy néhány év múlva talán egy idősek otthonában tengetik mindennapjaikat, de egyelőre csak Tommy nagynénje miatt látogatják az egyik ilyen intézményt, ahol igen sok fura öreg szerzetet hozott össze a véletlen. Mindközül a legfurább Mrs. Lancester, aki ugyan bájos, mosolygós és közlékeny, de igen hátborzongató tévképzete van. Na persze több sem kell Tuppencenek, amint eltűnik az öreglány, azonnal nyomozásba kezd. Hová tűnt Mrs. Lancester? Igaz lenne, amit mondott, vagy csak téveszme? Honnan ismerős Tuppencenek az a ház a festményen, amit az idősek otthonában látott? A sok kérdést azonban túl sok válasz követi, meg jó sok pletyka és még több rémtörténet egy kissé viktoriánus (nekem legalább is ilyen benyomásom volt) hangulatú faluban, melynek igencsak nyomasztó a légköre és mindenből árad a magány és elfeledettség érzése.

A végén ugyan mindenre fény derül, de ez az egyébként kielégítő végkifejlet sem oldja fel azt a hangulatot, ami eddig a markában tartotta az olvasót. Nagyon izgalmas és jól kitalált történet, amiben bizony vannak meglepő fordulatok is, meg néhány egészen hasznos gondolat arról, hogy mit is gondoljunk az öregekről és az öregedésről. Ez utóbbiak egész szórakoztatóak és megszívlelendő tanácsok.

„Ha valaki meglehetősen utálatos, amikor húszéves, és éppolyan utálatos, amikor negyven, és hatvanévesen még utálatosabb, nyolcvanéves korára pedig már maga az ördög… nos, akkor igazan nem értem, miért kellene különösebb sajnálatot érezni iránta, csak azért, mert öreg.”

„Ha bárki, aki hatvanöt fölött jár, szemrehányást tesz, sose vitatkozz. Ne bizonygasd, hogy neked van igazad. Azon nyomban kérj bocsánatot, ismerd be, hogy a te hibád volt, és ígérd meg, hogy többet nem fordul majd elő.”

eme P>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

Sem Poirot, sem Miss Marple. Helyettük egy nyugdíjazás előtt álló ügynök és felesége, aki nagyon gyakran balhüvelyk-bizsergésben szenved. Merthogy Tuppence mindenben kalandot, érdekességet, szenzációt, pontosabban titkos krimiszálat, nyomoznivalót lát. Az érdekes az, hogy talál is (aki keres, talál – vagy nem, de ezt most ne firtassuk) – ezúttal egy idősek otthona és egy festmény vezet picit szecessziósan kacskaringós és erőltetetten túlburjánzó, de végül kibogozható utakra. A három nyomozó – hogy ki a harmadik, annak kiderítését rátok bízom – sikeresen kijut a labirintusból. A meglepetés ezúttal sem marad el, az autentikus Agatha-hangulat sem. Kisebb-nagyobb hibái ellenére remek nyári kikapcsolódás.

P.S. Egy jó tanács: ha véletlenül bizseregni kezdene a balhüvelyketek, a nyomozás idejére mondjatok le a sült csirkéről, egyébként éhen maradtok. Hogy miért? Nyomozzátok ki! ;)

encus625 P>!
Agatha Christie: Balhüvelykem bizsereg

Tommy és Tuppence párosát nagyon szeretem. Tuppence ismét nem bír magával, és egy kis semmiség is elég neki, hogy nyomozgasson. Hiába, nyugdíjas és unatkozik. :)
Néhol már kissé vontatott a cselekmény, főleg amikor Tuppence faggatja az embereket, de ez már az idős Christie műve, néhol beleesik ebbe a hibába. A végére viszont felpörögnek az események.
Aki már korábban olvasta a páros korábbi történeteit, azok felfigyelhetnek azokra az apró kis utalásokra, melyekkel felidézik ezeket.
Emlékeztem a történetre a korábbi olvasmányaimból, de mindenképpen szerettem volna az új fordítást is mielőbb elolvasni. Azt kell mondjam, hogy jót tett ennek a könyvnek (is) az újrafordítás.

>!
Európa, Budapest, 2015
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052609 · Fordította: Horváth Kornélia

Népszerű idézetek

encus625 P>!

Tommy nem vitatkozott. Tuppence egyszer szigorúan megparancsolta: „Ha bárki, aki hatvanöt fölött jár, szemrehányást tesz, sose vitatkozz. Ne bizonygasd, hogy neked van igazad. Azon nyomban kérj bocsánatot, ismerd be, hogy a te hibád volt, és ígérd meg, hogy többet nem fordul majd elő.”

Európa Könyvkiadó 2015, 27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tommy Beresford · Tuppence Cowley
gybarbii P>!

– Az ég szerelmére, igazán megtanulhatnál vigyázni anyára – mondta Deborah szigorúan.
– Anyádra lehetetlen vigyázni – mondta Tommy.

245. oldal

Habók P>!

Ha valaki meglehetősen utálatos, amikor húszéves, és éppolyan utálatos, amikor negyven, és hatvanévesen még utálatosabb, nyolcvanéves korára pedig már maga az ördög… nos, akkor igazan nem értem, miért kellene különösebb sajnálatot érezni iránta, csak azért, mert öreg.

13. oldal

3 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

– Sajnálom, hogy megint odaégettem a csirkét. Csak azért raktam be a sütőbe, hogy melegen tartsam, de aztán teljesen kiment a fejemből.
– Csirkékről egy szót se többet – mondta Tommy. – Mindig is ostoba madárnak tartottam őket. Folyton autók elé szaladnak, meg állandóan kotkodácsolnak. Holnap add meg neki a végtisztességet, és földeld el a holttestet.

248. oldal, Tizenharmadik fejezet - Albert nyomoz (Európa, 2015)

encus625 P>!

Mrs. Lancester azonban hirtelen kiegyenesedett, Tuppence-re nézett, és így szólt:
– Látom, a kandallót nézi.
– Azt néztem volna? – mondta Tuppence kissé meghökkenten.
– Igen. Azon töprengtem… – Előrehajolt, és fojtott hangon folytatta. – Ne haragudjon, de az öné volt az a szerencsétlen gyerek?
Tuppence döbbenten hallgatott.
– Én… nem, nem hiszem – mondta.
– Arra gondoltam, hogy talán ezért jött. Valakinek intézkedne kéne. Talán fognak is. És majd megvizsgálják a kandallót. Ön is azt nézte. Tudja, ott van. A kandalló mögött.
– Ó! – mondta Tuppence. – Valóban?
– Mindig ugyanakkor – mondta Mrs. Lancester fojtott hangon. – Minden nap, ugyanabban az időben. – A kandallópárkányon álló órára nézett. Tuppence követte a tekintetét. – Tizenegy óra tíz perckor – suttogta az idős hölgy. – Tizenegy óra tíz perckor. Igen, minden délelőtt ugyanabban az időben.

Európa Könyvkiadó 2015, 35-36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tuppence Cowley
7 hozzászólás
Habók P>!

Nos, az én koromban – mondta Tuppence –, az én rendezett, tiszteletreméltó és enyhén unalmas megjelenésemmel igazán hízelgő az a gondolat, hogy végzetes szexuális kisugárzással rendelkező, züllött nőnek hittek.

30. oldal

Joxer>!

-Gondolom szívesen inna valamit? Talán teát vagy kávét? Hadd csengessek a személyzetnek.Nagyon szolgálatkészek itt.
– Köszönöm nem kérek- mondta Tuppence. – Igazán nem.
– Vagy talán egy pohár tejet óhajt? Ma nincs megmérgezve.

Habók P>!

– Feltétlenül el akarok menni veled – mondta Tuppence. – Végül is azért mentem hozzád feleségül, hogy jóban, rosszban együtt legyek veled, és Ada néni határozottan az utóbbiakhoz tartozik.

14. oldal

5 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

– Talán ezúttal másként lesz – mondta Tommy.
– Ezt hogy érted?
– Nem is tudom. Talán történik valami izgalmas.
– Lehet, hogy odafelé kisiklik a vonatunk – mondta Tuppence derűsen.

18. oldal, Első fejezet - Ada néni (Európa, 2015)

hjanio P>!

– Ennek a háznak, tudja, különös atmoszférája van. Az az érzésem, hogy itt bármi megtörténhetett.

81. oldal


A sorozat következő kötete

Tommy és Tuppence sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Martina Cole: A madám
Pamela Branch: Dögölj meg, kedvesem!
Pamela Branch: Minden hétfőn gyilkosság
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Martina Cole: Veszélyes hölgy
Martina Cole: A szöktetés
Evelyn Anthony: Idegen a kapu előtt
Martina Cole: Menekülők
Martina Cole: Megrontva