Balhüvelykem ​bizsereg (Tommy és Tuppence 4.) 87% 308 csillagozás

Ezzel a párossal még nem találkoztam A.C. regényeiben. Igazából nem is nyerték el a tetszésemet. Maga a krimi is olyan szétszót volt, az összefüggések nehezen átláthatóak. Én továbbra is maradok Miss Marple párti.

Ahogy látom, nem csak maga a kötet, de Tommy és Tuppence párosa is eléggé megosztó… Persze könnyen lehet, hogy olyanok ők ketten Miss Marple és Poirot mellett, mintha Pap Rita és Bodnár Attila lépne fel a Királyi Filharmonikusok előtt, de én akkor is kedvelem az immáron nem annyira Ifjú Kalandorok Rt. tagjait. Hasonlóan az előző háromhoz ez a kötet is ugyanarra az analógiára épül – mégsem szolgai másolat –, a kellemesen csípős párbeszédek, házastársi adok-kapok mellett pedig megvan benne az egészséges mértékű kaland, egy ponton pedig belép a borzongató misztikum is – tessék csak megfigyelni a címet! Bár utóbbi tényező éppen itt lép be, a második rész hosszúságát kicsit sokallom. (A csattanó nagyon rendben van, de pár oldallal kevesebb felvezetés is bőven elég lett volna hozzá, így is érthető. Tommy önálló szála már nincs annyira túlspilázva, de azért abban is van némi felesleg. Ezek lenyesésével akár tökéletes is lehetett volna a végeredmény.) Bizonyos szempontból emlékeztetett a Szunnyadó gyilkosságra és A Bertram szállóra, mintha cselekménybonyolítás szempontjából ezek egyvelegét olvastam volna, bár az elejétől fogva teljesen nyilvánvaló megfejtés miatt ezen állítás csak áttételesen igaz. Nálam most egyedül a fordítás vont le az élvezeti értékből, azt sajnos ritka erőltetettnek és bugyutának találtam időnként.

Egyre jobban kezdem megkedvelni a sorozatot. :) Tommy és Tuppence nagyon jó karakterek, sőt talán még jobbak Miss Marple-nél is. :) Csavaros és izgalmas történet volt ez. :) Ahogy többi AC kötetnél, most sem lehetett tudni ki a gyilkos. :)

Imádom! Nincs mese, továbbra is az egyik kedvenc írónőm. Nagyon sok művét ismerem, szinte az összes filmes feldolgozást láttam, sokat olvastam, mégis: mindig, meg, tud, vezetni! Nem tudom hogyan csinálja, de olyan jól keveri a szálakat, hogy sosem jövök rá a végére. Egyetlen regényének jöttem rá a gyilkosára, még mielőtt kiolvastam, és ez pont a legolvasottabb könyve volt, érdekes mód.
A könyv felépítése: Indulunk egy kedves, teaillatú kis mesélős teadélutánnal, ami kecsegtet némi rejtélyt. Azután felénél járva a kötetnek, előtör az olvasóból:
– A tudom! Megfejtettem, annyira okos vagyok! – típusú felkiáltások. Ezután pedig következik egy olyan lezárás, hogy nem hogy azt nem tudom ki – kivel van, de lassan abban sem vagyok biztos, hogy fiú – e, vagy lány vagyok.
És a végén a totális, fatális extázis. Tehát lényegében itt tartok én Agatha Christie – vel. :))

Tommy és Tuppence történeteit kevésbé szeretem. Nem annyira kiforott a nyomozás, mint Agatha más regényeiben. Kissé ügyefogyott hatása van a történetnek és a két főszereplőnek is. Mégis szórakoztató a sztori és egészen más, mint a film, amit Miss Marple-re írtak át. Tehát nyugodtan olvashatja az is, aki a filmet látta már.

Ez volt eddig a harmadik olvasásom a Tommy és Tuppence sorozatból. Talán már kezdem szokni őket, mert itt kicsit kevésbé idegesítettek, mint a két másikban.
Volt szerencsétlenségem a régebbi kiadást olvasni (az van meg otthon), és itt se remekelt a fordító. A szerkesztés meg csapnivaló, a párbeszédeket rosszul tagolják, hiába számolom ki, ki beszél (ecc-pecc-kime-hecc… – Tommy… Tuppence… Tommy… Tuppence – ja nem, mégse, vagy mégis?!), hol összeolvad két-három ember mondókája, hol kettétörik valakié, mintha a másik beszélő lépne be, és elvész a követhetőség.
Mondhatnám, nem nagy veszteség, mert a párbeszédek az eddig megszokottnak megfelelően bugyuták, én azért szeretném azt hinni (mivel én magam is nyugdíjas vagyok), hogy nem minden ember lesz bárgyú idősebb korára… De mikor több beszélő van, és a nyomozáshoz szólnak hozzá, nem mindegy, ki beszél.
A nyomozás tárgya egész izgalmas volt, sajnáltam, hogy a végére az egyik fő szálat lazán ejtették…

A sorozat többi részét még nem olvastam és csak reméleni tudom, hogy nem függnek össze. :D Nem volt rossz, de olyan érzésem volt mindvégig, hogy Agatha egy nagyon rossz pillanatában vethette papírra ezt a történetet. Mintha az írònő nem is lett volna önmaga…

Minek is írok én értékelést egy Agatha Christie könyvről? Csak dicsérni tudom. Ha meg nem, mert az is előfordul, akkor meg elnézően hallgatok inkább :)

Ez a történet is olyan mindennapian indul. Tommy és Tuppence immáron megöregedve, (üdítő változatosság a sok Poirot és Miss Marple után, között) nyomoznak. Duplán.
Mert érdekes volt látni, hogy mind a ketten más utat követnek.
Tuppence az emlékeiben kutat, hogy egy valaha látott házat megtaláljon, Tommy csak a feleségét akarja megtalálni, addig az egész ügy inkább csak bosszantja. Tommy éppen ezért ügyvédhez fordul és egy festmény alapján indul el, ami a házat ábrázolja.
Plusz ott van a lányuk, aki segít egy telefonnal, meg Albert, az inas, aki az asztalokhoz ért.
Többek közt, azt szeretem Agatha Christie könyveiben, hogy majdnem mindegyikben van olyan dolog, ami másra nem jellemző. Itt például nem egy nagy jelenettel zárul, mint az Poirot-nál megszokott, hogy szépen elmondja, ki csinálta, miért csinálta, hogy csinálta, hanem a bűnős mindent bevall. Szokatlan.
Annyira jó kis történet.
Kár, hogy a filmet itt is túllihegték, (minek bele Miss Marple??) meg az amerikaiak, szerelmi szál, meg minden cifraság. Felesleges.

Megint jól csőbe húzott az írónő :-D Hát az igazi tettesre aztán még csak nem is gondoltam, egy pillanatra sem :-D Kicsit meglepődtem, hogy a házaspár ennyire idős (már?), anno a No. 16-ot olvastam, de én úgy emlékeztem, hogy egy középkorú párosról van szó (lehet, szó volt benne a korukról, vagy csak Tuppence aktív jelleme varázsolta a szememben őket fiatalabbra?). A történet nem túl hosszú, végig izgalmas, folyamatosan bonyolódó szálakkal és elégetett csirkékkel :-D Megvallom, én elég sokáig abban voltam, hogy az otthonból spoiler. Jól meglepődtem, nagyon jól összefonódott a sok kis egyéni sors a végére, Tuppence meg igazán szerencsés volt a temetői kalandjával. Jó kis kötet!

Sosem rajongtam ezért a sorozatért, Tommy és Tuppence kalandjai nekem mindig átlagon alulinak tűntek. Agatha Christie tudott ennél bőven jobbat is. Fiatalon se bírtam őket, öregen csak rosszabbak. Az írásmód, a szerkesztés nagyon kínos, a szereplők szájába ad olyan információkat, amiket nem szeretne csak úgy leírni, de az olvasó tudtára akarja adni, így abszolút amatőr párbeszédek születnek. Ezek nagy része felettébb életszerűtlen, mintha valami középkategóriás író első vázlata volna, aki még nem tudja, hogyan kell bánni a karakterekkel és hogyan az elbeszélővel. Sokáig unalmas volt, azt hittem, nagyon le fogom húzni, de a végén, ha csak a tartalmat nézzük, az írónő ismét megcsillantotta tehetségét, olyan befejezést írt, amire egyáltalán nem számítottam. Csak az a sok körítés ne lett volna.