Az ​órák (Hercule Poirot 34.) 90 csillagozás

Agatha Christie: Az órák Agatha Christie: Az órák

Sheila Webb hivatásos gyors- és gépírónő. A Wilbraham Crescenten lakó Miss Pebmarsh személyesen őt kérte telefonon az irodától, így Sheila elindul. „Nyisson csak be”, szólt az utasítás. Be is nyit, bemegy a nappaliba, ahol egy csomó órát talál – meg egy hullát. Ekkor ér haza Miss Pebmarsh, aki majdnem rálép a halottra, mert… vak. És esküszik rá, hogy ő nem rendelt gépírónőt.
Colin Lamb óceánkutató biológus, de most éppen nem eredeti szakmájában dolgozik. A kémelhárítás ifjú csillaga egy papírdarab nyomán jut el a Wilbraham Crescentre – ahol a sikoltozó Sheila zuhan a karjába. Szerencsére Colinnak sok jó barátja van: Hardcastle felügyelő, akit megbíznak az üggyel, és egy idős, bajszos belga úriember, bizonyos Hercule Poirot.
Szerepel még a bonyodalmak között egy építési vállalkozó, egy kém, két kíváncsi kiskamasz, egy öregasszony és negyven macska. Azért a végére szokás szerint minden kiderül!
A regényt új fordításban jelentetjük meg.

Órák címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1963

>!
Európa, Budapest, 2010
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791007 · Fordította: Molnár Katalin
>!
Európa, Budapest, 2008
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630785167 · Fordította: Molnár Katalin

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot


Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

eme P>!
Agatha Christie: Az órák

Ritkán szoktam belekötni egy AC-regénybe, nem azért, mert annyira tökéletes volna mindegyik, hanem inkább azért, mert mindig sikerül valamivel lenyűgöznie, elszórakoztatnia, és így megbocsájtom neki az esetleges hiányosságokat. Most ez kevésbé jött össze, elsősorban talán amiatt, hogy Poirot-regényre számítottam, és nagy sajnálatomra épp Poirot-ból kaptam a legkevesebbet. Olyannyira keveset, hogy a regény felénél még se híre se hamva nem volt a mi detektívünknek, aki később sem nagyon zavarja a vizeket, otthonról, a karosszékből oldja meg az ügyet, anélkül, hogy bárkivel is szóba állna a gyanúsítottak közül. Persze, tudjuk, erre Poirot-nak igazából nincs is szüksége, ő még álmából felébresztve, sőt álmában is megoldja a legkacskaringósabb esetet is, hiszen az ő agytekervényei csodásan működnek. Csodásan logikusan és precízen. Mert bár a kis belga kikopni látszik az időből, otthon, fényes lakkbőrpapucsában unatkozva és többnyire detektívregényekkel szórakoztatva magát, a kis szürkéket nagyon fitten tartja. Hardcastle felügyelőnek és a kémnek állt óceánkutató biológus Colin Lambnek (akit ki tudja, igazából hogyan is hívnak) nincs is egyéb dolga, mint szorgos méhecskeként összegyűjteni az információkat, amelyeket Poirot-nak csak össze kell rakni ahhoz, hogy megnevezze a gyilkost.

A cselekmény, meg kell adni, érdekesen indult, ígéretesnek tűnt, de egy idő után igencsak lanyhult iránta az érdeklődésem. AC egyszerre két szálat is bonyolít, hogy a szerelmi sztorit ne is említsem, eléggé sok a szereplő, és persze mindenki gyanús, ez nekem így most sok volt, pedig nem ez az első, hasonlóan felépített AC-regényem.
Amire viszont felfigyeltem (a lényeg, természetesen :)): a visszavonult Poirot, sokaktól eltérően nem szeretne a kertészkedés művészetének hódolni, viszont, ezt ő is elismeri, valamikor érdekelte a főzőtök… (De soha többé.) Na, ha valamit ki kell nyomoznom, ez a főzőtök lenne. Mintha ismerős, de lehet, hogy mégsem.
Mikor és hol (és főként miért is) érdekelte Hercule Poirot a főzőtök??? Ez itt a kérdés.

7 hozzászólás
encus625 P>!
Agatha Christie: Az órák

Vagy 10 éve olvastam már egyszer, de semmire sem emlékeztem belőle, csak annyira, hogy van benne egy vak szereplő. Aztán olvasás közben beugrott valami, méghozzá a gyilkos személye.
Nem ez AC legjobb könyve, de azért annyira nem is rossz. Poirot nagyon későn csatlakozik be a nyomozásba és azt sem terepen tölti. Ez az egyetlen regény, ahol úgy nyomoz, hogy ki sem száll a karosszékéből. Sok a szereplő ebben a könyvben, emiatt lehet zavaros a történet.

>!
Európa, Budapest, 2008
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630785167 · Fordította: Molnár Katalin
2 hozzászólás
Orsi_olvas>!
Agatha Christie: Az órák

Nem volt rossz. A gyilkost nem találtam ki, de sok egyéb összefüggésre rájöttem. Érdekesek ezek a kémkedős sztorik is, de én jobb szeretem, mikor egy vidéki kastélyban történik gyilkosság, mindenki gyanús, és a karakterek pszichológiai felépítése kap nagyobb hangsúyt.
Szóval nem rossz, nem rossz, de nem is kiemelkedő.

brygusz>!
Agatha Christie: Az órák

Még nem volt szerencsém túl sok Agatha Christie regényekhez, de ez valahogy annyira nem nyerte el a tetszésemet. Az eleje érdekes volt, ahogy kezdett kibontakozni a dolog, de hiányoltam Poirot elmésségét, közbevágásait egyszóval a személyét. Aztán, amikor megjelent a színen, akkor csak beszélt, beszélt és beszélt a könyvekről, amiket olvasott, mert unatkozott. A szerelmi szálat tekintve anélkül is teljesen meglettem volna. Ahhoz képest, hogy Poirot regényt olvastam, alig volt benne. Csak felkérték, hogy oldja meg az ügyet, de mások voltak az előtérben engem ez egy kicsit zavart….

Blissenobiarella>!
Agatha Christie: Az órák

– Monsieur Poirot, mondja, csak nem kell azt hallanom, hogy végleg nyugdíjba vonult?!
Non, non ma chérie, Poirot míg él, szívesen segít bűntények felderítésében. De meg kell valljam, az új generáció egyre ritkábban tart igényt a szolgálataimra. Nem hisznek már a módszereimben, bizonyítékokat keresnek, a földet túrják, mint a disznók. Ah! Bolondok! Nem tudják, hogy a pszichológia a döntő minden esetben.
– A fiatalok között egy sincs, ki egyetértene ezzel?
– De, azért akad. Itt van mindjárt Colin, régi barátom fia, kiváló koponya. A legutóbbi esetben is a segítségemet kérte. Először mindketten azt hittük, nem áll e mögött más szándék mint egy magányos öregember pillanatnyi szórakoztatása… enfin, neki is be
kellett ismernie, hogy Poirot-nak még mindig… – hogy is mondják maguknál? – …vág az esze.
– Miféle ügyről van szó? Beavatna?
– A Wilbraham Crescent-en történtekről van szó. Talán hallott az esetről.
– Ó, igen, az újságok tele voltak a halott férfi fényképével! Szóval megoldotta?
– Meg, és mindehhez semmi másra nem volt szükségem, mint a kis szürke agysejtekre, egy kényelmes karosszékre és egy csésze tisane-ra.
– Monsieur Poirot, az ön teljesítménye még mindig csodálatra méltó. Végtelenül sajnálom, hogy így mellőzik önt.
Eh bien, ez a korral jár. Idővel mindenki átadja a főszerepet a fiataloknak. De ne aggódjon értem, biztos vagyok benne, hogy vár még rám néhány rejtély megoldása, mielőtt végső búcsút vennék a világtól…

Attila_Saw>!
Agatha Christie: Az órák

Nagy sajnálatomra nem tetszett annyira a könyv, mint vártam volna. A bűnügyi rejtély igazán izgalmasnak ígérkezett, a felvezetések izgalmatkeltők voltak, a tényeg úgy szintén, de a megoldást sajnos képtelen voltam elégedetten értékelni. Az spoiler várható volt számomra, ám a spoiler meglepett. Az indokok és a végrehajtás sokkal kevésbé tetszett, sőt, nem hittem volna, hogy ilyet fogok mondani valaha, de ebben a könyvben engem kifejezetten irritált, Hercule Poirot jelenléte. Remélem többször nem fogok ilyet érezni. Nagyon bánatomra látom, hogy már csak pár rész van a sorozatból, hogy fogok tudni így élni?

RosszQtya P>!
Agatha Christie: Az órák

Úgy veszem észre, hogy Agatha kezd ráunni Poirot-ra, mert megint ignorálta szegény belgát.
Valami nagyon rossz fát tehetett a tűzre a mi kis nyomozónk, hogy így megharagudott rá az írónő. Számomra érdekes volt ez a kémes dolog a történetben, nem gondoltam volna, hogy A.C. ilyesmivel is előrukkol valaha, mindazonáltal nem ez a regénye a number one az már biztos. Eh bien, volt már rosszabb is. :)

Levenzia>!
Agatha Christie: Az órák

Elég sok könyvet olvastam már az írónőtől,de ez valahogy nagyon nem jött be. Rettentően untam, vontatott volt. Mivel elég nehéz most hozzájutni, igazából egy kis különlegességre számítottam. Hát nem kaptam meg. Nem is polcon maradós, és nagyon remélem ,hogy az új tulajdonosa jobban értékeli majd nálam..

WolfEinstein>!
Agatha Christie: Az órák

Ez nem tetszett különösebben. Amilyen izgalmasan indult, annyira ellaposodott. A vége pedig egész egyszerűen értelmetlen volt számomra. Jó, értem, hogy ki, mikor, hol, miért, de akkor sincs semmi értelme, és nem éreztem azt a bizsergető izgalmat, mint a többi Agatha Christie-könyvben, amit eddig olvastam. Külön csalódás volt számomra, hogy Poirot összesen négy rövid jelenetben jelenik meg. Sokkal többet vártam ettől a könyvtől.

ladybird12>!
Agatha Christie: Az órák

Érdekes és izgalmas, de mégis….nem váltotta ki azt a hú érzést. Nem volt az a birizgálás, amelyet számtalan Agatha Christie könyvben érezni szoktam. Remekül megírta, minden részletre alaposan odafigyelt, de mintha mégis nem tette bele szívét-lelkét. A könyvben egyszerűen az eleje (a hulla felfedezése) és a vége (a leleplezés) volt a legjobb. Na meg ez a Sheila és ez a Colin…szerintem jobb lett volna ha csak Poirot (aki eléggé keveset szerepelt) nyomozott volna.


Népszerű idézetek

Maya>!

Mindig bőszítő, ha mások többet tudnak az emberről, mint saját maga.

187. oldal (Európa, 2008)

WolfEinstein>!

Már százszor megmondtam, ne vérezzétek össze a nappalit! Menjetek egyenesen a konyhába, és tessék ott vérezni, ahol fel tudom törülni a linóleumról.

107. oldal, 10. fejezet (Európa, 2010)

tgorsy>!

Csak egy hirtelen, éles fájdalom – aztán az ember azt hiszi, megint jól van. De nincs. Már meg is halt, csak még nem tudja.

307-308. oldal (Európa, 2008)

Kogoro>!

Nem vagyok feltétlen tisztelője a munkásságának, azt azért megjegyezném. Nagyon valószerűtlenek benne a történések. És túlságosan szabadon alkalmazza a véletlen hosszú karját. És mivel még fiatal volt, volt olyan csacsi, hogy finnt válasszon a nyomozójának, az pedig világos, hogy semmit nem tud a finnekről, és nem ismeri Finnországot, kivéve talán Sibelius műveit. Mégis eredeti az észjárása, és időnként ravasz levezetéseket alkalmaz, mostanában pedig sok mindent megtanult olyan dolgokról, amiket azelőtt nem ismert. Például a rendőrségi eljárásokról. És egy kicsit megbízhatóbb a lőfegyvereket illetően is. És amire még nagyobb szükség volt, alighanem beszerzett egy ügyvéd vagy jogász barátot, aki a törvény bizonyos pontjait illetően helyreigazította.

165-166. oldal, 14. fejezet (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
4 hozzászólás
Jesper_Olsen>!

Ha valaki vak, az még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy gyámoltalan is.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vakság
Jesper_Olsen>!

Tudja, nekem nem az izmaimat kell edzenem, hanem az agysejtjeimet.

162. oldal

1 hozzászólás
WolfEinstein>!

A férfiak olyan gyerekek – mondta elnézően.

113. oldal, 10. fejezet (Európa, 2010)

Jesper_Olsen>!

Egy detektívfelügyelő jó hírének semmiképpen nem tenne jót, ha könnyűszerrel betörnek a házába.

248. oldal

Jesper_Olsen>!

Aki nekem – Hardcastle-nak – kellett volna, az egy kedves, pletykás, fürkész, kíváncsi öreg hölgy volt, akinek bőven van ideje. Aki mindig kikukkant, és azt reméli, lát valami botrányosat.

273. oldal

1 hozzászólás
Jesper_Olsen>!

– Az járt az eszemben, hogy mindhárman részt vehetnénk egy beszélgetésben.
Ránéztem és elnevettem magam. Lehet, hogy ő beszélgetésnek nevezi – de én tudtam, hogy ki fog benne beszélni.
Hercule Poirot!

313. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Gonosz pálya
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Lee Child: Éjféli szállítmány
Philip Kerr: Halálos március
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
John le Carré: A titkos zarándok
Paul Auster: New York trilógia
Charles Bukowski: Ponyva
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában