Az ​ijedt szemű lány (Hercule Poirot 2.) (Arthur Hastings 2.) 106 csillagozás

Agatha Christie: Az ijedt szemű lány Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hercule Poirot éppen unatkozik, amikor levelet kap Franciaországból. A Dél-Amerikában meggazdagodott milliomos, Paul Renauld kéri azonnali segítségét, mert életveszélyben van. Poirot Hastings kapitány társaságában nyomban át is kel a Csatornán, azonban késve érkezik. Renauld-ot előző éjjel meggyilkolták. Míg a francia rendőrség és Poirot különböző módszerekkel nyomozni kezd, Hastings kapitány egy szép színésznőnek udvarol, akit a vonaton ismert meg, s aki váratlanul felbukkan a gyilkosság színhelyén…

Gyilkosság a golfpályán és Az ijedt szemű leány címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1923

>!
Hungalibri, Budapest, 1997
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639021776 · Fordította: Miskolczy Ernőné
>!
Hungalibri, Budapest, 1996
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639021075 · Fordította: Miskolczy Ernőné

Kedvencelte 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Deziréé>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Ez volt eddig a legizgalmasabb Poirot történet. Amikor már azt hittem, hogy végre meg van a gyilkos kiderült, hogy még sem ő volt.
A figyelmem természetesen egy percig nem lankadt a könyv iránt, egyszerűen zseniális volt. Ilyen agyafúrt tervet csak a rendkívüli „Poirot papa” tud kideríteni. Imádom ezt a fickót.

vighagika>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Már egy párszor említettem, hogy a Poirot-történeteket édesanya miatt kezdtem el olvasni, ugyanis neki van meg az összes, ő hatalmas rajongója volt.
Aztán most beismerte, hogy a mai felgyorsult világban talán már ő sem bírná újraolvasni. Engem ugyanis az őrületbe kergetett a sok mellébeszélés, a rengeteg név és a szörnyen lassú cselekmény.
Sajnos nekem nem lesz a kedvencem.

eme P>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Tudvalévő, hogy az igazi nagy bűnözők azok, akiknek rendszerük van. Poirot pedig imádja a rendszert. Persze a nagy bűnözők ritkák, így hát, kérem, meg kell elégedni azzal, ami adatik. Azért nem panaszkodhatunk ezúttal sem, van bűntény, van gyanúsított (szokás szerint majd’ mindenki, aki él és mozog, sőt…), van csavar is bőven, néha akár hármas is, dupla szaltóval.
Aztán van egy érdekes szereplőhármas, ez adja meg a történet sava-borsát. A középpontban, természetesen, a mi jó öreg Poirot-nk, mellette a történetet első személyben elbeszélő, mindig szerelmes, kissé impulzív Hastings kapitány, aki lassan tanulgatja Poirot papától, hogyan vegye hasznát szürke sejtjeinek. A másik oldalon a – Poirot szavaival élve – dresszírozott „emberi vadászkutya”, Giraud, a párizsi detektív. A másik „mester”, akitől zöldfülű Hastingsünk nyomozóórákat vehet. Szegény csak úgy kapkodja a fejét a nagy kínálat láttán – szépséges lányok, nagytudású detektívek – „hát én immár kit vállasszak”-dillemma.
Hastings hol a zseniális Poirot elméjét, hol Giraud nyomkutatási, -rögzítési, -elemzési technikáját, magabiztosságát csodálja. Na nem mintha Poirot nem volna magabiztos, de hát a mezei nyomzó átláthatja a szürke sejtek közt végigfutó impulzushálót? Márpedig Pirot az ügy hasonló hálózatát építgeti magában, az eset lélektanát kutatja, látszólagos semmiségeket olyan titokzatossággal vesz körül, amelybe rajta kívül nem nagyon tud senki belelátni. A hétköznapi embert könnyebben lenyűgözi a látható szakszerűség – a tényekre, nyomokra, tárgyakra alapuló nyomozás. Persze a látható nyomokról a bűnöző is tud, sőt számít is rájuk. Csalóka csapdát állíthat… Bizony, ezúttal is bebizonyosodik, hogy jól csak szürke sejtjeivel lát az ember, nem a nagyítóval. Aki ismeri Poirot, annak egyértelmű az összecsapás kimenetele. Giraud K.O.-győzelmet szenved, Poirot somolyog kis kackiás bajusza alatt, Hastings pedig… Hastings egyébbel van elfoglalva. (Valami kisasszonyok is voltak a történetben ;))

Banditaa P>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Az egyik legzseniálisabban csavaros történet, valamiért mégsem ez a kedvenc Poirot történetem. Talán a fordítás az oka, ami sokszor túl modern, valamint Poirot és Hastings tegeződése is annyira szokatlan számomra…

2 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Magam is meglepődtem, hogy bár jól túlvagyok már az A.C életmű felén, még mindig akad ilyen számomra ismeretlen gyöngyszem, ráadásul Poirot mester és a kedvenc Hastings kapitányom szereplésével!
Ez egy annyira jól megcsavart történet, hogy ember legyen a talpán, aki rájön a megfejtésre – na persze ha nem Poirotnak hívják az illetőt. Aki itt még az antipatikus „emberi kopóval”, Girauld felügyelővel rivalizálni is kényszerül. Nem kell mondjam ugye, hogy a kis szürke agysejtek fognak győzni? :)
Már arra is nagyon büszke vagyok, hogy bár félig sikerült rájöjjek a megoldásra.
Remekül megrajzolt mellékszereplő is van, Mrs. Renauld személyében.
Az összevissza gabalyodó szerelmi szálak, amikből ezúttal a derék Hastings sem marad ki, még szerethetőbbé tették számomra.
Egyik legjobb A.C regény, végig élvezetes, izgalmas, fordulatos. Öt csillag, kalapemelés, rajongás.
Megjegyzés: Én ebben a fordításban olvastam: https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-gyilkossag-a-golfpalyan

Virágszépe>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Időről időre visszatérek Agatha Christie-hez, biztos vagyok benne, hogy nem fogok csalódni. Természetesen van a könyvei között amelyiket jobban szeretem, de mindegyik tetszik. Halhatatlan karakterei lenyűgöznek. Az ijedt szemű lányban Hastings kapitánynak is jelentős szerep jut, nemcsak mint narrátor, de tökéletes segítőtársa Poirot-nak. Nagyon szeretem Hastings kapitányt, aki mindig pozitiv, becsületes, jószándékú és kedves és mindig minden csinos lányba azonnal beleszeret.
Az ijedt szemű lány sok szereplős, bonyolult regény, több oldalról is láthatjuk, ki hogyan igyekszik megoldani a bűntényt. Itt is döntő a múlt hatása a jelen eseményeire. Természetesen most sem tud túljárni a legcsavarosabb eszű bűnös sem Poirot tökéletes agysejtjein.

Keikorca P>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Nah szóval, nem tudom, hogy csak kezdek ráérezni, vagy ez egy „gyengébb” könyve, de (dobpergés) rájöttem, hogy ki a gyilkos!!! És olvasás közben is végig képes voltam Poirot-val menni és nem bedőlni Hastings extrém elképzeléseinek.
Alapvetően tetszett az is, hogy a cselekmény Franciaországba került és Giraud, a modern francia „vadászkopó” szerepeltetése is vicces volt. Bár a nagy „úristen, ezt nem gondoltam volna, mekkora fordulat” élmény most elmaradt a végén, helyét felváltotta a „hihetetlen, rájöttem, igazam volt” ugrándozás a lakásban.
És ami miatt biztos, hogy emlékezetes marad a könyv, hogy Poirot nem kevesebb dolgot művel benne, mint fára mászik. Ez mindent vitt.

beitghanima>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Vegyes erzelmek: nem igen tudom megmagyarazni. Sajnos nem lett ez a Poirot resz a kedvenc tortenetem. Bajom sincs nagyon vele. Nem igazan kot le, ezert is huztam igy el az olvasast. Valahogy nem izgat ez a francia kornyezet, golfpalya sem (habar az keves volt benne). Erdekes konyv mindenkepp, meglepo csavarral :)

francesbc>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Izgalmas és csavaros volt ez most is, mégsem lett a kedvenc Poirot történetem. A gyilkos személyét szerintem esélyem se volt kitalálni, bár sok mindenre rájöttem. Hastings viszont ebbe a részben határozottan súrolta az idegesítő kategóriát. Ezek a romantikus túlkapásai meg nagy szerelembeesései… jézusom, fogtam a fejem rendesen. Az meg, hogy Poirot ellen fordul, az már tényleg túlzás volt tőle. Giraud se volt szimpatikus, de legalább az nagyon szórakoztató volt, ahogy Poirotval versengtek.

T_Andrea_Macsek P>!
Agatha Christie: Az ijedt szemű lány

Eléggé elnyújtott a történet. Sokszor nem volt könnyű Poirot elképzeléseit követni. A könyv végére felgyorsultak az események és pár csavar is színesítette a cselekményt. Érdekes volt Hastings szemszögéből olvasni a nyomozást, illetve érdekes vol Poirot-t, mint detektív barátját megismerni.
Összességében tetszett a könyv.


Népszerű idézetek

Deziréé>!

– Nagyszerű vén hülye ez! Olyan ostoba, hogy az már fáj!

Attila_Saw>!

Maga ismerheti tőlem az összes cigarettafajátákat és gyufavégeket, Mr. Gireaud; ezzel szemben én, Hercule Poirot, az emberi lelket ismerem.

87-88. oldal

7 hozzászólás
Attila_Saw>!

– Maga szerint hát az az igazi nő, aki felugik a székre és visít, ha egeret lát? Ez igazán kőkorszakbeli fölfogás!

77. oldal

Vaniliamamor_Bella>!

Pár nap múlva gyönyörű szobrot pillantottam meg Poirot kandallójának párkányán. Szép vadászkutyát ábrázolt. kérdőn néztem rá.
Poirot bólintott.
– Úgy van. Megkaptam az ötszáz frankot, amibe fogadtunk. nagyszerű pofa, ugye? Gireaud-nak neveztem el ezt a vizslát.

XXVIII. fejezet

Maya>!

Az ember egy óra alatt egy örökkévalóság kínjait is végigszenvedheti. Éppen egy angol poétátok mondja, hogy az időt nem órákkal, hanem szívveréssel kell mérni.

12-13. oldal (II.fejezet: Segélykiáltás)

Maya>!

Barátom hirtelen valósággal kővé dermedt. Drámai mozdulattal a pirítottkenyér-tartóra mutatott.
– Hát ez már mégiscsak sok! – kiáltotta.
– Mi az? Mi történt? – kérdeztem meghökkenve.
– Nézd, kérlek, ezt a darab kenyeret! Nem látsz rajta semmit? – Kikapta a megbortánkoztató szeletet a többi közül és az orrom elé tartotta.
– Hát ez meg mi? Háromszög? Négyszög? … De még csak nem is kerek! Van ennek egyáltalán valamilyen formája? Találsz te ebben valamilyen szimmetriát? Én egyáltalán nem!
– Hát bizonyára közönséges cipóból szelték – próbáltam menteni a helyzetet, hogy megnyugtassam.
Poirot megvetően nézett végig rajtam.
– Milyen bölcs az én Hastings barátom – mondta gúnyosan. – Hát még mindig nem érted? Megtiltottam, hogy ilyen cipót tegyenek az asztalomra… Ilyen lehetetlen, alaktalan szeletet. Meg kellene tiltani a pékeknek, hogy ilyent süssenek.

13-14. oldal (II.fejezet: Segélykiáltás)

Maya>!

– Barátom, két ember ritkán lát egyformán…

23. oldal (II: fejezet - Segélykiáltás)

Maya>!

– Az, hogy rejtegetjük a múltat, még nem teszi azt meg nem történtté.

240-241. oldal (XXVIII: fejezet - Vége a történetnek)

Vaniliamamor_Bella>!

Kinyitotta az ajtót és szertartásosan meghajolt, hogy Poirotnak utat nyisson, aki hasonló udvariassággal a rendőrbiztost akarta előre engedni. Végre udvariasan kituszkolták egymást a hallba.

38. oldal, IV. fejezet

Vaniliamamor_Bella>!

– Mondja kérem, Bex, ez a fehér vonal, amely körül veszi a sírt, a rendőrség jelzése?
– Nem, Poirot, ez a golfpályához tartozik. Ez mutatja, hogy itt majd bunker készül.
– Bunker? – Poirot kérdőleg fordult hozzám. – Ez az a szabálytalan, homokkal teli lyuk, két buckával az oldalán?
Igent intettem.
– Maga, persze, nem játszik golfot, Poirot? – kérdezte Bex.
– Én? Soha! Hát a golf is játék? – Dühös lett. – Képzelje csak el: ahány lyuk, annyiféle. Az akadályok is összevissza vannak elhelyezve, nem beszélve arról, hogy a mezők is gyakran ferdék! Csak egy rendes dolog van benne… hogy is hívják maguk azt? Ja igen, a „teeboxok”, igaz?… Azok legalább szimmetrikusak.
Nem tudtam megállni nevetés nélkül, ahogy Poirot a golfjátékot ismertette.

VI. fejezet


A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Arthur Hastings sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Gonosz pálya
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Raymond Chandler: A kicsi nővér
Lee Child: Nincs visszaút
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az elültetett kertész
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Linda Castillo: Sötét úton
A. J. Quinnell: A kék gyűrű
Jo Nesbø: Denevérember
Rita Falk: Sertésfej al dente