A ​titokzatos stylesi eset (Hercule Poirot 1.) (Arthur Hastings 1.) 1015 csillagozás

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hastings kapitány az első világháború alatt harctéri sebesüléséből lábadozva találkozik John Cavendish-sel, aki meghívja anyja stylesi kúriájába. Mrs. Cavendish, amióta Hastings nem találkozott vele, Mrs. Inglethorp lett, családja nagy bánatára. Szerintük Mr. Inglethorp egyszerű hozományvadász. A leghevesebben a hűséges társalkodónő, Evelyn Howard gyűlöli, annyira, hogy egyszer csak összevész Emily Inglethorppal és otthagyja a házat. Mielőtt elutazna, Hastings kapitány gondjaira bízza volt munkaadóját. „Ezek itt mind hiénák…”, mondja. És nemsokára Mrs. Inglethorpot megmérgezik. Természetesen gyanúsítottban nincs hiány. Ekkor lép színre először Hercule Poirot, a belga menekült, volt rendőr, akit Mrs. Inglethorp fogadott be hat honfitársával együtt…

Agatha Christie első krimijét nyújtjuk át ismét az olvasónak, és kívánunk jó szórakozást.

Poirot mester címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1920

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie Helikon · Európa krimi Európa

>!
Helikon, Budapest, 2023
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636202125 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Helikon, Budapest, 2020
266 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794400 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Helikon, Budapest, 2020
268 oldal · ISBN: 9789634794288 · Fordította: Dezsényi Katalin

3 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Arthur Hastings


Kedvencelte 44

Most olvassa 20

Várólistára tette 210

Kívánságlistára tette 183

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ProKontra>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie-t szerintem senkinek sem kell bemutatni: Ő a krimi koronázatlan királynője, akinek a neve évtizedek óta garancia és egyet jelent a minőséggel. Amennyiben mégsem ismernéd, íme pár dolog, amit tudnod kell róla: Több, mint nyolcvan detektívregényt tudhat magáénak, melyek közül sokat filmvászonra és színpadra vittek. A híres Hercule Poirot karakterével nagy sikerű sorozatot készítettek. Ez mind csak pár adat a sok közül, azonban, ha úgy döntesz, hogy kezedbe veszel egy Agatha Christie könyvet, akkor számítanod kell arra, hogy egy csalafinta és borzasztó fondorlatos olvasmányt kapsz. Az írónő nem mindennapi stílusban ír, amely egyszerre szórakoztató és izgalmas, néhol azt gondolhatja az olvasó, hogy kissé bugyuta karakterekkel kooperál, de ez egyfajta fűszer, hisz egy (vagy több) gyilkosságról beszél a könyvében, ennek dacára – a kissé balga megformálással –, színt visz bele és nem húzza le lelkileg a mélybe. Úgy tudja csűrni-csavarni a szálakat, hogy képtelenség rájönni ki is lehet az elkövető. Bár tudni véljük, de pár oldallal később már annyira összezavar bennünket, hogy lehetetlen kitalálni. Nincs ez másként A titokzatos stylesi esettel sem, amelyben első alkalommal lép színre Hercule Poirot. Tekintve, hogy Agatha Christie első regényéről beszélünk, itt még nem teljesen forrt ki a szereplők jelleme. Hastings túlságosan komikus egyéniség, és bizony néhol zavaró az „egyszerűségével”, nem mellesleg, Poirot előszeretettel élcelődik rajta, amely fel sem tűnik a drága emberünknek.

„ – Igen, nagyon is eszes. De nekünk még eszesebbnek kell lennünk, hogy ő ne is gyanítsa, hogy egyáltalán van eszünk. Készségesen bólogattam.
– Látja, mon ami, ebben nagy segítségemre lesz
Ez a bók nagy megelégedésemre szolgát.”

Folytatás:
https://prokontra.net/2020/09/25/agatha-christie-a-tito…

>!
Helikon, Budapest, 2020
266 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794400 · Fordította: Dezsényi Katalin
14 hozzászólás
Csilla‿ P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Ezzel a könyvvel már a sokadik A.C. könyvet olvastam el . Most végre egy fontos megállapításra jutottam: Mennyire szerencsés mindenki, hogy én nem nyomozó lettem!
Persze megvolt a tuti tippem a befutóra égszen addig, amíg A.C. meg nem zavarta a gondolatmenetemet.

Suba_Csaba P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie első detektívregénye, melyet talán kicsit bizonyítási kényszerből is írt nővére miatt: Madge ugyanis nem hitte, hogy Agatha képes írni egy vérbeli krimit. 1916-tól kezdve több kiadó is visszautasította a megjelentetését, mire végül 1920-ban, vagyis éppen 100 évvel ezelőtt megjelent a könyv.
Hastings kapitány a mesélő, Poirot és Japp főfelügyelő pedig a nyomozók a történetben. Ráadásként illusztrációk is vannak a könyvben, melyek az olvasónak is segítenek (segíthetnek) a rejtély felgöngyölítésében. Elvileg minden adott, hogy az olvasó is kitalálja, ki a gyilkos…
Elég gyorsan megkapjuk az alap felállást: a Cavendish család, vidéki ház, Poirot felbukkan, majd bekövetkezik a gyilkosság. Agatha mérgekhez fűződő kapcsolata nagy teret kap ebben a műben. Az írónő az első világháború idején ugyanis ápolónővérként és gyógyszerészként dolgozott a torquayi kórházban.
A Poirot-féle záróelőadást már ebben a regényben megcsodálhatjuk, melyet később számos alkalommal használ az írónő. „Vadászunk mi még együtt, és akkor…” – szól Poirot Hastingshez a regény végén. :)
Ahogy Christie írta egy helyütt: spoiler
Akinek tetszett ez a könyv, annak bátran ajánlom a Halál a Níluson, vagy az Örök éj című könyveket, melyek elég sok hasonlóságot mutatnak cselekményileg ezzel a könyvvel.
Én mindenesetre ezennel elkezdtem az Agatha Christie életművet kronologikus sorrendben elolvasni. (1.)

>!
Európa, Budapest, 2006
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630780828 · Fordította: Dezsényi Katalin
13 hozzászólás
pannik>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Egy megterhelőbb olvasás után rendszerint Agatha Christie után nyúlok, mert az írónőben nem lehet csalódni.
Ez a könyve is izgalmas olvasmány.
Poirot és Hastings talán a szokottnál is jobban brillíroznak (na jó, inkább csak Poirot :) Hastings hozza a formáját :))
Ebben a könyvben találtam az eddigi legjobb AC idézetet, ami sok molyos értékelés elejére kikerülhetne:
„Joga van a véleményéhez, ahogy nekem is megvan a jogom az enyémhez.” – mondja ezt Hastings Poirot-nak, mikor éppen azt gondolja, hogy Poirot már nem a régi, megöregedett és elvesztette a józan ítélőképességét. Aztán persze Poirot rácáfol az elhamarkodott ítéletre és a végén összerakja a szövevényes gyilkosság apró részleteit és becsalja a csapdába az elkövetőt.
Talán a szokottnál is fordulatosabb, megyünk egy irányba onnan visszafordulunk, után egészen úgy néz ki, hogy megvan a gyilkos, aztán mégsem. Közben van még egy-két gyanús személy, akik akár lehetnének is a tettesek. Szóval eseménydús és helyenként vicces is, Poirot rohangálása és aprócska ötletei mulatságosak.
A történet a háború alatt játszódik, érdekes volt ez nekem, hogy Angliában a háború alatt a vidéki arisztokrata családok gyakorlatilag a jótékonyságon meg az önkéntes munkán kívül másban nem nagyon érezték a háború nehézségeit. A személyzet megvan majdnem teljes létszámban, viszik a kastélyt majdnem teljes pompájában, vendégeket fogadnak (nem egy-két éjszakára). Szóval ez érdekes volt, nyilván Londont jobban megviselte a háború mint a vidéki Angliát, de azért a könyvben tapasztalható mérték meglepő. Már ha ugye lehet támaszkodni AC-re ilyen téren.

>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin
5 hozzászólás
Gorkie P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Nahát! Nem gondoltam volna, hogy az első rész ennyire jó lett. Egy picit tartottam is az olvasásától, de felesleges volt.
Szépen csavarta a szálakat az Írónő, de csak félig tudott megtéveszteni. :)) Ennek ellenére jól meglepett a vége. Már a gyilkosság kivitelezése is zseniális volt és nem számítottam arra, hogy spoiler.
Nagyon tetszett!

>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin
1 hozzászólás
gabiica P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Újabb lenyűgöző és gondolkodtató Agatha Christie történetet olvashattam. Még mindig nem tudok betelni azzal, ahogy az írónő csűri-csavari a szálakat, elbizonytalanítja az olvasót, hogy amit sejt, talán mégsem úgy van, mint ahogy gondolja.
Ez nálam ismét bevált. Szinte az utolsó oldalakig sötétben tapogatóztam, nem láttam át az egészet, akire gyanakodtam, nem sokkal később már gyanún felül állt, és kezdhettem gondolkozni, hogy akkor most mi is van. Végig bizonytalan voltam, ezúttal jól kibabrált velem a történet, és nagyon akartam tudni, hogy mi is történt valójában.
Poirot karakterét egyre jobban megkedvelem, elsőre nem igazán tetszett, de aztán rájöttem, mennyire jó karakter ez a bogaras emberke.

MissFortune>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Ahhoz képest, hogy ez volt Agatha Christie első detektívregénye, egyáltalán nem volt rossz. Azért érezhető rajta, hogy később még inkább belejött az írásba.
A gyilkos kilétét sejtettem, de nagyon csavarta a szálakat, így folyton elbizonytalanodtam. A végére már kissé zavaros lett az egész, plussz a bírósági tárgyalást is feleslegesnek tartottam. Jobban szeretem ha Poirot nyomoz, aztán a végén elmondja, ami történt.

Nikolett_Kapocsi P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Először jó 25 évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba Agatha Christie műveivel, egészen pontosan ezzel a könyvvel aztán nagyjából két évtized alatt kisebb – nagyobb kihagyásokkal és teljesen véletlenszerű sorrendben végigrágtam magamat az egész életművén.

@Suba_Csaba ötlete alapján úgy döntöttem, hogy kronologikus sorrendben én is újraolvasom az írónő műveit.

A titokzatos sytlesi eset az írónő legelső regénye, amellyel igazából nővérének szeretett volna bizonyítani.

Ebben a műben tűnik fel a kis belga nyomozó, Hercule Poirot alakja, aki azután évtizedeken keresztül az írónő hűséges társa és az olvasók kedvence lesz.

Történetünk narrátora Hastings kapitány, aki szintén időről – időre visszatér az írónő későbbi munkáiban.

A cselekménye az I. világháború alatt zajlik, fő helyszínünk egy vidéki kastély. Elméletileg könnyedén kitalálhatnánk, hogy ki is volt a gyilkos, hiszen a lehetséges elkövetők száma csak néhány főre korlátozódik és az írónő szép sorban csepegteti nekünk a szükséges információkat, mint ahogy az elkövető a különféle mérgeket. Azonban Agatha olyan remek érzékkel csűri-csavarja a szálakat, hogy többször is sikerül megtréfálnia a lelkes és kíváncsi olvasót.

Bár érezni, hogy ez a mű volt az első a regények sorában, a karakterek még kevésbé kiforrottak és néhány párbeszéd is kissé esetlen, azonban már itt megjelennek Agatha Christie jellegzetes stílusjegyei, amelyek később a védjegyévé is váltak.

4 hozzászólás
bambali>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Csillagos ötös.
Agatha Christie utánozhatatlan tehetségű, fantasztikus író.

Ez is, mint minden műve lenyűgöző: végig bizonytalanságban tart minket. Azt hisszük,rájöttünk a megoldásra, aztán a következő oldalon kiderül, még a közelében se járunk. Megint gyanakszunk valakire, és megint hoppon maradunk. Szerintem ez az írónő zsenialitásának bizonyítéka.

Imádom a kort, a helyszíneket, a szereplőket, a motivációkat és Poirot… ah, az egyik kedvenc könyves főhősöm ever.

Zsuzsanna_Makai>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

AC 51%
Nagyon kíváncsi vagyok ennek a könyvnek a filmváltozatára. Tuti, h nem láttam még!
Mennyire jó volt!
Annyira bírom Poirot – Hastings párost. Szegény H, mindig a rossz irányba indul meg. Ezért nagy segítsége Poirot-nak, ha meginog. Megkérdezi H-t, és elindul az ellenkezô irányba. Mert az lesz a jó út.
Ez a nô egy zseni!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

h_orsi>!

Túlságosan jó idő van ahhoz, hogy bezárkózzunk.

7. oldal, 1. fejezet (Európa, 2011)

21 hozzászólás
bonnie9 P>!

– Egészen őrült a barátja, Mr. Hastings?
– Őszintén szólva, nem tudom. Néha azt hiszem, bolondgombát evett, s amikor a legőrültebbnek hiszem, rájövök, hogy van benne rendszer.

Tizedik fejezet, A letartóztatás

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
stippistop>!

– … Igen, nagyon is eszes. De nekünk még eszesebbnek kell lennünk, hogy ő ne is gyanítsa, hogy egyáltalán van eszünk.
Készségesen bólogattam.
– Látja, mon ami, ebben nagy segítségemre lesz.
Ez a bók nagy megelégedésemre szolgált. Voltak pillatnatok, amikor úgy éreztem, Poirot csöppet sem méltatja képességeimet.
– Igen – folytatta, és elgondolkodva vett szemügyre –, maga felbecsülhetetlen segítséget fog nyújtani.

138. oldal (Európa Könyvkiadó, 1978)

7 hozzászólás
Jesper_Olsen>!

Egy férfi és egy nő boldogsága a legnagyszerűbb dolog a világon.

257. oldal

Gercuj_Bella P>!

Poirot felhördült.
– Hát mit mondok én magának állandóan? hogy mindent számításba kell venni. Ha a tény nem illik bele az elképzelésünkbe, akkor az elképzelésünket kell elejteni.

103. oldal, Ötödik fejezet - Ugye, nem sztrichnin? (Európa, 2011)

psn>!

Poirot egészen különös megjelenésű emberke volt. Nem sokkal volt magasabb százhatvan centinél, de nagyon méltóságteljesen viselkedett. Tökéletes tojásfeje volt, s egy kissé mindig félrebillentette. Bajusza tömött, nagyon katonás, öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy porszem bizonyára nagyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revolvergolyó.

Második fejezet - Július tizenhatodika és tizenhetedike

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
1 hozzászólás
Valcsa P>!

– Túlságosan szabadjára ereszti a képzeletét. A képzelet jó szolga, de rossz gazda. Mindig a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbb.

100. oldal

pannik >!

Joga van a véleményéhez, ahogy nekem is megvan a jogom az enyémhez.

70. oldal

4 hozzászólás

Népszerű triviák

Kogoro P>!

A regényt Agatha Christie még az első világháború alatt írta, azonban csak 1920-ban jelent meg nyomtatásban.

Kapcsolódó könyvek: Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset
6 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Arthur Hastings sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Arthur Conan Doyle: A félelem völgye
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
A. A. Milne: Éppen jókor!…
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye
Ken Follett: A Tű a szénakazalban
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Hjalmar Söderberg: Doktor Glas
Graham Greene: Brightoni szikla
Thomas Harris: A vörös sárkány