A ​titokzatos stylesi eset (Hercule Poirot 1.) (Arthur Hastings 1.) 492 csillagozás

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

A ​titokzatos stylesi eset, eredeti címén The Mysterious Affair at Styles Agatha Christie első detektívregénye, mellyel az írónő már 1916-ban elkészült, de hat könyvkiadó is visszautasította, míg végül 1920-ban publikálták. Közel kétezer példányban fogyott el, és az írónőt rögtön híressé tette. A regényírás ötlete az első világháború alatt bukkant elő, amikor az írónő a torquayi kórház gyógyszertárában dolgozott. A művet sorozatokban leközölte a Weekly Times is, és az anyagi siker láttán Agatha férje további regények írására ösztönözte feleségét.
Ez volt az első mű, amelyben felbukkant Hercule Poirot, a híres belga mesterdetektív. A könyv pontos, precíz környezetábrázolást nyújt az első világháború alatti angliai vidéki viszonyokról. A Pharmaceutical Journal dicsérte a regényt, mivel a mérgeket illetően irója tudományosan megalapozott felkészültségről tanúskodott: „Ez a detektívtörténet a mérgekkel intelligensen foglalkozik, és nincsenek benne szamárságok kinyomozhatatlan… (tovább)

Poirot mester címmel is megjelent.

Eredeti mű: Agatha Christie: The Mysterious Affair at Styles

Eredeti megjelenés éve: 1920

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Európa, Budapest, 2006
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630780828 · Fordította: Dezsényi Katalin

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Arthur Hastings


Kedvencelte 21

Most olvassa 12

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie P
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Nahát! Nem gondoltam volna, hogy az első rész ennyire jó lett. Egy picit tartottam is az olvasásától, de felesleges volt.
Szépen csavarta a szálakat az Írónő, de csak félig tudott megtéveszteni. :)) Ennek ellenére jól meglepett a vége. Már a gyilkosság kivitelezése is zseniális volt és nem számítottam arra, hogy spoiler.
Nagyon tetszett!

>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin
1 hozzászólás
>!
gabiica P
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Újabb lenyűgöző és gondolkodtató Agatha Christie történetet olvashattam. Még mindig nem tudok betelni azzal, ahogy az írónő csűri-csavari a szálakat, elbizonytalanítja az olvasót, hogy amit sejt, talán mégsem úgy van, mint ahogy gondolja.
Ez nálam ismét bevált. Szinte az utolsó oldalakig sötétben tapogatóztam, nem láttam át az egészet, akire gyanakodtam, nem sokkal később már gyanún felül állt, és kezdhettem gondolkozni, hogy akkor most mi is van. Végig bizonytalan voltam, ezúttal jól kibabrált velem a történet, és nagyon akartam tudni, hogy mi is történt valójában.
Poirot karakterét egyre jobban megkedvelem, elsőre nem igazán tetszett, de aztán rájöttem, mennyire jó karakter ez a bogaras emberke.

>!
egy_ember
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Részlet Hercule Poirot naplójából. [Zárójelben a közreadó megjegyzései.]

1916. október 1. London [Az első bejegyzés.]

Kedves angliai naplóm.
Nem hittem volna, hogy Angliában nyomozni fogok!
Hét honfitársammal élveztük az angol vidék nyugalmát Stylesban, amikor váratlanul összetalálkoztam Hastings barátommal. [Poirot, a belga rendőrség nagyhírű detektívje, háborús menekültként érkezett Belgiumból.]
Hastings megnyerő fiatalember, de időnként az ostobaságig angol becsületes. Szerinte nagyjából minden nő szemrevaló, aki még nem múlt el ötven, és minden testrésze a helyén van, mindazonáltal meg kell hagyni, Mary Cavendish valóban „szemrevaló”.
De a lényegre Hercule! Hastings régi ismerőse a Cavendish / Inglethorp családnak, és éppen náluk vendégeskedett, amikor Mrs. Inglethorpot megmérgezték. Gondolom ezért is örült olyan rendkívüli módon a találkozásunknak, mert így kihasználhatta zsenialitásomat az ügy megoldásában.
Nem volt bonyolult eset, bár beismerem, az utolsó láncszem megtalálása még nekem is okozott némi nehézséget, de szinte a legelső pillanattól biztos voltam benne, hogy [olvashatatlan név] a gyilkos. Jó szokásomhoz híven módszeresen, és a háttérbe húzódva dolgoztam, és a nyilvánosság előtt minden dicsőséget átengedtem a Scotland Yardnak, szintén régi ismerősömnek Japp felügyelőnek. A felügyelő ez esetben rendkívül találó kifejezés. Felügyelni egész biztosan remekül tud, de kinyomozni valamit…
Az eset végére mára, több mint két hónappal a bűntett után, megnyugtató pont került, sőt még egy tönkrement házasságot is sikerült helyreráznom. Elégedett vagyok magammal.
Elfogyott az orosz cigarettám, ki kell derítenem, hol lehet hozzájutni Londonban.

>!
Navi P
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Poirot átvert.
Mint azt az ominózusat a palánkon.
Szépen végig mentem az eseményeken Poirot-val és Hastings-szel, elemeztem a tényeket, felállítottam a saját teóriámat, a vége előtt azt hittem igen, ez most megvan. Majd Poirot összehívta a szokásos záróbeszédére a résztvevőket és én padlót fogtam.
Nagyon tetszettek a szereplők, jó párosok voltak, Mary és John, akik büszkeségük miatt nem mernek közeledni egymáshoz, majd a végén a másik páros, aranyosak voltak.
Nagy úr a pénz.

>!
gazibla P
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Ez a könyv a legjobb Agatha Christie könyvek egyike. :) Fordulatos és csavaros, talán ez volt eddig a legjobban kitervelt gyilkosság, ami az írónő tollából származott. :) Annyira megcsavarta a szálakat, hogy volt amikor azt hittem Poirot a gyilkos (Csak vicc. :D :D ). Nagyon jó történet csak ajánlani tudom. :)

2 hozzászólás
>!
eme P
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Mint Athéné Zeusz fejéből, úgy pattant elő teljes vértezetben a kis belga ebben a történetben. Ki mondaná meg, hogy első regénye a szerzőnek? Hogy Poirot-nk első alkalommal leckézteti meg a Scotland Yard felügyelőjét? Nemcsak a nyomozó karaktere, hanem maga az Agatha Christie-krimi is készen, minden kellékével, bonyodalmaival és meglepő csavaraival ellátva jelenik meg a semmiből. Sehol nyoma a kezdetek bizonytalanságának, kiforratlanságnak. Ha kezdetekről beszélhetünk, akkor az inkább csak a Poirot-Hastings barátságra vonatkoztatható – hisz, bár előzőleg már találkoztak, itt, Stylesban ismerkednek meg jobban, és itt indul az életre szóló barátság. Persze nem zökkenőmentesen – a történet elmesélésével megbízott Hastings nem is titkolja kezdeti fenntartásait a nyugalomba vonult Poirot-val szemben – csak a tisztelet fékezi néha a nyelvét, mert hát, végül is, igaz, hogy megöregedett, de a maga idején Poirot mégiscsak nagy ember volt. Hastings, a hétköznapi halandó picit kaján örömmel veszi tudomásul az isteni elme egyik „apró ötletecskéjének” csődjét, szinte várná, hogy a mítosz mítosz maradjon. Persze téved: az istenek a földön járnak – a nyomozás istene legalábbis mindenképp.
Ami még nagyon érdekes volt: végigkövetni Hastings magabiztos de naiv gondolati-érzelmi csetlés-botlásait és ezekkel párhuzamosan az ugyancsak magabiztos, de visszahúzódást mímelő, színházat játszó, csöndesen sakkozgató, az információkat rendkívül szűkmarkúan osztogató Poirot ügyködését. No meg az érzelmeket – a hűbelebalázs módon mindig mindenkibe szerelmes Hastingset és az érzelmes, egy nő boldogságát mindenek elé helyező Poirot figyelmességét. Mert komolyabb dolog forog itt kockán, mint holmi gyilkossági ügy, letartóztatás, gyanúsítás és miegyéb. Szólni vagy nem szólni, ez itt a kérdés. Végül persze minden tisztázódik és intéződik, Hastings lassan megadja magát Poirot szürke agysejtjeinek, Poirot pedig megoldja azt a bizonyos legkomolyabb ügyet is. Mi maradt más hátra: jöhet az újabb vadászat mindenkinek – Hastingsnek lányokra, Poirot-nak bűnügyekre, az olvasónak meg egy jó kis kikapcsolódásra.

>!
Timesz
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Kicsit meglepődtem kik is voltak valójában a bűnösök, végig másra gondoltam. Izgalmas történet, tele fordulatokkal. Poirot most is nagyon ügyesen megoldotta az ügyet.

>!
Deziréé
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie ismét egy remek művel bizonyította be nekem, hogy én valóban megkedveltem Poirot történeteit.
Soha nem gondoltam volna, hogy nekem tetszeni fognak az ehhez hasonló művek, de az írónő egyszerűen olyan tehetséges, hogy kénytelen vagyok elismerni, én oda meg vissza vagyok a krimikért.
Egyszerűen időm nem volt gondolkozni azon, hogy vajon ki lehet a gyilkos, mert csak olvastam és olvastam, annyira magával ragadott a könyv, hogy egyik pillanatban azt vettem észre, hogy kezd sötétedni odakint és, hogy már csak 3 fejezete van a könyvből.
Az utolsó fejezetekben sem unatkoztam, hiszen ott derült fény az igazságra. Poirot egyszerűen zseniális nyomozó, ennyi mindenre rájönni. Na és a bűnös(ök)? Hihetetlen micsoda bűntettet hajtottak végre, nagyon okosak volt, de persze Hercule Poirot még okosabb.
Bár az első fejezet unalmas volt számomra, de nagyon hamar beindult a történet. Minden olyan szépen fel volt vezetve, minden utaló jel a legmegfelelőbb helyen volt olvasható.
Eszméletlenül jó könyv.

>!
MonikaR
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

„A képzelet jó szolga, de rossz gazda.”

Agatha Christie első regényével már bemutatta, hogy zseniális!
Kicsit nehezen indult a történet, túl sok volt a név, kellett egy kis idő mire kiigazodtam azon, hogy ki kinek a kije. De ettől eltérően nagyon izgalmas volt és szinte végig lekötötte a figyelmem. Igazán tetszettek a csavarok és a találgatások.
Hastings egyáltalán nem nyűgözött le, nagyon bután viselkedett, egyáltalán nem látta be a dolgokat, amik az orra előtt voltak. Poirot viszont nagyon megtetszett! Még kis koromban néztem egy pár részt a tv sorozatból és Poirot nem tetszett, így féltem, hogy a könyvben sem fog tetszeni. Viszont, sikerült másként elképzelnem mint amilyen a sorozatban és így teljesen elnyerte a tetszésemet!
Nagyon tisztelem Agatát azért, mert nem húzza a történetet csak azért hogy 500 oldalas könyvet írjon, hanem minden fontosat megmondva, kerek-perec leír mindent ami fontos és érdekes, így nem hagyva nekünk időt unatkozásra.

>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
KönyvMoly_1989
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Tipikus Agatha Christie regény. :)
Imádom Poirot karakterét, világklasszis figura, az írónő stílusa pedig, a történetvezetése, a csavarok, amiket a sztoriba sző…. Első osztályú, mint mindig. :)
A gyilkos kilétét sajnos nem tudtam kitalálni. :O


Népszerű idézetek

>!
h_orsi P

Túlságosan jó idő van ahhoz, hogy bezárkózzunk.

7. oldal, 1. fejezet (Európa, 2011)

14 hozzászólás
>!
bonnie9 +SP

– Egészen őrült a barátja, Mr. Hastings?
– Őszintén szólva, nem tudom. Néha azt hiszem, bolondgombát evett, s amikor a legőrültebbnek hiszem, rájövök, hogy van benne rendszer.

Tizedik fejezet, A letartóztatás

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
>!
stippistop SMP

– … Igen, nagyon is eszes. De nekünk még eszesebbnek kell lennünk, hogy ő ne is gyanítsa, hogy egyáltalán van eszünk.
Készségesen bólogattam.
– Látja, mon ami, ebben nagy segítségemre lesz.
Ez a bók nagy megelégedésemre szolgált. Voltak pillatnatok, amikor úgy éreztem, Poirot csöppet sem méltatja képességeimet.
– Igen – folytatta, és elgondolkodva vett szemügyre –, maga felbecsülhetetlen segítséget fog nyújtani.

138. oldal (Európa Könyvkiadó, 1978)

7 hozzászólás
>!
Jesper_Olsen 

Egy férfi és egy nő boldogsága a legnagyszerűbb dolog a világon.

257. oldal

>!
psn

Poirot egészen különös megjelenésű emberke volt. Nem sokkal volt magasabb százhatvan centinél, de nagyon méltóságteljesen viselkedett. Tökéletes tojásfeje volt, s egy kissé mindig félrebillentette. Bajusza tömött, nagyon katonás, öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy porszem bizonyára nagyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revolvergolyó.

Második fejezet - Július tizenhatodika és tizenhetedike

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
1 hozzászólás
>!
Vaniliamamor_Bella

Poirot felhördült.
– Hát mit mondok én magának állandóan? hogy mindent számításba kell venni. Ha a tény nem illik bele az elképzelésünkbe, akkor az elképzelésünket kell elejteni.

Ötödik fejezet - Ugye, nem sztrichnin?

>!
zsofi017

– Csodálatos dolog az ösztön – mélázott Poirot. – Sem megmagyarázni, sem figyelmen kívül hagyni nem lehet.

>!
Attila_Saw

Igen, nagyon is eszes. De nekünk még eszesebbnek kell lennünk, hogy ő ne is gyanítsa, hogy egyáltalán van eszünk.

156. oldal


A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Arthur Hastings sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Jo Nesbø: Hóember
Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok
Robert Galbraith: Gonosz pálya
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite
John Dickson Carr: A kísértetek háza
Evelyn Anthony: A Poellenberg-örökség
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye
Carola Dunn: Daisy és a télikert rejtélye
Pamela Branch: Minden hétfőn gyilkosság