A ​titokzatos stylesi eset (Hercule Poirot 1.) (Arthur Hastings 1.) 755 csillagozás

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

A ​titokzatos stylesi eset, eredeti címén The Mysterious Affair at Styles Agatha Christie első detektívregénye, mellyel az írónő már 1916-ban elkészült, de hat könyvkiadó is visszautasította, míg végül 1920-ban publikálták. Közel kétezer példányban fogyott el, és az írónőt rögtön híressé tette. A regényírás ötlete az első világháború alatt bukkant elő, amikor az írónő a torquayi kórház gyógyszertárában dolgozott. A művet sorozatokban leközölte a Weekly Times is, és az anyagi siker láttán Agatha férje további regények írására ösztönözte feleségét.
Ez volt az első mű, amelyben felbukkant Hercule Poirot, a híres belga mesterdetektív. A könyv pontos, precíz környezetábrázolást nyújt az első világháború alatti angliai vidéki viszonyokról. A Pharmaceutical Journal dicsérte a regényt, mivel a mérgeket illetően irója tudományosan megalapozott felkészültségről tanúskodott: „Ez a detektívtörténet a mérgekkel intelligensen foglalkozik, és nincsenek benne szamárságok kinyomozhatatlan… (tovább)

Poirot mester címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1920

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Agatha Christie Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2020
268 oldal · ISBN: 9789634794288 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Helikon, Budapest, 2020
266 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794400 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin

3 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Arthur Hastings


Kedvencelte 36

Most olvassa 14

Várólistára tette 167

Kívánságlistára tette 136

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie-t szerintem senkinek sem kell bemutatni: Ő a krimi koronázatlan királynője, akinek a neve évtizedek óta garancia és egyet jelent a minőséggel. Amennyiben mégsem ismernéd, íme pár dolog, amit tudnod kell róla: Több, mint nyolcvan detektívregényt tudhat magáénak, melyek közül sokat filmvászonra és színpadra vittek. A híres Hercule Poirot karakterével nagy sikerű sorozatot készítettek. Ez mind csak pár adat a sok közül, azonban, ha úgy döntesz, hogy kezedbe veszel egy Agatha Christie könyvet, akkor számítanod kell arra, hogy egy csalafinta és borzasztó fondorlatos olvasmányt kapsz. Az írónő nem mindennapi stílusban ír, amely egyszerre szórakoztató és izgalmas, néhol azt gondolhatja az olvasó, hogy kissé bugyuta karakterekkel kooperál, de ez egyfajta fűszer, hisz egy (vagy több) gyilkosságról beszél a könyvében, ennek dacára – a kissé balga megformálással –, színt visz bele és nem húzza le lelkileg a mélybe. Úgy tudja csűrni-csavarni a szálakat, hogy képtelenség rájönni ki is lehet az elkövető. Bár tudni véljük, de pár oldallal később már annyira összezavar bennünket, hogy lehetetlen kitalálni. Nincs ez másként A titokzatos stylesi esettel sem, amelyben első alkalommal lép színre Hercule Poirot. Tekintve, hogy Agatha Christie első regényéről beszélünk, itt még nem teljesen forrt ki a szereplők jelleme. Hastings túlságosan komikus egyéniség, és bizony néhol zavaró az „egyszerűségével”, nem mellesleg, Poirot előszeretettel élcelődik rajta, amely fel sem tűnik a drága emberünknek.

" – Igen, nagyon is eszes. De nekünk még eszesebbnek kell lennünk, hogy ő ne is gyanítsa, hogy egyáltalán van eszünk. Készségesen bólogattam.
– Látja, mon ami, ebben nagy segítségemre lesz
Ez a bók nagy megelégedésemre szolgát."

Folytatás:
https://prokontra.net/2020/09/25/agatha-christie-a-tito…

>!
Helikon, Budapest, 2020
266 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794400 · Fordította: Dezsényi Katalin
14 hozzászólás
pannik>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Egy megterhelőbb olvasás után rendszerint Agatha Christie után nyúlok, mert az írónőben nem lehet csalódni.
Ez a könyve is izgalmas olvasmány.
Poirot és Hastings talán a szokottnál is jobban brillíroznak (na jó, inkább csak Poirot :) Hastings hozza a formáját :))
Ebben a könyvben találtam az eddigi legjobb AC idézetet, ami sok molyos értékelés elejére kikerülhetne:
„Joga van a véleményéhez, ahogy nekem is megvan a jogom az enyémhez.” – mondja ezt Hastings Poirot-nak, mikor éppen azt gondolja, hogy Poirot már nem a régi, megöregedett és elvesztette a józan ítélőképességét. Aztán persze Poirot rácáfol az elhamarkodott ítéletre és a végén összerakja a szövevényes gyilkosság apró részleteit és becsalja a csapdába az elkövetőt.
Talán a szokottnál is fordulatosabb, megyünk egy irányba onnan visszafordulunk, után egészen úgy néz ki, hogy megvan a gyilkos, aztán mégsem. Közben van még egy-két gyanús személy, akik akár lehetnének is a tettesek. Szóval eseménydús és helyenként vicces is, Poirot rohangálása és aprócska ötletei mulatságosak.
A történet a háború alatt játszódik, érdekes volt ez nekem, hogy Angliában a háború alatt a vidéki arisztokrata családok gyakorlatilag a jótékonyságon meg az önkéntes munkán kívül másban nem nagyon érezték a háború nehézségeit. A személyzet megvan majdnem teljes létszámban, viszik a kastélyt majdnem teljes pompájában, vendégeket fogadnak (nem egy-két éjszakára). Szóval ez érdekes volt, nyilván Londont jobban megviselte a háború mint a vidéki Angliát, de azért a könyvben tapasztalható mérték meglepő. Már ha ugye lehet támaszkodni AC-re ilyen téren.

>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin
5 hozzászólás
Suba_Csaba P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie első detektívregénye, melyet talán kicsit bizonyítási kényszerből is írt nővére miatt: Madge ugyanis nem hitte, hogy Agatha képes írni egy vérbeli krimit. 1916-tól kezdve több kiadó is visszautasította a megjelentetését, mire végül 1920-ban, vagyis éppen 100 évvel ezelőtt megjelent a könyv.
Hastings kapitány a mesélő, Poirot és Japp főfelügyelő pedig a nyomozók a történetben. Ráadásként illusztrációk is vannak a könyvben, melyek az olvasónak is segítenek (segíthetnek) a rejtély felgöngyölítésében. Elvileg minden adott, hogy az olvasó is kitalálja, ki a gyilkos…
Elég gyorsan megkapjuk az alap felállást: a Cavendish család, vidéki ház, Poirot felbukkan, majd bekövetkezik a gyilkosság. Agatha mérgekhez fűződő kapcsolata nagy teret kap ebben a műben. Az írónő az első világháború idején ugyanis ápolónővérként és gyógyszerészként dolgozott a torquayi kórházban.
A Poirot-féle záróelőadást már ebben a regényben megcsodálhatjuk, melyet később számos alkalommal használ az írónő. „Vadászunk mi még együtt, és akkor…” – szól Poirot Hastingshez a regény végén. :)
Ahogy Christie írta egy helyütt: spoiler
Akinek tetszett ez a könyv, annak bátran ajánlom a Halál a Níluson, vagy az Örök éj című könyveket, melyek elég sok hasonlóságot mutatnak cselekményileg ezzel a könyvvel.
Én mindenesetre ezennel elkezdtem az Agatha Christie életművet kronologikus sorrendben elolvasni. (1.)

13 hozzászólás
Szöszmösz_Gorkie P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Nahát! Nem gondoltam volna, hogy az első rész ennyire jó lett. Egy picit tartottam is az olvasásától, de felesleges volt.
Szépen csavarta a szálakat az Írónő, de csak félig tudott megtéveszteni. :)) Ennek ellenére jól meglepett a vége. Már a gyilkosság kivitelezése is zseniális volt és nem számítottam arra, hogy spoiler.
Nagyon tetszett!

>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin
1 hozzászólás
gabiica P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Újabb lenyűgöző és gondolkodtató Agatha Christie történetet olvashattam. Még mindig nem tudok betelni azzal, ahogy az írónő csűri-csavari a szálakat, elbizonytalanítja az olvasót, hogy amit sejt, talán mégsem úgy van, mint ahogy gondolja.
Ez nálam ismét bevált. Szinte az utolsó oldalakig sötétben tapogatóztam, nem láttam át az egészet, akire gyanakodtam, nem sokkal később már gyanún felül állt, és kezdhettem gondolkozni, hogy akkor most mi is van. Végig bizonytalan voltam, ezúttal jól kibabrált velem a történet, és nagyon akartam tudni, hogy mi is történt valójában.
Poirot karakterét egyre jobban megkedvelem, elsőre nem igazán tetszett, de aztán rájöttem, mennyire jó karakter ez a bogaras emberke.

MissFortune>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Ahhoz képest, hogy ez volt Agatha Christie első detektívregénye, egyáltalán nem volt rossz. Azért érezhető rajta, hogy később még inkább belejött az írásba.
A gyilkos kilétét sejtettem, de nagyon csavarta a szálakat, így folyton elbizonytalanodtam. A végére már kissé zavaros lett az egész, plussz a bírósági tárgyalást is feleslegesnek tartottam. Jobban szeretem ha Poirot nyomoz, aztán a végén elmondja, ami történt.

Nikolett_Kapocsi P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Először jó 25 évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba Agatha Christie műveivel, egészen pontosan ezzel a könyvvel aztán nagyjából két évtized alatt kisebb – nagyobb kihagyásokkal és teljesen véletlenszerű sorrendben végigrágtam magamat az egész életművén. @Suba_Csaba ötlete alapján úgy döntöttem, hogy kronologikus sorrendben én is újraolvasom az írónő műveit. A titokzatos sytlesi eset az írónő legelső regénye, amellyel igazából nővérének szeretett volna bizonyítani. Ebben a műben tűnik fel a kis belga nyomozó, Hercule Poirot alakja, aki azután évtizedeken keresztül az írónő hűséges társa és az olvasók kedvence lesz. Történetünk narrátora Hastings kapitány, aki szintén időről – időre visszatér az írónő későbbi munkáiban. A cselekménye az I. világháború alatt zajlik, fő helyszínünk egy vidéki kastély. Elméletileg könnyedén kitalálhatnánk, hogy ki is volt a gyilkos, hiszen a lehetséges elkövetők száma csak néhány főre korlátozódik és az írónő szép sorban csepegteti nekünk a szükséges információkat, mint ahogy az elkövető a különféle mérgeket. Azonban Agatha olyan remek érzékkel csűri-csavarja a szálakat, hogy többször is sikerül megtréfálnia a lelkes és kíváncsi olvasót. Bár érezni, hogy ez a mű volt az első a regények sorában, a karakterek még kevésbé kiforrottak és néhány párbeszéd is kissé esetlen, azonban már itt megjelennek Agatha Christie jellegzetes stílusjegyei, amelyek később a védjegyévé is váltak.

4 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

AC 51%
Nagyon kíváncsi vagyok ennek a könyvnek a filmváltozatára. Tuti, h nem láttam még!
Mennyire jó volt!
Annyira bírom Poirot – Hastings párost. Szegény H, mindig a rossz irányba indul meg. Ezért nagy segítsége Poirot-nak, ha meginog. Megkérdezi H-t, és elindul az ellenkezô irányba. Mert az lesz a jó út.
Ez a nô egy zseni!

4 hozzászólás
egy_ember>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Részlet Hercule Poirot naplójából. [Zárójelben a közreadó megjegyzései.]

1916. október 1. London [Az első bejegyzés.]

Kedves angliai naplóm.
Nem hittem volna, hogy Angliában nyomozni fogok!
Hét honfitársammal élveztük az angol vidék nyugalmát Stylesban, amikor váratlanul összetalálkoztam Hastings barátommal. [Poirot, a belga rendőrség nagyhírű detektívje, háborús menekültként érkezett Belgiumból.]
Hastings megnyerő fiatalember, de időnként az ostobaságig angol becsületes. Szerinte nagyjából minden nő szemrevaló, aki még nem múlt el ötven, és minden testrésze a helyén van, mindazonáltal meg kell hagyni, Mary Cavendish valóban „szemrevaló”.
De a lényegre Hercule! Hastings régi ismerőse a Cavendish / Inglethorp családnak, és éppen náluk vendégeskedett, amikor Mrs. Inglethorpot megmérgezték. Gondolom ezért is örült olyan rendkívüli módon a találkozásunknak, mert így kihasználhatta zsenialitásomat az ügy megoldásában.
Nem volt bonyolult eset, bár beismerem, az utolsó láncszem megtalálása még nekem is okozott némi nehézséget, de szinte a legelső pillanattól biztos voltam benne, hogy [olvashatatlan név] a gyilkos. Jó szokásomhoz híven módszeresen, és a háttérbe húzódva dolgoztam, és a nyilvánosság előtt minden dicsőséget átengedtem a Scotland Yardnak, szintén régi ismerősömnek Japp felügyelőnek. A felügyelő ez esetben rendkívül találó kifejezés. Felügyelni egész biztosan remekül tud, de kinyomozni valamit…
Az eset végére mára, több mint két hónappal a bűntett után, megnyugtató pont került, sőt még egy tönkrement házasságot is sikerült helyreráznom. Elégedett vagyok magammal.
Elfogyott az orosz cigarettám, ki kell derítenem, hol lehet hozzájutni Londonban.

Riszperidon P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

A második Agatha Christie könyvemhez kissé késleltetve nyúltam hozzá, mert az első élményem finoman szólva sem volt valami pozitív. spoiler
Igazából bőven nem volt betervezett könyv, teljesen spontán vettem le a polcról, és, mint utólag kiderült, nagyon jól tettem!
Nagyon megfogott és magával ragadott az egész! Mostanában olvastam jó pár krimit, és az volt a bajom, hogy idő előtt rájöttem, hogy ki a gyilkos. Christie eleve nagyon sok szereplővel dolgozott, ami nekem nehezített a tettes megtalálásán. Nagyszerűen csűrte-csavarta a dolgokat. Szegény Poirot barátom néha kicsit idegesített, de a végére nagyon megszerettem a „kis öreget”. Hastings viszont az elejétől kezdve nagyon szimpatikus volt.
A könyv mindvégig nagyon tetszett, de most a Tíz kicsi négerrel ellentétben pont a vége tetszett a legjobban, mikor Poirot levezette, hogy miként jött rá, hogy ki is a gyilkos. Nem, itt nem éreztem rá, de teljesen meg voltam elégedve magammal, hogy pár részlet viszont úgy igazolódott be, ahogy én is gondoltam.
Egy biztos, Poirot-val fogok még nyomozni, és az is, hogy az elejétől kezdve jegyzetelni fogok! :D

35 hozzászólás

Népszerű idézetek

h_orsi P>!

Túlságosan jó idő van ahhoz, hogy bezárkózzunk.

7. oldal, 1. fejezet (Európa, 2011)

17 hozzászólás
bonnie9 P>!

– Egészen őrült a barátja, Mr. Hastings?
– Őszintén szólva, nem tudom. Néha azt hiszem, bolondgombát evett, s amikor a legőrültebbnek hiszem, rájövök, hogy van benne rendszer.

Tizedik fejezet, A letartóztatás

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
stippistop P>!

– … Igen, nagyon is eszes. De nekünk még eszesebbnek kell lennünk, hogy ő ne is gyanítsa, hogy egyáltalán van eszünk.
Készségesen bólogattam.
– Látja, mon ami, ebben nagy segítségemre lesz.
Ez a bók nagy megelégedésemre szolgált. Voltak pillatnatok, amikor úgy éreztem, Poirot csöppet sem méltatja képességeimet.
– Igen – folytatta, és elgondolkodva vett szemügyre –, maga felbecsülhetetlen segítséget fog nyújtani.

138. oldal (Európa Könyvkiadó, 1978)

7 hozzászólás
Jesper_Olsen>!

Egy férfi és egy nő boldogsága a legnagyszerűbb dolog a világon.

257. oldal

pannik>!

Joga van a véleményéhez, ahogy nekem is megvan a jogom az enyémhez.

70. oldal

4 hozzászólás
psn>!

Poirot egészen különös megjelenésű emberke volt. Nem sokkal volt magasabb százhatvan centinél, de nagyon méltóságteljesen viselkedett. Tökéletes tojásfeje volt, s egy kissé mindig félrebillentette. Bajusza tömött, nagyon katonás, öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy porszem bizonyára nagyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revolvergolyó.

Második fejezet - Július tizenhatodika és tizenhetedike

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
1 hozzászólás
zsofi017>!

– Csodálatos dolog az ösztön – mélázott Poirot. – Sem megmagyarázni, sem figyelmen kívül hagyni nem lehet.

Vaniliamamor_Bella>!

Poirot felhördült.
– Hát mit mondok én magának állandóan? hogy mindent számításba kell venni. Ha a tény nem illik bele az elképzelésünkbe, akkor az elképzelésünket kell elejteni.

Ötödik fejezet - Ugye, nem sztrichnin?


Népszerű triviák

Kogoro P>!

A regényt Agatha Christie még az első világháború alatt írta, azonban csak 1920-ban jelent meg nyomtatásban.

Kapcsolódó könyvek: Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset
6 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Arthur Hastings sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
A. A. Milne: Éppen jókor!…
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye
Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!
Graham Greene: Brightoni szikla
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Wilkie Collins: A Holdgyémánt
G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt