A ​titokzatos stylesi eset (Hercule Poirot 1.) (Arthur Hastings 1.) 581 csillagozás

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

A ​titokzatos stylesi eset, eredeti címén The Mysterious Affair at Styles Agatha Christie első detektívregénye, mellyel az írónő már 1916-ban elkészült, de hat könyvkiadó is visszautasította, míg végül 1920-ban publikálták. Közel kétezer példányban fogyott el, és az írónőt rögtön híressé tette. A regényírás ötlete az első világháború alatt bukkant elő, amikor az írónő a torquayi kórház gyógyszertárában dolgozott. A művet sorozatokban leközölte a Weekly Times is, és az anyagi siker láttán Agatha férje további regények írására ösztönözte feleségét.
Ez volt az első mű, amelyben felbukkant Hercule Poirot, a híres belga mesterdetektív. A könyv pontos, precíz környezetábrázolást nyújt az első világháború alatti angliai vidéki viszonyokról. A Pharmaceutical Journal dicsérte a regényt, mivel a mérgeket illetően irója tudományosan megalapozott felkészültségről tanúskodott: „Ez a detektívtörténet a mérgekkel intelligensen foglalkozik, és nincsenek benne szamárságok kinyomozhatatlan… (tovább)

Poirot mester címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1920

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Agatha Christie

>!
Helikon, Budapest, 2020
268 oldal · ISBN: 9789634794288 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Helikon, Budapest, 2020
266 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794400 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin

2 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Arthur Hastings


Kedvencelte 26

Most olvassa 10

Várólistára tette 146

Kívánságlistára tette 104

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Agatha Christie első detektívregénye, melyet talán kicsit bizonyítási kényszerből is írt nővére miatt: Madge ugyanis nem hitte, hogy Agatha képes írni egy vérbeli krimit. 1916-tól kezdve több kiadó is visszautasította a megjelentetését, mire végül 1920-ban, vagyis éppen 100 évvel ezelőtt megjelent a könyv.
Hastings kapitány a mesélő, Poirot és Japp főfelügyelő pedig a nyomozók a történetben. Ráadásként illusztrációk is vannak a könyvben, melyek az olvasónak is segítenek (segíthetnek) a rejtély felgöngyölítésében. Elvileg minden adott, hogy az olvasó is kitalálja, ki a gyilkos…
Elég gyorsan megkapjuk az alap felállást: a Cavendish család, vidéki ház, Poirot felbukkan, majd bekövetkezik a gyilkosság. Agatha mérgekhez fűződő kapcsolata nagy teret kap ebben a műben. Az írónő az első világháború idején ugyanis ápolónővérként és gyógyszerészként dolgozott a torquayi kórházban.
A Poirot-féle záróelőadást már ebben a regényben megcsodálhatjuk, melyet később számos alkalommal használ az írónő. „Vadászunk mi még együtt, és akkor…” – szól Poirot Hastingshez a regény végén. :)
Ahogy Christie írta egy helyütt: spoiler
Akinek tetszett ez a könyv, annak bátran ajánlom a Halál a Níluson, vagy az Örök éj című könyveket, melyek elég sok hasonlóságot mutatnak cselekményileg ezzel a könyvvel.
Én mindenesetre ezennel elkezdtem az Agatha Christie életművet kronologikus sorrendben elolvasni. (1.)

13 hozzászólás
Gorkie P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Nahát! Nem gondoltam volna, hogy az első rész ennyire jó lett. Egy picit tartottam is az olvasásától, de felesleges volt.
Szépen csavarta a szálakat az Írónő, de csak félig tudott megtéveszteni. :)) Ennek ellenére jól meglepett a vége. Már a gyilkosság kivitelezése is zseniális volt és nem számítottam arra, hogy spoiler.
Nagyon tetszett!

>!
Európa, Budapest, 2011
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791359 · Fordította: Dezsényi Katalin
1 hozzászólás
gabiica P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Újabb lenyűgöző és gondolkodtató Agatha Christie történetet olvashattam. Még mindig nem tudok betelni azzal, ahogy az írónő csűri-csavari a szálakat, elbizonytalanítja az olvasót, hogy amit sejt, talán mégsem úgy van, mint ahogy gondolja.
Ez nálam ismét bevált. Szinte az utolsó oldalakig sötétben tapogatóztam, nem láttam át az egészet, akire gyanakodtam, nem sokkal később már gyanún felül állt, és kezdhettem gondolkozni, hogy akkor most mi is van. Végig bizonytalan voltam, ezúttal jól kibabrált velem a történet, és nagyon akartam tudni, hogy mi is történt valójában.
Poirot karakterét egyre jobban megkedvelem, elsőre nem igazán tetszett, de aztán rájöttem, mennyire jó karakter ez a bogaras emberke.

MissFortune>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Ahhoz képest, hogy ez volt Agatha Christie első detektívregénye, egyáltalán nem volt rossz. Azért érezhető rajta, hogy később még inkább belejött az írásba.
A gyilkos kilétét sejtettem, de nagyon csavarta a szálakat, így folyton elbizonytalanodtam. A végére már kissé zavaros lett az egész, plussz a bírósági tárgyalást is feleslegesnek tartottam. Jobban szeretem ha Poirot nyomoz, aztán a végén elmondja, ami történt.

Zsuzsanna_Makai >!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

AC 51%
Nagyon kíváncsi vagyok ennek a könyvnek a filmváltozatára. Tuti, h nem láttam még!
Mennyire jó volt!
Annyira bírom Poirot – Hastings párost. Szegény H, mindig a rossz irányba indul meg. Ezért nagy segítsége Poirot-nak, ha meginog. Megkérdezi H-t, és elindul az ellenkezô irányba. Mert az lesz a jó út.
Ez a nô egy zseni!

4 hozzászólás
Riszperidon P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

A második Agatha Christie könyvemhez kissé késleltetve nyúltam hozzá, mert az első élményem finoman szólva sem volt valami pozitív. spoiler
Igazából bőven nem volt betervezett könyv, teljesen spontán vettem le a polcról, és, mint utólag kiderült, nagyon jól tettem!
Nagyon megfogott és magával ragadott az egész! Mostanában olvastam jó pár krimit, és az volt a bajom, hogy idő előtt rájöttem, hogy ki a gyilkos. Christie eleve nagyon sok szereplővel dolgozott, ami nekem nehezített a tettes megtalálásán. Nagyszerűen csűrte-csavarta a dolgokat. Szegény Poirot barátom néha kicsit idegesített, de a végére nagyon megszerettem a „kis öreget”. Hastings viszont az elejétől kezdve nagyon szimpatikus volt.
A könyv mindvégig nagyon tetszett, de most a Tíz kicsi négerrel ellentétben pont a vége tetszett a legjobban, mikor Poirot levezette, hogy miként jött rá, hogy ki is a gyilkos. Nem, itt nem éreztem rá, de teljesen meg voltam elégedve magammal, hogy pár részlet viszont úgy igazolódott be, ahogy én is gondoltam.
Egy biztos, Poirot-val fogok még nyomozni, és az is, hogy az elejétől kezdve jegyzetelni fogok! :D

35 hozzászólás
egy_ember>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Részlet Hercule Poirot naplójából. [Zárójelben a közreadó megjegyzései.]

1916. október 1. London [Az első bejegyzés.]

Kedves angliai naplóm.
Nem hittem volna, hogy Angliában nyomozni fogok!
Hét honfitársammal élveztük az angol vidék nyugalmát Stylesban, amikor váratlanul összetalálkoztam Hastings barátommal. [Poirot, a belga rendőrség nagyhírű detektívje, háborús menekültként érkezett Belgiumból.]
Hastings megnyerő fiatalember, de időnként az ostobaságig angol becsületes. Szerinte nagyjából minden nő szemrevaló, aki még nem múlt el ötven, és minden testrésze a helyén van, mindazonáltal meg kell hagyni, Mary Cavendish valóban „szemrevaló”.
De a lényegre Hercule! Hastings régi ismerőse a Cavendish / Inglethorp családnak, és éppen náluk vendégeskedett, amikor Mrs. Inglethorpot megmérgezték. Gondolom ezért is örült olyan rendkívüli módon a találkozásunknak, mert így kihasználhatta zsenialitásomat az ügy megoldásában.
Nem volt bonyolult eset, bár beismerem, az utolsó láncszem megtalálása még nekem is okozott némi nehézséget, de szinte a legelső pillanattól biztos voltam benne, hogy [olvashatatlan név] a gyilkos. Jó szokásomhoz híven módszeresen, és a háttérbe húzódva dolgoztam, és a nyilvánosság előtt minden dicsőséget átengedtem a Scotland Yardnak, szintén régi ismerősömnek Japp felügyelőnek. A felügyelő ez esetben rendkívül találó kifejezés. Felügyelni egész biztosan remekül tud, de kinyomozni valamit…
Az eset végére mára, több mint két hónappal a bűntett után, megnyugtató pont került, sőt még egy tönkrement házasságot is sikerült helyreráznom. Elégedett vagyok magammal.
Elfogyott az orosz cigarettám, ki kell derítenem, hol lehet hozzájutni Londonban.

ppeva P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Annyiszor terveztem már, hogy egyszer nekilátok a Poirot-sorozatnak, de sorrendben. Mert eddig csak össze-vissza, találomra, kedvem szerint olvasgattam. Végre eljutottam az első kötetig. :)
Erről a kötetről a „doktor úr, bizonytalan vagyok… vagy talán mégse?!” jutott az eszembe. Az író mindenkit (na jó, majdnem mindenkit) gyanússá tesz, majd tisztára mossa, aztán megint gyanúba keveri. Többször is lelkesen bólogattam, majd szégyenkezve visszavonultam, hogy már megint becsalt a csalitosba. :)
Egyet viszont nem értek. Arról olvastam, hogy AC utált mosogatni. De azt komolyan nem értem, hogy ha egy nő attól tart, egy kávéscsésze alján maradt cseppekben méreg maradékát fedezhetik fel, akkor miért dugja el a csészét egy padlóvázában, ahelyett, hogy egyszerűen elmosogatná?!

7 hozzászólás
gazibla IP>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Ez a könyv a legjobb Agatha Christie könyvek egyike. :) Fordulatos és csavaros, talán ez volt eddig a legjobban kitervelt gyilkosság, ami az írónő tollából származott. :) Annyira megcsavarta a szálakat, hogy volt amikor azt hittem Poirot a gyilkos (Csak vicc. :D :D ). Nagyon jó történet csak ajánlani tudom. :)

2 hozzászólás
Navi P>!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset

Poirot átvert.
Mint azt az ominózusat a palánkon.
Szépen végig mentem az eseményeken Poirot-val és Hastings-szel, elemeztem a tényeket, felállítottam a saját teóriámat, a vége előtt azt hittem igen, ez most megvan. Majd Poirot összehívta a szokásos záróbeszédére a résztvevőket és én padlót fogtam.
Nagyon tetszettek a szereplők, jó párosok voltak, Mary és John, akik büszkeségük miatt nem mernek közeledni egymáshoz, majd a végén a másik páros, aranyosak voltak.
Nagy úr a pénz.


Népszerű idézetek

h_orsi P>!

Túlságosan jó idő van ahhoz, hogy bezárkózzunk.

7. oldal, 1. fejezet (Európa, 2011)

15 hozzászólás
bonnie9 +SP>!

– Egészen őrült a barátja, Mr. Hastings?
– Őszintén szólva, nem tudom. Néha azt hiszem, bolondgombát evett, s amikor a legőrültebbnek hiszem, rájövök, hogy van benne rendszer.

Tizedik fejezet, A letartóztatás

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
stippistop MP>!

– … Igen, nagyon is eszes. De nekünk még eszesebbnek kell lennünk, hogy ő ne is gyanítsa, hogy egyáltalán van eszünk.
Készségesen bólogattam.
– Látja, mon ami, ebben nagy segítségemre lesz.
Ez a bók nagy megelégedésemre szolgált. Voltak pillatnatok, amikor úgy éreztem, Poirot csöppet sem méltatja képességeimet.
– Igen – folytatta, és elgondolkodva vett szemügyre –, maga felbecsülhetetlen segítséget fog nyújtani.

138. oldal (Európa Könyvkiadó, 1978)

7 hozzászólás
Jesper_Olsen>!

Egy férfi és egy nő boldogsága a legnagyszerűbb dolog a világon.

257. oldal

psn>!

Poirot egészen különös megjelenésű emberke volt. Nem sokkal volt magasabb százhatvan centinél, de nagyon méltóságteljesen viselkedett. Tökéletes tojásfeje volt, s egy kissé mindig félrebillentette. Bajusza tömött, nagyon katonás, öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy porszem bizonyára nagyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revolvergolyó.

Második fejezet - Július tizenhatodika és tizenhetedike

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
1 hozzászólás
Vaniliamamor_Bella>!

Poirot felhördült.
– Hát mit mondok én magának állandóan? hogy mindent számításba kell venni. Ha a tény nem illik bele az elképzelésünkbe, akkor az elképzelésünket kell elejteni.

Ötödik fejezet - Ugye, nem sztrichnin?

Valcsa P>!

– Túlságosan szabadjára ereszti a képzeletét. A képzelet jó szolga, de rossz gazda. Mindig a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbb.

100. oldal

Boglinc P>!

– Titokban mindig arra vágytam, hogy detektív legyek!
– Igazi… a Scotland Yardnál? Vagy Sherlock Holmes?
– Ó, csakis Sherlock Holmes! De igazán, komolyan mondom, engem ez rettenetesen érdekel.

Kapcsolódó szócikkek: Sherlock Holmes

A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Arthur Hastings sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Galbraith: Kakukkszó
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Lee Child: Nincs visszaút
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Mitch Cullin: Mr. Holmes
Jo Nesbø: Hóember
Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye
John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban