A ​titokzatos Mr. Quin 80% 60 csillagozás

Rendhagyó történetek füzére ez a könyv Agatha Christie-től abból a szempontból, hogy nem a megszokott nyomozók a főszereplők. A titokzatos Mr. Quin és Mr Satterthwaite némi kis misztikával is ellátott kapcsolata érdekes, helyenként tanulságos történetek sorát alkotja, önálló kis írások, novellák egybefűzése egy sajátos megoldással. Nekem tetszett, elvoltam a 69 éves Mr Satterthwaite hasonszőrű gondolataival.
A ’90-es évek után, számos, korábban tán a kiadók által érdemtelennek nyilvánított, magyar nyelven nem megjelentetett műve került piacra, ez is ezek közül való, méghozzá a Hunga-Print kiadótól, akik egész sorozatát dobták a piacra a hasonló A.C. művekből. Kiadásaik ma ritkaságoknak minősülnek, s az antikvár könyvesboltokban magas áron forognak.

Jó, hogy megfogadtam a tanácsot, és nem egyben olvastam ki, hanem darabonként. Így nem untam vagy utáltam meg Mr. Quint se és Mr. Satterthwaite-t se.
A magam földhözragadt módján jobban tetszettek azok a történetek, ahol Mr. Quin becsenget, mint eltévedt utazó, vagy ott van a vacsoravendégek között, nem pedig odapottyantja a szél, aztán meg felszívódik a ködben, vagy a eltűnik a szakadék szélén.

Különös, kissé misztikus hangulatú novellák, nekem mindegyik tetszett, annak ellenére, hogy se Poirot, se Miss Marple nem szerepel bennük.

Valahogy végig olyan érzésem volt mint amikor egy boltba bizsut akarnak rámtukmálni, ékszer gyanánt…!Mintha ez a könyv csak utánzat lenne.Kesze-kusza volt és nehezen követhető.Kb:a150.oldal utáni rész volt élvzhetőbb,dacára a számomra értelmezhetetlen bolha színű csészével?Sejtem,hogy ez a fekete egy bizonyos árnyalata lehet,de ez legalább szerethetően volt furi.

Én szeretem Agatha Christie regényeit, de ez sajnos nem tetszett. Unalmas volt és kusza. Néha már nem tudtam, ki kicsoda és mi értelme van a történetnek. Vár még itt rám pár AC könyv, remélem, egyszerűen csak rosszal kezdtem.

Egészen sajátos misztikus hangulata van ezeknek a Quin-történeteknek, ami olykor tetszett, de olykor kicsit erőltetettnek tűnt. Utóbbi magyarázza a 4 csillagot. Ezt leszámítva nagyon is olvastatják magukat a történetek, Mr. Satterthwaite-tel egészen tudtam azonosulni!
Köszönet @meseanyu-nak a kölcsönkönyvért (igazán hosszú lejáratú kölcsön volt, egy éve kb. nálam parkolt ez a szegény könyv..)! :o)

Régen olvastam ilyen jót. Teljesen Agatha Christie és teljesen más. A novelláknak van egy hangulata, ami magával ragad és olvastatja magát. Kár, hogy csak 12 történet és nincs több. Mr. Satterwhite és Mr. Quin, spoiler a világ egyik legfurább nyomozópárosa, de nagyon érdekes személyiségek. Az a kis misztikusság pedig kellett ezekbe a történetekbe.

Barátnőm kedvenc Agatha Christie-je, így én is újra el akartam olvasni, mert úgy emlékszem előszörre nem nagyon tetszett. De most IGEN!
Olyan ez a könyv, mintha a novellái egy-egy tökéletes gyöngyök lennének és ezek lennének egy nagyon szép láncra felfűzve. Ráadásul úgy olvastam A.C. önéletrajzában, hogy magának az írónőnek is ez volt az egyik kedvence, nagyon elégedett volt ezekkel a novellákkal.
Nehezen tudok egyet kiemelni belőlük, de talán az Árnykép az ablaküvegen címűt ajánlanám annak, aki nem akarja az egész kötetet elolvasni. Az első olvasásomból, ami legalább 15 éve volt, ez maradt meg legjobban. Ráadásul szerintem ezt az ötletét A.C. felhasználta egy későbbi regényében, aminek nem jut eszembe a címe, de ott egy úszómedence mellett gyilkoltak.

Agatha mindig kedvenc szerző marad! Nem mondhatom, hogy nem élveztem. Kellemes volt olvasni a történeteket egy kávézóban ülve egy egy forró kávé mellet (ez ritka nálam, de most és evvel a könyvvel volt ilyen). De ez a könyve nem lesz a kedvencem.

Nem vártam átütőt, de ennyire gyengét sem… A legtöbb történet izgalmasan indult, aztán olyan gyorsan pörögtek az események, hogy azt sem tudtam követni, ki kicsoda. Bevallom, a legtöbb sztori végét nem értettem, vagy erőltetettnek találtam a befejezést. Rá kellett, hogy jöjjek, se Mr. Quin, se Mr. Satterthwaite karakterét nem kedvelem.