A ​titokzatos Kék Vonat (Hercule Poirot 6.) 88% 605 csillagozás

Agatha Christie 1928-ban megjelent Poirot történetében a Calais-Párizs-Nizza expresszt, vagyis a Kék Vonatot helyezi előtérbe, mely a tehetős embereket szállította telente a tengerparthoz.
A könyv első harmada kifejezetten lassú, unalmas, alapozó jellegű. Megismerjük a látszólag egymástól teljesen független szereplőket, akiknek valamilyen úton módon közük lesz néhány vagyont érő rubinhoz. Egy félresikerült házasság, szeretők, egy dúsgazdag apa, egy műkincskereskedő, egy hirtelenjében meggazdagodott St. Mary Meadben élő nő és még jópár szereplő körül bonyolódnak az események, amikor is gyilkosság történik a vonaton. Ki lehetett a tettes és milyen érdekek vezérelték? Poirot éppen pihenésképpen utazott le a Riviérára ezen a vonaton, így a rejtély felderítése rá vár.
Agatha Christie a valaha írt legrosszabb művének nevezte ezt a regényt, ami azután az időszak után született, amikor elhunyt az édesanyja, elvált a férjétől és 11 napra megmagyarázhatatlan módon eltűnt. „A mai napig nem értem, hogy ilyen körülmények között hogyan készülhetett el az a nyomorult könyv. Pontosabban a kényszerűség hajtott, hogy megírjam a könyvet, és keressek vele egy kis pénzt.” – írta önéletrajzában. Korábban sosem kellett akkor írnia, amikor nem volt kedve, ekkor azonban rákényszerült. A könyv egyébként egy 1923-as novella, A plymouthi gyors kibővített változata, így nagy szellemi erőfeszítést nem igényelt a megírása.
Összességében egy korrekt iparosmunka ez Christietől, nem tartozik a kedvenceim közé. Nem igazán hozott lázba ez a történet, de a megoldása tetszett és a helyszín is érdekessé tette számomra a kötetet. (9.)

Igazi, hamisítatlan Poirot történet. :)
Egy darabig csak a szereplőket ismerhetjük meg, csak később történik meg a gyilkosság és Poirot is csak később kerül képbe. A látszólag egymástól független szereplők szálai szépen összefutnak a történet előrehaladtával. Most is, mint mindig, mindennek jelentősége van.
Rendesen csavarta a szálakat az írónő. Jó darabig csapódtam ide-oda, míg megállapodtam egy embernél. Igazam is lett, meg nem is. :))
Vajon, Miss Marple ismeri Miss Greyt? Hiszen mindketten St. Mary Meadben élnek/éltek. Érdekes kis párhuzam. :)
Érdekes nyomozás volt, nagyon tetszett. Poirot persze, ismét brillirozott. :)

Agatha Christie saját maga is szeretett utazni, így mindannyiunk kedvenc detektívjét is szívesen küldte külföldre egy – egy bűntény rejtélyének megoldására. A nyomozásunk helyszíne ezúttal a híres „Kék vonat”, ahol nemcsak egy gyilkosság, hanem egy titokzatos ékszerrablás is történik. Poirot ezúttal hűséges társa, Hastings nélkül ered az elkövetők nyomába és kénytelen beérni a francia rendőrség nyomozóinak segítségével, azonban a kis szürke agysejtjeinek és módszeres gondolkodásának köszönhetően a tettes most sem menekülhet el az igazságszolgáltatás elől. Poirot karaktere regényről regényre egyre magabiztosabb és még egy fokkal önteltebb, mint A nagy négyesben. Ahogy az írónőtől megszoktuk előbb, vagy utóbb ezúttal is szinte mindenki gyanúba keveredik és mindenkinek van valami kis apró titka. Olvasmányos, lendületes és fordulatokban gazdag történet, még ha a befejezés ezúttal egy kissé laposabb is, mint a korábbi Poirot bravúrok. A regény valójában az írónő egy 5 évvel korábban megjelent novellájának a „Plymouthi gyors”-nak az átdolgozása, mivel Agatha-t szorította az idő és a pénz egy újabb regény kiadására. Bár Agatha Christie saját bevallása szerint ez a legrosszabb könyve, azonban úgy gondolom, hogy az írónő 9. műve gond nélkül megállja a helyét a Poirot történetek hosszú sorában. Ráadásul a szemfüles olvasó rábukkanhat egy kicsi, de az írónő későbbi műveiben annál nagyobb szerepet játszó településre, St. Mary Mead-re is.

Kellemes kikapcsolódást nyújtott, azonban el kell ismernem, hogy van ennél sokkal izgalmasabb Poirot kötet is.
A gyilkosság körülbelül a könyv negyedénél történik meg. Én azt egyáltalán nem bántam, sok szereplővel kellett megismerkedni a könyv elején. Eléggé vártam a gyilkosságot, mert roppant kíváncsi voltam, vajon ki fog meghalni. 2 tippem volt, végső soron az egyik be is jött, bár gyanakodtam kettős gyilkosságra is, az Agathásabb lett volna. :D
Poirot nagyon elhúzta ezt a nyomozást, kicsit úgy éreztem, mintha ezzel is Rufus Van Aldint akarná idegesíteni. A híres nyomozónk azonban csinált néha furcsa dolgokat, ahol már nem hogy a szereplők elgondolkodtak épelméjűségében, de még én is. Hiába tudom, hogy Poirot mindent okkal csinál, azért na.. :'D

Szerintem AC-nek van jobb regénye, de a hangulat remek. Volt néhány dolog, amit nem értettem – nem derült ki –, és kedvenc nyomozóm sem brillírozott – hónapokig húzta a nyomozást –, de azért egyszer érdemes elolvasni.

Legjobb barátja, Hastings kapitány – azt nem tudjuk, hogy több is van-e esetleg, mint az emelkedett szócsatákra mindig kapható nyomozótárs – úgy tartja, Hercule Poirot valósággal olyan zárkózott, mint egy osztriga, a címben szereplő közlekedési eszköz egyik utasának mégis úgy mutatkozik be a kis belga, hogy valószínűleg ő a világ legnagyobb detektívje. Egészen biztos, hogy amikor az önbizalmat osztogatták, már első körben a legnagyobb adagot kapta és nem kellett még egyszer sorban állnia, éppen ezért nekem soha nem tudott olyan közel kerülni a szívemhez, mint a magát kedves, unatkozó nagyikának álcázó Miss Marple, akiről aztán egyszer csak kiderül, hogy éberebb és naprakészebb, mint egy kémszervezet, de azt azért el kell ismernem, hogy a kis szürke agysejtek létjogosultsága sem véletlen.

Ahogy az sem, hogy Agatha Christie művei rengeteg televíziós és mozifilmes adaptációt kaptak, így szerintem alig néhányan vagyunk csak, akik nem tudunk elvonatkoztatni David Suchet ábrázatától, akárhányszor előkerül Poirot, még ha ezúttal segítőtárs nélkül és kissé későn is. (Ha a nyomozó nekiáll magát fényezni, bennem mindig felcsendül Balázs Péter megkerülhetetlen, egyedi orgánuma.) A viszonylag korán keletkezett, rendkívül szövevényes és összetett történet expozíciója szinte a regény harmadát kiteszi, s habár általában az ilyen részek unalmasak szoktak lenni, jelen esetben legalább alaposan megismerhetjük a szereplőket és ha elég szemfülesek vagyunk, még a végkifejletnél elengedhetetlen apró részleteket is észrevehetjük. A Titokzatos Kék Vonat nem éppen egy Orient Expressz, de itt is történik spoiler sőt ismételten kiderül, hogy spoiler Agatha asszony pedig úgy keveri a lapokat, mint egy vérprofi, szemfényvesztő bűvész. Jó, lehet, hogy kicsit sok a mézesmadzag és szereplőből szinte több van, mint égen a csillag, de aligha tudnám rokonítani bármely korábbi olvasással, ami azért igen csak kimagasló erény, végignézve az életművön.

Minden bizonnyal nem ez lesz a kedvenc történetem Poirot főszereplésével a Krimikirálynő tollából, hiszen azon ritka kivételek egyike, amikor négyesre értékelem, de azért több, mint rendben lévő; igaz, számomra a fordítás helyenként hangyányit idegesítő volt – pedig Békés András neve általában garancia a minőségre –, egy pillanatig sem untam, csak Hastings, na ő aztán marhára hiányzott, viszont a húsvéti tojásként elrejtett St. Mary Mead neve őszinte mosolyt csalt az arcomra. Komolyan el is gondolkodtam rajta, milyen lenne egy Poirot-Marple crossover…

Egy újabb klasszikus AC által megalkotott kitűnő karakterekkel, ahol az olvasó csak találgathat. De épp a vonaton utazik Poirot is és besegít a rendőrség munkájába…Jó krimi!

Ez most nekem egy kicsit vontatott volt, de ennek ellenére is nagyon tetszett.
Véleményem szerint kifejezetten jók voltak a karakterek, és Poirot ismét brillírozott, noha kicsit lassabban, mint általában.
Agatha Christienek ismét sikerült túljárnia az eszemen, ezúttal teljesen rossz úton jártam. Noha volt több gyanúsítottam is, végül egyik sem jött be. Egyszerűen hihetetlen, mennyire jó történeteket tud kitalálni, amelyek lebilincselik az olvasót.

Megfejthetetlen, kitalálhatatlan volt ismét a gyilkos személye.
Pedig elég elvetemült és abszolút nem kézenfekvő megoldást választottam de nem jártam sikerrel most sem :)
Poirot brillírozott ismét. A történet gyorsan, könnyen olvasható, tetszett.
A szereplők, természetesen, szinte mindannyian gyanúsak, de a gyilkost még álmomban sem gondoltam volna, hogy ott keressem ahol az volt :) Így a vége nagy meglepetés lett.

Izgalmas történet, nehezen megfejthető megoldással. Végig sikerült elterelni a figyelmem a gyanúsítottról, pedig nem ritka felállású a történet.
Mindig az aki örököl az az első számú gyanúsított, akár van köze a gyilkossághoz, akár nem. Vonatos helyszín már korábban is sikeres krimi helyszín volt az Orient expressznél, most ismét visszatért. Annak ajánlom aki egyrészt szereti Agatha Christie könyveit, szereti Poirot történetét és a vonatok is közel állnak hozzá.