A ​titokzatos ellenfél (Tommy és Tuppence 1.) 13 csillagozás

Agatha Christie: A titokzatos ellenfél

Tommy Beresford és Prudence Cowley (barátainak csak Tuppence) az első világháború végével nehéz helyzetben találják magukat. Állás nincs, még kilátás sincs rá, viszont valamiből élni kell. Elhatározzák hát, hogy megalapítják az Ifjú Kalandorok Rt-t. Hirdetést is feladnak a lapokban: „Két ifjú kalandor felbérelhető. Jó fizetségért bármit megteszünk, bárhová elmegyünk. Semmilyen észszerűtlen ajánlatot nem utasítunk vissza.”. És aki keresei a bajt, az meg is találja…

Első feladatuk Jane Finn előkerítése. Jane öt évvel azelőtt tűnt el, valószínűleg fontos iratokkal. Jane unokatestvére a lányt akarja, az angol titkosszolgálat az iratokat. És Tommyt meg Tuppence-t nem tántorítja el, hogy a nyom régen kihűlt. Belevetik magukat a nyomozásba és útjuk hamarosan keresztezi Mr. Brownét, aki könyörtelen, nagystílű és felettébb titokzatos ellenfélnek bizonyul.

A titkos ellenfél címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1922

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Agatha Christie

>!
Helikon, Budapest, 2019
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792109 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Helikon, Budapest, 2019
388 oldal · ISBN: 9789634793625 · Fordította: Pordán Ferenc

Enciklopédia 1


Most olvassa 5

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Zsofir>!
Agatha Christie: A titokzatos ellenfél

Tommy és Tuppence nem szokta megkapni a nekik járó érdemeket az olvasóktól, noha véleményem szerint a páros egyenragú Poirot és Miss Marple „sztárszereplőkkel.”
Ezúttal is jókat derültem Tommy és Tuppence egymásnak küldött replikáin és persze izgultam értük a kalandjaik során.
Ebből a könyvből kiderül, hogy is kezdődött a páros munkássága. Maguk is elismerték, hogy ők csak amatőrök, nem hivatásos nyomozók. Talán ezért is olyan szerethetőek.
Agatha persze megvezetett a gyilkossal kapcsolatban. :)
Különösen tetszik, hogy Tuppence nem az a pátyolgatni való női karakter, hanem teljes jogú nyomozó.

Smici P>!
Agatha Christie: A titokzatos ellenfél

Az első olyan Agatha Christie könyvem ez, melyben Tommy és Tuppence a főszereplők. Az őszintét megvallva az elején tartottam az új detektív-párostól. Éppen ezért halogattam is a könyv elolvasását egy ideig.

A gyanakvás végül alaptalannak bizonyult. Pörgős, jól összerakott krimit kaptam. A titokzatos ellenfél magában foglalja a klasszikus krimi-elemeket, felvonultat számos állambiztonsággal kapcsolatos elemet, és egész jól bemutatja, hogyan is folyhat le egy puccskísérlet.
Mindemellett a humor sem szorul háttérbe. A sztori csavaros, bár részeredményre azért sikerült jutnom az olvasás közben a rejtélyt illetően.
A karakterek – és itt főleg a fő karakterekre gondolok – szimpatikusak, szerethetőek, és természetesen jól kidolgozottak. Ez nagyban megalapozza a jó könyvélményt. Jöhet a folytatás a detektív-duóval.

Totti86>!
Agatha Christie: A titokzatos ellenfél

Az első Tommy és Tuppence történet nálam vegyes fogadtatásra lelt. Bár nagyon üdítő volt, hogy Poirot, Marple és Battle felügyelő mellett megjelent 2 új detektív-főszereplő, hőseink azért nagyon is civilszagúak.
Valahol Agatha meg is óvja őket attól, hogy esetlenségeikre nagyon ferde szemmel nézzünk. Tommy és Tuppence nagyon fiatalok, a Háborúban (az első, akkor még egyetlen világháborúban) ismerkedtek meg, majd elkeveredtek egymás mellől, és azóta most találkoznak először. Hirtelen támadt ötletként alapítják meg Rt-jüket, hátha akad valami munka, amit más szívesen kiadna a kezéből. Talán mindkét szereplővel ki is mondatja a nyomozás során, hogy spoiler. Vagyis hőseink szándékosan nem annyira profik, mint a Nagyok, ellenben azoknál sokkal nagyobb veszélyekbe keverednek. Ezzel mindenképpen akciódúsabbá vált a sztori.
Utólag döbbentem rá, hogy ebben a sztoriban a két hős spoiler, ennek pozitív és negatív velejárójával.
A könyv Agatha 2. kiadott könyve, és furcsa mód, ez számomra érezhető volt olvasás közben. Voltak olyan ordító „utalások” bizonyos karakterektől, amiknél csak pislogtam, hogy ezt most tényleg a számba kellett rágni? Ezen felül ez talán a 2. olyan történet, ahol jóval a végkifejlet előtt tudtam, ki a gyilkos.
A két feltörekvő detektív karaktere jól lett felépítve, habár valamiért egy harmadik embernek muszáj volt összefoglalnia, melyiküknek mi az erőssége és a gyengesége. A többi karakter szerintem nagyon egyszerű volt, a következtetések Sherlock Holmes-ian leegyszerűsítettek, és néha úgy éreztem, hogy olvasóként csak sodródom az ő döntéseik következményeként kialakult helyzetekbe. Ellenben nem mondhatnám, hogy olvasás közben bármikor is unatkoztam volna.
Így visszaolvasva talán túl sok negatívumot írtam le, de a könyv ennél mégis pozitívabb hatással volt rám. Tommy és Tuppence karaktere jobban tetszett, mint a sztori, az esetlenségeket pedig betudtam a korai regény hibáinak.
Összességében kellemes élmény volt új, állandó nyomozókat megismerni, akik a megszokottól eltérően merészen az akció középébe vetik magukat, és leleményességüknek, ügyességüknek vagy beszélőkéjüknek köszönhetően menekülnek ki onnan.


Népszerű idézetek

zohannna_szab >!

-Már egészen fiatal koromban elhatároztam, hogy pénzért fogok házasodni… Minden józanul gondolkodó lány így tesz!

17. oldal

Zsofir>!

1915. május hetedike volt, délután két óra.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: 1915
Zsofir>!

– Majd én vigyázok rá, uram – mondta Tommy.
– Én pedig majd vigyázok rád – replikázott Tuppence, akinek nem volt ínyére ez a tipikusan férfiúi gondolkodásmódra valló megjegyzés.

58. oldal, 4. fejezet - De ki az a Jane Finn? (Helikon, 2019)


A sorozat következő kötete

Tommy és Tuppence sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joss Stirling: Storm és Stone
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Kondor Vilmos: Budapest noir
John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
George Orwell: 1984
Irvine Welsh: Trainspotting
Helen Fielding: Bridget Jones naplója