A ​sors kapuja (Tommy és Tuppence 5.) 108 csillagozás

Agatha Christie: A sors kapuja

Tommy és Tuppence Beresford régi álma válik valóra, amikor a házaspár megvásárolja az egyik angol falucskában kiszemelt ódon házat. Boldogan költöznek be új otthonukba, s – ahogy az már lenni szokott – beszédbe elegyednek szomszédaikkal, ismerkednek új környezetükkel, amely azonban régi, mindmáig megoldatlan titkokat rejt. Mi lappang a vén falak között: kik voltak a ház egykori tulajdonosai?…
Mary Jordan nyilvánvalóan nem természetes halállal hunyt el – ám egy hatvan évvel ezelőtt elkövetett bűntény miként sodorhatja ily nagy veszélybe Beresfordék életét?…

Sors-rejtekajtó címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1973

Tartalomjegyzék

>!
Hunga-Print, Budapest, 1993
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637458859 · Fordította: Vándor Judit

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Tuppence Cowley · Tommy Beresford


Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

Levandra>!
Agatha Christie: A sors kapuja

Fárasztóan túlírt történet. Idegesítő volt, hogy mindent legalább ezerszer megbeszéltek, lehet, hogy ez idős emberekre jellemző tulajdonság, de nekem, mint olvasónak sok volt. Egyébként két aranyos nyugdíjas nagyágyú a két főhős, akik sosem lesznek képesek leállni a nyomozással, akár még kedvelhettem is volna őket. Nem szerettem olvasni Hannibál gondolatait és kommunikációját sem. Semmi meglepő nem volt a nyomozás során, tudni lehetett, hol lesznek az íratok, szinte már az olvasó szájába lett rágva. A nyomozásban nem találtam túl sok logikát és a „bűnös” is csak úgy az utolsó pillanatban lett előhúzva a kalapból. Nem tetszett.

Oriente>!
Agatha Christie: A sors kapuja

Pánikszerű olvasás volt a júniusi budapesti molyklubra, ahová egy krimi a beugró, és mivel új leszek, nem akartam „üres kézzel” érkezni. Ezt az egy Agatha Christie-t találtam itthon, amit még nem olvastam: egy Tommy és Tuppence történetet, ami meglátásom szerint sajnos az egyik leggyengébb Agatha Christie, ami valaha született – holott amúgy az írónő nagy rajongója vagyok.

A nyugdíjas éveikben járó, új házba költöző Beresford házaspár szüntelen locsogása és gyermeteg, évődő piszkálódásai kifejezetten idegesítőek, a ködös utalgatásokból álló, kidolgozatlan kémtörténet pedig sehogy nem áll össze a könyv végére sem. Összeesküvés-elméletek, elvarratlan szálak, klisés félmegoldások, együgyű párbeszédek. Ráadásul kicsit olyannak éreztem, mint amikor egy népszerű TV-sorozatban csinálnak egy olcsó epizódot, és „visszaemlékezés” címszó alatt egyszerűen összevágják a már felvett jeleneteket.

Nagy csalódás volt, jobb lett volna, ha ez a kézirat egy poros fiók mélyén merül örök feledésbe… :(

Maya>!
Agatha Christie: A sors kapuja

Hát ez bizony csalódást okozott.
Nem szólt semmiről. Túl sok minden történt és mégsem történt semmi.
Túl sok a dícséret, az emlékezés jobb napokra, jövés-menés, fejetlenség.
Tuppencenek ez jól állt fiatal korában, de itt már nem.
Vannak, akik a csúcsra másznak, vannak, akiket feltuszkolnak.
És vannak, akik lezuhannak onnan.

KillerCat>!
Agatha Christie: A sors kapuja

Zavaros,kusza és csapongó volt,de a végére azért összeállt a történet. Egyelőre sem Tuppence,sem Tommy nem lett kedvenc.

4 hozzászólás
Skeletrino>!
Agatha Christie: A sors kapuja

Néhányszor hallottam már egy – egy íróval kapcsolatban azt hogy, „ha egy könyvét olvastad, mindet olvastad”. Ezt persze lehet pozitívan és negatívan is értelmezni, de én úgy gondolom, ha Agatha Christie-t vesszük, mindenképp …. értsük úgy, ahogy szeretnénk. :) Mindenesetre én nem hasonlítom a krimijeit más írókéihoz, csakis a sajátjait egymáshoz, mert ő egy külön kategória. Számomra a Tommy és Tuppence sorozat abszolút kedvenc, sajnálom hogy csupán öt könyvből áll. Elképesztően szórakoztatóak, tulajdonképpen az egész „nyomozósdi” amit levágnak attól jó, hogy ők ketten megtöltik élettel, vidámsággal. Ebben a részben külön pont jár a kutyás részekért, jókat nevettem.
Szóval most jöhet Poirot meg Miss Marple, de el nem tudom képzelni, hogy felülmúlják ezt a párost.

tündérrózsa>!
Agatha Christie: A sors kapuja

Alapvetően nekem szimpatikus Tommy és Tuppence kettőse, de ez a könyv… hát, nem is tudom… olyan semmilyen. Nem unatkoztam (többnyire), de néha nem nagyon tudtam, milyen rendezvényen is vagyok. Zavaros, kusza, itt-ott túlságosan kiszámítható, semmitmondó. És ezzel, azt hiszem, le is írtam a lényeget. Hannibál aranyos volt, de tényleg így kellett bele? spoiler
A gyilkos meg mégis honnan csöppent elő? Egyáltalán miből kellett volna az olvasónak rájönnie, ki is ő valójában? Bizonyos dolgok százszor le vannak írva, más meg még csak meg sincs magyarázva. Nem tetszett. Csak arra volt „jó”, hogy elspoilerezze a korábbi T és T köteteket. Szerintem ha valaki két hét múlva megkérdezné, ki a gyilkos ebben a kötetben, nem tudnám. Körülbelül ennyire maradandó.

Habók P>!
Agatha Christie: A sors kapuja

Olyan, mint a többi Tommy és Tuppance könyv. Jó a történet is, de igazán a házaspár évődéseit élvezem. (Ők is molyok. Rengeteg könyvük van, és kevés könyvespolcuk…)

Szédültnapraforgó>!
Agatha Christie: A sors kapuja

A.C-től a sokadik olvasásom, de a Tommy és Tuppence sorozatból a második. Lassú cselekményvezetés, közel sem annyira izgalmas a nyomozás, mint pl. Poirot-nál.
Mindig azt gondoltam, hogy ez egy fiatal házaspár…
Egész nagy szerepet kapott Hannibál, a kutya. Mary Jordan halála miatt indul a nyomozás, ami komoly veszélyekkel jár…

GergelyBerni>!
Agatha Christie: A sors kapuja

Nem elöször olvastam, de be kell vallanom, hogy nem emlekeztem a törtenetre.
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem ez a volt a legizgalmasabb kötet, amit AC tollabol olvastam. A könyv nagy reszeben nem törtenik semmi. :(

Szelén>!
Agatha Christie: A sors kapuja

Sajnos semmi pozitív érzés nem volt bennem, mikor befejeztem ezt a könyvet. Nem emlékszem, hogy korábban olvastam volna, de ha igen, akkor sem hagyott bennem mély nyomot. Az ember abban reménykedik, hogy sikerült egy elfeledett Agatha Christie gyöngyszemre bukkannia, hát ez biztosan nem az :(
Talán másik ritka könyvével szerencsém lesz. Ez valahogy megbújt a polcomon éveken át. Most már azt mondom, nem veszítettem vele sokat.
Teljesen zavaros, lehet, hogy a fordítás hibája is, nem tudom. De igazából nem is értem az egészet. Miről szólt tulajdonképpen ez az egész?? Nyomoztak? Nem nyomoztak?
Pedig olyan izgalmasan indult, mint egy kincskeresés, egy régi könyvben aláhúzott betűkkel, kialakul egy mondat, valakit megöltek.
Pedig szeretem Tommyt és Tuppence-t, de ez most nagyon-nagyon nem jött be. Őszintén sajnálom.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Cheril>!

Vannak, akik a csúcsra másznak, vannak, akiket feltuszkolnak.

113. oldal

Cheril>!

Rengeteg dolog igaz, csak egyszerűen képtelen vagyok elhinni őket.

89. oldal

Maya>!

A nevekkel mindig bajban van az ember. A rózsa akkor is illatos, ha más a neve.

Harmadik könyv - 5. FEJEZET Találkozás Pikeaway ezredessel

Habók P>!

Tuppence magyarázkodni kezdett. – Öregszünk, akárhogy szépítjük a dolgot, elszállt felettünk az idő, reumás fájdalmak gyötörnek, különösen,ha nyújtózkodni vagy hajolgatni kell. Felrakjuk a könyvet, levesszük a könyvet, letérdelünk, hogy hozzáférjünk az alsó polcokhoz, és aztán alig tudunk kiegyenesedni.

3. oldal

Habók P>!

Nem szeretem a megfilmesített könyveket. Mindig csalódást okoznak.

14-15. oldal, A Fekete Nyíl

Szelén>!

Könyvek! – robbant ki dühösen Tuppence-ből.

(első mondat)

Habók P>!

Az igazán jó kertészek nyolcvanéves korukra érnek be.

26. oldal, Sok-sok Parkinson

Cheril>!

Az embernek mindig reménykednie kell. Ez az élet legnagyobb ajándéka. A remény. Én mindig is reménykedtem.

11. oldal

Cheril>!

Tudja, vannak dolgok, amiket az ember nem felejt el. Mindegy, milyen régen történt, valami felvillantja az emberben az emléket, és máris kristálytisztán áll előtte a múlt, ahogy volt.

62. oldal

Cheril>!

Az árulók rendszerint a legmegbízhatóbb emberek közül kerülnek ki. Akikre soha senki nem gyanakodna.

83. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Martina Cole: A madám
Pamela Branch: Dögölj meg, kedvesem!
Pamela Branch: Minden hétfőn gyilkosság
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Martina Cole: Veszélyes hölgy
Martina Cole: A szöktetés
Evelyn Anthony: Idegen a kapu előtt
Martina Cole: Menekülők
Martina Cole: Megrontva