A ​sittafordi rejtély 84% 192 csillagozás

Nagyon jó kis havas, téli történet tele izgalommal és fordulattal.
Ugyan sem Poirot sem Miss Marple nem kap szerepet ebben a történetben, ennek ellenére a nyomozás úgy ahogy halad és a végén ki is derül minden.
Szerettem olvasni.
Van benne minden amit megszokhattunk az írónőtől meg egy kis ráadás is asztaltáncoltatás és szellemek formájában. Ez a misztikus vonal jó kis húzás, megkavarja az állóvizet de természetesen csak a felszínen.
Izgalmas a történetet, igazán jól tereli az írónő a lényegesről a lényegtelenre a figyelmünket :) Jól márt be mindenki mást, akiknek semmi közük a gyilkossághoz és szépen altat bennünket a gyilkos kilétével kapcsolatban. Mármint próbál ugye, mert engem most az egyszer nem vitt be a málnásba, volt az elején egy megérzésem és nem tévedtem. Ritka pillanat ez, így azt hiszem meg is érdemlek egy pohár vöröset érte :)

Nem ismertem ezt a Chistie regényt, de a könyvtárban találtam rá. Nem Poirot és nem is Miss Marple hanem Narracott nyomozó, aki egy rendkívül rejtélyes gyilkossággal kerül szembe Dartmoor térségében, a felföld egy szegletén Sittafordban. Elég csavaros ügy, amely egy asztaltáncoltatással indul, s már-már azt hihetnénk létezik a szellemvilág, de a két lábon járó amatőr nyomozók visszarángatnak a földre, s a 250 oldal alatt meg is oldják az ügyet, amelynek megint csak a ronda anyagiak az indítékai…Jó kis régivágású krimi.

A legutóbbi Agatha Christie újraolvasásom, a Mr. Quin után valódi felüdülés volt ez a regény!

Bár ezúttal sem Poirot, sem Miss Marple, sem a korábbi regényekben szereplő Battle felügyelő nem tűnik fel a színen, sőt még Tommyt és Tuppence-t is hiába keressük, azonban a A sittafordi rejtély mindenféle híresebb nyomozó személyiség nélkül is kellemes kikapcsolódást nyújthat a klasszikus krimi kedvelőinek.

A helyszín ezúttal is a vidéki Anglia, ahol némi spirituális körítéssel tálalva ismét egy rejtélyes gyilkossági ügy kiderítésének nyomába eredhetünk. Ahogy az írónőtől megszoktuk előbb, vagy utóbb szinte mindenki gyanúba keveredik és mindenkinek van valami kis apró titka. Természetesen a szerelmi szál, titkos szerelmi történetek és bájos lánykérésnek sem leszünk híján.
Ez egy igazi klasszikus nyomozós történet, semmi különleges kaland, rablás, túszulejtés, vagy további gyilkosság, mégis mindvégig lekötötte a figyelmemet.
Olvasmányos, lendületes és fordulatokban gazdag történet, még ha a befejezést és a gyilkos kilétét a rutinosabb A. C. olvasók ezúttal az átlagostól kicsit könnyebben megfejthetik.

Az írónő rajongóinak bátran ajánlom ezt a kevésbé ismert, igazi klasszikus nyomozós történetet, ami ismét meghozta a kedvemet ahhoz, hogy folytassam az életmű újraolvasását.

Izgalmas és csavaros volt, de nem is vártam mást Agatha Christie-től. Engem lenyűgözött a történet, az egész szál, a cselekmény levezetése, maga a nyomozás. Bevallom, az elejétől sejtettem a gyilkos kilétét, de magamnak sem tudtam megmondani, hogy miért, ezért nem is mondanám őt kifejezetten gyanúsítottnak a szememben, de sikerélményként könyvelem el, hogy ezúttal sikerült rájönnöm, amit nem sokszor mondhatok el, ha Agatharól van szó.
Tetszett Emily karaktere, fiatalos színt vitt a történetbe, aminek nagyon örültem. Úgy érzem, hogy feldobta a történetet, ő az egyik, aki miatt nagyon tetszett.
A cselekmény izgalmas volt. Ismét egy nagyon jól tálalt gyilkosságot kaptunk.

Az idei első AC olvasásom. Szégyen.
Fura volt mindenféle sorozaton kívüli könyvét olvasni, mindenféle ismerős felbukkanása nélkül.
Elkövettem persze azt a hibát, h nem hagytam magam sodorni az árral, hanem leragadtam egy ponton, és nem eresztettem a helyesnek vélt feltételezésemet, viszont így ért meglepetés a végén. Viszont a talált nyom az én feltételezésemet is alátámaszthatta volna…

Túl egyszerű volt. Már rögtön az elején ki lehetett találni, hogy ki volt a gyilkos. A gyanú másra terelése ezúttal, nem volt meggyőző. Viszont ugyanúgy élvezni tudtam az Agatha által megteremtett környezetet, a vidéki élet sajátosságait, amit annyira szeretek tőle. Imádom a hóval betemetett, világtól elzárt településeket, Sittaford különleges hangulatát és a titkokat, amik lakóit övezték. Némileg ez kárpótolt a gyengébb bűnesetért.

Ebbe a regénybe egy kis mágia is szorult, ami Agatha Christiehez méltóan van találva. Ráadásul hosszú idő óta ez volt az a történet, ahol nem fejtettem meg a rejtvényt. Persze lehet csak azért, mert nem igazán figyeltem jól, túl sok volt az ismeretlen név. Ebben a történetben nekem hiányzott egy Poirot vagy egy Miss Marple, nélkülök kicsit üresnek tetszett a történet. Ezáltal pedig a karakterek sem tudtak olyan közel kerülni hozzám. Mindenesetre megéri elolvasni, annak aki rajong az AC regényekért. Aki azonban még csak most ismerkedik vele: nem ajánlanám. Vannak ennél izgalmasabb, frappánsabbak és jobban megírt történetei is.

Most sem csalódtam AC-ben :) Pedig itt ugye se Poirot, se Ms Marple nem szerepelt, de mégis jó kis történet volt. Egyébként is imádom azt a kort, amiben játszódik a könyv és nagyon bele tudtam élni magam a történetbe. A főszereplőket nagyon bírtam. Emily és a felügyelő kettőse különösen tetszett. A két okostojás :) Sejtettem Én is hogy ki a tettes, de mindig annyira jó kivárni, hogy jutnak el addig, hogy kiderül.

Jobban tetszett, mint gondoltam, hogy fog! Már megrendeltem, mire rájöttem, hogy se a Pocakos Bajusz, se a Nyanya nincs benne, amitől kissé visszarettentem. Nem kellett volna! A havas falu és a who-did-it, tökéletes hangulatot teremtett az idei tél-utánzat alatt. :) A vége pedig… ejj.
(Azóta láttam a filmet és könyörgöm… ne nézzétek meg.-.-" mindent átvariáltak, szerintem hátrányára…)

Nagyon pörgős volt. Nem hiányzott sem Poirot, sem Miss Marple.
Volt helyette Emily Trefusis. Egy tűzről pattant fiatal hölgy. Meg Naracott felügyelő, aki nagyon szimpatikus volt.
Sokáig azt gondoltam, hogy sejtem, ki a tettes, aztán a 2/3-nál megcáfolt.
Így a legvalószínűtlenebbre gondoltam. :) …
Nagyon tetszett.