A ​Nagy Négyes (Hercule Poirot 5.) (Arthur Hastings 4.) 139 csillagozás

Agatha Christie: A Nagy Négyes

Hastings kapitány több év argentínai tartózkodás után végre ismét Londonban találja magát. Első útja öreg barátjához, Hercule Poirot-hoz vezet. De jaj: Poirot csomagol, indulóban van Dél-Amerikába! Ám ekkor egy férfi zuhan be az ajtón, aki csak a négyes számot rajzolja gépiesen egy papírra. Amikor az ismeretlen magához tér, rövid ismertetést ad négy gonosztevőről. Egy kínairól, aki a társaság esze. Egy amerikairól, akit a dollár jele szimbolizál. Egy francia nőről és a negyedikről: a gyilkosról. Poirot tehát marad, és fölveszi a harcot a Nagy Négyes ellen.

A titokzatos Négyes illetve A Négyek Társasága címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1927

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2013
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795593 · Fordította: Neményi Róza

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Hercule Poirot · Arthur Hastings


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie P
Agatha Christie: A Nagy Négyes

Ez valóban más volt, mint a megszokott AC regények. Poirot ezúttal hatalmas fába vágja a fejszéjét. Nem is tudja megoldani egyhamar, latba kell vetnie az összes szürke agysejtjét és furfangját az eredmény érdekében. A Nagy Négyes nem kis falat, világuralomra törnek és nagyon jól értik a dolgukat.
Bár menet közben megtudjuk, hogy kik a Négyes tagjai, elkapni őket korántsem olyan könnyű. Folyton kicsúsznak Poirot kezei közül, de ennek ellenére a kis belga nem adja fel és kergeti őket a világban. Ilyen szempontból is más ez a kötet, folyamatosan mozgásban van Hastings kapitánnyal. Nem egy helyszínen játszódik a történet, rohangálnak a világban, ezáltal mozgalmasabb és több az akció is.
Tetszett, hogy több kisebb ügy akad az útjukba. Ezek többnyire kapcsolódtak a fő szálhoz is.
Tényleg más, mint a megszokott regények, de nekem pont az egyedisége miatt tetszett. :)

>!
Európa, Budapest, 2013
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795593 · Fordította: Neményi Róza
>!
lind
Agatha Christie: A Nagy Négyes

Igazán különleges darabja ez AC-nek!
Azok közül a regények közül amiket az írónőtől olvastam ez a mű a legelütőbb. Hamar kiderül a bűnösök kiléte és még sok kontaktus is van a nagyszerű nyomozóval is. Nem az volt itt a fő szál, hogy kiderítsék a négy személy kilétét (kivéve egynél), inkább az elkapásuk bonyolultsága tűnt érdekesnek. Poirot kicsit más volt, mint szokott lenni… megvolt az önimádás nála, de számomra sok volt már ebben a könyvben. Lehet azért viselkedett így, mert jó barátja Hastings kapitány volt mellette. Ki tudja…
Izgalmas és fodulatos volt, de az író többi regényének a cselekménye jobban le tudott kötni.

>!
Orsi_olvas
Agatha Christie: A Nagy Négyes

Érdekes volt, de valahogy kevéssé Poirot-s.
Világ méretű összeesküvés, kémek, álruhák, gonosz tudósok, gonosz pénzemberek, gonosz nők, gonoszság mindenütt!
Leginkább olyan volt, mint egy James Bond forgatókönyv, túl sok futkosással, kissé a valóságtól elrugaszkodott sztorival.
Hastingset jó volt viszont látni, és persze szegény tényleg nem egy bűnügyi zseni, még kevésbé hiteles színész, de azért durva volt, amit ebben a könyvben át kellett élnie.
A végén a „kis átverésre” könnyen rájöttem.
Jó volt, jó volt, de lehetett volna jobb is.

>!
Alexa18
Agatha Christie: A Nagy Négyes

Újabb kedvenc Agatha Christiet avattam ezzel a regénnyel! :)
Poirot ismét visszatért, hogy most nem is akármilyen bűnözőket fogjon el, elvégre ezek igazi nemzetközi felső kategóriás bünözök voltak. Mondjuk még ők sem tudták legyőzni Poirotot! :D
Nagyon szimpatikus volt ez az új (legalábbis nekem új) szereplő, az elbeszélőnk és Poirot igazi nyomozótársa és jóbarátja Hastings. Remélem látjuk még. spoiler
Tetszett az is, hogy ez nem volt rövid időt felölelő, hanem (ha jól emlékszem), több mint egy évig tartott, mire Poirot (azzal a zseniálisan grandiózus csellel) nyakon csípte őket. Úgy vigyorogtam aközben, elég vicces lehetett kívülről! :D
Érdekesnek tűnt nekem az orosz sakkozó sztorija is, kár hogy olyan keveset kaptunk belőle!
Ennyit tudtam hirtelen írni róla, kíváncsian várom a következő könyv milyen élményt tartogat! :)

>!
MonikaR
Agatha Christie: A Nagy Négyes

„A nők olyan csodálatos megfigyelők. Mindent látnak, észreveszik az apró részleteket, amik nem tűnnek fel az embernek. Láttam már olyat, hogy egy nő egy tucat ember közül azonosított valakit. És mit gondol, hogyan? Megfigyelte, hogy gyakran dörzsöli az orrát, ha izgatott. Nos, eszébe jutott volna valaha is egy férfinak, hogy egy ilyen dolgot megfigyeljen? ”

Kicsit elbátortalanított a könyv százaléka. Gondoltam, nem lesz valami jó. Tévedtem.

Nekem nagyon tetszett! Sőt, idáig ez a Poirot történet tetszett a legjobban.

Személy szerint az akciódús történeteket szeretem és nem azokat, melyekben sokat elmélkednek és beszélgetnek. Az igaz, hogy elüt a többi Poirotos történettől, de azért még jó. Érződött, hogy Agatha kicsit experimentált egy vagányabb, akciódúsabb stílussal. Sok embernek ez nem jött be, mert megszokták a klasszikus Agatha stílust, de szerintem nagyon jól teljesített.
Hercule Poirot végre egy kalandos történetben találta magát, a falusi misztikus elhalálozások esetei után.
Nagyon sok akció volt benne, akció-akció után, ami nagyon izgalmassá és letehetetlenné tette a könyvet. Poirot nagyon érdekes emberke, de azért párszor érződött, hogy nincs épp a legjobb véleménnyel Hastinsról. Eléggé „cseszegeti” és forgatja az úja körül. Nem mondom, Hastings meg is érdemli. Nagyon nem tetszik az ő karaktere. Butának, naivnak és enyhe sovinisztának nézem, aki elég szűk körű világnézettel rendelkezik.

Szerintem, ez egy nagyon jó kis történet volt, mindenkinek ajánlom! Még annak is, aki nem szereti a Hercule Poirotos történeteket, de szereti a kalandot, akciót.

>!
Európa, Budapest, 2013
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795593 · Fordította: Neményi Róza
>!
pável
Agatha Christie: A Nagy Négyes

[2 és fél fiola jázminhasisesszencia]

Agatha asszonynak valahogy sosem jön össze egy bűnügyi kalandregény, nem áll jól neki, na. Ez olyan gyenge volt, hogy alig hiszem el, hogy ő írta, egy olyan valaki, aki már túl van pl. az Ackroyd-gyilkosságon. Megmondom őszintén, ha nem Agatha lenne a szerző, és nem Poirot a főszereplő (ő is belepirul, ha visszagondol erre az esetére és betegszabadságot vesz ki, ha erről kérdik) – szóval majdnem félredobtam a könyvet, tömény amatőrség, kapkodó, sete-suta próza, ötletesség helyett agyonbonyolított cselekmény, „cserébe” nulla karakterek, a legócskább bűnügyi kalandponyvák összecsapottságával…

Poirot elmosolyodott. -Az ég szerelmére, ne adja át magát ilyen szenvedélyesen a kétségbeesésnek. Azért tudunk egyest s mást.

Hastings a szokásos idióta, vele nincs semmi baj, de különösen gyalázatos dolog, ahogy a kis belgával elbánt Agatha. Ahányszor megdöngeti a mellét Poirot, hogy ő kizárólag agymunkát végez – ez ugye ismerős –, és hogy ő nem szaladgál holmi nyomok, letört fűszálak és elhagyott cipők után, nos épp annyiszor kerekedik fel mégis és utazik át fél kontinenseket nem csak vonattal, de hajón, repülőn, és még ki tudja mivel, talán csak az űrutazás maradt ki a repertoárból, sőt, és most tényleg kapaszkodjanak meg, mes amis, ablakokon ugrál ki, repkény borította falakat mászik meg, és bombákat robbantgat!

Ne gondoljuk ám, hogy a szerző előtte beíratta őt egy fitnessklubba – éppoly köpcös, hercig ficsúr, mint eddig. Kábé a kretén, nagyszájú James Bond, a röhejes Fantomas figurája, no meg egy felhízlalt pingvin egyesül az övében. Nem vagyok a Kádár-kori irodalompolitika híve, de valahol jót is tettek nekünk azzal, hogy előszűrve, csak a remekműveket kiadva tálalták fel nekünk az életművet. (Egészen más lenne a kultírók megítélése, ha a kedvencek közé szórva adnák ki sikerületlen műveiket is.)

Ezért a sok sokkoló hülyeségért csak annyiban kárpótolt Agatha, hogy megtudom (lehet, hogy már tudhatnám, csak nem figyeltem eléggé), Poirot-nak zöld szeme van, és mellesleg már nem is tudom melyik karakteren át) kommunistázik/bolsizik egy egészségeset, elvégre a húszas években vagyunk (1927), és hogy már ekkor felfigyelt az atomenergiára és annak fegyverként történő felhasználására (természetesen a rosszfiúk – akik nem csak fiúk – törik ezen a fejüket.) És, tessenek megint kapaszkodni, van neki egy testvére! és annyi mindenre derül még fény, amennyit csak egy agresszív magyar bulvárlap képes kideríteni a kiközösített celebjeinkről, de ezeket egyelőre fedje jótékony homály. Higgyék el, ses chers amis, van amit nem éri meg fellebbenteni.

Kis életrajzi kiegészítés: „[A. C.] nem csak az 1926-27-es évre nem emlékszik vissza örömmel, de az ekkoriban írt könyveire sem: A titokzatos Négyes ill. a A titokzatos Kék Vonat sosem tartozott a szívesen felemlegetett művei közé.” (Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap)

(2012 k.)

>!
KingucK P
Agatha Christie: A Nagy Négyes

Izgalmas és fordulatos szórakoztató történet.
Egy kis szerelem, összeesküvés elmélet és politika.

>!
Saille P
Agatha Christie: A Nagy Négyes

Igazából azért olvastam most újra, mert véletlenül belefutottam a tévében a Poirot-sorozat keretében.
Őszintén szólva, ki vagyok akadva a feldolgozásokra (és hogy sokan csak ezekből ismerik meg Agatha Christie-t!). Ezt a művét pl.valami katasztrófálisan átírták: nem az a történés, nem az a megoldás, amit Christie anno leírt. Ez nem számít valamilyen jogsértésnek? Hiszen olyan, mintha venném a Gyűrűk urát és mondjuk nem tetszik nekem Frodó, ezért átirom úgy, hogy Aragorn dobja bele végül a gyűrűt a katlanba!!!!
Katasztrófa! Nos, szóval ezért álltam neki újra, mert ezt a művét nem olvastm annyiszor, de kiváncsi voltam hogy is van pontosan. Ez a történet azok közé tartozik, amik um.összeesküvés-történetek, nem sima „házi nyomozás”.
Poirot és az Argentinából hazalátogató Hastings egy nemzetközi bűnbanda nyomába erednek, és így nem is egy kalandról, hanem többről szól, ahogy vetélkednek a Nagy Négyessel, hogy ki marad felül. És szó sincs arról, amit a filmben megoldásnak tettek meg: a szerelmi szál NEM IS LÉTEZIK az eredeti műben, csak a szereplők, de Flossie kisasszony nem a szerelme Claude Durellnek, és nem a színház körül bonyolódik a dolog egyáltalán.
Viszont a könyvben felbukkan Poirot „édestestvére”, Achille, mert mint tudjuk, minden híres detektívnek kell lennie egy „sokkal zseniálisabb, ámde sokkal lustább testvérének”. ;)
És itt a filmmel ellentétben, Hastings, és a két Poirot csalja tőrbe végül a Nagy Négyest, és nem úgy van, mint a filmben, ahol Hastingset végig kihagyták a nyomozásból.

Szerintem, ha véletlenül látta valaki azt a feldolgozást, akkor mindenképp olvassa a el az eredetit is, legalább tudja meg, hogy is volt valójában a történet!

2 hozzászólás
>!
clarisssa P
Agatha Christie: A Nagy Négyes

Való igaz, hogy Poirot kissé szokatlanul viselkedik ebben a történetben, én mégis élveztem az olvasását. Kedves kis belgánk ezúttal egy bűnszövetkezet nyomába ered, ebből pedig eleve az következik, hogy nem egyetlen megoldásra váró bűnténnyel, hanem több, különálló eseménnyel találkozunk ebben a regényben. Ma ebből tuti, hogy sorozat készülne, hiszen ebben az egyetlen kötetben több könyvre elegendő ötlet van. Engem végig lekötött ez a csavaros, néha kimondottan életveszélyes kaland, kíváncsian és izgalommal olvastam. Érdekes volt Poirot-t ilyen „akcióhős” szerepben elképzelni, de szerencsére most is leleményesen használta a szürkeállományát is.

>!
Európa, Budapest, 2013
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795593 · Fordította: Neményi Róza
>!
Arwen5 P
Agatha Christie: A Nagy Négyes

Újraolvasás (2018)

Ebből látszik mennyit jelent, hogy mikor olvasol egy könyvet. Rég vettem kézbe ezt a történetet, de arra emlékeztem, hogy nagyon magával ragadott, s nem is értettem az alacsony százalékot. Azonban ez alkalommal már valahogy nem éreztem azt, amit elsőre. Idegesített Poirot karakteridegensége, Hastings meg egyenesen az agyamra ment.
Az egésznek olyan érzete van, mintha a fejezetek különálló kis sztorik lennének, ami – mint kiderítettem – nem is áll messze a megoldástól. Ugyanis Agatha folytatásokban közölte egy lapban, és később lett összerakva regénnyé. Nagyon frusztrált, hogy ugrándoztunk térben és időben, és hogy semmi nem volt rendesen kifejtve, hanem léptünk is tovább a következő rejtélyre.
Eddig is tudtam, de most már biztos, hogy jobb szeretem a kevésbé akciódús krimiket, inkább a kevesebb szereplős regényeit preferálom, ahol találgathatok a gyilkosra.
Az viszont biztos, hogy jó rendezővel, meg színészekkel remek akciófilmet lehetne csinálni belőle.
Azoknak ajánlanám inkább, akik még nem ismerik Poirot papát, vagy akik a pörgős kalandregényeket kedvelik.


Népszerű idézetek

>!
Boglárka_Madar P

Poirot-nak számos jó tulajdonsága van, de a szerénység nem tartozik ezek közé.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hercule Poirot
>!
Röfipingvin MP

– A testvérét? – kiáltottam döbbenten. – Fogalmam sem volt róla, hogy testvére van.
– Ez meglep, Hastings. Nem tudja, hogy minden híres detektívnek van egy testvére, aki még híresebb lenne, ha veleszületett tunyasága nem gátolná?

190. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Hastings · Hercule Poirot
1 hozzászólás
>!
Signorina

– Milyen nap is van ma, mon ami?
– Hétfő – mondtam eléggé elcsodálkozva. – Miért?
– Á, hétfő? Rossz nap. Nagy baklövés hétfőn gyilkolni.

41-42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Hastings · Hercule Poirot · hétfő
>!
Röfipingvin MP

– Nem sok híja volt! Bár ugyanakkor ügyetlen, hiszen nem is… vagy alig gyanakodtam. Én nagyon szemfüles vagyok, olyan szemfüles, mint egy macska. Hercule Poirot mostanra már megsemmisült volna – ami szörnyű csapást jelentene a világ számára. És maga is, mon ami – bár az nem lenne akkora nemzeti katasztrófa.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Hastings · Hercule Poirot
>!
Röfipingvin MP

– Mint Jákob lajtorjáját? Hastings, tudom, hogy borzasztó élénk a fantáziája… de arra kérem, hogy tartsa már kicsit féken.

40. oldal

>!
gybarbii

Poirot imád titokzatoskodni. Az utolsó pillanatig képtelen megválni a birtokában lévő információtól.

26. oldal

>!
csillagka P

Poirot elmosolyodott.
– Az ég szerelmére, ne adja át magát ilyen szenvedélyesen a kétségbeesésnek. Azért tudunk egyet s mást.

169. oldal, 2013

>!
Életveszélyes_és_Tilos

– Én ön mellett állok, mint tudja – mondta Ingles. – Egyébként amint lehet, elutazom Kínába.
– Bölcs dolog ez?
– Nem – felelte szárazon Ingles. – De szükséges. Az ember tegye meg, amit lehet.
– Milyen bátor ember! – kiáltott fel Poirot elragadtatva. – Ha nem az utcán lennénk, megölelném.

189. oldal

1 hozzászólás
>!
Életveszélyes_és_Tilos

– Tudom jól, nem szeretné, ha megölelném, vagy kimutatnám az érzelmeimet. Nagyon angol leszek. Nem mondok semmit, az égvilágon semmit. Csak azt, hogy ebben az utolsó kalandunkban minden dicsőség magát illeti, és boldog az az ember, akinek ilyen barátja van, mint nekem!

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Hastings · Hercule Poirot
>!
nemleh

Hát bizony; a mi devonshire-i barátunk nem használta a szürkeállományát. Lábnyomokat méricskélt, közben azonban nem mérlegelt és nem rendezte el kellő módszerességgel a gondolatait.

37. oldal, 3. fejezet - Többet is megtudunk Li Csang Jenről (Európa, 2013)


A sorozat következő kötete

Hercule Poirot sorozat · Összehasonlítás
Arthur Hastings sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye
Jeffery Deaver: Az acél csók
Raymond Chandler: Örök álom
Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az életveszélyes esküvő
Carola Dunn: Daisy és a télikert rejtélye
John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete
Lawrence Block: Betörő a szekrényben
Frederick Forsyth: Ikon
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája