Klasszikus Christie-novelláskötet, tizenkét különös történettel. Hova tűnt Lord Listerdale, ki adja bérbe a házait és lakásait? A Fülemüle-villa új asszonya miért gyanakszik a férjére? Az öregedő ügyvédnek sikerül-e megoldania a gyilkossági esetet, ahogy szép, fiatal látogatója reméli? Edward és Dorothy tényleg az elrabolt rubinnyakláncot találják meg a cseresznyeszemek között? James Bond miben segíthet a rádzsának? És még hét történet gyilkosságról, személycseréről és az üstökön ragadott lehetőségről.
A Listerdale-rejtély 198 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1934
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Hunga könyvek Hunga-Print · Európa krimi Európa
Enciklopédia 4
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 69
Kívánságlistára tette 72
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Agatha Christie-vel valahogy úgy vagyok, hogy sehogy. Fősulin kötelező volt a „gyilkosság az Orient Express-en” című regénye, az olvastam akkor, később színházban láttam a 10 kicsi négert, de egyik sem győzött meg igazán. Viszont olyan sokan szeretik, hogy azt gondoltam ideje kísérleteznem vele.
A szüzek tudatlanságával vettem le ezt a könyvet a polcról, még azt sem néztem meg, hogy nem regény, hanem novelláskötete.
A címadó novella egy rövid romantikus történet, persze van benne rejtély, de mégsem krimi igazán. A folytatásban is van néhány klasszikus detektívtörténet nyomozással, és néhány más is (néhol nem is pontosan tudtam meghatározni, hogy mi), de mind összetéveszthetetlen Agatha Christie stílusban. Volt olyan történet minek egyértelmű volt a végkifejlete de akadt olyan is, ami meglepett. Összességében inkább érdekesnek mondanám, mint jónak. off
Ismétlés a tudás anyja. Akár ez is lehetne ennek a könyvnek az alcíme, hiszen az itt szereplő 12 novella között 3 olyan is akad, amely az egy évvel korábbi, A vád tanúja című kötetben szintén szerepel.
Ráadásul pont ezek a történetek (a Fülemüle-villa, a Hatpennys nóta és a Baleset) a gyűjtemény legjobb darabjai, a „maradék” 9 pedig eléggé felejthető.
Rejtély rejtély hátán, de sehol egy igazi, vérbeli Agatha Christie történet.
A Listerdale-rejtély tehát nem egy klasszikus krimigyűjtemény, sokkal inkább egy kis ízelítő a 100 évvel ezelőtti kalandtörténetek világából.
Szinte minden történetben feltűnik egy csinos, bájos és naiv lány és egy kissé pipogya, de jóravaló fiatalember, akik a rejtélyek kibogozását követően hirtelen szerelembe esnek és nyomban örök hűséget is esküdnek egymásnak. Bevallom, hogy ezek a mai szemmel nézve szinte bárgyúan egyszerű végkifejletek így negyven éves fejjel olvasva finoman szólva sem nyerték el a tetszésemet.
Összességében most így újraolvasva a Mr. Quinhez hasonló csalódás volt ez a kötet, ezért nagyon remélem, hogy a sorban következő Miért nem szóltak Evansnak? élvezetesebb olvasmány lesz, főként, hogy az volt életem első regénye az írónőtől.
Ez a kis novellás kötet tele volt jobbnál jobb történettel, igaz a Fülemüle-villát már korábban is olvastam, sőt még hallgattam is Für Anikó nagyszerű felolvasásában, de még így sokadjára is tetszett. A többi novella is nagyon jó, furfangos és cseles volt, nem is tudnék csak egyet kiemelni. Imádok novellákat olvasni AC-től, kár, hogy ezzel a kötettel befejezőleg már az összeset elolvastam… :(
Http://konyvutca.blogspot.nl/2016/02/agatha-chistie-neg…
Tény, hogy nem ütnek akkorát, mint általában a hosszabb AC regények, de én erre már számítok a novellái kapcsán, és még így is meg tudott lepni az írónő párszor.
Szívesen olvastam ezeket a kis rövid történeteket is. Volt, amit már olvastam egy másik kötetben, de másodszor is tetszett. Változatos válogatás ez a könyv, akad közöttük inkább aranyos, romantikus, nyomozós, de izgalmas és még kicsit borzongató írás is.
Nem a legjobb írásai, de ettől függetlenül, élvezhetőek, nekem azért tetszett. :)
Mr. Eastwood uborkás próbálkozásánál jutott az eszembe, hogy ezek a novellák AC uborkás nekifutásai voltak. Ha sikerül, regény lesz, ha nem, hát nem.
Nekem mondjuk mind tetszett, mindegyik húzás mesteri volt, igazából értem, hogy miért nem maradtak ezek a bemelegítô gyakorlatok a fiókban, mert ahhoz túl zseniálisak.
Mégis a gyümölcsöskosárba rejtett galambvér színû nyakék megoldása tetszett a legjobban. Annyira banálisan mesteri volt a magyarázat, hogy sose jutott vona az eszedbe…
Az egyike ama három könyvnek, minek olvasása közben vesztettem el @Galagonya33 barátomat.
Maradjunk annyiban, A. C. kihozott mindent, amit tudott a rövidekből… Az írások minősége számomra egyenetlen, de azért sikerült valamelyest lekössön így is, illetve szerintem többnyire tollpróbák, még ha nem is annyira egyértelműen előfutárai nagy témáknak és regényeknek. De pont ez a kevésbé explicit előfutárság az, ami jót is tesz, nem egy á, tudom, mi következik, ki a „killer”, hanem kis könnyed történetek többnyire. A legjobban Mr. Eastwood nagy kalandja tetszett.
Igaz, hogy a havi egy Agatha Christie-t kipipálhattam volna A frankfurti utassal, de úgy döntöttem végül, hogy az eleve tervezett novelláskötetet sem hagyom ki, legalább picit tompítja a negatív érzéseket, amelyeket az előző regény hagyott maga után. A Listerdale-rejtély szerencsére nem okozott csalódást, nagyon klassz elbeszéléseket találhatunk benne, élvezet volt őket olvasni. Többször belefutottam abba, hogy egy-egy novellával már találkoztam más kötetekben, ebben a Fülemüle villa volt az egyetlen, amire halványan emlékeztem, de érdemes volt újraolvasni. A legtöbb történet kifejezetten izgalmas és fordulatos, már a címadó novellával is meggyőzött és a választék szintén nagyon széles skálán mozgott. A már jól bejáratott gyilkosságok mellett részünk lehet agyafúrt rablásokban, rejtélyes ékszerekre bukkanhatunk, furfangos szereplőket és bandákat ismerhetünk meg, akik a leglehetetlenebb módszerekkel rukkolnak elő és természetesen Christie sajátos humorában sincs hiány. Nehéz csupán párat kiemelni, de talán a Jane munkát keres, A lány a vonaton és Mr. Eastwood kalandja voltak a kedvenceim. A kötetet ajánlani tudom csak, főleg annak, aki szívesen olvas rövidebb, csattanóval záródó rejtélyes bűnügyi történeteket.
Mindig jó ötlet Agatha Christiet olvasni és mostantól azt is mondhatom, hogy ez a novelláira is igaz. Jobban széthúzva, kiegészítve komplett regényként is megállná a helyét a legtöbb történet, de így rövidre szabva megmaradt a velős zsenialitás érzése. Imádtam a jópofa főhösöket, a humort, a csattanókat. A novellák hamisítatlan ujjgyakorlatok a krimi királynőjétől, de kellemes meglepetés volt, hogy a kalandregény címke se áll messze a kötettől: többször előfordult, hogy a főhős – a kíváncsi-fáncsi – valami rejtélyes, inkább kalandos, mint véres ügybe cseppen, de valahogy sikerül kikecmeregnie belőle, miközben még a szerelem is rátalál.
A Listerdale-rejtély egy igazán üde színfolt Agatha Christie munkásságában. Ezek a novellák nem a klasszikus értelemben vett nyomozós krimi történetek, nagy szerepet kap bennük a lélektan, a pszichológia. Itt inkább az emberek jellemén van a hangsúly, illetve a társadalmi rétegek közötti átjárás, átjárhatóság is nagy szerepet kap. Ezekben a novellákban szinte kivétel nélkül mindenki valaki más, mint akinek mutatja magát. Az úr kedvtelésből lehet szolga, a sorozatgyilkos ölthet normális álarcot és a hétköznapi lány is kiadhatja magát gyilkosnak, ha az élete múlik rajta. Néha ez a szerep-csere tudatos döntés, néha csak belesodródnak a szereplőink: rossz autóba szállnak és gyémánt nyakékre bukkannak, rossz nadrágot kapnak fel, egy lopott smaragddal a zsebében. Többségük jól helyt áll, egy napra szürke hivatalnokok helyett gavallérok, nyomozók, nagyvonalú gengszterek lesznek, s az élmény transzformatív hatása megváltoztatja a hétköznapi életüket is. Bár volt ami könnyen kitalálható volt, akadtak igencsak meglepő novellák is, amik nem értek jó véget.
Egy szó, mint száz szerintem izgalmas gyűjtemény volt, ha nem is a megszokott témákkal, de hamisíthatatlan Agatha Christie stílusban.
Az írónő képes még mindig, a sokadik könyve után is megfogni. Élveztem a történeteket, spoiler Izgalmasak voltak, párszor meglepődtem a végén. Zseniálisan fűzi a szavak az írónő. Nemcsak gyilkosságról tud érdekfeszítő dolgokat írni.
Népszerű idézetek
– Sajnálom, uram, de a macska e pillanatban foglalt.
– Hogyhogy?
– Nyolc gyermek anyja lett. Ma reggel.
– Ne mondja. Azt hittem, Peternek hívják.
– Valóban, uram. Nagy meglepetést okozott valahányunknak.
73. oldal
„A MÁSODIK UBORKA REJTÉLYE” – kapós cím. Anthony Eastwood úgy érezte, hogy bárki, aki ezt a címet megpillantja máris felfigyel rá és felébred benne a kíváncsiság. „A második uborka rejtélye – mondják majd – vajon miről szólhat? Az uborkáról? Egy második uborkáról? Ezt a történetet feltétlenül el kell olvasnom.” Felvillanyozódnak, majd elbűvölve olvassák az izgalmas cselekményt, amelyet a detektívirodalom ezen nagymestere egy egyszerű zöldség köré szőtt.
209. oldal
Tudja, Magyarországon van egy birtokom. Nagyszerű ott a sportélet.
176. oldal
– Én sosem párbajozom – mondta határozottan Mr. Rowland.
– Miért nem? – kérdezte bosszúsan a másik.
– Mert nagyon félek, hogy bántódásom esik.
86. oldal - A lány a vonaton (Európa, 2015)
Mostanra még a lány harmatos, tizenhét éves bája is kétségesnek tűnt előtte. Még egy napon sem lehet említeni, vagy összehasonlítani egy gondosan összeválogatott kriminalisztikai könyvtárral.
4. Énekeld el a hat penny dalát
Pontosan úgy, mint azokban a regényekben, amelyek egész éjjel ébren tartják az embret. Az első fejezetben mindig azt mondja a hősnő, hogy „nem tudom megmagyarázni”. A könyv végén persze mindent megmagyaráz, és nincs semmiféle valós oka annak, hogy miért ne tehetné meg ugyanezt már az első fejezetben,… ha csak az nem, hogy tönkretenné a történetet.
78. oldal, A lány a vonaton
– A tisztességes lányok sosem viszik semmire sem – közölte kiábrándítóan Edward.
Egy gyümölcsöző vasárnap
Azzal rácsapott a zsebében lapuló sárga könyvecskére és hosszú névsort idézett a királyság azon nemesei közül, akik sokkal mélyebbről kezdték az életüket, mint ő, James Bond.
A Rádzsa smaragdja
Népszerű triviák
„A maharadzsa smaragdja” c. novella főszereplőjét James Bondnak hívják, azonban ő nem azonos Ian Fleming 007-es ügynökével.
Kapcsolódó könyvek: Agatha Christie: A Listerdale-rejtély
Hasonló könyvek címkék alapján
- Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa 95% ·
Összehasonlítás - Csöndes éj 82% ·
Összehasonlítás - Megyeri Judit: Rózsakő – Kezdetek 92% ·
Összehasonlítás - Marie Ferrarella: Beépített szerető / Társak az ágyban 73% ·
Összehasonlítás - Ronnie W. A. (szerk.): Csillagtalan 91% ·
Összehasonlítás - Lis Ohtears: Eltaposott virágok 87% ·
Összehasonlítás - Violet C. Landers: Éjfél 60% ·
Összehasonlítás - Anne L. Green: Elvesztett jövő 95% ·
Összehasonlítás - Borsa Brown: A maffia gyermekei 93% ·
Összehasonlítás - Nalini Singh: Angyali szárnyalás 89% ·
Összehasonlítás