Shalott várának elvarázsolt kisasszonyát – Tennyson balladája szerint – az átok arra kárhoztatja, hogy a világból elzárva egyre csak szőjön, s ki se nézhessen az ablakon a folyóra, Camelot vára elé. A szerencsétlen várkisasszony szövi, szövi is a tarka kelmét, de egyszer aztán nem állja meg, kitekint az ablakon, s meglátja az arra lovagló Sir Lancelotot: és ekkor „lesújt az átok”… Shalott várkisasszonyának átoksújtott tekintetéhez fogható csak az a pillantás, amelyet a híres filmszínésznő Marina Gregg szemében jelenik meg hirtelen, miközben Gossington Hall lépcsőjén a Szent János Mentőszolgálat javára rendezett ünnepségre érkező vendégeit fogadja. Unalmat és rémületet, felismerést fejezett vajon ki ez a pillantás? És összefüggésben van-e a kisvártatva bekövetkezett gyilkosságokkal? A rejtélyt a „drága öreg Lord Tennyson” kiváló ismerője, Miss Marple oldja meg, akinek az orvos amúgy is, „egy jó kis gyilkosságot” írt fel kedélybetegsége ellen
A kristálytükör meghasadt (Miss Marple 9.) 687 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1962
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Agatha Christie Helikon · Albatrosz könyvek Magvető · Agatha Christie – A krimi királynője Európa · Agatha Christie – „keretes” könyvek Európa, Magyar Könyvklub · Aquila könyvek Aquila
Enciklopédia 17
Szereplők népszerűség szerint
Miss Marple · Dermot Craddock · Amanda Hartnell · Ella Zielinsky · Jason Rudd · Mrs. Bantry
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 29
Most olvassa 20
Várólistára tette 115
Kívánságlistára tette 60

Kiemelt értékelések


Jó volt, de valahogy ez a rész most nem szippantott annyira magába. A bűntény érdekes, a vége pedig egyszerűen fenomenális lett. Egyáltalán nem gondoltam volna erre, most is a sötétben tapogatóztam.


Miss Marple kedvét egy kis gyilkossági nyomozástól nem vehetik el olyan közönséges dolgok, mint az öregedés vagy a betegség. Változik körülötte a kisváros és a benne élő szereplők is, mégis rá kell jönnie, hogy bár az idő halad, egy újabb generációban is éppen azok a karakterek jelennek meg, amiket már korábban is megismert.
A történet középpontjában ezúttal egy színésznő áll, akit saját múltja foszt meg a boldogságától. Reményekkel tele érkezik meg új otthonába, bár rajta kívül nem sokan hiszik, hogy ezzel véget érhet minden szenvedése. Egy gyilkosság után meg már végképp nem. A nyomozásban Miss Marplenek kisebb szerep jut a szokásosnál, de így is érdekes persze. Hiába hátráltatja annyi minden, végül mégis – ahogy mindig – ő az, aki rájön a megoldásra.
Szokás szerint tökéletesen bemutatja a fontosabb szereplőket. Ebben a történetben főleg Marina és Heather Badcock az érdekes. Két eléggé szélsőséges női karakter, akik bár a maguk módján valami jóra törekednek, közben észre sem veszik, mikor szenvedést okoznak környezetüknek.
Érdekes történet ez a jó öreg Miss Marple és egy új St Mary Mead találkozásáról, ami persze csakis a szokásos módon végződhet: egy meglepő és izgalmas rejtéllyel.


Aztamindenit.
Már az első fejezet után kezdtem kapizsgálni, hogy miért olvassák ennyien Agatha könyveit. Az írásmód, a stílus…egyszerűen csak magával ragad.
Volt egy tippem, ki a gyilkos, egész végig kitartottam mellette, de természetesen nem lett igazam (amit nem is bánok).
Bátran állíthatom, hogy Agatha egy zseni volt!
Holnap megyek is a könyvtárba a következőért, mert ez nagyon tetszett! :)


Nem tudom megunni A.C. történeteit, bár én jobban szeretem Poirot nyomozásait, de Miss Marple is kedvencem. Ez a könyv is nagyon jó volt és megint mellékvágányra terelt szokás szerint. A régi sérelmek, rejtélyek megint rossz felé vezettek valakit, ami gyilkossághoz vezetett. Alapvetően most még valamilyen szinten el is tudtam fogadni azt, hogy megölte az első áldozatot. Ezt a részt is nemrég láttam filmen és mindig érdekes megfigyelni, hogy mennyit változik a film a könyvhöz képest.


Képzeljük el a mindig aktív, csevegő-pletykálkodó Miss Marple-t idősen, házi fogságban, ráadásul egy olyan ápolónőnek kiszolgáltatva, aki úgy gügyög hozzá, mint ahogy csecsemőhöz vagy szellemileg visszamaradott gyerekhez szoktak – ki is kéri magának az öreglány. De tiltva az aktív kertészkedés is, nem mehet személyesen a könyvtárba sem – lehet annál idegesítőbb, mint hogy az embernek nem a listáján szereplő könyvet adják, hanem egy olvashatatlan valamit? Rémes.
Ráadásul minden megváltozott, hol már a régi kis falu meghittsége. A telep az új világ szokásai szerint éli mindennapjait, Miss Jane pedig múlton és jelenen töpreng. A regény elejét a világból kikopás csöndes hangulata járja át, igaz, Miss Marple nem adta még meg magát, kíváncsisága, felfedezési vágya a régi. Nem csoda, hogy az orvos legszívesebben egy jó kis zaftos gyilkosságot írna fel neki gyógyszerként. Szerencsére nem kell sokáig várakoznia Miss Marple-nek. És az is kiderül, nemcsak a telepen élők, de a falubeli régi házak új lakói sem különböznek a régiektől, a külsőségek változhatnak, az emberi természet kevésbé. Ezt hangsúlyozza az előző kötetekre, gyilkosságokra való utalások sora, az ismerős helyszín (Gossington Hall, a maga híres könyvtárszobájával) is.
És Miss Marple is a régi, annak ellenére, hogy viszonylag ritkán jelenik meg a színen. Szelleme sziporkázik, frappáns megjegyzései remekül szórakoztatják az olvasót, és persze bebizonyítja, hogy öregség és betegség ide vagy oda, gyilkosság terén még mindig ő a messze legjobb nyomozó St. Mary Meadben.


Újabb remek Agatha Christie történetet olvashattam. Szokás szerint túljárt az eszemen, ezúttal egyetlen gyanúsítottra sem tudtam azt mondani, hogy Igen, biztosan ő az. Nagyon érdekes volt, remekül kitalált. Csavaros volt az egész. Még mindig csak ámulni tudok, hogy Miss Marple észjárása mennyire zseniális. Tényleg mindig van valami, ami segít neki rájönni az ügy nyitjára.


Kitaláltam! :) A felvonultatott karakterek nem annyira lettek a kedvenceim, számomra nem volt igazán izgalmas társaság, de Miss Marple-t egyre jobban kedvelem. Meglepően késői regény ez, folyton emlékeztetnem kellett magam, hogy nem a 30-as években vagyunk, ne így képzeljem el. A megoldás nem rafinált, inkább egyszerű, nem is bűnügyi történet ez, hanem az emberi jellemről és fájdalmakról szól.


Imádom a Miss Marple történeteket. Én sose tudok rájönni a tettesre, ebben is egészen a végéig másra gyanakodtam. Fordulatos és izgalmas szokás szerint.


Nem igazán emlékszem, előfordult-e korábban olyan, hogy elérzékenyültem egy AC krimi végén. Most ez történt, holott eredetileg semmi sem utalt rá. Izgalmasnak, rejtélyesnek ígérkezett, de érzelmes végkifejletet nem sejtetett.
Nekem Miss Marple az örök kedvencem. Bármennyire imádom Monsieur Poirot-t, Jane néni karakterében nemcsak furfang, de szeretet és báj is van, ami még inkább egyedivé teszi ezeket a krimiket. Amikor pedig Geraldine McEwan formázta meg a karakterét, le se tudtam venni a szemem a képernyőről, annyira kedves és szerethető karaktert adott nekünk. Nekem ő volt a kedvenc Miss Marple-öm. Hogy miért is eveztem így el magától a regénytől? Mert már ő sincs velünk, és ez jutott újra és újra eszembe, amikor A kristálytükör meghasadtot olvastam.
Miss Marple megöregedett, s bár szelleme ugyanúgy pengeéles mint fiatalabb korában, el kell viselnie, hogy „szegény öregnek” titulálják. Ehhez asszisztál ráaádásul egy ápolónő is, akit a kedves és aggódó Raymund szerzett neki. Tipikus eset, amikor a szerető ifjabb rokon megtenne mindent, hogy a kedves nagynénjét biztonságban tudja. Csak éppen drága Miss Marple-t elvágják attól, ami a leginkább élteti. A nyomozástól, rejtélyek és gyilkosságok kibogozásától. Azonban most sem kell őt féltenünk, és talán még nagyobbá nő szemünkben, hiszen ezúttal úgy tárja fel a bűntényt, hogy még a színhelyén sem járt soha. Otthona melegében, pusztán elszalasztott mondatokból rakja össze a kirakóst, hogy az olvasót sokadszorra is elkápráztassa!


Egy újabb zseniális AC. Az ember sorra állítja fel az elméleteket, amik persze szépen egymás után dőlnek dugába. Mígnem Miss Marple egy elejtett szóból rá nem jön az igazságra. Mert ő rájön, míg én, balga olvasó, csak kapkodom a fejemet, s végül csak annyit tudok megállapítani, hogy: Miért is nem nekem jutott eszembe, hiszen annyira kézenfekvő volt!!!
2018. aug.
A véleményem nem változott :) Imádtam:)
Népszerű idézetek




– A fiatal orvosok mind egyformák – mondta Miss Marple. – Rögtön megmérik az ember vérnyomását, és akármi is a baja, felírnak valami gyárilag előállított új tablettát. Rózsaszínűt, barnát, sárgát. Manapság olyan a gyógyítás, akár a szupermarket: csupa csomagolt micsoda.
42. oldal




– Hogy ezeknek mennyi férjük van – mondta Miss Marple. – Igazán rém fárasztó lehet.
– Én aztán nem csinálnám – mondta Mrs. Bantry. – Az ember beleszeret egy férfiba, és hozzámegy, megszokja az összes bogarait, és szép kényelmesen letelepszik – és aztán fogja magát és felrúgja az egészet, hogy elölről kezdje! Kész őrültség!
34. oldal




Mit szőtt, a szőttes szétszakadt;
A kristálytükör meghasadt:
„Lesújt az átok!”; így riadt
Shalott kisasszonya.
(Alfred Tennyson)




– A fiatal orvosok mind egyformák – mondta Miss Marple. – Rögtön megmérik az ember vérnyomását, és akármi is a baja, felírnak valami gyárilag előállított, újfajta tablettát. Rózsaszínűt, barnát, sárgát. Manapság olyan a gyógyítás, akár a szupermarket: csupa csomagolt micsoda.
– Megérdemelné, hogy piócákat írjak fel meg mustártapaszt és kámforolajos bedörzsölést.
38. oldal




Nincs sok időnk – mondta Miss Marple. – Az a vén… már úgy értem, Miss Knight…. bármelyik pillanatban rám törhet valami tejes kotyvalékkal.
Tizenkilencedik fejezet, 256. oldal




-Maga nagyon egészséges nő a korához képest; az a légcsőhurut kicsit leverte a lábáról és az ilyesmi nem tesz jót az időseknek. De, hogy egyedül éljen egy házban, az kockázatos. Tegyük fel, hogy egy este leesik a lépcsőn, vagy kiesik az ágyból, vagy megcsúszik a fürdőkádban. Ott feküdne és nem tudna róla senki.
-Bármit el lehet képzelni – mondta Miss Marple – Miss Knight is eleshet a lépcsőn, és én orra bukhatom benne, amikor kiszaladok megnézni mit történt.
289. oldal




Szembe kell nézni a tényekkel: St. Mary Mead már nem a régi. Bizonyos értelemben, persze, semmi sem a régi már. Az ember okolhatja a háborút (mind a két háborút), vagy a fiatalokat, vagy a munkába álló nőket, vagy az atombombát, vagy egyszerűen a kormányt – de igazából arról van szó, hogy az ember öregszik.
7. oldal
A sorozat következő kötete
![]() | Miss Marple sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. 96% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 91% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 81% ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap! 83% ·
Összehasonlítás - Graham Greene: Brightoni szikla 78% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Állattemető 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Kedvencek temetője 89% ·
Összehasonlítás - John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete 86% ·
Összehasonlítás - John Fowles: A lepkegyűjtő 83% ·
Összehasonlítás