A ​kristálytükör meghasadt (Miss Marple 9.) 88% 540 csillagozás

Aztamindenit.
Már az első fejezet után kezdtem kapizsgálni, hogy miért olvassák ennyien Agatha könyveit. Az írásmód, a stílus…egyszerűen csak magával ragad.
Volt egy tippem, ki a gyilkos, egész végig kitartottam mellette, de természetesen nem lett igazam (amit nem is bánok).
Bátran állíthatom, hogy Agatha egy zseni volt!
Holnap megyek is a könyvtárba a következőért, mert ez nagyon tetszett! :)

Újabb remek Agatha Christie történetet olvashattam. Szokás szerint túljárt az eszemen, ezúttal egyetlen gyanúsítottra sem tudtam azt mondani, hogy Igen, biztosan ő az. Nagyon érdekes volt, remekül kitalált. Csavaros volt az egész. Még mindig csak ámulni tudok, hogy Miss Marple észjárása mennyire zseniális. Tényleg mindig van valami, ami segít neki rájönni az ügy nyitjára.

Képzeljük el a mindig aktív, csevegő-pletykálkodó Miss Marple-t idősen, házi fogságban, ráadásul egy olyan ápolónőnek kiszolgáltatva, aki úgy gügyög hozzá, mint ahogy csecsemőhöz vagy szellemileg visszamaradott gyerekhez szoktak – ki is kéri magának az öreglány. De tiltva az aktív kertészkedés is, nem mehet személyesen a könyvtárba sem – lehet annál idegesítőbb, mint hogy az embernek nem a listáján szereplő könyvet adják, hanem egy olvashatatlan valamit? Rémes.
Ráadásul minden megváltozott, hol már a régi kis falu meghittsége. A telep az új világ szokásai szerint éli mindennapjait, Miss Jane pedig múlton és jelenen töpreng. A regény elejét a világból kikopás csöndes hangulata járja át, igaz, Miss Marple nem adta még meg magát, kíváncsisága, felfedezési vágya a régi. Nem csoda, hogy az orvos legszívesebben egy jó kis zaftos gyilkosságot írna fel neki gyógyszerként. Szerencsére nem kell sokáig várakoznia Miss Marple-nek. És az is kiderül, nemcsak a telepen élők, de a falubeli régi házak új lakói sem különböznek a régiektől, a külsőségek változhatnak, az emberi természet kevésbé. Ezt hangsúlyozza az előző kötetekre, gyilkosságokra való utalások sora, az ismerős helyszín (Gossington Hall, a maga híres könyvtárszobájával) is.
És Miss Marple is a régi, annak ellenére, hogy viszonylag ritkán jelenik meg a színen. Szelleme sziporkázik, frappáns megjegyzései remekül szórakoztatják az olvasót, és persze bebizonyítja, hogy öregség és betegség ide vagy oda, gyilkosság terén még mindig ő a messze legjobb nyomozó St. Mary Meadben.

Kitaláltam! :) A felvonultatott karakterek nem annyira lettek a kedvenceim, számomra nem volt igazán izgalmas társaság, de Miss Marple-t egyre jobban kedvelem. Meglepően késői regény ez, folyton emlékeztetnem kellett magam, hogy nem a 30-as években vagyunk, ne így képzeljem el. A megoldás nem rafinált, inkább egyszerű, nem is bűnügyi történet ez, hanem az emberi jellemről és fájdalmakról szól.

Imádom a Miss Marple történeteket. Én sose tudok rájönni a tettesre, ebben is egészen a végéig másra gyanakodtam. Fordulatos és izgalmas szokás szerint.

Egy újabb zseniális AC. Az ember sorra állítja fel az elméleteket, amik persze szépen egymás után dőlnek dugába. Mígnem Miss Marple egy elejtett szóból rá nem jön az igazságra. Mert ő rájön, míg én, balga olvasó, csak kapkodom a fejemet, s végül csak annyit tudok megállapítani, hogy: Miért is nem nekem jutott eszembe, hiszen annyira kézenfekvő volt!!!

2018. aug.

A véleményem nem változott :) Imádtam:)

Számomra ez az egyik legfordulatosabb Christie-történet. Nagyon tetszett az alapötlet, a múlt kísértő árnyainak megjelenítése brilliáns volt. Megjelenik benne a filmszínészet, s bár az ember emiatt azt hinné, a kulisszák mögül vonulnak elő az árnyak, az intrikák mozgatják a gyilkost, ez nem így van. Nagyon jól kitalált történet. Vagy ezt már mondtam? Mindeközben még rá is világít egy korabeli – és mind a mai napig is fennálló -veszélyére a spoiler. Azt hiszem, hogy ez még az ismeretterjesztésre is megfelelő mű (volt).
A történet felépítése, kivitelezése a Christie-k közül az egyik kedvencem, mindenképpen a top tízben van.

Olyan jó volt megint Agatha Christietől olvasni!
Emlékszem, hogy Miss Marple-t eleinte mennyire nehéz volt megkedvelnem, most pedig majdhogy nem a kedvencem lett. Egyáltalán nem tolakodó a jelenléte.
Sajnos vagy még sem, a regény elején már rájöttem ki volt a tettes. A gyilkosság módjából és a körülményekből robbant könnyű kitalálni. Azonban nem kell félni, Agatha úgy összekavarja a szálakat, hogy engem is elbizonytalanított. A legnagyobb problémám az volt, hogy hiányzott az indíték, amelyet végül Miss Marple segített megfejteni.
Azt kell mondjam: wáó!, hogy ez mennyire aktuális most 2020-ban! spoiler
A lényeg: olvassátok! Nagyon szórakoztató. :)

Én ezt már egyszer, sok évvel ezelőtt olvastam, de nem emlékeztem belőle semmire… egészen addig, míg az első pár oldalon be nem jött a spoiler, és máris tudtam, hogy ki a gyilkos, és hogy miért… viszont azt nem vágtam, hogy hogyan jutunk el oda, és hogy szűrjük ki a sok zavarótényezőt. Szóval azért akadt még izgalom… de azért jobb, ha nem sejti az ember a végkifejletet… egyébként ez egy ritka jó sztori.

Csendes, vidéki faluban játszódó történet jó kis csavarral a végén. Miss Marple színre lép, és a maga visszafogott módszerével a Scotland Yardot is megelőzve derít fényt az eseményekre, ahol nyüzsögnek a filmesek és végül több hulla is lesz. Olvasás közben voltak sejtéseim a végkifejletet illetően, de AC észjárását nem sikerült kikövetkeztetni: az igazság meglepő és végtelenül egyszerű.
Ugyanakkor az is bebizonyosodik, hogy a gyilkosság jó hatással van az egészségre, legalábbis az igencsak idős Miss Marple esetében. Orvosa a történet kezdetén gyógyírként írja fel neki, és aztán elszabadulnak az események – persze „csak” olyan AC-sen.