A ​Hét Számlap rejtélye (Battle főfelügyelő 2.) 88% 429 csillagozás

Sir Oswald Coote bérbe veszi Lord Caterham vidéki kastélyát. Mielőtt lejár a bérlet egy fiatalokból álló társaság tagjai úgy döntenek, hogy megviccelik társukat, Gerald Wade-et. Nyolc ébresztőóra segítségével próbálják felébreszteni a szokásosan későn kelő férfit, ám a tréfa tragédiába torkollik, mert Wade soha többé nem ébred fel. Ráadásul a nyolc óra közül az egyik eltűnik a szobából és később odakint találják a pázsiton, ahová nyilván az ablakból dobták ki. Rövidesen Mr. Ronald Devereux-t lelövik és a halála előtti pillanatokban a Hét Számlapot és Jimmy Thesiger-t említi meg…
A történet helyszíne Chimneys, ahol Agatha Christie négy évvel korábbi regénye (Chimneys titka) is játszódott. Néhány ott megismert karakter ebben a könyvben is felbukkan: Batyu (Lady Eileen Brent), Dr. Cartwright, Lord Caterham, Bill Eversleigh, Sir George Lomax, Melrose ezredes, valamint a kormornyik, Tredwell.
Hogy mi köze a rejtélyes haláleseteknek a titkozatos Hét Számlap társasághoz, azt Battle főfelügyelő próbálja felgöngyölíteni.
A meglepő végkifejleten túl a kötet humorát érdemes azért kiemelni. Ez a könnyed hangvételű krimi nem lesz a kedvencem. Ez a kötet ma már inkább megmosolyogtató, semmint izgalmas. (10.)

Agatha Christie 10. regényének színhelye a Chimneys titkából megismert kastély, ahol 4 évvel később ismét olyan tapintatlan dologra ragadtatja magát valaki, hogy képes meghalni Lord Caterham házában. Szerencsére ismét feltűnik a színen a jó öreg Battle felügyelő, hogy felderítse a bűntényt, azonban az útját ismét keresztezik az előző alkalommal megismert lelkes amatőr nyomozóink, akik néha inkább hátráltatják az ügy sikerét. Ráadásul a rejtélyes halálesetet egy újabb követi de az már nem a kastélyban, ami még tovább ködösíti a történetet. A hamisítatlan 1930-as évekbeli kalandtörténet mai szemmel olvasva már inkább megmosolyogtató, mintsem izgalmakkal teli, de néhány órára kellemes kikapcsolódást nyújt. A Chimneys titkában csak mellékszereplőként feltűnő Bundle (Batyu) és édesapja Lord Caterham ebben a regényben sokkal markánsabb szerepet kap, így az olvasó is élvezettel merülhet el P. G. Wodehouse műveinek hangulatát idéző jelenetekben. Kétségkívül nem egy klasszikus Agatha Christie regény, sőt még igazán detektívregénynek sem mondható, azonban az írónő azért a végére itt is tartogat egy extra csavart, ami miatt mégis érdemes kézbe venni a könyvet.

A Chimneys titkával szerettem volna kezdeni, mert az az első Battle főfelügyelő történet. Sajnos, az még nem volt meg, így ez maradt elsőnek.
Kezdek nagyon belejönni, mert itt is rájöttem, hogy ki a tettes, de maga a Hét Számlap rejtélye nagyot ütött. Erre egyáltalán nem számítottam. :))
Batyu, az amatőr nyomozó meséli el a történetet. Nagyon bátor, talán túlságosan is, ami nem egyszer bajba sodorja. Itt-ott nagyon izgalmas volt vagy éppen mulatságos, ahogy próbált kimászni az adott helyzetből. :)
Végül aztán minden és mindenki a helyére került, én meg csak pislogtam, mint a hal a szatyorban, hogy megint, hogy lehetett ilyen húzást kiagyalni. Ha rá is jövök, hogy ki a gyilkos, akkor is kapok valami arculcsapást. Imádom AC-t. :))

Tulajdonképpen adhattam volna akár öt csillagot is, mert alapvetően tetszett a könyv.De nem tettem, mert a könyv első harmadától annyira nem voltam elájulva. Szerintem elég lassan indultak be az események. Az sem tett jót nekem, hogy mindjárt az elején szinte az összes szereplő megjelent. Alig tudtam követni, hogy ki kicsoda, kivel van. Aztán már belejöttem , elkaptam a fonalat.De Battle főfelügyelőtől akkor is egy kicsit több aktivítást vártam volna.

A születésnapomra kaptam/kértem ezt a könyvet a páromtól, mert valami olyan AC krimire vágytam, amit még nem olvastam és ami eltér egy picit a megszokottól.
Ebben a kötetben ugye sem Poirot, sem pedig Miss Marple nem nyomoznak, sőt igazából egyik ismert AC detektív sem, helyettük amatőrök és kotnyeles fiatalok veszik kezükbe az ügyet, no és persze Battle főfelügyelő.
Őt és igazából sok karaktert ismertem már a Chimneys titka/Királyok és kalandorok című kötetből.
A sztori kvázi annak is lehetne a folytatása, hiszen a helyszín, az újabb gyilkosság és gaz bűntett sajnos megint a Chimneys udvarház.
Ez olyan, mint amikor A titokzatos stylesi eset és a Függöny – Poirot utolsó esete ugyanott játszódtak, de emlékeztett A tengeralattjáró tervrajza című Poirot novellára is.
Titkos társaságok, politikai összeesküvések, kémkedés, hamis személyazonosságok, lopás és megannyi bűncselekmény jelenik meg ebben a regényben.
Egész sok karakterrel találkozhatunk, eleinte kicsit nehéz volt követnem, hogy ki-kicsoda, pedig évekkel ezelőtt olvastam már a Chimneys titkát, mondjuk az annyira nem nyerte el a tetszésemet, ez viszont annál inkább.
Lady Eileen Brent álá Batyu, egy roppant belevaló, kalandorvágyó hősnő, akit minden érdekel és elszánja magát, hogy megoldja az ügyet. Kicsit emlékeztetett és hasonlóságokat véltem felfedezni közte és a Miért nem szóltak Evansnak? Lady Francese között.
A szótlan, komor, de roppant okos Battle főfelügyelővel egész jól kiegészítették egymást. Jókat tudtam derülni kettejük sokféle szópárbaján.
A humor és a jellemek ábrázolása mindvégig erős faktorként funkcionáltak, de ezt szerettem benne a legjobban.
Voltak tippjeim a gonosztevők kilétét illetően, ezekből egy be is igazolódott, a többi viszont meglepett.
Mit írhatnék még? Ha valami másra, valami kicsit kevésbé szokatlanra vágytok AC tollából, akkor ezt a könyvet bátran ajánlom nektek is.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2022/05/konyvkritik…

Jó kis csavaros történet, de a szereplők nevei kicsit komolytalanok. :) Batyu, Gülü, Zokni. :D Ezek a nevek nem Agatha Christie-re vallanak. :) Ettől függetlenül jó volt a könyv kidolgozott karakterek és kiszámíthatatlan végkifejlet.

AC 52%
Ez a nô egy zseni!
Az eddigi legviccesebb AC könyvem, mégpedig Lord Caterham miatt. Komolyan úgy gondolom, h az eddigi legviccesebb AC karakter. Amilyen szöveget levágott ott a lánykérés kapcsán…, hát hangosam röhögtem.
Maga a sztori is tökéletes volt! A szereplôk is! Battle felügyelônek gyorsan utána is néztem, mert nem rémlett, ezt a sorozatot elôre veszem.
Gyorsan megnéztem a film szereposztását: Sir John Gielgud volt Lord Caterham. Meg kell néznem!
spoiler

Továbbra sem szeretem A.C. történeteiben a kém/titkosszolgálat vonalat, viszont az eddig olvasottak közül ez tetszett a legjobban. Kellemes, fiatalos szereplőink voltak és gördülékenyen haladtunk előre a cselekménnyel. (Szokásosan jelen volt a rengeteg furcsa és roppantul hasonló név is, ami sajnos összezavar sok könyvénél.) Nekem leginkább a 7ek rejtélye tetszett, nagyon kreatív szál volt. Nem lesz feltétlenül újraolvasós, de egynek teljesen megfelelt.

Nem tudom ki az a Battle felügyelő, de szívesen megismerkednék vele.:) Igazából nem fűztem nagy reményeket az amatőr nyomozókhoz, de végig elég izgalmas volt, és a slusszpoénnál pont mellé lőttem, szóval Agatha néni jól megvezetett. Hamar befalós sztori, pár óra.

Többször is olvastam már a könyvet, de most először úgy, hogy előtte már olvastam a Chimneys titkát. Szeretem az olyan történeteket, ahol ismerős szereplők bukkannak fel újra, főleg ha nem feltétlenül sorozatról van szó és a karakterek már előtte is szimpatikusak voltak. Van valamiféle varázsa.
Ebben a történetben a körülmények, a fiatal baráti társaság, a bérelt villa, a felhőtlen mindennapok közjátékai könnyeddé teszik a történetet, a haláleset miatt mégis sötétség lengi be az idillt.
Ez AC egyik legkellemesebb sztorija. Egy-két unalmasabb jelenettől eltekintve végig azt érezni, hogy szerette írni ezt a könyvet, a szereplők zsonganak, állandóan zajlanak az események. Ha épp semmi sem történik, akkor is van valami hangulatos közjáték.
Ami miatt még inkább emelem a kalapom, az maga a Hét Számlap rejtélye. A társaság leleplezése, és a rengeteg kétértelmű utalás, amely végigkísérte szinte az egész könyvet. Külön kalapemelés egy olyan fejezetért, amely egy az egyben jelentette ezt is és azt is. Óriási bátorság és tehetség kellett ahhoz, hogy bizonyos karakterek a szemünk előtt, sőt kizárólag nekünk, olvasóknak játsszák el a szerepüket.
Batyu és Bill évődése szerencsére nem áll a középpontban, de a köztük lévő vonzalom tapintható a történet során. Bill továbbra is jóravaló mamlasz, Batyu pedig még mindig egyfolytában keresi a bajt és önszántából keveredik a legveszélyesebb kalandokba.
Battle főfelügyelő hozza a tőle megszokott eredményt. Poirot-tól eltérően nem a született zsenialitás, hanem a módszeres nyomozás, a szimat és az évtizedes tapasztalat emeli a Scotland Yard legeredményesebb nyomozói közé.