A ​Hét Számlap rejtélye (Battle főfelügyelő 2.) 88% 331 csillagozás

A Chimneys titkával szerettem volna kezdeni, mert az az első Battle főfelügyelő történet. Sajnos, az még nem volt meg, így ez maradt elsőnek.
Kezdek nagyon belejönni, mert itt is rájöttem, hogy ki a tettes, de maga a Hét Számlap rejtélye nagyot ütött. Erre egyáltalán nem számítottam. :))
Batyu, az amatőr nyomozó meséli el a történetet. Nagyon bátor, talán túlságosan is, ami nem egyszer bajba sodorja. Itt-ott nagyon izgalmas volt vagy éppen mulatságos, ahogy próbált kimászni az adott helyzetből. :)
Végül aztán minden és mindenki a helyére került, én meg csak pislogtam, mint a hal a szatyorban, hogy megint, hogy lehetett ilyen húzást kiagyalni. Ha rá is jövök, hogy ki a gyilkos, akkor is kapok valami arculcsapást. Imádom AC-t. :))

Jó kis csavaros történet, de a szereplők nevei kicsit komolytalanok. :) Batyu, Gülü, Zokni. :D Ezek a nevek nem Agatha Christie-re vallanak. :) Ettől függetlenül jó volt a könyv kidolgozott karakterek és kiszámíthatatlan végkifejlet.

AC 52%
Ez a nô egy zseni!
Az eddigi legviccesebb AC könyvem, mégpedig Lord Caterham miatt. Komolyan úgy gondolom, h az eddigi legviccesebb AC karakter. Amilyen szöveget levágott ott a lánykérés kapcsán…, hát hangosam röhögtem.
Maga a sztori is tökéletes volt! A szereplôk is! Battle felügyelônek gyorsan utána is néztem, mert nem rémlett, ezt a sorozatot elôre veszem.
Gyorsan megnéztem a film szereposztását: Sir John Gielgud volt Lord Caterham. Meg kell néznem!
spoiler

Nem tudom ki az a Battle felügyelő, de szívesen megismerkednék vele.:) Igazából nem fűztem nagy reményeket az amatőr nyomozókhoz, de végig elég izgalmas volt, és a slusszpoénnál pont mellé lőttem, szóval Agatha néni jól megvezetett. Hamar befalós sztori, pár óra.

Természetesen Agatha Christie-nek sikerült ismét átvernie, de úgy, hogy a könyv végén ordítozva követeltem a magyarázatot. Naná, hogy meglepődtem! Pedig egyébként gondoltam is az illetőre, hogy ”haha, milyen lenne, ha ő lenne az emberünk? Haha”… Hát amikor kiderült, már nem igazán hahaztam.
A könyv a Battle főfelügyelő sorozatba tartozik, de az eseményeket nem ő mesélte el, igazából nem is volt végig jelen. Bundle nagyon szimpatikus szereplő, gyors észjárású és okos. A Hét Számlap ötlete is tetszett, tartogatott csavarokat ez is.
Összességében ez egy kellemes és fordulatos AC könyv volt, nekem nagyon tetszett.

2020/146. otthoni polc

A regény 1929-es, az írónő korai munkái közül való, amit végig érezni is a könyvön. Szórakoztató és humoros a történet, (ál) kalandregény-beütéssel, az 1925-ös Királyok és kalandorok gyengén kötődő folytatása.

Bő tizenöt éve végigolvastam Agatha Christie-t (nem volt nehéz: tömegközlekedés, napi két óra/könyv, négy hónapon keresztül), de amikor a legutóbbi értékeléseket olvastam, összekevertem ezt a regényt az Órák-kal, és bizony rájöttem, hogy semmire sem emlékszem belőle. Nem is minősül így igazi újraolvasásnak, mert csak a legvégén, a nagy csattanó környékén ugrott be valami gyenge emlékképem. És utólag látom is, miért: a szerzői kéz kicsit gyengébb még, a cselekmény kalandosabb, mint A.C. átlag regényeiben, és az írónő szokatlan (nem is teljesen korrekt) narratívát alkalmaz.

A regény nagyon olvasmányos, A.C. elengedi a humorát; a Wodehouse-féle kastélyt és kissé ütődött birtokosait kell elképzelnünk, a nagyjából hasonló intellektualitású fiatalokkal. :)

Csak megjegyzem, itt is érezni Britannia üzenetét, mint A.C. többi regényében is, miszerint a rendszer mindenképpen működik (még akkor is, ha néhány kelléke, pl. a „vidám kétbalkezesek” kissé bárgyúak).

Többször is olvastam már a könyvet, de most először úgy, hogy előtte már olvastam a Chimneys titkát. Szeretem az olyan történeteket, ahol ismerős szereplők bukkannak fel újra, főleg ha nem feltétlenül sorozatról van szó és a karakterek már előtte is szimpatikusak voltak. Van valamiféle varázsa.
Ebben a történetben a körülmények, a fiatal baráti társaság, a bérelt villa, a felhőtlen mindennapok közjátékai könnyeddé teszik a történetet, a haláleset miatt mégis sötétség lengi be az idillt.
Ez AC egyik legkellemesebb sztorija. Egy-két unalmasabb jelenettől eltekintve végig azt érezni, hogy szerette írni ezt a könyvet, a szereplők zsonganak, állandóan zajlanak az események. Ha épp semmi sem történik, akkor is van valami hangulatos közjáték.
Ami miatt még inkább emelem a kalapom, az maga a Hét Számlap rejtélye. A társaság leleplezése, és a rengeteg kétértelmű utalás, amely végigkísérte szinte az egész könyvet. Külön kalapemelés egy olyan fejezetért, amely egy az egyben jelentette ezt is és azt is. Óriási bátorság és tehetség kellett ahhoz, hogy bizonyos karakterek a szemünk előtt, sőt kizárólag nekünk, olvasóknak játsszák el a szerepüket.
Batyu és Bill évődése szerencsére nem áll a középpontban, de a köztük lévő vonzalom tapintható a történet során. Bill továbbra is jóravaló mamlasz, Batyu pedig még mindig egyfolytában keresi a bajt és önszántából keveredik a legveszélyesebb kalandokba.
Battle főfelügyelő hozza a tőle megszokott eredményt. Poirot-tól eltérően nem a született zsenialitás, hanem a módszeres nyomozás, a szimat és az évtizedes tapasztalat emeli a Scotland Yard legeredményesebb nyomozói közé.

HA NINCSEN LÓ…

Agatha Christie már a Chimneys titkában is bizonyította, hogy nincs szükség sem Poirot-ra, sem pedig Marple kisasszonyra, de még Tommy és Tuppence párosára sem ahhoz, hogy egy remek AC-krimi születhessen. A már jól ismert Lord Caterham és a kissé bogaras társaság Batyuval (na meg persze Battle főfelügyelővel) az élen visszatér egy jó kis nyomozás erejéig, egyszerre nevetünk és törjük a fejünket a megoldáson. Igaz, a nevek kavalkádjába egy idő után bele lehet keveredni, a végső megoldás – szerintem – elég kézenfekvő. Ami külön tetszett, hogy spoiler volt magyar szereplő, s talán még a megszokottnál is érdekesebb háttér, amit a Hét Számlap klub szolgáltatott. Egyszer olvasható, meglepően szórakoztató, noha nem éppen könnyed történet. Nem érdemes ezzel kezdeni a sort, de Rejtő- és Wodehouse-olvasóknak erősen ajánlott.

Olyan naiv vagyok, hogy még mindig próbálom egy Agatha Christie krimi olvasása közben kitalálni a megoldást, pedig már igazán tudhatnám, hogy ez lehetetlen vállalkozás… :) Természetesen ő ezúttal is fényévekkel megelőzött turpisságban és rafinériában, hiszen ez a befejezés is olyan, amit álmomban sem gondoltam volna. Viszont olvasás és fejtörés közben kifejezetten jól szórakoztam, az írónő általam eddig olvasott könyvei közül ez volt a leghumorosabb. @Uzsonna értékeléséből tudom, hogy van itt nem kevés Wodehouse-i beütés, ami már csak azért is vicces, mert pont mostanában tervezek vele is megismerkedni. Most már nagy reményekkel állok ennek elébe!

Az első önálló Battle felügyelős történetem!
És azt kell mondjam nagyon tetszett. Még sose használtam ezt a jelzőt AC-vel kapcsolatban, de ez a könyv kifejezetten vagány volt. Talán a sok fiatal szereplő miatt, talán a titkosszolgálati hangulat miatt, de tényleg nagyon pörgős, izgalmas történetet kaptunk. Nagyon élveztem a nyomozást, az eltérő karaktereket, Battle felügyelő finom kis megmozdulásait.
Bevallom a végkifejletnek, a gyilkosnak, a Hét számlap megfejtésének közelében sem jártam, de nem bánom, szeretem, ha egy szerzőt tizen-huszon sok elolvasott könyv után is meg tud lepni.