Egy nyugalmazott rendőrtiszt Luke Fitzwilliam hosszú külföldi tartózkodás után tér vissza Angliába.
A londoni vonaton szóba elegyedik egy kedves, idős hölggyel, aki a falujában történt rejtélyes gyilkosságokat megy bejelenteni a Scotland Yardra.
Amikor az újság másnap az idős hölgy, néhány nap múlva pedig az általa megjósolt következő áldozat halálhírét közli, Fitzwilliam és barátja elutaznak Wychwoodba, hogy kinyomozzák, valóban egy őrült gyilkolja-e sorra a falu lakóit.
A gyűlölet őrültje (Battle főfelügyelő 4.) 62 csillagozás
Gyilkolni könnyű címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1939
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Félpengős regények Palladis · Hunga könyvek Hunga-Print
Enciklopédia 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 16
Kiemelt értékelések
Az elején egy pillanatig azt hittem, Miss Marple-lel lesz dolgom (így jár az ember, ha nem néz utána, mit is vesz ki a könyvtárból), aztán kiderült, hogy az idős hölgy egy bizonyos Miss Pinkerton, aki AC sokbeszédű, kedves kisöregjeinek sorát gazdagítja spoiler. És persze remek megfigyelő, ami nem annyira mondható el Luke Fitzwilliamről, az épp Angliába hazatérő és azonnal egy sorozatgyilkosság kellős közepébe pottyanó, nyugalmazott rendőrtisztről. Persze azért Luke is boldogul, de néhol azért, valljuk be, picit nehezen kapcsol. Születik is jó pár forgatókönyv, míg valahogy (segítséggel), kibogozódik a rejtély. A történet helyszíne egy, a néphit és boszorkánymesterség kutatására is alkalmas kis falucska, szereplői közt sok az érdekes csodabogár, meg ott van Wonky Pooh is, a perzsamacsek, aki szinte gyanúsan el- majd feltünedezik. A történet íve nem a legfeszesebb, többször is elkalandozunk, elsősorban szerelmi ügyek hullámzó tengerén. Picit mintha túl is lenne ragozva benne a romantikus vonal, ezzel szemben nyomozásból, nyomozóból túl kevés adagot kapunk, de ette fene, néha ez is belefér.
Se miss Marple, se Poirot, csak egy kicsi Battle felügyelő, röviden így jellemezhetném a könyvet.
Ez a könyv éppen ezért nem fog sohasem a kedvenceim közé tartozni, bár talán az egyik leglogikusabb, ami a megoldást illeti.
Szereplőkről:
Kissé fura nekem, hogy egy Indiából hazatérő nyugalmazott rendőrtiszt olyan fiatal legyen, mint amilyennek, Luke Fritzwilliam-et sejtem. Bár végig arra vadásztam a könyv olvasása közben, hogy vajon mennyi idős lehet pontosan, de erre sosem utal egyértelműen az írónő.
Bridget: valahogy kezdem egysíkúnak érezni ezeket a női szereplőket. Teljesen hasonló Bridget is például mint: Lady Eileen Brent (Bundle) és Lady Frances Derwent (Frankie). Mindegyik okos, talpraesett, meglehetősen bájosak, csinosak és ugyanakkor kellőmértékben vállalkozó szelleműek is.
És ez a dilettáns leányzó, hamarabb rájön a megoldásra, mint a nyomozó. Ez is jellemző.
Történet is ismerős, volt már kis vidéki városka, ahol a boszorkányság dívik, és végül is itt is van vénkisasszony, aki mindenbe beleüti az orrát. Szóval valamiért mégsem tudtam igazán szeretni, talán a sok (szokatlanul sok) gyilkosság miatt.
Az ijesztő cím ellenére nagyon jó kis történet volt. Ismét egy kívülálló volt a főszereplő (természetesen egy szép és bátor főhősnővel együtt), Battle felügyelő is csak a legvégén tűnt fel, mikor már megoldódott a rejtély. Az elején még nem tudtam elképzelni, ki lesz az elkövető, mindenki gyanús volt, és amikor „rájöttek” a megoldásra, az annyira kézenfekvőnek tűnt, hogy biztos voltam benne, lesz még egy csavar a történetben. És így lett, végül az lett a gyilkos, akire egyáltalán nem gyanakodtam. Kellemes olvasmány volt, egy kis romantikával fűszerezve.
Luke új kedvenc nyomozóm lett. Hihetetlen figura, tetszik, ahogy gondolkodik és nyomoz. Én nem gyanakodtam az igazi bűnösre, meg is lepődtem rendesen. Szerintem hagytam elvinni magam messzire a helyes úttól. Szimpatikusak voltak a szereplők, Bridget-et megkedveltem, spoiler. Bátor egy nőszemély.
És igen, van remek A.C regény Poirot meg Miss Marple nélkül is. Bár Miss Marple egy alteregója megjelenik a regényben, a kedves, fecsegő és bűntények iránt érdeklődő vidéki idős hölgy, Miss Pinkerton alakjában, de rövidesen elgázolja egy autó.
A gyilkost megsejtettem – és visszalapozva a kérdéses oldalakra megállapítottam, hogy a gonosz Agatha néni teljesen megtévesztő jelzőkkel altatta el a gyanakvásunk szinte minden esetben, mikor az illető személyről volt szó. Ej, ej, nem szép dolog.
A gyilkosságok viszont meglehetősen agyafúrtak voltak. És valóban, gyilkolni könnyű. Amíg hiba nem csúszik a számításba.
Attól tartok, hogy nem lennék jó nyomozó. Az elején azt hittem, hogy jó úton haladok, aztán a végén csalódnom kellett. Ettől eltekintve a könyv nagyon jó volt, gyorsan lehetett haladni vele. Érdekes volt látni, hogy mire képes a gyűlölet.
Ha nem is fog a kedvenceim közé tartozni azért nem volt rossz ügy.
Igazából a tettes kizárásos alapon működött. Konkrétan két gyanúsított volt akiknek volt értelme: spoiler
Plusz pont, hogy nem is tudom volt e eddig másik AC könyv ahol spoiler
Azért a főszereplő rendőr létére nagyon amatőr volt. A szerelmi szálat szokás szerint hagyjuk :D
különben erős túlzás a Battle felügyelő sorozatba sorolni mikor kb 4-5 oldalt szerepelt benne
Nagyon izgalmas volt a vége. Olvastam, hogy sokan hamar rájöttek, hogy ki a gyilkos, én a végén jöttem csak rá, mikor már nagyon egyértelmű és gyanus volt a dolog.
Népszerű idézetek
– Csak nem azt akarja mondani, hogy egy kemény fejű ügyvédet meg akartam győzni, hogy higgyen a szellemekben?
– Ön tehát hisz a szellemekben?
– Az ön hangja azt árulja el, hogy ön nem hisz, doktor úr. A magam részéről nem állíthatom határozottan, hogy én hiszek a szellemekben. De engem jobban érdekelnek a különböző babonák, amelyek az erőszakos halálhoz fűződnek… Azon tűnődöm, hogyan keletkezhettek ezek a babonák.
73. oldal
– A regényekben a főhősöket elrabolják, fogságban tartják… állandó veszélyben vannak, de sohasem ölik meg őket – jegyezte meg Bridget.
– Még csak meg sem öregszenek – évődött Luke. Azután körülnézett: – Ez hát a Boszorkányok rétje?
– Igen.
Luke lepillantott a lányra:
– Magának is csak a söprűnyél hiányzik – mondotta nevetve.
– Köszönöm a bókot. Mr. Ellsworthy csaknem ugyanezt mondta.
92. oldal
– A félműveltség veszélyt rejthet magában – felelte dr. Ttomas vállat vonva.
– Tudományt az otthonokba! Ezt a célt kell magunk elé tűznünk – mondta Lord Whitfield.
108. oldal
A pletykahordók pedig azt suttogják: „Ma éjszaka vidám dolgok fognak történni a Boszorkányok rétjén”!
Lord Whitfield haragjában elvörösödött.
– Ezt nem engedhetem meg!
– Nem akadályozhatja meg, kedvesem. A Boszorkányok rétje nem magánterület.
144. oldal
Luke-ra mély benyomást tett Battle főfelügyelő megjelenése. Jól megtermett, lassú mozgású férfinak látszott, kerek, piros arca és dús bajusza volt. Első pillantásra nem látszott meg rajta a szellemi képesség különös nyoma, de a második pillantásra már gondolkodóba ejthette Battle főfelügyelő szokatlanul éles, átható tekintete. Luke azonnal felismerte Battle képességeit.
210. oldal
A sorozat következő kötete
Battle főfelügyelő sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. 96% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A Tű a szénakazalban 89% ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: A Vörös Ház rejtélye 80% ·
Összehasonlítás - Dashiell Hammett: A máltai sólyom 75% ·
Összehasonlítás - Thomas Harris: A bárányok hallgatnak 92% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Borzalmak városa 86% ·
Összehasonlítás - G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt 81% ·
Összehasonlítás - Graham Greene: Brightoni szikla 79% ·
Összehasonlítás - Graham Greene: A genfi Doktor Fischer 87% ·
Összehasonlítás