A ​frankfurti utas 48 csillagozás

Agatha Christie: A frankfurti utas

Sir ​Stafford Nye ragyogó képességű angol diplomata, de nem tartja a merev szokásokat, és a legfontosabb pillanatokban sem tagadja meg sajátos, vesébe látó humorát.
A diplomáciai testület véleménye szerint különös, rendhagyó figura.Lehet, hogy valami módon ennek is szerepe van abban, hogy egy ködös napon, amikor Genf helyett Frankfurtban száll le a gépe, egy rejtélyes fiatal nő különös segítséget kér tőle? Nye belemegy a játékba, és ezzel megmenti a nő életét.
A sajátját azonban e perctől fogva állandó veszély fenyegeti. A diplomata hihetetlen játszma fontos szereplőjévé válik. Segítéségvel fény derül az egész világot fenyegető összeesküvésre, melynek nem kisebb célja van, mint a földgolyó minden részére kiterjedő hatalom megszerzése.
Készen áll az ideológia, megvannak az új próféták, szerveződnek az osztagok, áramlanak a fegyverek. Az összeesküvés vezetői a kábítószer-kereskedelmet is kézben tartják, így mindenütt engedelmes, drogon élő rabszolgákra is… (tovább)

Frankfurti utas címmel is megjelent.

Eredeti mű: Agatha Christie: Passenger to Frankfurt

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tartalomjegyzék

>!
Hunga-Print, Budapest, 1994
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638413514 · Fordította: Wéber László

Enciklopédia 3


Most olvassa 4

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
PandaSára
Agatha Christie: A frankfurti utas

Gondban vagyok. Ez valami nagyon gyenge volt. Néztem az értékeléseket, és megnyugodtam, nem velem van a baj. 53%!
Nem véletlen ez az igen alacsony szám, aki nem olvasta, csak annak lehet meglepő egy Agatha Christie könyv esetében.
Pedig olyan ígéretesen, kalandosan indult…

16 hozzászólás
>!
tündérrózsa
Agatha Christie: A frankfurti utas

Sajnos igazat kell adnom azoknak, akik azt mondják, ez Agatha Christie legrosszabb regénye. Az összes, általam olvasott könyve közül eddig ez volt a második, ami ennyire unalmas és zagyva volt. Az elején még lelkes voltam, érdekesen indult, de még nem jártam a felénél, mikor már unalomba fulladt. Valahol nagyon elveszítettem a fonalat, és nagyon nehéz volt újra megtalálni, gyanítom, nem is mindig sikerült. Sokszor elmondtam már, hogy nincs bajom a sokszereplős történetekkel, de itt nemigen lehetett tudni néha, hogy ki, hova, merre, miért, kivel… kusza az egész.
Voltak benne érdekes gondolatok, de valahogy mégsem sikerült ezt úgy tálalni, hogy tényleg fenntartsa az olvasó figyelmét.
Végezetül álljon itt egy számomra a legtalálóbb idézet a könyvből:
„Úgy érzem magam, mintha az ágyban kiesett volna a kezemből a félig kiolvasott krimi, és bármelyik pillanatban felébredhetnék. Kémek, árulók, gyilkosságok, tudósok…”

4 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág P
Agatha Christie: A frankfurti utas

Hát ennek se füle, se farka nem volt, ennyit nem szenvedtem könyvvel már régóta. Az írónő iránti tiszteletem volt az egyetlen ok, amiért mégis végigolvastam. Bár az eleje ígéretesen kezdődik, utána következik 200 oldal tömény unalom, végül egy érthetetlen végkifejlet. Az egyetlen jelenet, ahol felkaptam a fejem, az volt, amikor a pszihiáter visszaemlékezett, hogy Hitler meglátogatta az ideggyógyászati szanatóriumot, ahol olyan betegeket ápoltak, akik magukat Hitlernek képzelték… állítólag egy ilyen beteggel cserélve szökött meg Németországból. Nos, mindössze fél érdekes oldal egy krimiben édes kevés, úgyhogy mély sajnálattal egy csillagot kell adnom.
Kerülje, aki tudja! Nincs benne se Poirot, se Miss Marple, se izgalom! Átverés ez, kérem!

>!
encus625 P
Agatha Christie: A frankfurti utas

A szerző előszava tetszett, tulajdonképpen egy kis összefoglalása annak, hogy hogyan választ címet műveinek vagy hogyan alkotja meg a szereplőit. Még az első “felvonás” is zseniálisnak mondható: a köd miatt máshol száll le egy utas-szállító repülőgép, egy fiatal hölgy pedig az életével játszik, azonnal tovább kell utaznia. Egy bátornak látszó fiatal férfit választ segítségül: adja oda neki a feltűnő színű kabátját, és így pár órára a személyiségét is. Ami ezután jön, a sok politikai maszlag, elméletek egész sora, az nagyon sok. Szinte ebből áll az egész könyv, mindenki ismerteti az ő nézeteit, baromi unalmas és érthetetlen az egész. Nyilván a hungás fordítások katasztrofális minősége sem segít ezen…
Ebből a ragyogó első mozzanatból annyi mindent ki lehetett volna hozni ehelyett a szörnyűség helyett. Menekülhetett volna a lány egy híres maharadzsa eltűnt koronázási ékszereivel üldözői elől, vagy lehetne ő egy gazdag báró egyetlen törvénytelen gyereke, és nyomába lenne a szegény unokaöcs, aki az örökségre pályázik, de sajnos nem…
Annyi pozitívuma van számomra ennek a könyvnek, hogy most már elmondhatom magamról, hogy Agatha Christie összes krimijét elolvastam!! Ez volt az utolsó, amit tartogattam sokáig, mert a híre megelőzte. Azért vannak még színdarabok, egy romantikus regény, életrajzi könyv, és az életéről szóló könyvek is a birtokomban, amiket még nem olvastam, nem fogok unatkozni. :)

>!
Hunga-Print, Budapest, 1994
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638413514 · Fordította: Wéber László
>!
Amapola P
Agatha Christie: A frankfurti utas

Jól megírt jelenetek lebegnek a semmi ködében, szerethető szereplők szerencsétlenkednek. A végére érve már komolyan arra gondoltam, hogy velem van a baj: akárhonnan nézem nem áll össze a történet, de aztán a wikin ezt találtam:
„Robert Barnard: Prizes should be offered to readers who can explain the ending.” (Díjat kellene felajánlani azoknak az olvasóknak akik el tudják magyarázni a befejezést.)
https://en.wikipedia.org/wiki/Passenger_to_Frankfurt

>!
kolika
Agatha Christie: A frankfurti utas

Ajaj! bajban vagyok, mert Agatha Christie nagy kedvenc, s általában minden könyvét nagyon szeretem, de ez a mű nem lett a szívem csücske.Hiányoltam a megszokott szereplőket, a jellegzetes különcségeikkel. Maga a téma sem igazán ragadta meg a figyelmemet. Ha ez lett volna az első kötet, amit az írónőtől olvasok, akkor nem biztos, hogy elolvastam volna további műveit.

>!
mdmselle IP
Agatha Christie: A frankfurti utas

Különös és szokatlan Agatha Christie-regény. Nem mondhatnám, hogy túlságosan értettem az összefüggéseket benne… vagy úgy is mondhatnók, hogy egyáltalán nem is értettem. Az eleje olyan mintha szólna is valamiről, aztán minden összekuszálódik, és a főszereplőnek a legkisebb szerepe sincs a történet végkifejlődésében. De tulajdonképpen a történet egyik fontos fordulópontjában sincs szerepe, és kicsit lüke is. Fura az egész, na.

>!
Gabriella_Balkó
Agatha Christie: A frankfurti utas

A suszter maradjon a kaptafánál… Agatha Christie is jobban tette volna, ha ezt a könyvet inkább nem írja meg. Olyan, mint egy rossz James Bond-történet és egy konspirációs Berkesi András-történet egyvelege, de olyan szinten, hogy nem érted meg, ki mit miért csinál, kivel van, ki ellen ügyködik, stb. Eléggé unalmas volt.

>!
Hunga-Print, Budapest, 1994
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638413514 · Fordította: Wéber László
1 hozzászólás
>!
ribizlii
Agatha Christie: A frankfurti utas

Más szemszögből ismerhető meg az írónő. Fontos az első fejezet az ötleteléssel, megágyazza a továbbiakat, hogy észrevedd mit miért ír. A világról alkotott gondolatai jelennek meg, hogyan működik a világ, kik a mozgatórugói. Inkább filozófikus hangvételű. Agatha Christie neve összeolvadt a krimivel, ezért okoz csalódást sokaknak ez a novella. Nem azt kapják, amit elvártak.

>!
bszgabi
Agatha Christie: A frankfurti utas

Ez nem lesz kedvenc. Kicsit a Kék vonathoz tudnám hasonlítani: ott sem igazán értettem, és itt sem, h hogyan jön a képbe a gyilkos. Nem igazán voltak ráutaló nyomok, jelek, egyszer csak vége lett a történetnek, és kiderült a kiléte és pont. Agatha néni, írtál te ennél jobbat is!!


Népszerű idézetek

>!
mdmselle IP

Kislánykoromban nem vették szívesen, ha regényt olvastunk. Reggel semmi esetre sem. Délután már olvashattunk.

71. oldal

>!
Amapola P

Nem a kérdés, hogy van-e elég halálos fegyverünk. Túl sok is van belőlük. Gyakorlatilag minden, amilvel rendelkezünk végzetes. A kérdés inkább az, hogyan tudunk bárkit is életben tartani, beleértve saját magunkat is.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fegyver
>!
anesz P

Az ember nem töltheti úgy el az egész életét, hogy közben szüntelenül komolyan veszi magát és másokat.

40. oldal

>!
Amapola P

– Az biztos, hogy vannak ötleteid – jegyezte meg Sir Stafford elismerően.
– Mi másom lehetne az én koromban. – mondta a nagynéni.

80. oldal

>!
Amapola P

Monsieur Poissonier a francia kormány tagja volt, és számára a „diák” szó egyet jelentett a kiátkozással. Ha megkérdezték volna, előnyben részesítette volna velük szemben az ázsiai influenzát, de még egy bubópestisjárványt is.

153. oldal

>!
Cheril

– Itt vagyok.
– Sybil, te miért nem vagy az ágyadban?
– Nem kellemes a gyerekszobában.
– Sybil, rossz kislány vagy. Nannie nem lesz elégedett veled. Mit csináltál?
– Csak egy hernyó volt… jó szőrös. Idetettem neki, az meg lement ide.
Sybil ujjacskája egy pontra mutatott a melle közepén, amelyet a női szabók dekoltázsnak neveznek.

254. oldal

>!
maszi

Nem is tudom, hogy elhiszi-e. Elkezdtem leírni, azt amit hallottam, amiket Hitler mondott.Hogy mi az értelmük. És ijesztő volt, hogy nem volt semmi, amit leírhattam volna, nem emlékeztem egyetlen ösztönző hatású vagy érdekes mondatra sem. Néhány szava megvan ugyan, de leírva nincs olyan hatása. Egyszerűen… egyszerűen semmitmondóak. Nem is értem.

132. oldal (Európa Könykiadó, 2013)

>!
Csoszi

Érdekes ez a J betű. Mit jelenthet? Jogszolgáltatást? Justitiát?
– Egy gátlástalan gyilkost – mondta James Kleek. – Ebből a fajtából a nőstény veszedelmesebb, mint a hím.
– Vannak történelmi előképek – ismerte el Altamount.

2013: 290.o.

7 hozzászólás
>!
Amapola P

Különleges és kaján humora rendesen azokban a percekben sújtotta, amelyek egyébként sorsdöntőek voltak.

14. oldal

>!
Amapola P

Azokat a dolgokat olvassa fel, amelyekre én vagyok kíváncsi, és nem azokat, amelyekről azt gondolja, hogy nekem valók.

74. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Párbaj
Ken Follett: A Tű a szénakazalban
Graham Greene: A félelem minisztériuma
Sapper: A fekete banda
Valentine Williams: Az arany szelence
Frederick Forsyth: Ikon
Ian Fleming: Dr. No
Terry Hayes: Nevem Pilgrim
Anthony Horowitz: Az utolsó bevetés
Frederick Forsyth: Az ördög alternatívája