A ​fogorvos széke (Hercule Poirot 22.) 86% 276 csillagozás

Tetszett, hogy olyan naturális volt és olyan emberi. Kevés olyan ember van, aki nem fél a fogorvostól, ez itt is bebizonyosodott.
A történet ismét nagyon csavaros volt, bár számomra most egy kicsit nagyon elment a realitástól a megoldás, egyáltalán nem erre számítottam. Viszont megmozgatta az agytekervényeimet, érdekes volt és Poirot is szokásos formájában megoldotta a bűntényt, most még emberibb oldalát mutatva, mint valaha.
Tetszett, igazán kalandos volt.

A regény filmverziója nem tartozik a kedvenceim közé (habár nagyon jó lett), de a regény igazán tetszik. Ha valakinek sok negatív élménye gyűlt össze a fogorvosokról, akkor javaslom, olvassa el. ;-)
Nos, komolyra véve: szeretem ezt a történetet, mert ez az egyik regény, ami felfedi az olvasónak Poirot gyengeségeit. Igen, bizony: ő is emberből van. Izgalmas szituációt láthatunk: vajon tényleg a fogorvos volt a célpont? Öngyilkosság vagy gyilkosság történt? Hova tűnt spoiler

Azt szeretem Poirot-ban, hogy becsületes, hatalmas a szíve és az igazságérzete, és embertársait nem anyagi vagy társadalmi helyzetük alapján ítéli meg.
"– Mr. Raikes, látom, maga megrögzött idealista.
– És ha az vagyok?
– Túl magasan jár ahhoz, hogy érdekelné egy fogorvos halála.
Mr. Raikes bosszúsan válaszolt:
– Mit számít egy szerencsétlen fogorvos halála?
– Önnek semmit. Nekem viszont sokat. Ez a különbség kettőnk között – felelte Poirot."
Nagyon kedvelem Georges-t is, igazi inas – éppen ebből következik, mennyire vicces néha, amit mond.
"Poirot bátorítóan nézett George-ra.
– Nos, jó öreg George-om, mit szól mindehhez?
George eltűnődött.
– Nagyon lesújtó, uram.
– Igen, George.
– Most majd keresnie kell egy új fogorvost.
Hercule Poirot nevetve válaszolt.
– George, maga felülmúlja önmagát. A dolognak ez a vetülete eddig meg sem fordult a fejemben.
George elégedetten hagyta el a szobát."

Néha, nagy ritkán, Poirotról is kiderül, hogy ő is csak ember. Például nem szeret hajókázni. Vagy repülni. Vagy fogorvoshoz menni…

Mit tehet a már sokszor nyugdíjba vonult, és sokszor újra visszatérő világklasszis nyomozó, ha a kedvenc fogorvosát elteszik láb alól? Ráadásul nem sokkal azután, hogy az ember kezelésen volt a fent említett szakembernél. Természetesen nyomozni kezd!

Nagyon szövevényes történet volt. Kimondottan kalandregénybe illő. Egy nagy hatalmú pénzügyi vezető, egy misszionáriusnő, egy reménybeli örökös, egy anarchista szervezet, egy kém és egy csatos cipő. Ebben a történetben senki nem az, akinek mondja magát: álruhák, ál-kapcsolatok, titokzatos telefonhívások nehezítik meg Poirot dolgát.

Én csak az igazság feléig jutottam, míg Poirot természetesen mindenre rájött.

Úgy olvastam ezt a könyvet, hogy meg sem próbáltam kitalálni, hogy ki a tettes. :) De ha meg akartam volna próbálni akkor sem ment volna. :) Teljesen másra tippeltem. :)

Ezt a részt először David Suchet feldolgozásában láttam, és nagyon halványan emlékeztem egy-két, valójában jelentéktelen részre. Szerencsére arra nem, hogy ki volt a gyilkos, így sikerült végigizgulnom az egészet. Néhány dolog nem ért meglepetésként, hisz könnyen kitalálhatóak voltak, illetve olyan gondolatok is igazak voltak, amelyek úgy kezdődtek, hogy mekkora poén lenne, ha…. Ennek ellenére a végkifejletet nem tudtam kitalálni, mégis remekül megmozgatta az agyamat.
Nagyon szeretem Agatha Christie regényeit, így örülök, hogy a legutóbbi csalódás ellenére újra egy olyan történetet vehettem a kezembe, amely remekül bizonyítja, hogy miért is hívják őt a krimi koronázatlan királynőjének.

Amiatt lett csak négy csillag, mert el nem tudok képzelni élő embert, aki ilyet bevállalna. (A végén meg nagyon röhögtem amiatt, mert eszembe jutott Mr. Bean a fogorvosnál…)

Nagyon tetszett, hogy az önteltségéről híres Poirot bátran bevallotta, hogy mennyire fél a fogorvostól. Az mondjuk elég hihetetlen, hogy még ott is sikerül gyilkosságba futnia. Ráadásul a krimi kémregénnyel keveredett spoiler, és néhol úgy éreztem, túl sok az információ. A végső megoldás pedig az utolsó pillanatig rejtve marad előttem.

Kivételesen az elején már sejtettem a miértet, csak a hogyant nem tudtam.
Érdekes volt, bár nem lesz a kedvencem.

Jellemző, hogy kedves Poirotunk fogorvoshoz sem mehet úgy, hogy ne történjék valami vele, ill. a közelében! A bűntény, illetve bűntények meg is történnek annak rendje-módja szerint, s Poirot-t – bár megrémül, hogy öregszik és nem fog már az agya – de most sem hagyják cserben kis, szürke agysejtjei. Persze, én is éppen fogorvoshoz készülök már egy ideje -most meg olvashattam többször is, hogy az ember sosem olyan kiszolgáltatott, mint éppen a fogorvos székében…

Ha belegondolunk tenyleg ijeszto ez a konyv! A sajat felelmunket tudatositja, mert megrazo mennyire ki van az ember szolgaltatva a fogorvosa szekeben. Nekem alapbol van egy felelmem a furogepek es a fogorvosok miatt, de aztan igy most kicsit jobban belem szallt a paranoia :D:D De igazabol egy nagyon jo konyv es nagyon elveztem olvasni!