A ​barna ruhás férfi (Race ezredes 1.) 277 csillagozás

Agatha Christie: A barna ruhás férfi Agatha Christie: A barna ruhás férfi Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Anne ​Beddingfeld igazi kalandregény-hősnő: merész, önálló, szép és félárva. Egy baja van csak, a faluban, ahol él, kaland csak a filléres regényekben és a moziban terem. Édesapja halála után azonban Londonba kerül, és tanúja lesz, amint egy férfi ijedtében a földalatti síneire esik és meghal. A halál beálltát megállapító orvos pedig elveszít egy cédulát. De a cédulának naftalinszaga van, mint a halott kabátjának! Mit jelenthet az öt számjegy és a két szó a papírszeleten? És miért akart megnézni a halott egy Temze-parti házat, amit tulajdonosa, Sir Eustace Pedler, bérbe kíván adni? Amikor aztán egy meggyilkolt nőt találnak ebben a házban, Anne akcióba lendül. Nem zavarja, hogy egyedül van, hogy koldusszegény, a gyilkossággal vádolt, titokzatos „barna ruhás férfi” nyomába veti magát. Nyomoz a tetthelyen, a Malomházban, Londonban, óceánjárón, Dél-Afrikában. Megismerkedik egy parlamenti képviselővel, egy társasági szépasszonnyal, Race ezredessel és egy titkárral, aki a Borgiák fő… (tovább)

Eredeti mű: Agatha Christie: The Man in the Brown Suit

Eredeti megjelenés éve: 1924

>!
Európa, Budapest, 2016
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792264 · Fordította: Péter Ágnes
>!
Európa, Budapest, 2016
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634053910 · Fordította: Péter Ágnes
>!
Európa, Budapest, 2011
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792264 · Fordította: Péter Agnes

1 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

gyilkos


Kedvencelte 31

Most olvassa 6

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Levandra P
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Ebben a regényben megkaptam mindazt, amit annyira szeretek Agtaha Christie regényeiben. Izgalmas nyomozás, időről időre felbukkanó fontos információk, részletesen kidolgozott eset, Ez a könyv jó példa arra, hogy Poirot és Miss. Marple nélkül is lehet izgalmas és olvasmányos egy A.C. krimi.

>!
Madama_Butterfly 
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Megint egy Agatha Christie – féle regény, ahol a fantasztikusan kidolgozott történet mellé humor is társul.
Gyilkosság, rejtély, utazás, bonyodalom – van itt minden ami egy krimit igazán olvashatóvá tesz, a szereplők pedig igazán feledtetik velem a két klasszikus (Miss Marple és Hercule Poirot) hiányát.

>!
h_orsi P
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

A nem mindennapi (és átlagon felüli) kriminek több fontosabb szereplője is van. Az sem meglepő, hogy szinte mindenki gyanúba keveredik. Az éjjeliőrtől a tisztességes ezredesen keresztül a titkárnőig. A kalandoknak pedig soha sem lesz végük. Mindig történik valami. Egy cetlivel kezdődik, hajóúttal folytatódik, kikötünk Afrikában, majd vonatút és egy különös szinte majdnem lakatlan sziget is fontos helyszínként szolgál.

A romantikus szál igencsak átszövi az egész történetet. Kicsit hirtelennek éreztem a nagy szerelemre találást, de Agatha nagyon szépen megírta ezt is. Igazság szerint végig olyan érzésem volt mintha ezt nem is ugyanaz alkotta volna, aki a Poirot regényeket írta. Azokban is gyors és váratlan a szerelem, de nem ennyire teljes és szép. A könyv vége pedig igazán csak hab a tortán.

A szépségét csak az tompítja el, hogy túl hamar rá lehetett jönni a bűnöző kilétére.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/07/agatha-christie-7.html

>!
Lorenza_Pellegrini
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Agatha Christie az egyik kedvenc íróm de ez most annyira nem ragadott magával. Jól szórakoztam de hiányzott valami. Talán csak Miss Marple és Mr Poirot.

>!
Hoacin
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Szerethető, kicsit lányregénybe hajló krimi, amelyben a kalandvágyó ifjú hősnő lelkesen veti bele magát egy olyan ügy kinyomozásába, amihez ugyan semmi köze, de legalább esélyesen életveszélyes. Vágjunk neki a nagyvilágnak nyolcvanhét fonttal a zsebünkben, lesz, ami lesz! Közben cserfesen és életvidáman magunkba bolondítjuk a fél hajót, hasznos barátságokat kötünk, ismeretlen ellenségeket szerzünk, természetesen szerelmesek leszünk, és mellékesen megpróbálnak megölni. Kell ennél több egy tartalmas utazáshoz? Esetleg még pár rejtély, plusz az, hogy majdnem mindenki gyanús. Valamint negyvenckilenc faállatka, gyémántok, és némi Asafoetida elhintve a kabinunkban.
Bár Agatha Christie legzsengébb regényei közül való, ez talán csak néhány sziruposabb jelenetben érzékelhető, meg hogy az egész sztorit áthatja valami naiv, üde báj. Szereplőink viselkedése gyakran erősen valószínűtlen, de oda se neki, mert ez csuda jól áll nekik! Formás lábú főhősnőnk sárgarépát tűz a kalapjára, barátnője, a „tökéletesen kivitelezett példány”, szexinek véli a fojtogatást, a tréfás Sir Eustace Pedler kora reggel mindent a földhöz vág, tizennegyedik századi méregkeverő fizimiskájú titkára pedig nem győzi útba tenni a súlyos iratládát. Race ezredes a legcsinosabb ember a hajón, (bár egyesek szerint „néma, hosszú lábú levente"), de a nők persze előbb elolvadnak egy fölényes, bosszantó figurától, "aki úgy tud udvarolni, mint egy Grál-lovagba oltott ősember.”
A szimpatikusan kelekótya nyomozásból megtudjuk, hogy kenyérgalacsinnal célszerűen lehet névjegyet tisztítani, hogy „egy hajóúton mindenki el szokta jegyezni magát. Már csak unalmában is”, hogy tényleg nem mindenki az, akinek látszik… és hogy környezetünk nem feltétlen megértő, ha egyszerre hat macskával akarjuk gazdagítani a poggyászunkat.
Aranyos kaland volt ez, parádés szereplőgárdával. Tetszett. :) spoiler Sokban emlékeztet az írónő egy másik könyvére, de ez még annál is jobb szerintem. :) spoiler

„Szomorúan vizsgálgattam a kalapomat, mielőtt feltettem a fejemre. Eredetileg Mári-kalap volt, én legalábbis így hívom ezt a fajtát, amit szerintem kimenős kiscselédeknek kéne viselni, bár még sose láttam rajtuk. Fekete szalmából készült, megfelelően méla karimával. Egyszer hirtelen elkapott az ihlet, belerúgtam, jó alaposan megnyomkodtam, és ráerősítettem egy rikító sárgarépát, amitől az egész olyan lett, mint egy kubista látomás. Kifejezetten izgalmas volt.”

3 hozzászólás
>!
tonks
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Nem tipikus Agatha Christie, de én csak örültem ennek – nem véletlenül választottam tőle Poirot-tól, Miss Marple-től független történetet az írói munkássága első éveiből.
Bár van gyilkosság és nyomozás, mégis a kalandregény címkét érzem a legtalálóbbnak, mert ez tényleg minden ízében az: a helyszínek (a hajóút, Afrika) pazar háttérdíszletet nyújtottak a cselekménynek és az ember izgulhat a főszereplőért, Anne-ért. Néha kicsit ostoba volt, de egyébként egy talpraesett, őszinte személyiség, ami bizonyára meglepő volt a 20-as években. (Mondjuk Miss Marple is miket nem profitált abból, hogy kinek nézte a kora társadalma…) Kalandregényhez méltóan a rejtélyekhez romantikus szál is kapcsolódott, amit szinte végig vigyorogtam, a krimiszál pedig szépen végigfutott a történeten, több csúcspontot is adva. A végén volt egy kis hiányérzetem, kár, hogy Christie nem írt folytatást.
Az írónő maga pedig szerintem nagyon élvezhette az írást, kicsit Jane Austent juttatta eszembe az ironikus, humoros stílusa, és briliánsan kihasználta a váltott szemszögű történetmesélést, de hát nem hiába ő a krimi koronázatlan királynője.

>!
KillerCat P
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Kedves történet volt,nagyon szerethető karakterekkel. Izgalmas utazásra indultak,tele cselszövéssel,csavarokkal,de a végére kibogoztak mindent. Nem lett kedvenc,de mindenképp ajánlom elolvasásra.

>!
clarisssa P
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Szuper kalandregény sok utazással, szerethető hősökkel, egy csipetnyi romantikával, rengeteg bátorsággal, vagánysággal, lazasággal, fordulattal, bonyodalommal. Meglepett, hogy egy nyomozás Poirot nélkül is ennyire jó lehet, pedig nem kellett volna kételkednem Agatha Christie-ben. Szinte letehetetlen ez a könyv: izgalmas, hangulatos, pont a megfelelő arányban humoros-ironikus. Én nagyon élveztem, tökéletes kikapcsolódás volt!

>!
Európa, Budapest, 2016
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630792264 · Fordította: Péter Ágnes
1 hozzászólás
>!
pável P
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

"- Anne, drágám, hol voltál? Halálra aggódtam magam miattad. Merre jártál?
– A kalandok földjén. 'Pamela kalandja' harmadik folytatás."

Afrikai gyémántsvnidli körül forgó történet, akadnak hullák is, de valahogy vértelen az egész, és az (egyik) elbeszélő hang is olyan inkább, mint egy korán érő, de mégiscsak kamasz lány titkos naplója. Sajnos még A.C. stílusa is pubertáskorát nyögi, éretlen, dagályos, bár némi szellemesség meg-megcsillan. Erősen hasonlít azokra a ponyvákra, amiket hősnőnk is olvasgatott kamaszként: kaland, szerelem, egzotikum.

Annyira vásári ponyváért, netán hollywoodi rendezőért kiált: amikor pl. még a fojtogatós jelenet is átmegy szerelmi vallomásba a hajófedélzeten. Ezekből a sikerületlen művekből látszik, Agatha C. milyen magasságokba is hágott a későbbiekben. (Illetve honnan mászott ki, mikor néha visszaesett ide…)

Se szafariruhából, se konfekcióöltönyből nem lehet kisestélyit vagy zsakettet varrni, még ha mindenestül felfejtjük, akkor se. Azért a javára szól a limonádé-fajsúlyú, de tényleg üdítő humora, és az a narrációs trükk, melyet először itt használ, hogy aztán alig pár év múlva egyik legnagyobb krimijét egyenesen erre építse.

Az öveket kérjük becsatolni:
„Egy hajóúton mindenki el szokta jegyezni magát. Már csak unalmában is.”

Hogyan vihetnénk olcsón igazi egzotikumot a brit konyhába?
"Egyébként szeretném megragadni az alkalmat, figyelmeztetni az olvasót, hogy a könyv, amelyet a kezében tart, nem Dél-Afrikáról szól. Nem ígérhetek hamisítatlan couleur locále-t, nyilván tudják, mire gondolok, minden oldalon legalább tíz dőltbetűs szót. Nagyra tartom érte a szerzőket, de én nem értek hozzá. Ha például valaki a csendes óceáni szigetvilágnál is, feltétlenül megemlíti beche-de-mer-t. Én nem tudom, mi az a beche-de-mer, sose tudtam, s valószínűleg soha nem is fogom megtudni. Egyszer-kétszer próbáltam kitalálni, de mindig melléfogtam. Dél-Afrika esetében leghelyesebb, ha a szerző rögtön elkezdi a stoep-et emlegetni. Hogy az mi? Pontosan nem tudom. Valami olyasmi, ami körbefut a házak körül, s ki lehet rá ülni. A világ más pontjain ugyanezt verandának mondják, esetleg piazzának vagy hahánának S ott van a paw-paw. Sokszor olvastam már paw-paw-ról. Sőt, elég könnyen rá is jöttem, hogy az, amikor a szemem láttára szakítottak le egyel reggelire. Először azt gondoltam, megbuggyant dinnyét tettek elém. De a holland pincérnő elárulta, mi az, és rábeszélt, hogy tegyek rá citromlé levet és cukrot, s kóstoljam meg még egyszer. Végül nagyon örültem a szerencsének, hogy a sors összehozott egy paw-paw-val. A tudatom mélyén mindig a hulahulával kapcsolódik össze, ami hacsak nem tévedek – az a fajta száraz fűből kötött szoknyaszerűség, amilyenben a hawaii lányok szoktak táncolni. Bár talán mégse, az a lava-lava. Egy mindenesetre biztos, ezek a dolgok Anglia után nagyon felderítik az ember szívét. Komor szigetünkön sokkal kedélyesebb lenne az élet erről meg vagyok győződve, ha reggelire bacon-bacont lehetne enni, s utána sweater-sweaterben mehetne az ember, hogy rendezze a számláját.

Agatha szörfös fotóihoz illik ez az idézet:
„Korán volt még a vendégséghez, megindultam hát a fürdőpavilonok felé. S mikor megérkeztek, nem óhajtok-e egy surf-öt, természetesen igent mondtam. A szörfözés nagyon könnyűnek látszik. Hát nem az. Erről ne többet. Úgy felingerelt az ostoba deszka, hogy majdnem elhajítottam, de elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal ismét megpróbálom. Nem fog ki rajtam! S akkor teljesen véletlenül néhány másodpercre talpon maradtam, így győzelmi mámorban mentem ki a partra. Ilyen a szörfözés. Az ember vagy átkozódik, vagy ostoba önelégültséggel vigyorog. Elég.”

Limonádé – vagy annak cukros, vizes paródiája?
„Olyan volt az egész, mint a „Pamela kalandjai”-nak harmadik folytatása. Hányszor ültem be a moziba hatpennys jeggyel, s kétpennys tejcsokoládét majszolva hányszor bámultam a vásznat. Hányszor reméltem, hogy egyszer majd velem is történik valami hasonló! Hát most megkaptad mégpedig alaposan. De valahogy nem éreztem a dolgot olyan szórakoztatónak, mint ahogy azt moziban képzeltem. Filmen egészen más. Az ember tudja, hogy folyt. köv. De az életben nem lehet arra számítani, hogy a hősnő nem fejezi be pályafutását a soron levő folytatás kellős közepén.

Fontos bekezdés – ügyesen elviccelte ezt is, hogy ne vedd komolyan. Az a gyanús, ha nem gyanús!
„Ó, Anne, Race ezredest és Sir Eustace-t csak nem vagy képes gyanúsítani! – Mért ne? – kérdeztem elkomolyodva. – Ha egyetlen detektívtörténetet is olvastál már életedben, tudhatod, hogy mindig az a gyilkos, akiről a legkevésbé gondolná az ember. Rengeteg bűnöző került ki abból a joviális, köpcös típusból, amilyen Sir Eustace. – Race ezredes nem kifejezetten köpcös – és nem is túl joviális. – Olyan is volt elég. Inas, mogorva alkat – vágtam vissza. – Nem állítom, hogy súlyos gyanú merülhet fel ellenük, de végül is azt a nőt Sir Eustace házában gyilkolták meg… – Tudom, tudom, nem kell az egészet elölről kezdeni. Majd én szemmel tartom a nevedben, Suzanne, s ha még köpcösebb kezdene lenni és még joviálisabb, majd sürgönyzök: „Sir E. dagad. Nagyon gyanús. Gyere azonnal”.

Még mindig a gyanúról és a teremtésről.
"- Nem látok más megoldást. Pagett benne van. Az, hogy leakart dobni a hajóról, tény, ezt nem lehet számításon kívül hagyni, s ha belekalkuláljuk, minden más stimmel. Olyan meggyőződéssel véded, miért? – Az arca miatt. – Az arca miatt? Hát az arca éppen… – Tudom, mit akarsz mondani: gonosz, rosszindulatú. De éppen ez az. Nem létezik, hogy akinek ilyen az arca, tényleg gonosz legyen. A Teremtő ragyogó humorérzékét dicséri, hogy ilyen arccal küldte a világba.

A magyar nők már Agatha fiatalkorában veszélyesen szépek lehettek:
"- Áthajóztunk – diadalmámorban – Kimberley-be. A legszebb gyémántokat áthoztuk, hogy megmutassuk a szakembereknek. És akkor a hotelban megláttuk azt a nőt… Lélegzetvisszafojtva vártam, mi jön. Rayburn keze az ajtókitámasztón görcsösen megfeszült. – Anita Grünberg – ez volt az igazi neve. Színésznő volt. Fiatal és nagyon szép. Dél-Afrikában született, de az anyja, azt hiszem, Magyarországról származott. Volt benne valami titokzatos, amitől persze még ellenállhatatlanabbnak látszott a két fiú szemében. Könnyű dolga volt velünk. Mind a ketten azonnal megrészegültünk ahogy megláttuk, s a szenvedélyt halálosan komolyan vettük.
(2014k)

>!
Galagonya33 
Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Imádtam. Tündéri volt, naiv. Hihetelen módon nemcsak a főhősnőt lehetett szeretni, de a spoiler. :) Ez a regénye A.C.-nek inkább romantikus kalandregény, mint krimi, bár a krimi szál tagadhatatlan. Ha még nem olvastál Christie-t, ezzel bátran lehet indítani.


Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

– Mindig az idegeimre ment az az átkozott zsiráf.

320. oldal, Harmincadik fejezet (Európa)

Kapcsolódó szócikkek: zsiráf
8 hozzászólás
>!
Maya

Milyen nehéz is az élet. A férfiak csak akkor kedvesek, ha az ember jól néz ki, viszont a nők egyáltalán nem kedvesek, ha az ember kinéz valahogy.

22. oldal

>!
Madama_Butterfly 

Ha egyetlen detektívtörténetet is olvastál már életedben, tudhatod, hogy mindig az a gyilkos, akiről a legkevésbé gondolná az ember.

Kapcsolódó szócikkek: gyilkos
>!
Ramii

Az az elméletem, hogy amit nagyon akarunk, azt meg is kapjuk.

32. oldal

1 hozzászólás
>!
csgabi MP

A férfiak időnként egész csodálatosak tudnak lenni.

213. oldal (XXVII. fejezet)

12 hozzászólás
>!
blackangel

Egy napló arra való, hogy az ember a környezete furcsaságait örökítse meg, s nem arra, hogy a saját különcségeit elemezgesse benne.

>!
Vaniliamamor_Bella

Ha biztonságosan akarsz valamit elintézni, intéztesd el mással!

8. oldal, Prológus

>!
Vaniliamamor_Bella

… s bár én gépeltem le és én korrigáltam papa A Neander-völgyi ember és ősei című munkájának nagy részét, a Neander-völgyi ősembertől is iszonyodtam, s direkt boldoggá tesz a tudat, hogy oly régen kihalt.

12. oldal, I. fejezet

>!
Jesper_Olsen 

Tudod, hogy mindig megváltozik egy kicsit minden történet, ha újra elmesélik.

211. oldal


A sorozat következő kötete

Race ezredes sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lesley Pearse: A múlt nyomában
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
María Dueñas: Öltések közt az idő
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Valentine Williams: Az óra ketyeg
Ian Fleming: Dr. No
James Clavell: Menekülés
David Mitchell: Felhőatlasz
Edgar Wallace: A zöld íjász
Edgar Wallace: Sába királynőjének öve