Rítus 13 csillagozás

Áfra János: Rítus

"Hordd el ezerfelé magad,
szakítsd meg a töretlen egységet,
szóródj szét, elárulva a semmit.
Fennmaradt nyomaid szikrázzanak
a végtelen űrben, és távolból
ismerjenek egymásra töredékeid."

Ezzel a radikális költői felszólítással kezdődik Áfra János Rítus című, harmadik verseskötete. És valóban: a kötet beszélője eltávolodik az Éntől, a lírai személyesség közvetlenségétől és az önfeltárás vallomásosságától. Sokkal inkább a személytelen vonzza, valami nagyon egyszerű, ugyanakkor bonyolult beszéd a közösről. Ami egyszerre archaikus, mégis jelen idejű.

>!
Kalligram, Budapest, 2017
108 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634680369

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Áfra János: Rítus

Benne van az egész élet.

Születés, halál, elválaszthatatlanok, megállapíthatatlan, melyik kezdet és melyik a vég.
Valahol belevágunk, és onnantól megidéződik minden fontos pillanat, minden, ami csak egy emberi életben érdekes, érdemes. Mindenre van recept, mindenre van gyógyír, csak tudjuk értelmezni, megfejteni, élni vele.
Útmutató ez, iránymutatás nélkül, bölcsesség, tanácsadás nélkül.
Játék is, komolykodásnak álcázva. Vagy komolyság, játéknak álcázva?

Benne van az egész élet.

9 hozzászólás
>!
virezma P
Áfra János: Rítus

Az előző kötet, a Két akarat után egy kicsikét szerelmes lettem a költő érteni vélt (és engem értőnek vélt) lelkébe. Ez most valami nagyon más, de ez is megfogott. Szeretem az ősi, babonás, mágikus szövegeket, főleg ha valaki jól csinálja. Már-már hátborzongató. Valamiért Babiczky jutott eszembe róla. Nem csak a hangulatában, hanem ő adja még ezt a fajta „klasszikus, szép vers” élményt a kortársak közül, amit a „nagy öregek”. És ez sokkal közelebb áll hozzám, mint a ma divatos zsebkönyvlíra a maga nyavalygásaival.

>!
lzoltán P
Áfra János: Rítus

a tudás az ismeret mindig is adott és nemegyszer eltűnik hogy porlepte álmából grimoárokat fellapozva a mindennapok szertartásosságát idézze meg

>!
Kalligram, Budapest, 2017
108 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634680369
>!
_selene_ IP
Áfra János: Rítus

Egyedi hangulatú, különleges kötet. Az embert szólítja meg egy olyasfajta emberfeletti tudás birtokában, amely a modern világ komplikáltságában kissé bizarrnak tűnhet. Erre a könyvre rá kell hangolódni és átlényegülni mitikus-magával ragadó világába. Nekem élmény volt, – s bár e kötet merőben más jellegű a Két akarat bizalmasságához képest – Áfra Jánost az egyik legtehetségesebb, sallangoktól mentes, őszinte és tiszta hangú kortárs költőnknek tartom.

>!
Ciccnyog ISMP
Áfra János: Rítus

Izgalmas, végre valami új, nem szokványos kortárs líra. Nekem egyébként Sirokai Mátyás jutott róla eszembe, neki a legutóbbi kötete volt hasonlóan különc, a szó pozitív értelmében.
Az embernek rá kell hangolódnia, de elég hamar magába szippant. Engem ugyan nem kapott el teljesen, úgy érzem, van valamilyen láthatatlan akadály a költő és köztem, egyszerűen nem tudom teljességgel befogadni őt/nem tudja igazán átadni magát nekem. Ettől függetlenül, aki különleges, már-már megbabonázó szövegeket szeretne olvasni, jó helyen jár.

>!
LuPuS_007 P
Áfra János: Rítus

Krasznahorkai verses formában, filmként pereg az olvasó előtt

>!
Wunjo
Áfra János: Rítus

A Rítus versei mintha egy prehisztorikus világba vezetnének vissza, amelynek dinamikája és törvényszerűségei a mai napig érvényesek és változatlanok. Az alkotások a négy elem – föld, víz, levegő és tűz – köré csoportosulnak, ez a szándékolt leegyszerűsítés szemfényvesztésnek tűnhetne, ám a versek puritánsága, közvetlen, egyszerű tónusa eloszlatja ezt a kétséget. A lírai én a végtelenségig éntelenített, mint egy szertartásmester kíséri az olvasót a jelképek erdején át. A kötet javára írandó, hogy ebből a szertartásmesterből hiányzik a mindentudás fölényes gőgje, a sorok mögül kiérződik, hogy a beavató maga is átesett a saját keservesen édes beavatásán. Pilinszky hatása egyértelműen felismerhető, bár a Weöres Sándort idéző versekkel jobban tudtam azonosulni, mindeközben végig ott van egy erősen markáns, karakteres hang egy megkérdőjelezhetetlenül ősi intonációval. Áfra János némelyik költeményének olyan erős ritmusa van, mintha táltos dobok dübörögnének a hátterükben. Ami a földé, Kockázat nélkül, Néma kövek, Az elhagyás című költemények különösen közel tudtak jönni hozzám.

>!
Eszter_28
Áfra János: Rítus

Nekem a korábbi kötetek jobban tetszettek. Nem mondom, hogy csalódott vagyok, mert szerintem ideje volt változtatni, de ezt a hangot szoknom kell még. Érdekesek voltak az E/2 felszólító módban szinte receptszerűen megírt vesrek. A kötet érdekes kísérlet, de nekem még barátkoznom kell vele.

>!
Lovász_Szilárd
Áfra János: Rítus

Bárcsak találnék szavakat. Bár elmondhatnám, hogy mennyire elvarázsolt ez az egész kötet. Mennyire kitépett a rideg hétköznapokból, s mutatott valami olyat, amit már egészen régtől nem éreztem. Hogy milyen is igazából élni. Ihletett. Erőt adott. És elvarázsolt. Nem véletlenül lett Rítus.
Igazán szép munka! Csak gratulálni tudok hozzá!


Népszerű idézetek

>!
_selene_ IP

Valaki után

Hordd el ezerfelé magad,
szakítsd meg a töretlen egységet,
szóródj szét, elárulva a semmit.
Fennmaradt nyomaid szikrázzanak
a végtelen űrben, és távolból
ismerjenek egymásra töredékeid.
Legyen az ég a közönyösség köre,
ahol a láthatatlanok várakoznak,
legyen a föld az érzések gyűrűje,
ahol testek épülnek, bomlanak.
Adj időt, hogy e mozgáson keresztül
szétszálazódjon a lehetőségek sora,
melyek megidézik százezer arcod.
Tenyésszen vágy, ösztön és félelem,
és ne lásson át senki nélküled
a szeszélyesnek álcázott életen.
Alakítsák szabadon, de sose uralják
kígyózó sorsukat leszakadt sebeid,
hisz minden döntésük azt táplálja,
ami benned múlhatatlan.
A kapcsolódásokat építő akarat
a gyógyuló kevesek kiváltsága lesz,
és ők torzítva bár, de ismételgetni
kezdik a mértékadó mondatokat,
megtérve rejtett formáidba.

5-6. oldal

>!
_selene_ IP

Körülér benned az éjszakai
pupillák virágzása és hervadása.
Percek alatt törnek fel és össze
évekre elég, máris múlt képek,
s amint eléred a lebegést, bele-
ájulsz a megvilágosító csendbe.

37. oldal, Szemek virágzása

>!
_selene_ IP

Mikor a némaság az úr körülötted,
engedd át magad a csendnek,
mikor napokra elkerül a nyugalom,
mert éjszaka fények villannak fel
lehunyt szemhéjad alatt, nappal
pedig habzó sötétség kíséri lépteid,
végy erőt magadon, és haladj
tovább, míg a fojtogató felhők
el nem oszlanak.

69-70. oldal, Zarándoklat a sziklához

>!
_selene_ IP

Akkor vissza

Ha máskor indulsz,
mint megszokott,
de nem aggaszt,
hogy lekésel valamiről,
csak történni hagyod,
ami idő előtt feltárulkozott,
ha nem gondolsz
magadra tépett szárnyakat,
hisz végre gyermekien
közelinek látod a semmit,
ha inkább lépteid vezetik
kósza figyelmedet,
mintsem figyelmed
vezetné szapora lépteid,
ha meg tudnak lepni még
a testbe kódolt ingerek,
ám bennük jó vendégként
otthon érzed magad,
és nem tagadod meg
az idegen mozdulatokat,
ha az emberek istenei
és az istenek emberei
elől rejtegetett titkaid
jelentéktelenné váltak,
ha veszítenivalóidról
lemondva fogadod, ami érkezik,
ha nem szégyelled már
lelepleződő tévedéseid,
ha a kereszt előtt fejed
magasba emeled,
s béke tölt el, amíg mások
sírnak a temetők
átforgatott halmai felett,
ha eláraszt az érzés,
hogy a kifejezéstelen hiány
összeköt benneteket
egy nagyobb biztonság
felé vezető úton,
ha végre nem keresed
kényszeresen ezt az utat,
ha lábnyomaid,
mint friss, porzó kráterek
a puha földön, könnyen
követhetővé tesznek,
nem várod mégsem,
hogy valaki nyomodba lépjen,
ha akaratod a harc
mögé vezeti tekinteted,
és szótlanságod nyugalmat
sző mások napjaiba,
ha az esőben nem kívánod
a szárazságot, és a szárazságban
nem hiányolod többé a vizet,
ha engeded, hogy nyomaidat
elsodorja a szél,
és felszabadít, mihelyst látod,
elfelejtenek, ha ezután
a szabadságot sem
követeled senkitől,
akkor nincs több okod
visszatérni már.

99-101. oldal

>!
_selene_ IP

mert nem könnyű kiűzni magadból,
ha a félelem seregnyi gyermeke
benned érzi magát otthon.

26. oldal, A félelemgyermek

>!
ESanka

Elengeded a reggelre holt galambot
és a megfejtetlen üzenetet, amit lábaira
kötözve több ezer kilométerről hozott,
hogy aztán végkimerültségében harangnak
repülve kongassa el fölötted az előző alkonyt.

63. oldal, Áradat

>!
_selene_ IP

Mulandó dolgok listája

A beletörődés kikristályosítja unalmad,
feltépi öntudatba csomagolt ítéleteid.
Elhagy az erősekhez húzódozás alázata,
vágyakozva ránt le a türelmetlenség.
Az idegen mindig bűnösként élt benned,
és a béke nevében kerestél új módszert
ellene. Legyen az erőszak a nyugalom
gyors eszköze, kérted, pedig tudod,
hogy amit elnyomsz, félbeszakad-
hat olykor, de soha nem lesz vége.

85. oldal

>!
_selene_ IP

Mozdulataid karctalan hangok rajzolják,
a megszokás csábításainak ne add át
magad. Ismerd meg múltad árnyait,
és befelé tekintve fedezd fel az árnyalatokat,
melyeket a fényben észre sem vettél.

11. oldal, A fa születése

>!
krlany I+SMP

Az utolsó kert

Úgy kezdődik, hogy zavarodott békák
esnek lábaid elé a viharos jégesőben,
azt várják, hogy ágakat növessz föléjük,
és te gyökeret eresztesz széttárt karral.

Úgy kezdődik, hogy méteres gödrök
billentik ki a dolgokat, megremeg talpad
alatt a talaj, de a téged övező városnyi
fekete kör sérthetetlen marad.

Úgy kezdődik, hogy a napot váratlanul
eltakarja a hold, a legjobb csillagászok is
értetlenül nézik, kocsik és testek ütköznek,
mert a lámpák már csak neked világlanak.

Úgy kezdődik, hogy egy metsző sikoltás
berepeszti a dobhártyákat, összedönti
a hidakat, megzavarja a madarak röptét,
de amint megszólalsz, rögtön elcsendesül.

Úgy kezdődik, hogy a föld izzani kezd
belülről, a forrófoltok felett új szigetek
születnek, a vulkánok egyszerre törnek ki
és mélyre temetik a tőled távol esőket.

Úgy kezdődik, hogy egy magányos
csecsemő némán fekszik a tengerparton,
áradás előtt, mégsem indulsz el felé,
megcsömörlik szíved és zokogni kezdesz.

Így kezdődik el.

97-98. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Szó-Tár
Petri György: Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Dél után
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Még: mindig