Két ​akarat 39 csillagozás

Áfra János: Két akarat

Áfra János a fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. A Glaukóma sikere után a második verseskötete új hangon szólal meg: a Két akarat beszélője sokkal személyesebb és egyben távolságtartóbb, önironikusabb versnyelvet választ. Ahogy a kötet mottójában írja: „Így lehet elmondani könnyen / felejthető mondatokban, csak így / hagyhatunk el belőle mindent.”

>!
Kalligram, Budapest, 2015
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155454806
>!
Kalligram, Pozsony, 2015
104 oldal · ISBN: 9786155603273

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Annamarie P
Áfra János: Két akarat

„Úgy érzem, hogy a könyvön keresztül szeretkeztek velem.” -írta róla @virezma. Na erre én is felkaptam a fejem, hogy az már milyen lehet? Áfra Jánostól én is hoztam már verset, és a 2017-ben megjelent
Rítust, a legjobb lírai Merítés -díjra szavaztam. Az sem véletlen, hogy két hete @dontpanic önismereti csoportján ismét felmerült egy verse (ami akkor szerintem a csoportban egyedül nekem, nem tetszett). Minden a költő jobb megismerése felé ösztökélt. Nem bántam meg, a Két akarat kötet kedvenc lett.

Megdöbbentően kicsi könyv, ténylegesen akkora, mint egy CD tok, és a benne lapuló írások úgy is hatottak rám, mint egy velem nagyon összhangban levő zene darabjai.
Hat fejezetbe csoportosítva 56 verset tartalmaz a kötet. Én olvasás közben a fejezeteknek nem tulajdonítottam semmi különös jelentőséget, a témák nem különülnek el kifejezetten élesen.
Érzésekről, belső megtapasztalásokról ír Áfra. Nekem pont erre kellenek a versek, valami olyan kifejezésre, amit a költők sokkal jobban meg tudnak fogalmazni, mint én. Áfra János képei pedig pont ilyenek. Amikor azt írta:

„A lehetőségek egy közös pozitúrán át ereszkednek alá…” (Uniform) teljesen megálltam az olvasással. Mi van? Hogy lehet ennyire pontosan összepakolni a szavakat?

"…mikor kimondtad, hogy jól van, most már csak velem,
de úgy, ahogy nem lehetne mással vagy nélkülem,
hisz forró sínként éget a távolság, ha utunk kétfelé ível." (Mintha egyedül)

szintén egy olyan erőteljes kép, amit nem tudtam eddig így látni, hisz a távolság, a másik ködbe vesző alakja inkább hűvöset, homályt idéz fel bennem.
Többször éreztem olvasás közben, hogy ezek a szerzemények nem a jelenben élnek, valami jövő vagy múlt felé tekintgetnek. Sok bennük a megbánás és lehetőség kettőssége. Természetesen nem szerencsés ebben az életérzésben elmerülni, jól kicsinálhatjuk magunkat, de ha már kicsit keresgéljük azt, hogy kéne továbblépni, milyen pakkot vigyünk magunkkal, akkor egy röpke feltankolást remélhetünk a „Két akarattól”.

Amit sajnálok, hogy akárcsak a Rítusban, itt is vannak festmények, képzőművészeti alkotások inspirálta versek, és ezek csak végjegyzetként vannak említve. Nagyon jó lett volna rögtön látni őket, és nem kutakodni utána.

>!
robinson P
Áfra János: Két akarat

Van benne 5-6 vers, ami kifejezetten megérintett, pedig összességében elég mai versek ezek. Érzékenyek, egy figyelő és vágyakozó ember gondolatai. érzései. Érdemes rá is figyelni.

>!
virezma P
Áfra János: Két akarat

Úgy érzem, hogy a könyvön keresztül szeretkeztek velem. És üzenem a szerzőnek, hogy talán.

5 hozzászólás
>!
Kek P
Áfra János: Két akarat

Meglepett, a könyv valódi mérete (kb. egy külön borítós CD…), mert itt a molypolcon olyan nagynak tűnik a többi könyvborító mellett.
Szóval, meglepett. Aztán, hogy 100 oldal. (Kevés… Aztán sok.) És hogy a kötet végén, külön oldalon még az is fel van sorolva, hogy egyes verseket (szám szerint 11-et) milyen képzőművészeti inspirációk (szobor, festmény, fotó, diptichon, stb.) ihlettek. Bevallom: egyet se ismerek. (Megpróbáltam egy-kettőre rákeresni itt a neten, de reménytelen)
Meglepett, hogy ennyire külsőhöz (is) lehet őket kötni, a belső személyesen túl.
És akkor a versekről: első olvasatra volt bennem valami hiány… Aztán másodikra már azt mondtam: ez túl jó (pláne azokhoz képest, amiket mostanában „versként” olvastam), ne akarjam már életmű összesként olvasni, ez csak egy kötet… Formájában, terjedelmében, tartalmában változatos művek. Egyikbe se lehet beleunni, s ez már nagy szó. Nem is túl elvont-elszállt, hanem világosan érthető – ami nekem fontos. Mégsem triviális, hanem kellőképp rejtő – és nem is formaszépész fecsegő.
Szóval, tetszik. Többször olvasandó. Mindjárt keresni kezdem a többit.

>!
dontpanic P
Áfra János: Két akarat

Nagyon érzékeny versek, finom szimbolikával és éteri képekkel. Néhány verset többször újra kellett olvasnom, hogy minden szó és kép a helyére kerüljön.

A kötet legutolsó (egyébként szerintem viszonylag gyengén sikerült) verse tulajdonképpen összegzi az egész kötetet: a vers és a kötet is a fogantatástól indul, anya- (és apa)emlékekkel folytatódik, a gyermeki lét családi biztonságából való kiszakadáson át jut el a saját szerelmi kapcsolatok kialakulásáig. Kezdődő szerelem, beteljesült szerelem, vágyódó szerelem, konfliktusos szerelem, elmúló szerelem mind képviselteti magát.
Szeretem, amikor az irodalom a megismerés és megismerhetetlenség határmezsgyéit próbálja feltérképezni – amikor két akarat úgy dönt, hogy márpedig egymást akarják, elindulnak a megismerés felé, de vajon hol találkoznak? Áfra János szerint a teljes megismerés lehetetlen, a két ember két külön világ marad, és áthatolhatatlan falak választják el őket.

Egy kicsit hiányzott az érett szerelem, a hétköznapi szerelem, az egymáshoz csiszolódás leírása. Ezek a kis szerelmecskék megmaradnak a kamaszszerelmek szintjén, ami persze nem baj, csak kíváncsi lennék, ez a költői hang hogyan beszél másfajta szerelmekről, de egy kis szerencsével talán a későbbi kötetekben majd kiderül… :)

>!
Juci P
Áfra János: Két akarat

Éppen azon gondolkodtam, hogy a mostanában olvasott verseskötetek jó részét azért nem tudom a magaménak érezni, mert nem érzek semmi közösséget azzal az élethelyzettel, amelyekről szólnak. Lehet, hogy ez ilyen életkori eltérés, nem tudom (mondjuk ilyen szempontból kicsit ijesztő, hogy Rakovszky meg annyira betalál, mert azért nagymama korú sem vagyok még, bár ő sem kimondottan nagymamaverseket ír, de a Fortepannak azért erős létösszegző, lezáró kötet jellege van szerintem). Na mindegy, szóval épp azon gondolkodtam, hogy én nem vagyok sem azok a nők/férfiak, akik ezeket a verseket írják, sem azok a nők/férfiak, akikhez írják, és közben pont az Ami visszafordít című verset olvastam, és rájöttem, hogy dehogynem :D De ez inkább csak a kivétel, ami (tudjuk, nem) erősíti a szabályt.

2 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP
Áfra János: Két akarat

A kíváncsiságomat felkeltette a fiatalember, de a figyelmemért még dolgoznia kell egy kicsit.
Van néhány durván jó vers, amire azt mondtam, hogy ez igen, így kell ezt! A legtöbb csak szimplán jó, mégsem fogtak meg különösebben vagy csak 1-1 soruk (ami önmagában kevés), de legalább nem volt WTF érzésem, mint a kortársak többségénél. Akadt pár gyenge darab is, de úgy látszik, egy ösztöndíjba ez is belefér. A két- és négysoros versektől pedig mentsen meg minket az ég! Vagy adják oda a simonmarcinak, hogy tisztességes polaroidokat csináljon belőle!

>!
chocolate
Áfra János: Két akarat

Szeretném nagyon ajánlani, mert nekem nagyon tetszett. Ugyanakkor ha megpróbálom mindezt szavakba önteni, akkor az egész túlzó, ömlengő, giccses vagy értelmetlen lesz. (Hiába, én nem vagyok költő.) De azért megpróbálom.

Legjobban a szerelemről, a kapcsolatról szóló versek tetszettek.
Nekem a jó vers olyan, amiben magamra ismerek. Olvasom, és közben fokozatosan, sorról sorra döbbenek le, libabőrös leszek, és azt gondolom, hogy „Úristen.” A kötet olvasásakor sok ilyen élményem volt. Ez elcsépelt kifejezés, de mégis mintha kitalálná és leírná, amit érzek. Ezek tényleg mi vagyunk. Mindenki, aki volt már szerelmes.

Nagyon tetszik az a látásmód, ahogy a szerelmi kapcsolathoz közelít: elementáris és eleve elrendelt. Lehet több kapcsolatunk az életünk során, és valamennyire mindbe belehalunk, de reménykedve keresnünk kell „az egyetlen egyet”. Érdekes képeket és megközelítéseket alkalmaz, amik újszerűek, de mégis egyértelműek. A vég pedig kegyetlen és fájó, akár kiüresedésről, akár valamelyik fél egyedi döntéséről van szó. Az ember ilyenkor hiába keresi az indokokat.

A Glaukómát még nem olvastam, de néhány korábbi verset az interneten igen. Én úgy vettem észre, hogy általában elég realista képeket alkalmaz, itt viszont úgy éreztem, hogy az érzelmek ezt kicsit megpuhítják. Elveszik azt a nyersséget, azt a keménységet. Jelen van itt is néhány versben, még a szerelmesekben is, de mégsem annyira radikális.

A kötet terápiás olvasás, emlékezés (esetleg önmarcangolás) céljára kifejezetten jó.
Ennyi közhely és szuperlatívusz után pedig most legszívesebben mennék, és belenyomnám egy bizonyos személy pár ember arcába kezébe, hogy „Nézd! Ugye, milyen ismerős?”

>!
bagie P
Áfra János: Két akarat

Az úgy történt, hogy… Rájátszás: új generáció/Margó fesztivál-2015/06/06/Áfra János: első látásra/hallásra szerelem … persze, mint a filmeknél szokás a trailer ellövi a legjobb pillanatokat, hogy akard megnézni az egészet is… Szerintem a kötet legjobb versét olvasta fel ott a Margón, amitől rögtön úgy éreztem ő lesz az a kortárs költő, aki nekem bejön. Hát…azért voltak versek, amelyek nehezen találtak/találnak utat az én megértésemhez (többször olvasós lesz majd),de olyan jó lenne tudni, hogy mi volt a körülmény,amely közben megszülettek ezek a gondolatok. Azonban zömében jó kis kötet ez, János cuki :) én meg vadászom az előző kötetet a jobb megértés érdekében :)

2 hozzászólás
>!
tengshilun IP
Áfra János: Két akarat

Három csillagot adtam rá, mert sokkal nívósabb, mint más kortárs művek, de három csillagot adok rá, mert egyszerűn nem fogott meg a kötet. Pedig lehetne. Sok helyütt éreztem, hogy lehetne jobb, sokkal jobb is. De valamiért nem volt számomra átütő, mint amikor érzek valamit valakiben, de az a valaki bizony nem engedi ki/nem mutatja meg, amire kíváncsi vagyok.


Népszerű idézetek

>!
jadett

A te másságodban

A te honvágyad,
a te utazásaidban,
a te családod,
a te otthonodban,
a te tested,
a te szobádban,
a te imáid,
a te templomodban,
a te nyugalmad,
a te faludban,
a te mozdulataid,
a te sétáidban,
a te szépséged,
a te erdődben,
a te illatod,
a te kertedben,
a te védettséged,
a te lélegzetedben,
a te akaratod,
a te magányodban,
a te csended,
a te vágyaidban,
a te életed,
ahol nincs hely
egy magamfajta
idegennek.

36-37. oldal

>!
jadett

Az ismeretlen érzés

Változhatatlan vagy, elhiszed,
ismételt tévedéseid igazolnak,
és talán még büszke is leszel rá,
ha megmaradsz végül magadnak.

51. oldal

>!
jadett

Az ijesztő sokaság

Már te is csak egy vagy a sok közül,
csakhogy pont az az egyetlen egy.

60. oldal

>!
jadett

Úgy volt, hogy nem volt úgy

Elmakacskodni a boldogságot.
Ez is egy lehetséges befejezés.

48. oldal

>!
jadett

A süllyedő szó

A „volna” mindig kevés:
egy feltételes lehetetlen,
a vágyotthoz induló akarat,
amely úgysem érkezik el.

54. oldal

>!
believe P

Egy volt. Mindig csak éppen egy. Aztán én is egy voltam
a sok között. Kellett valaki mellém, majd valakinek egy időre
kellettem. Kiegészíti egymást két várakozó a végtelenben.

96. oldal (Akikkel majdnem egy)

>!
Kek P

Vajon kibírják ezek a nézések az öregedésem?

46. oldal (Kevés leszek)

3 hozzászólás
>!
Annamarie P

A lehetőségek egy közös poziitúrán ereszkednek alá.

Uniform

>!
jadett

Visszavonulás

[…]
Végül megérted: kiszámíthatatlan
sokaság vagy önmagadban is.

39. oldal

>!
Annamarie P

Ami visszafordít

Igen, most ígéretre várnék, hogy majd jössz,
látlak, beszélünk, de nem ma, így, hanem akkor,
ha egyszer végre lehetünk együtt, ahogy kellene.
Másképp, mint amit most egymásra kényszerítünk.
Ölelést, csendes odafordulást, önfeledt nyugalmat
és beteljesülő ígéreteket várnék, de nincs mire,
pedig elvághatatlan köldökzsinór lett a vágy,
ami, érzed, valamit megint követelni kezd.

Te kirekesztesz, mint erekből káros kontraszt-
anyagot, de vajon létezhet ilyen steril szerelem?
Ha igen, én még próbálnék várni a kapuinál rád,
s ahogy állnék az áttörhetetlennek látszó fal előtt,
úgy néznél rám, mint kedvenc képemen. Nem is
rám néznél, inkább mellém, a tűzfal felé mutatva,
mintha találhatnék rajta valahol egy bejáratot,
pedig a titkos ajtó benned, mégis rejtve hagyod.

Aztán hirtelen látni szeretnél, tudni akarsz rólam,
nem bírod elképzelni nélkülem, vágyni kezdesz rám.
miután menekülésre kényszerítettél, majd hajszoljuk
egymást egy növekvő körben, ahol sosem érhetlek utol,
mert nem állnál meg semmiért, nem engednél közel
senkit, és én sem tudom többé nyugton remélni a dolgok
beteljesülését. Már túl késő, hogy leállítsam ostromom,
mert igenis hinned kell minket, ha másképp akarsz,

másként kell akarnod, ha még hinni szeretnél bennünk,
de viszályaink zavarából végül nem találunk kijáratot,
pedig senki sem hibás, mondjuk, és arcunk elsötétül.
Idegenek többé úgysem lehetünk, a barátoddá viszont
mégis hogy válhatnék, amíg szeretjük egymást, így, ahogy
szeretjük egymást, amíg vonzzuk egymást, így, ahogy
vonzzuk, amíg érezzük egymást, úgy, ahogy érezzük?

Próbáltad már? Ne akard tudni, hova vezet ez.
Azért nem voltál még ilyen helyzetben, mert nincs
ilyen helyzet. Elvesztesz mindenemmel vagy megtartasz
mindenemmel, az összes többi fárasztó kísérletünk
csak elnyújtja a szenvedést. Amiről sajnálkozva bár,
de lemondtál, el kell, hogy engedd, máskülönben
lassan beleég a gyűlölet a szeretet szerveibe.

53. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Romhányi József: Nagy szamárfül
Petri György: Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Szó-Tár
Fodor Ákos: Kis téli-zene
Fodor Ákos: Még: mindig
Fodor Ákos: Dél után