Kincset érő tudást kapunk a belső élet és a spirituális megvilágosodás kihívásaival kapcsolatban, a legelső lépésektől kezdve a mindent átformáló következményekig. Adyashanti tiszta, világos és kézzelfogható tanácsai olyan változatos témákat érintenek, mint az egó, az illúziók, a spirituális függőség vagy az örök most kérdése. Akár sorban, egymás után, akár nekünk tetsző sorrendben olvashatjuk a kötetet. Mindenki számára kötelező olvasmány, aki tudni szeretné, ki vagy mi is ő valójában.
Az üresség tánca 11 csillagozás
Enciklopédia 2
Kedvencelte 1
Most olvassa 6
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 28
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Köszönöm, hogy a figyelmembe ajánlottad @Scarlett0722! :)
Összességében tetszett a könyv, mert számomra valahogy közvetlenebb volt, mint Eckhart Tolle tanításai, bár az ő könyveit jobban szeretem, valahogy mélyebbek.
Tulajdonképpen nehéz szavakba öntenem azt a szellemiséget, amit a könyv képvisel, így azt mondom, hogy el kell olvasni ahhoz, hogy az ember igazán átérezze. :)
Valóban hasznos olvasmány mindazoknak is, akiket érdekel a spiritualitás. :)


Nagyon érdekes és tanulságos ez a kötet vallástól függetlenül.
Aki jobbá szeretné tenni az életét, nem biztos önmagában, meg akarja ismerni a valódi lényét vagy egyszerűen csak fel akar ébredni a szürke hétköznapokból, feltétlenül olvassa el ezt a könyvet! :)
A kötet végén található interjú pedig bebizonyította, mennyi közös van a szerző és köztem… :)


Értékes gondolatokkal teli, érdekes könyv. Jól esnek esténként néhány oldalon keresztül ezek a szellemi lubickolások, amelyek nagy részét én őszintén szólva komolyan is veszek, és egyet is értek velük. Sokkal több igazat tudok adni a dolgok meglátásában Adyashantinak, mint pl. Osho-nak. Persze Adyashanti-nál is a végső lényeg nagyon hasonló minden gondolatmenetében, de érdekes példákkal illusztrál és a görcsösségtől való mentesség szerintem a meditáció, a megvilágosodás felé teendő lépések alapja kell, hogy legyen. Már én is megtapasztaltam az életben, hogy a görcsös akarat semmi jóhoz nem vezet, viszont a tudatos odafigyelés, a „pillanat megélése” sokkal boldogabb életet eredményez. Hasznos, elgondolkodtató és élvezetes könyv. A vége felé már kicsit untam a szerzővel készült interjút, de összességében így kerek a történet :)
Népszerű idézetek




A boldogságnak van egy rendkívül egyszerű titka. Csupán el kell engedned az adott pillanattal kapcsolatos elvárásaidat. Ha várakozással mész bele a helyzetekbe – akár azt várod tőlük, hogy hozzanak, akár azt, hogy megszüntessenek valamit –, az a végén mindig szenvedést okoz. Elvárásaid a kondicionált elme álmaihoz, képzelgéseihez láncolnak. A probléma gyökere az, hogy amint megjelenik egy elvárás, az adott pillanat, a most történései azonnal a látótereden kívülre kerülnek. Az elengedés szükségessége a legszentebb, legmagasabb rendű késztetéseidre is vonatkozik – beleértve a szeretet késztetését is. Ha bármilyen gyengéden is, de várod a szeretetet, akkor ördögi körbe kerülsz. Mert ha meg is kapod, sosem lesz elég, hiszen a következő pillanatban ismét ott lesz benned az elvárás, hogy szeretetet követeljen. Ám abban a pillanatban, ahogy képessé válsz az elengedésre, rájössz, hogy a szeretet mindig itt van veled és benned. Az elme fél az elengedéstől, hiszen azt hiszi, hogy ha elengedi, amit akar, akkor nem is kaphatja meg – mintha az elvárások bármit is érnének. Az elme azonban téved: a dolgok nem így működnek. Hagyj fel a béke kergetésével, hagyj fel a szeretet kergetésével, és a szíved megtelik velük. Ne akarj mindig jobb emberré válni, és máris jobb ember lettél. Ne akarj megbocsátani, és a megbocsátás magától megtörténik. Állj meg, maradj nyugton. A hirtelen felismerésben szertefoszlik az összes elvárás, amelyet a pillanattal, saját magaddal vagy másokkal szemben felállítsz.




Nekünk is – akárcsak a fáknak – le kell hullatnunk leveleinket. Annyi a különbség, hogy az ember esetében ezeket a felszíni, elhagyható dolgokat nem leveleknek, hanem eszméknek, fogalmaknak, kötődéseknek és berögződéseknek nevezzük. Hát nem lenne borzalmas, ha a fák a leveleikkel azonosítanák magukat?




Amikor valaki azt mondja neked, „szeretlek”, és erre te úgy érzed, hogy „na, ezek szerint csak vagyok valaki”, az egy illúzió. Nem valós. De ha valaki azt mondja, „gyűlöllek”, és te erre úgy reagálsz, hogy „ó, Istenem, tudtam, hogy engem nem lehet szeretni”, az ugyanúgy nem igaz. Ezek közül egyik gondolatnak sincs egy cseppnyi realitása sem. A burokhoz tartoznak. Amikor valaki azt mondja neked, hogy „szeretlek”, valójában saját magáról beszél, nem pedig rólad. És ugyanez a helyzet akkor is, ha azt mondja, „gyűlöllek”. A világnézet valójában mindig ön-nézet – szó szerint. Ez az érzéki burok az egyes ember elméjén kívül nem létezik.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alan W. Watts: A zen útja 96% ·
Összehasonlítás - Martin Faulks – Philippa Faulks: A zen diéta forradalma ·
Összehasonlítás - Darnel Christian: Harc és szeretet ·
Összehasonlítás - Philip Martin: Zen kiút a depresszióból ·
Összehasonlítás - Kenjiro Yoshigasaki: Egy idegen belső utazása ·
Összehasonlítás - Jeff Shore: Létezés én nélkül ·
Összehasonlítás - Gary R. McClain: The Complete Idiot's Guide to Zen Living ·
Összehasonlítás - Scott Shaw: Nirvana in a Nutshell ·
Összehasonlítás - Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról 94% ·
Összehasonlítás - Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út a nyugalomhoz 92% ·
Összehasonlítás