„Szeretném, ha szeretnének” – mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és sokak által támadott), de mindenképpen megkerülhetetlen alakja lett a magyar irodalmi életnek. Ő a Nyugat bástyája, A Holnap című antológiák költőfejedelme, egy egész lírikus nemzedék példaképe.
Ám amikor e versek születtek, többszörösen nehéz, magányos időszakot, igazi krízishelyzetet él át, hat év után pedig a Léda-szerelem is már zsákutcának tűnik. Egy versciklusát mégis neki ajánlja, az örök nőnek: „Léda asszonynak, akit hiába hagynék el már s aki hiába hagyna el már engem, mert ma és mindörökké ő lesz: az asszony.”
Az Athenaeum Kiadó Ady halálát követően, az 1920-as években sorban jelentette meg Ady korábbi köteteit, 1929-ben pedig elsőként adta ki a költő összes verseit. A Szeretném, ha szeretnének címűt (5. kiadásként) 1923-ban jelentette meg, kétszáz oldalon, félbőr… (tovább)
Szeretném, ha szeretnének 38 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1909
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Most olvassa 8
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 31
Kiemelt értékelések
Ady „Szeretném, ha szeretnének című kötetében a zömében 1909-ben született versek szerepelnek. Ez időszakban már több párizsi út, (Léda románc) – áll mögötte, s egyre romló egészségi állapota elkeseríti. A Nyugat külön Ady-számmal ünnepli költői nagyságát. Ősszel részt vesz a Nyugat nyilvános irodalmi estjein, verseket olvas föl Budapesten és a vidéken. Ebben az évben nyeri meg a főváros kétezer koronás Ferenc József irodalmi díját. Ez az első és haláláig egyetlen hivatalos elismerése. A közhangulat tulajdonképp még az egész országban Ady-ellenes, csak a nyugatos írók, a szabadgondolkodók, a demokraták és a szocialisták lelkesednek a költőért. A költő magányos és beteg. Ez rányomja bélyegét is. Senki, Ady sem tud minden versében különlegeset, kiemelkedőt alkotni. E kötetnek is megvannak a maga kiemelkedő oszlopai,(ezeket próbáltam idézni is), de üzenete számomra főként a honvágyról és hazaszeretetről (Föl-földobott kő), a magányról (Szeretném, ha szeretnének) szól.
Jó volt olvasni!
https://moly.hu/karcok/1579373
https://moly.hu/karcok/1579371
https://moly.hu/karcok/1578776
https://moly.hu/karcok/1578389
https://moly.hu/karcok/1577736
https://moly.hu/karcok/1577543
https://moly.hu/karcok/1577218
https://moly.hu/karcok/1576784
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.
Mindig így érzem magam, amikor megyek haza Magyarországra.
Az Athenaeum sorozat új kiadásában olvastam a kötetet. A kiadás kellemes, jó kézbe fogni és versesköteteknél nagyon szeretem a belevarrott könyvjelzőt.
Ady verseit élvezettel olvastam, nagyon érdekes volt, hogy ezt ő maga válogatta így össze. Sok verset ismertem, de számos ismeretlen is volt tőle. A magyar irodalom egy meghatározó személyisége volt, verse ma is elgondolkodtatóak.
Tudtam, hogy nem igazán ismerem Ady Endre verseit, csak azokat, amelyeket magyar órán el kellett olvasnom és elemeznem, de örülök, hogy most egy kicsit pótoltam.
Nem tagadom, hogy volt 2-3 vers, ami nem igazán tudtam azonosulni.
A magyar tanárom mindig azt mondta, hogy attól jó egy vers, ha megérint, nos ez nem mindegyikre érvényes, de nem adom fel és tovább fogom olvasni Adytól azokat a verseket, amelyet abszolút nem ismerek.
Nekem ezek a versek nem nagyon tetszettek. Nem volt annyira jó mint az első három verseskötete.
Igaz az első három nagyon is mesteri volt.
Nagyon sok a keserűség az elmúlás, rengeteg a szeretetlenség ,és fájdalmas az élet, és az emberi szeretet szeret utáni vágya.
De voltak benne nagyon is jó versek.
Népszerű idézetek
SEM UTÓDJA, SEM BOLDOG ŐSE…
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
BUDAPEST ÉJSZAKÁJA SZÓL
Budapest éji, nagy álmát hozom.
Be víg város vagy, én bús városom,
Zsibbadtan tapint fáradt két kezem,
Cigánnyal, borral, nővel érkezem.
Budapest éji, nagy álmát hozom.
Én vagyok a mámoros, kusza est.
Egy városom van: szegény Budapest.
Máshol keserű borom és söröm,
Itt számba ömlik az édes öröm.
Én vagyok a mámoros, kusza est.
Én hozom az álmot, Léthe-vizet
És Budapest ujjong, dalol, fizet.
Bizáncban is nőtt feledés moha,
De így feledni nem tudtak soha.
Én hozom az álmot, Léthe-vizet.
Itt mindenkinek utolsó tor int,
Itt a cél: esti öt vagy száz forint,
Itt estenként mind királyok vagyunk,
Holnap már letörünk, vagy meghalunk.
Itt mindenkinek utolsó tor int.
Itt mindenkit temető-láng vakít,
Itt mindenki gyászol már valakit.
Rossz asszony, váltó, betegség, kaland,
Rossz férfi, vak bűn, ártó hírharang.
Itt mindenkit temető-láng vakít.
Itt mintha a víg Halál lengene,
Szinház, kávéház, cigány, bor, zene,
Csók, ájulás, láz és mai siker,
Mit bánjuk ma, a holnap mit mível.
Itt mintha a víg Halál lengene.
Hajszás nap után éji örömök,
Kigyúlnak a szivek, ha én jövök.
Ugye, hogy jó az éji merés?
Ugye, hogy jó a vidám feledés?
Hajszás nap után éji örömök.
Holnap majd ujra jövök, érkezem,
Most a hajnal vad szagát érezem.
Bús Budapest száguldj, rohanj tovább,
Szedd össze a jövő éj zálogát,
Holnap majd ujra jövök, érkezem.
ÁLMODIK A NYOMOR
Duhaj kedvek Eldorádója,
Száz tivornyás hely, ne bomolj.
Csitt, most valahol, tán Ujpesten,
Húszesztendős legénynek vackán
Álmodik a Nyomor.
Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó,
Melle horpadt, válla kiáll,
Arcán zúzos, jeges nedvesség,
Mosolyog. Szent, nehéz álmában
Urabb, mint egy király.
Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan fölkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt,
Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat.
Kevesebb vért a köhögésnél
És a munkánál több erőt
S hogy ne kellessen megjelenni
Legalább tíz-húsz esztendőig
Az Úr szine előtt.
Te, nagyváros, csupán öt percig
Álljon ürítetlen a bor
Dús asztalán dús nábobidnak,
Mert valahol talán utolsót
Álmodik a Nyomor.
A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.
PROLETÁR FIÚ VERSE
Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember,
Nincs, nincs sehol.
Az én apám kopott kabátú,
De nekem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.
Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.
Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.
Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítná ezt a nagy, földi
Komédiát.
Az én apám, ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.
Az én apám, ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.
Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.
NEM ELŐSZÖR SÍROK
Tél-támadás: őszi lugasban
Légy zümmög, árván, messze-messze.
Sajgó mezőt felhő ereszt be
S dong az összevissza-szél.
Vidoran, mert mindenki távol,
Minden kétséget félredöntök,
Poharammal nagyot köszöntök,
Szent Tél, szent Jövő felé.
Ebből a nagy halál-sötétből
Kevesünknek lesz újra mása,
Kevesünknek föltámadása,
Ha szól a tárogató.
De e süket tél-támadáskor
Érzem legjobban ősi voltam,
Hogy nem először bandukoltam,
Hogy nem először sírok.
ÁLDASSÁL, EMBERI VEREJTÉK
Ki egyetlen, bús, vaksi szemmé
Teszed a testünk,
Szent festék, mellyel az egekre
Lázadó, nagy képeket festünk:
Áldassál, emberi Verejték.
Ez a teremtés s Isten-erőnek
Emberi mása.
Minden izzadt ember egy könnycsepp,
A Végzet könnyítő sirása:
Áldassál, alkotó Verejték.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pier Paolo Pasolini: Mindenszentek és Halottak között ·
Összehasonlítás - Gömöri György: Magyar „apostol” Angliában ·
Összehasonlítás - Mezősi Károly – Móra Ferenc: Móra Ferenc félegyházi élete ·
Összehasonlítás - Kodolányi János: Üzenet enyéimnek ·
Összehasonlítás - Széles Klára: Reviczky Gyula poétikája és az új magyar líra ·
Összehasonlítás - Szendrey Júlia – Gyimesi Emese: Szendrey Júlia összes verse 85% ·
Összehasonlítás - Göbölyös N. László: Az ajtókon innen és túl 84% ·
Összehasonlítás - Bródy János: 52 év dalszövegei ·
Összehasonlítás - Csorba Győző: Csorba Győző válogatott versei ·
Összehasonlítás - Horgas Béla: Csokonai Vitéz Mihály ·
Összehasonlítás