Ifjú szívekben élek 12 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nemzeti könyvtár
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
A négy csillag természetesen nem Ady Endrét minősíti, hanem a közte és köztem kialakult „viszonyra” utal.
Azt nem tagadhatom, hogy Ady tudott valamit. Zseniális költő, egyszerre ostorozó, szerető gondolatokkal. Bár ezt a „Jól odamondok a hazának, nehogy már ne tudják az emberek, hogy mi a tuti!” elvet egész erősen alkalmazta az Elbocsátó szép üzenetben, ami ugyan elbocsátó, de nem szép. Azaz valamilyen szinten szép, meg is fogom fejből tanulni, de annyira kegyetlen, hogy így évtizedek távlatából még nekem is fáj. Elvett Lédától mindent. Azt találtam édesanyának mondani délután, hogyha nekem valaki olyan írt volna, hogy rég elfeledett csók vagyok, amin unottan átlép, én kikaparnám a szemét… Ezt persze nem gondoltam komolyan, de annyira durva, ahogy Ady ilyen mértékben vett el minden szép emléket Lédától…
Arra akartam kilyukadni, hogy a költő felfokozott zsenitudata kicsit már nekem sok. De a Csinszka-versek által valamilyen szinten megenyhültem. Azok annyira bájosak, szépek, hogy megmelengetik a lelkem. (És azért zárójelben meg kell jegyeznem, hogy a fiatal és rajongó Csinszkát sokkalta jobban szeretem, mint az öntudatos Lédát.)
Két kedvenc vers: 1) Harc a Nagyúrral – ezt is meg fogom tanulni, annyira láttató, teljesen belém fészkelte magát 2) Hunn, új legenda – itt kifejezetten tetszett Ady „Én vagyok a Jani” stílusa, főleg az utolsó 2 versszak adott sokat.
Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok én írni Ady Endréről, aki nem a szívem csücske. Sőt, be kell vallanom, hogy még legalább háromszor-négyszer ennyit tudtam volna mondani, de hát fáradt vagyok, és megyek aludni. :D
Minden, ami Ady.
Ez a kötet egy válogatás szerűség, amiben nagyon sok korszakából találhatunk meg verseket. Léda és Csinszka versek is találhatók benne. Aki szereti Adyt, annak tetszeni fog!
ALKOTÓK – ADY ENDRE
monográfiák – tanulmányok
„Ady Endre líratörténetünk nagy egyénisége, korszakos költő, a maga nemében utánozhatatlan. Költészete majd minden európai és keleti nyelven megismerhető, bár ritkán egyenrangú fordításban. Mind eszmei, mind esztétikai forradalma évtizedeken át hangos viták élesztője volt, művészetének egyoldalú kisajátítására számos ideológiai és politikai irányzat tett eredménytelen kísérletet.”
(Szégyen vagy nem) ez volt az első teljes verseskötet, amit tényleg az elejétől a végéig elolvastam, és nem csak a kedvenceimet „ismételtem át.” Érdekes módon épp Ady-t választottam, pedig ő sosem tartozott a kedvenceim közé, sokszor nehézkesnek, és túlságosan… bonyolultnak (?) éreztem.
Leginkább azok a versei fogtak meg, amelyekről tudtam, hogy a háborúról írt bennük, illetve a már korábbról is ismert Elbocsátó szép üzenet. Szerintem ez illetve a Párisban járt az ősz a szerelmi költészetének csúcsa, valamiért a Csinszka versek, mint pl. az Őrizem a szemed egyáltalán nem tetszenek.
Megérte elolvasni, és úgy érzem, nem ez az utolsó verseskötet, amit a kezembe veszek, teljesen más hatása van, mint egy regénynek.
Legjobban A Tűz csiholója, Új, tavaszi seregszemle és Az Illés szekerén c. versek tetszettek. Volt még pár darab, amit jól esett olvasni, de a legtöbb vers nem igazán fogott meg. (Adytól a Finita a legkedvesebb versem azok közül, amiket eddig ismerek tőle, de az nem szerepel ebben a kötetben.) Jó volt a kötetben, hogy néhány vershez volt magyarázat – a magyarázat miatt szerettem meg pl. Az Illés szekerén-t.
6/10
Ez a gyűjteményes kötet nem igazán az én fejemben élő Ady volt. Volt itt pár a kedvenceim közül (Sem utódja, sem boldog őse, Kocsi-út az éjszakában), de nagyrészt olyan verseket válogattak be, amikről három dolog jutott eszembe: először is, hogy azért Ady nagyon értett a drámához (drama queen), másrészt nem ment arroganciáért a szomszédba, harmadrészt pedig az, hogy nehezen emelte be az öregedés gondolatát. Amikor 17-18 éves fejjel olvassa az ember, valahogy szerethetőbb a forradalmi, mindent dobjunk ki a kukába, ami régi figura, aztán, nos, az ember is öregszik érik egy kicsit. Meg egy kicsit kiszeret az ifjú szívekben élő Adyból. Aki továbbra is nagyon-nagyon, nagggyon jó, csak talán már nem hat annyira zseniálisnak.
Népszerű idézetek
ŐRIZEM A SZEMED
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
121. oldal
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.
5. oldal
PROLETÁR FIÚ VERSE
Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember,
Nincs, nincs sehol.
Az én apám kopott kabátu,
De nekem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.
Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.
Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.
Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítná ezt a nagy, földi
Komédiát.
Az én apám, ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.
Az én apám, ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.
Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.
68. oldal
A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.
63. oldal
HAZAMEGYEK A FALUMBA
Szigorú szeme meg se rebben,
Falu még nem várt kegyesebben
Városi bujdosóra.
Titkos hálóit értem szőtte
S hogyha leborulok előtte,
Bűneim elfelejti.
Vagyok tékozló és eretnek,
De ott engem szánnak, szeretnek.
Engem az én falum vár.
Mintha pendelyben látna ujra
S nem elnyűve és megsárgulva,
Látom, hogy mosolyog rám.
Majd szól: »Én gyermekem, pihenj el,
Békülj meg az én ős szivemmel
S borulj erős vállamra.«
Csicsítgat, csittít, csókol, altat
S szent, békés, falusi hatalmak
Ülnek majd a szivemre.
S mint kit az édesanyja vert meg,
Kisirt, szegény, elfáradt gyermek,
Úgy alszom el örökre.
30. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából 88% ·
Összehasonlítás - Tóth Árpád: Tóth Árpád válogatott versei 90% ·
Összehasonlítás - Tóth Árpád: Szavak szobrásza ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei 96% ·
Összehasonlítás - Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke 99% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső válogatott versei 96% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet 91% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Életre-halálra 96% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Kaláka – Kosztolányi Dezső ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Számadás 93% ·
Összehasonlítás