Ady ​Endre összes költeménye 13 csillagozás

Ady Endre: Ady Endre összes költeménye Ady Endre: Ady Endre összes költeménye

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Impresszum, Budapest, 1998
1006 oldal · ISBN: 9638589906
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
700 oldal · keménytáblás · ISBN: 963151336x

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

sztimi53>!
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye

Adyt kezdetektől szerettem, elvarázsol, legyen a verse szerelmes, magyarságvers vagy önvallomás. Aztán rajongásomba beleszól a humorérzékem, és eszembe jut az Így írtok ti:
„Hát maga megbolondult,
Hát maga megbolondult,
Hogy mindent kétszer mond,
kétszer mond?” meg az hogy
„Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék –
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.”
És azt gondolom, amit Halász Margit mondott a Tar paródiáról, hogy parodizálni csak azt lehet, akit szeretünk, akit nem szeretünk, gúnyoljuk. Furcsa olvasni a megvetését és csodálatát egyszerre a városról, amit én magamnak választottam. A maradiság városa az ő szemében. Tetszik, ahogy ír a hazából elvágyódásról és visszavágyásról, Magyarországon ez ma is élő probléma. Szeretem, rajongok és talán kedvenc is lenne, de volt egy József Attila.

Vaklarma P>!
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye

Hú, azért nem egyszerű az Ady életmű! Persze messze nem olvastam az összes verset, de sok olyan verset sikerült, amit eddig még soha. Kedvelem Adyt: a szenvedélyét, az őszinteségét, a harcias lelkét. Szerintem ő az, akiről mindenkinek van véleménye. Vagy szereti vagy utálja. De vélemény nélkül elmenni a versei mellett, lehetetlen.

serengeti P>!
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 4
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5
Humor: 1

Hát igen – Ady, az Ady. Harmadszorra olvasom végig a költeményeit lassan 45 évem alatt, és mindig egyre újabb jelentésrétegek tárulnak elém. Igaz, először, amikor 13 évesen az általános iskola 7. osztályában tanultuk, még nem tetszett. Zavarosnak, érthetetlennek, nagyzolónak tartottam. Másodszorra, 17 évesen már kevésbé volt zavaros, és sokminden érthetővé vált számomra, azzal párhuzamosan, ahogyan lassan jövögettek számomra is az élettapasztalatok. Most, felnőtt fejjel már egyáltalán nem zavaros, és majdnem mindent értek. Igaz, ami igaz: még mindig nagyzolónak tartom. De ez sem változtat azon, hogy Ady egyszeri, páratlan zseni.

ArcKarc>!
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye

Tudom sokan bírálják, és nem szeretik…. Ízlések és pofonok. Nálam egyik kedvenc. Legjobban a Halál verseit szeretem. Megnyugtatnak.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

Óh, Debrecen, ki büszkén hordod
A művész-pártoló nevet,
Engedd, hogy néhány rövid sorban
Elzengjem én is érdemed!
Művész ugyan aligha volnék,
De jámbor költő csak vagyok,
Ennélfogva megrónál érte,
Ha érdemedről hallgatok!…

Fel dalra hát, Debrecen népe
Színházba tódul télen át,
A szépért való lelkesültség
Itt Debrecenben él tehát,

De adjanak elő klasszi-
kus darabokat, nem pe-
dig pikáns bohózatokat és
nem kevésbé pikáns ope-
retteket – mindjárt
nincs közönség. Ebből
tehát az a tanulság:

Óh, Debrecen, a kort megérted,
Utól is érted csakhamar,
A pikáns lett a te országod,
Mely ápol, s majdan eltakar.

Művészek gyakran felkeresnek,
Neved s híred ők szeretik,
Te pedig dúsan, bő kezekkel
Aranyakat fizetsz nekik.

Feltéve, ha ártisták az illetők,
s olyan hölgyek is
vannak köztük, akik sze-
paréba is elmennek. El –
lenben, ha igazi művészek
keresnek fel, gyöngéden
hagyod őket éhen halni.
Mi ebből a tanulság?

Itt nem lehet ám stréberkedni,
Itt nem kell más, csak orfeum,
Mert másképpen (a rím kedvéért)
Az ágyba fektet Morfeum!…

Óh, Debrecen, szeretlek téged,
De azért keggyel megbocsáss,
Ha néha-néha versbe ömlik
Egy-egy keserű vallomás.

Művész ugyan aligha volnék,
– Az arcom csúf, hangom hamis –,
De falaid közt éhen veszhet
Nemcsak müvész – poéta is!

1061. oldal, Óh, Debrecen, Osiris, 1997.

13 hozzászólás
Szelén>!

A FEKETE ZONGORA

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

sztimi53>!

Ím, itt a nyár, szörnyű meleg van,
A télből nyárba pottyanánk,
Bevándorolt hűs zálogházba
Minden felöltő s nagykabát.
Az utcán összesülve, főve
Alig pár ember lépeget ─
Ilyenkor a Nagyerdőn lenni,
Üdülni, óh, mily élvezet.

Áprilisi kutya-melegben
A kisvonat ha kidöcög,
Óh, míly dicső ott künn hüsölni
A csupasz, száraz fák között.
Az ember a futóhomokba
Térdig süppedve lépeget ─
Ilyenkor a Nagyerdőn lenni,
Üdülni édes élvezet.

Ha a tüdőnk megtelt homokkal,
Ha már majd összeroskadunk,
A pavilon sörcsarnokában
Egy stációt csak tarthatunk.
Egy pohár sör megkeseríti
A legédesebb életet ─
Ilyenkor a Nagyerdőn lenni,
Üdülni mennykő élvezet.

S mikor aztán az üdüléstől
Már járni is alig tudunk,
Elérhetünk a kisvonatra,
Ha néhány száz lépést futunk.
Az ember így üdülés közben
Úgyis nagy kedvvel lépeget ─
Ilyenkor a Nagyerdőn lenni,
Üdülni pazar élvezet.

Óh, üdv neked, dicső Nagyerdő,
Egy nagy városnak édene,
Soványító k*rák k*rája
Annak, ki párszor élveze.
Tenélküled hányszor megunnók
Ezt az unalmas életet ─
Te vagy itt, e híres városban
A legmagasabb élvezet!…

1054. oldal, Dal a Nagyerdőről, Osiris, 1997.

sztimi53>!

A Hortobágy beüzent Debrecenbe:
„Civis-urak, már holnap délelőtt
Nagy baj lészen.” És ijedt táncot roptak
Debrecenben a tatár-agyvelők.
„Civis-urak, már holnap nagy baj lészen:
Gőzösön jár ma már az ember-ész
S a Délibáb Délibábnak maradni
Nem akar már. És ennyi az egész.”
„Basahalmától ős Péterfiáig
Ájer pezseg. Úgy hívják: Gondolat.
Fütyöl ez a kerek, tatár fejekre:
Civis-urak, haboznak még sokat?”
„Majd holnap tán nem lesz idő megtérni,
Korrigálni az ősi nagy hibát:
Civis-urak, nagy baj lészen majd akkor,
Ha vörösen bejön a Délibáb.”

203. oldal, A Délibáb üzenete, Az Illés Szekerén, Osiris, 1997.

Kapcsolódó szócikkek: Debrecen · fata morgana/délibáb · Hortobágy
Szelén>!

Vágy, élet és sugár a lelkünk
És utunk mégis koldus-út,
Jogunk van minden fényességhez,
Amit az élet adni tud.

Szelén>!

HÉJA-NÁSZ AZ AVARON

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Szelén>!

Mégis megyek. Visszakövetel
A sorsom. S aztán meghalok,
Megölnek a daltalan szivek
S a vad pézsma-szagok.

Véda P>!

Tervek fogytán, hitek apadtán,
Mikor immár hamut se hintek
S nem kezdhetek már új »megint«-et
Kínszenvedő utamnak végén
Keresgélőn visszatekintek:
Óh, multam, adj egy szalmaszálat.

Készül az ár halott fejemre.
S az Élet, hajh, komoly ajándék,
Adja hozzánk áldott aránkként
A házasító nagy Természet.
Volt-e bennem legalább szándék
Áldottan hagyni az arámat?

Akartam-e szent indulatban
Feledni magam kis személyét,
Hogy majdanta boldogan éljék
Életüket jövendő mások?
Akartam-e a titkok mélyét,
Hogy önmagamnak fittyet-hányjak?

Látom magam ifjú csatákban,
Amelyekben én voltam minden,
Forró, bolond, bő ereimben
Vérem csupán magamért tombolt,
Mint egy földi, kárhozó Isten,
Úgy vívtam a hiú csatákat.

S látom magam magam tagadva,
Eldobva minden hiuságot,
Fehér lovagként mint csatázok
Meg se született milliókért,
Voltam nem ismert, megalázott,
De a lelkem ujjongva vágtat.

Óh, Élet, én nem csaltalak meg,
Nem csaltalak meg mégsem, mégsem,
Volt száz termékeny szívverésem
S nem faragott versek és képek,
De néhakori fehérségem
Mondnak vétót majd a nagy árnak.

Hogy nem hittek szavamnak, még jobb,
Mert így fehérebb minden tettem,
Mert így gyönyörűbben szerettem:
Tudtam azoknak szépen adni,
Akiktől önzőn mitse vettem:
Éltem, mert néha éltem – másnak.

Mert másokért csatáztam

2 hozzászólás
Szelén>!

JÓ CSÖND-HERCEG ELŐTT

Holdfény alatt járom az erdőt.
Vacog a fogam s fütyörészek.
Hátam mögött jön tíz-öles
Jó Csönd-herceg
És jaj nekem, ha visszanézek.

Óh, jaj nekem, ha elnémulnék,
Vagy fölbámulnék, föl a Holdra:
Egy jajgatás, egy roppanás.
Jó Csönd-herceg
Nagyot lépne és eltiporna.

Szelén>!

Pedig a szó nekem ópium,
Pogány titkokat szívhatok belőle
S új részegség vagy új gondolat
Nekem nem új: régiek temetője.

Finom, dalos titkokkal tele
A lelkem. S mégse apollói bátor,
Mégse merek. És úgy dalolok,
Mint egy ósdi, telt szájú prédikátor.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szendrey Júlia – Gyimesi Emese: Szendrey Júlia összes verse
Arthur Rimbaud: Egy évad a pokolban
Csorba Győző: Csorba Győző válogatott versei
Csorba Győző: Simeon tűnődése
Lakatos István: Kései megperzselődés
Kodolányi János: Üzenet enyéimnek
Göbölyös N. László: Az ajtókon innen és túl
Sipos Domokos: Vágtat a halál
Bródy János: 52 év dalszövegei
Pier Paolo Pasolini: Mindenszentek és Halottak között