A ​minden-titkok versei 20 csillagozás

Ady Endre: A minden-titkok versei Ady Endre: A minden-titkok versei Ady Endre: A minden-titkok versei Ady Endre: A minden-titkok versei Ady Endre: A minden-titkok versei

HATVANY LAJOSNAK, aki hideg szeretetével is több volt hozzám bárkinél, hívőbb és jobb, adom s ajánlom ezt a talán utolsó verseskönyvemet.
Érmindszent, 1910. november 30.
Ady Endre

Eredeti megjelenés éve: 1910

>!
Pallas, Budapest, 1919
134 oldal
>!
Athenaeum, Budapest
152 oldal

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

VERDI>!
Ady Endre: A minden-titkok versei

Ez jobb verseket tartalmaz mint az ezt megelőző (SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK – 1909), kötete. Itt már inkább játszik a szavakkal. Az 1909-évi depressziója eltűnni látszik az e kötetben található versei közül.
A személyisége itt szerteágazódik. Töpreng, gondolkodik a jövőjéről, morgolódik miért lett ilyen a Magyarság, akit, amit félt, és törékenynek tart!
Amellett eltűnik, előtűnik a szerelem, és egyben háttérbe húzódik. Található benne egy ilyen „fejezet” ahol aszerelmes versek vannak, de nekem inkább tűnt az asszonyok, hölgyek, nők utáni vágyakozásnak, mint amikor az egyébb érzelmes, szerelmes versek tennék azt, illetve amiket azok váltanának, válthatnának ki belőlünk.. Nincs a Lédai marcangolós, egymást gyűlölve imádós szerelem!

„Sötét utcáknak mélyiről.
Gondolkozom: kiről, miről,
Mikor, mindegy.
Valaki, valaki most emleget…
Merre megyek,
Van-e út az utca-mélytől
Föl a hasogatott égnek?
Még sokáig kisér az ének
S én botorkálok tovább,
Keresem, aki emleget,
Keresem lelkemben azt,
Akiért érdemes volna
Így élni búsan és loholva
Sötét utcákról nézve az eget.”

Részlet a VALAKI, VALAKI EMLEGET versből.

Tehát keresi itt is akivel lehetne.

Megelevenedik az inkább Isten szeretéses, istent szerető Ady Énje . Persze egyben megérti, és szereti, de a negatívumokkal ellentétben el is fogadja, meg nem is fogadja el, de nem is érti meg.
De hisz!!!

A halál :

„Bosszús, bolond, béna vagyok,
Aki bírtam annyi harcot
S kit a farkas-szem meg nem ölt,
Megölnek az elrejtett arcok.”

Részlet a AZ ELREJTETT ARCOK verséből.
Rejtve van minden, az egész élet és halál misztérium, le van takarva, és ez az egész egy óriási nagy TITOK.

1 hozzászólás
Alessana>!
Ady Endre: A minden-titkok versei

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?
(Élni, míg élünk)

Az Isten titkai ciklus elég gyengére sikeredett. Ismerem Ady munkásságát, de az ehhez a ciklushoz tartozó versek nem okoztak olyan katarzis élményt, amit elvárnék tőle.
A Szerelem titkai egy fokkal jobb volt, de még mindig nem az igazi. A legjobb A szerelem eposzából egy soha meg nem irandó s meg nem irható hősköltemény. És én mennyire bánom, hogy ezt Ady nem folytatta… A Szomorúság titkaiban VÉGRE visszatért az a depis Ady, bár itt egy kiemelkedő verse lett számomra a Senki élőnek ellensége.
Aztán jött a Magyarság titkai, ahol szintén akadt gyöngyszem a számomra, például A márciusi Naphoz.
A Dicsőség titkai amihez megint vegyes érzéseim társultak.
Az Élet-Halál titkai pedig…
Na, igen. Eddig vártam Adyt, és most megérkezett. Nagyon tetszettek a versek itt a kötet végén.

Volt egy-egy kiemelkedőbb vers, ezekből idéztem is , illetve az utolsó rész, de most ez a kötet nem érintett meg. Sok vers nem kötött le, amikor például valamit néztem a telefonomon, üzenetet válaszoltam meg és utána visszanéztem a lapokra, volt, hogy elkezdtem ÚJRA olvasni egy-egy verset, mert annyira nem lett emlékezetes, így teljesen elfelejtettem, hogy hiszen azt már olvastam.

Szinte bűnösnek érzem magam, amiért Adyt lecsillagozom…
Talán később ez a kötet még egy újraolvasást megél.

Ree>!
Ady Endre: A minden-titkok versei

Adyt főleg a szerelmes versei miatt szerettem meg. Ebben a kötetben nem sok ilyen témájú vers kapott helyet, mégis mindegyiket élvezettel olvastam.
Valamiért egyik sem vált annyira híressé, pedig egyiket-másikat tényleg megéri elolvasni.

„Valaki megőrült az Űrben,
Valamely Nap járja bolondját,
Valaki mindent összezavart
S üstökösök jövését várják.”

Britta89>!
Ady Endre: A minden-titkok versei

Ady Endre egyik legnagyszerűbb kötete számomra. Már jóval többet mond el, mint a korábbiak, de mégsem olyan túlon túl lehangolt, mint a későbbiek. Több kedvencem is található ebben a kötetben, de leginkább 'Hiszek hitetlenül Istenben' c. verse varázsolt el.
A hasonlatai már jóval kifinomultabbak és a pesszimizmus sem annyira meghatározó. Talán éppen emiatt tetszik ennyire ez a kötet.


Népszerű idézetek

latinta P>!

NEM ADOM VISSZA

Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed.

Belőlem fognak nézni
Téged és egy kék tavat
S mit e földön nézni
Még szabad.

Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed.

korneliar >!

Hiszek hitetlenül Istenben

Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.

Szinte ömölnek tört szivemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.

Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjuság.

Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.

Szüzesség, jóság, bölcs derékség,
Óh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,
Beteg vagyok, beteg.

Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban előttem
Száz titok kavarog.

Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény, hajszolt magam.

Isten, Krisztus, Erény és sorban
Minden, mit áhitok
S mért áhitok? – ez magamnál is,
Óh, jaj, nagyobb titok.

Alessana>!

S az Élet, hajh, komoly ajándék

Mert másokért csatáztam

latinta P>!

BAJVÍVÁS VOLT ITT

Bajvivás volt itt: az ifju Minden
Keresztüldöfte Titok-dárdával
Az én szivemben a Halál szivét,
Ám él a szívem és él az Isten.

1 hozzászólás
latinta P>!

EGY KEVÉSNYI JÓSÁGÉRT

Ha van még Jó bennem, óh, uram,
Kérlek és nem is szomoruan,
Óh, mentsd meg belőlem.

Hiszen annyi jósággal jövék,
Ám lelkemnek szemérem-övét
Letépte világod.

Valamikor voltam örömöd,
Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között,
Nagy gyalázatomban.

Most, hogy Bűn és Idő elszaladt:
Úgy menjek el, mint kiben maradt
Egy kevésnyi Jóság.

korneliar >!

Senki élőnek ellensége

Kérem nagy könyörgéssel,
Kiknek talán útjába álltam,
Higyjenek, mint én kezdek
Hinni a jó, békés Halálban.

Szájunktól poharunkat
Úgyis majd egy szép perc elrántja,
Álnok és gonosz ember,
Ki társát az Életben bántja.

Hogy vagyok, hogy eljöttem,
Nem vagyok e bűn felelőse,
Én most társam nem bántom,
Könyörgök, hogy ne bántson ő se.

Minden bántást nagy jajjal
Úgyis-úgyis nagyon megbántam:
Csak nyomorultak élnek
Ebben a bús, bolond világban.

Mindenki bocsánatját
Könyörögve, sírva esengem,
Készülök elnémulni,
Fáj, fáj, óh, ne bántsanak engem.

Harccal jön minden ember
S minden harcnak bánat a vége,
Ne tegyek most már többé
Senki élőnek ellensége.

Szíves békét ajánlok
Alázatos és síró szóval:
Nagy-nagy titkokat látok
S megteltem minden szívi jóval.

Tele szivem békével,
Túllátok már a földi rácson.
Fáj az élet. Mindenkit
Kérek: ne, ne, ne bántson.

korneliar >!

Pimasz, szép arccal

Zilahi jó barátaimnak

Pimasz, szép arccal látszik, hogy akar,
De közben búsan lekönyököl,
Nyög, sír, ez az én fajtám, a magyar.

Olykor utálom, néha szeretem:
Ennyi emberséges bánatot
Nem adott volna más fajta nekem.

Van-e célja és nagy akarata,
Hoz-e valamit, ami övé,
Ami magyar, ami igaz maga?

Van-e nagy, ős küzdésünknek neve,
Vagy elvérezünk névtelenül,
Mint a kóbor tigrisek serege?

Ez a mi szép, koldus, úri fajunk
Nyugtalanít: példája vagyok:
Ha meghalunk, majd egyformán halunk.

Pimasz, szép arcot talál a Halál
S szeretőnkért rejtjük a bánatunk,
Szeretőnkért, ki a tilosba jár.

korneliar >!

Az elrejtett arcok

Bosszús, bolond, béna vagyok,
Aki bírtam annyi harcot
S kit a farkas-szem meg nem ölt,
Megölnek az elrejtett arcok.

Mint orvok, úgy rejtőznek el
Titok-takarókba zárva.
Néhány nyár óta nincsen arc,
Csak csúfolódó, csúnya lárva.

Én már alig-alig birom,
Talán mert érzem a végem:
Medréből tán holnap kicsap
Az én dagadt őszinteségem.

Közel és távol hazugak,
Gúnyos rejtők csúf csapatja,
Szép volna látni e hadat:
A lárva-bontást hogy fogadja.

Hiszen semmit se akarok,
Csak csúf lárvákat levenni
S látni meztelen arcokat,
Melyeken nincs mez, festék, semmi.

Egyszer néznénk farkasszemet,
Kivoltunkat egyszer lássuk,
Horkantan egyszer hadd legyünk
Egymásnak kemény Messiásuk.

Alessana>!

Én már alig-alig bírom,
Talán mert érzem a végem:
Medréből tán holnap kicsap
Az én dagadt őszinteségem.

Az elrejtett arcok


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet
Babits Mihály: Babits Mihály válogatott versei
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső versei
Tóth Árpád: Hajnali szerenád
Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai
Kálnoky László: Letépett álarcok
Tóth Árpád: Tóth Árpád válogatott versei