A ​kettősség nélküli tudás lámpása 5 csillagozás

Advaita bódha dípiká: A kettősség nélküli tudás lámpása

Ez ​a mű, mely egy szellemi kereső és a mestere közötti párbeszéd formájában íródott, kitűnő és világos összefoglalása az advaita védántának, az egyik klasszikus hindu filozófiai iskolának, melyet sokan napjainkban is a bölcsesség legmérvadóbb forrásának tartanak. E kereső számos kérdést tesz fel a létezés, Isten, a világ és az ember természetét illetően. Ezek az alapvető kérdések mit sem veszítettek időszerűségükből, és ma is sokat tanulhatunk a régi korok bölcseinek válaszaiból.

A kettősség nélküli tudás lámpását eredetileg Indiában, a Srí Ramanásramam gondozásában adták ki, és 20. század egyik legnagyobb indiai bölcse, Srí Ramana Maharsi is nagy becsben tartotta.

„Tanítvány: Megmart a létforgatag kegyetlen kígyója, s most szédülök és szenvedek. Mester, kérlek, ments meg ettől a lángoló pokoltól, és mondd el, hogyan lehetek szabad!

Mester: Jól szóltál, fiam! Értelmes vagy, és fegyelmezett. Nincs szükség rá, hogy bizonyítsd rátermettségedet, mielőtt… (tovább)

>!
Filosz, 2012
200 oldal · ISBN: 9789639841192 · Fordította: Diószegi Ádám

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Advaita bódha dípiká: A kettősség nélküli tudás lámpása

Az év első elolvasott könyve számomra ez a hindu könyv, mely sok mindenkinek választ adhat kérdéseire, az elakadt útkeresőknek leginkább. A mester és tanítványa kérdeznek-válaszolnak egymásnak különbözőképpen. Ami hiányzott számomra az az volt, hogy nagyon átlagosnak tartottam azoknak a problémáknak felvetését és magyarázatát, amelyek itt szerepeltek. Én sokkal tovább mentem volna.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Ha egy kutya belép egy tükörterembe, először csak egy tükörképet idéz elő egy tükörben, amely az­ tán a visszaverődések sorozatának hatására végtelen számú lesz, és a kutya rengeteg más kutyával találja magát körülvéve, ezért morogni és vicsorogni kezd. Ez történik a tiszta Önvalóval is, mely a tudatosság kettősség nélküli étere.

Lunemorte P>!

Tanítvány: Legyen hát így. Hogyan pusztítható el az elme?
Mester : A mindenről való megfeledkezés a végső eszköz. Gondolkodás nélkül a világ nem nyilvánul meg. Ne gondolkodj, és a világ nem jelenik meg! Ha nem buk­kan fel semmi az elmében, akkor maga az elme is el­vész. Tehát ne gondolj semmire, felejts el mindent! Ez a legjobb módja az elme elpusztításának.

Lunemorte P>!

A Szúta szanhitá kijelenti, hogy akik vágynak az élvezetekre, és mégis sóvárognak a megszabadulás után, azokat biztosan megharapja a szanszára kígyója, és elkábulnak halálos mérgétől. Ez a tekintély.

Lunemorte P>!

Ráma : Teljesen el kellene felejtenem mindent?
Vaszistha : Pontosan. Teljesen felejts el mindent, és ma­radj olyan, mint egy fa vagy kő.
Ráma : A z eredmény olyan érzéketlen tompaság lesz, amely a követ vagy a fát jellemzi.
Vaszistha : Nem így van. Ez mind csupán illúzió. Ha elfelejted az illúziót, akkor megszabadulsz tőle. Lehet, hogy ez érzéketlen tompaságnak tűnik, de maga az üdvösség leszel. Értelmed teljesen tiszta és éles lesz. Anélkül, hogy belebonyolódnál a világi életbe, miköz­ben mégis tevékenynek tűnsz mások számára, maradj a Brahman üdvössége, és légy boldog! Az ég kék színével ellentétben ne engedd, hogy a világ illúziója feléledjen
a Tudatosság-Önvaló tiszta éterében. Az egyetlen mód­szer, hogy elpusztítsd az elmét, és az üdvösségként lé­tezz, az, hogy elfeledkezel erről az illúzióról. Siva, Visnu, sőt akár maga a Brahman utasítson is téged, a felismerés nem lehetséges e módszer nélkül. Nem lehetséges meg­szilárdulni az Önvalóként, ha nem feledkezel el a mindenségről. Tehát felejts el mindent!

Lunemorte P>!

Csak az alkalmas arra, hogy a kutatás révén ke­resse a tapasztalásból eredő közvetlen tudást, aki a valós és a valótlan megkülönböztetésével elérte a közvetett tudást. Más nem járhat sikerrel a keresés­ben.

jivanmukta>!

t: Most, hogy a létforgatag rátelepedett az Önvalóra, hogyan lehet tőle megszabadulni?

m: Az elme teljes mozdulatlanságával a létforgatag mindenestül eltűnik. Máskülönben a létforgatagnak sosem szakad vége, még világkorszakok milliói alatt sem (kalpakótikála).

t: Más módon nem lehet megszabadulni a létforgatagtól, csak az elme mozdulatlanná tételével?

m: Semmilyen más módon. Sem a Védák, sem a sásztrák, sem önmegtartóztatás, sem karma, sem fogadalmak, sem ajándékok, sem szent iratok és más misztikus formulák (mantra) ismételgetése, sem szertartás, sem egyéb más módszer nem képes megszüntetni a létforgatagot. Csak az elme mozdulatlansága révén lehet elérni a célt, semmi mással.

t: A szent iratok kijelentik, hogy csak a tudás képes erre. Hogyan mondhatod akkor azt, hogy az elme mozdulatlansága vet véget a létforgatagnak?

m: Amit sokféleképpen írnak le a szent iratokban – tudás, megszabadulás stb. –, az nem más, mint az elme mozdulatlansága.

64-65. oldal, III. fejezet - A megvalósítás eszköze (Filosz, 2012)

jivanmukta>!

Az előző fejezetben a mester a kettősség nélküli
Brahman felismeréséről tanított, most pedig az elme
kioltásával foglalkozik, amely a Brahman felismerésének
egyedüli módja.

m: Bölcs gyermekem, hagyd el az elmét, amely az a
korlátozó járulék, mely létrehozza az egyént, s ezzel
a születés és halál körforgásának mérhetetlen szenvedéseit
okozza, és ismerd fel a Brahmant!

t: Mester, hogyan oltható ki az elme? Nem nehéz
ezt véghezvinni? Nem túl hatalmas, nyugtalan és
örökké ingatag az elme? Hogyan lehet azt feladni?

m: Az elme feladása nagyon könnyű. Olyan, mint
szétmorzsolni egy törékeny virágot, kiszedni a vajból
egy hajszálat vagy pislogni egyet. Ne kételkedj
efelől! Egy önuralommal rendelkező, eltökélt kereső
számára, akit nem bűvölnek el az érzékek, hanem
szilárd vágytalanság fejlődött ki benne minden külső
dolog iránt, a legkisebb nehézséget sem jelentheti az
elme feladása.

t: Hogyan lehetne ilyen könnyű?

m: A nehézség kérdése csak akkor merülhet fel, ha
van elme, amelyet el kell hagyni. Az igazat megvallva,
elme nem is létezik. Amikor azt mondjuk a tudatlan
gyermeknek, hogy „Szellem van itt", akkor a gyermeket
könnyen becsapjuk, és ő elhiszi a nem létező
szellemek létezését, s a félelem, szenvedés és aggodalom
áldozatává válik. Hasonlóképpen azzal, hogy a
makulátlan Brahmanban elképzelünk ezt-azt – olyan
dolgokat, amelyek nincsenek –, egy elme néven ismert
hamis létező jelenik meg, amely valósnak tűnik,
s ekként és akként működik. Ez az elme irányíthatatlannak
és hatalmasnak tűnik az elővigyázatlan ember
számára, de az önuralommal és a megkülönböztetés
képességével rendelkező keresőnek – aki ismeri az
elme természetét – könnyű lemondania róla. Csak az
a bolond gondolja, hogy nagyon nehéz, aki tudatlan
az elme természetét illetően.

VIII. fejezet - Az elme kioltása


Hasonló könyvek címkék alapján

Ananda Kentish Coomaraswamy: Idő és örökkévalóság
Szvámí Sivánanda: Utak a boldogsághoz
Vjászadéva: Svétásvatara Upanisad
Vjászadéva: Taittiríja-upanisad
Sri Aurobindo: Avatár
A. C. Bhaktivedānta Swāmī Prabhupāda: A tökéletesség útja
René Guénon: Az ember sorsa a Védánta szerint
Julius Evola: A felébredés doktrínája
Osho Rajneesh: Az én utam a bárányfelhők útja
A csodák tanítása