Ulugbek ​kincse 3 csillagozás

Üzbég történelmi regény
Adül Jakubov: Ulugbek kincse

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A világhódító Timur Lenk unokája, Mirza Ulugbek, Szamarkand fénykorának uralkodója, a tudós matematikus, teológus, költő és csillagász 1444-ben végveszélybe jut. Tulajdon fia, az elvetemült Abdul-Latif nemcsak trónjától fosztja meg, hanem életére is tör. Halála előtt Ulugbeknek sikerül még rábíznia a csodálatos könyvtára legjavát hűséges tanítványára, az ég titkait jól ismerő Ali Kuscsíra, de aztán ő maga elpusztul száműzetése kezdetén. Az apagyilkos trónbitorló könyörtelen, szilaj hajszát indít a csillagász ellen, tömlöcbe is vetteti, hogy kicsikarja belőle a nagy titkot. Hol rejlik Ulugbek kincse? Sikerül-e megmentenie a tudomány nagyszerű értékeit a lelkiismeretes tudósnak? Segítője, a bátor Kalandar rátalál-e szerencsétlen sorsú, szépséges szerelmesére, Hursid-banura? Erről szól ez a rendkívül érdekes és tanulságos üzbég történelmi regény.

Eredeti cím: Uluḡbek ḵazinasi

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Kárpáti / Madách / Móra, Budapest, 1988
338 oldal · ISBN: 9631154696 · Fordította: Földeák Iván

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

eme P>!
Adül Jakubov: Ulugbek kincse

Adül Jakubov: Ulugbek kincse Üzbég történelmi regény

Üzbég történelmi regény… Bevallom, nem tudok semmit az üzbég irodalomról, sem Jakubovról, a regény szerzőjéről. Ami még rosszabb, hogy az internet sem sokat tud róluk – vagy csak én nem tudok böngészni. Még azt sem sikerült kinyomoznom, mikor keletkezett a regény, pedig érdekelt volna, mert úgy érzem, nem véletlenül áll a középpontban Szamarkand fénykora és Ulugbek alakja. Akarva-akaratlanul minduntalan a múlt századi szovjet világ leképzését éreztem benne, amolyan félig rejtett üzenetet.

Az Ulugbek kincse ifjúsági regénynek is mondható történelmi kalandregény a műfaj minden kellékével. Főszereplője Mirza Ulugbek, az iszlám kultúra egyik nagy alakja, matematikus, jelentős felfedezéseket tevő csillagász, iskolaalapító, csillagvizsgálót építő tudós. Őt szerencsére ismeri a net. Ulugbek ma nemcsak egy név a többi uralkodó dicstelen sorában, amitől a regénybeli főhős retteg, hanem álmának, vágyának megfelelően matematikusként, csillagászként – igazi felvilágosult tudósként tartja számon a világ (legalábbis az a része, amelyik még nem feledte végérvényesen el).
A jellemhibáktól sem mentes, uralkodáshoz kevésbé értő, néha kegyetlen, túlkapásoktól sem visszariadó, de bölcs, a tudást és bölcsességet szinte mindennél jobban értékelő, művészi hajlamokkal is rendelkező Ulugbek, a nagy Timur Lenk unokája fontos választás előtt áll: folytatni a nagyapa örökségét – szellemi, politikai értelmben egyaránt, vagy más, saját útra térni.
Ulugbek kettős kincset őriz: a nagyapja hódító háborúi során összegyűlt aranyban-drágakövekben, területekben felhalmozódott vagyont és a saját szellemi munkája eredményét: könyveit, gazdag könyvtárát, az emberi értelem kincseit és ezzel együtt a béke, a gazdasági-kulturális felvirágzás lehetőségét.
Hódítani vagy békében, nyugalomban élni? Félelemből kovácsolni hűséget vagy emberségesen bánni még az árulókkal, cselszövőkkel is?
Felkészült-e a társadalom Ulugbek szellemiségére? Van-e esélye világának megváltoztatására? Azt hiszem, a válasz egyértelmű: az eretnek, hitehegyott szultán, az „iszlám ellensége” két évig éli túl apját. Saját fia lázad fel ellene…
A regény ezt a belharcot követi figyelemmel egy számos kalandos szálat összebogozó, ám nagyon sok lényeges kérdést boncolgató cselekmény során. A regény jellemei kissé sarkítottak, van pár többdimenziós karakter is mindkét fél táborában, de a néha didaktius-szájbarágós elbeszélésmód nem válik a regény előnyére.
Az elénk táruló politikai machinációk – manipulálások, belső hatalomváltások, megtorlások, bábvezérek, kémek, beszervezések, zsarolások, börtönbe vetések… – a mindenkori totalitárius rendszerekre emlékeztetnek. A korlátolt, fanatikus felső réteg mindent megtesz hatalma konszolidására, a hazugságnak, vagyonnak, hadnak, trónnak behódoló nép pedig gondolkodás nélkül engedelmeskedik. A kivételek pedig vagy elbuknak, vagy tanítványok sora révén őrzik, védik, rejtegetik a kincset, és várják azt a nemzedéket, amelyik majd méltó lesz rá.

A regény egyik központi kérdése: az igazság, igazságosság, igazságszolgáltatlás, az értelem mindenhatóságának problematikája. Sokáig úgy tűnik, hogy a műfajnak megfelelően optimistább lesz a lezárás, de az utolsó pál oldal rácáfol az olvasói elvárásra: nem, nincs happy end. Kiábrándulással és szkepszissel elegy félszeg remény van csak.

„Ulugbek halálával elenyészett az általa kiépített tudományos potenciál is: a szamarkandi obszervatóriumot megszüntették, és néhány generáció alatt még a romok is eltűntek a föld színéről. Pontos helyüket csak az orosz régészek találták meg: az 1908-ban kezdett ásatás még napjainkban is tart…” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Ulugbek)

Azt hiszem, sokáig kell még ásni, hogy minden kincs felszínre kerüljön…

8 hozzászólás
bfg3 P>!
Adül Jakubov: Ulugbek kincse

Adül Jakubov: Ulugbek kincse Üzbég történelmi regény

Magyar olvasó számára ritka szerencse, ha egy ilyen távoli nép irodalma, ráadásul „olvasható” nyelven, eljut hozzánk. Hogy mennyire ősei az itt szereplő népek, emberek a mai üzbégeknek, nehéz volna megmondani, szellemi örökségük azonban valaha a világ legelsői közé emelte őket.
Maga az írás, történelmi regénytől szokatlan módon, egyáltalán nem romantikus. Az elején még egy egész más történetet vártam: spoiler Azonban a regény nagyon is realista. Minden fényével és szennyével, kegyetlen zsarnokaival és fanatikusaival együtt, tapinthatóan és valóságosan mutatja be a kort, a helyet és az eseményeket egyaránt.
És nem csak a külsőségeket, az emberi jellemeket is: Ali Kuscsít, a tudomány emberét, aki a halállal is szembenéz, hogy továbbvigye szultánja és tanítója eszméit; Muhiddint, aki ugyanezen kálváriától sújtva előbb megtörik, majd megőrül; a hűséges, lobbanékony Kalandart; a bölcs, de habozó Uszta Timurt; a nemcsak szépséges, de eszes Hursid-banut, aki keserű tapasztalatok árán jön rá, hogy a boldogságért bármit érdemes kockára tenni.
De mindenekelőtt Mirza Ulugbeket, a szultánt és tudóst, akit tanítványa szavai jellemznek legjobban: „Nem volt angyal. Uralkodó volt, s a hataémat gyakoroltka, némelykor kegyetlenül és igazságtalanul… Ám az összehasonlítás adja meg mindenek igaz értékét, s e fanatikus őrültekkel összemérve ő valóban világító fáklya!” Olyan egyéniség, aki, bár nem tökéletes, törekvései által messze kimagaslikk a korból, amelyben élt, de épp ez teszi bukását elkerülhetetlenné.
Ilyen kibékíthetetlen ellentétek vezérlik a többiek sorsát is. Ulugbek nem csak korával, de annak szellemét szinte megtestesítő fiával is szembenáll. Ali Kuscsí és Muhiddin, akik, bár ugyanonnan indulnak, egészen ellenkezően, már-már sarkítottan testesítik meg a zsarnoki önkényre adott válaszokat. De szemben áll Ali a vak fanatizmust kéviselő dervisvezérekkel is.
Engem az döbbentett meg leginkább, hogy noha a regény – talán – egy „más korra” reflektál a történelmi környezet álarcában, milyen ijesztően aktuálissá lett mostanában. Mert a sejk szavait hallva nem tudtam nem felidézni, hogyan rombolták le az Iszlám Állam fanatikusai ugyanezen torz eszmék nevében az emberi kultúra pótolhatatlan kincseit. Ali Kuscsínak nagyobb szerencséje volt. Ő nem hihette még el, amit ma már tudunk: elégethetnek bármennyi könyvet, a csillagokat nem téphetik le az égről – keringenek tovább, feltárva titkaikat bárkinek, akit az örök emberi kíváncsiság látásra és gondolkodásra sarkall.
spoiler


Hasonló könyvek címkék alapján

Ajbek: Rózsáskert dalosa
Gáfur Gulam: A gézengúz
Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó
Szali Bibi-hanum: Az üzbég konyha remekeiből
Bán Mór: A Holló háborúja
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Robin LaFevers: Halandó szív
Ken Follett: A Titánok bukása
Umberto Eco: A tegnap szigete