Ulugbek ​kincse 6 csillagozás

Üzbég történelmi regény… Bevallom, nem tudok semmit az üzbég irodalomról, sem Jakubovról, a regény szerzőjéről. Ami még rosszabb, hogy az internet sem sokat tud róluk – vagy csak én nem tudok böngészni. Még azt sem sikerült kinyomoznom, mikor keletkezett a regény, pedig érdekelt volna, mert úgy érzem, nem véletlenül áll a középpontban Szamarkand fénykora és Ulugbek alakja. Akarva-akaratlanul minduntalan a múlt századi szovjet világ leképzését éreztem benne, amolyan félig rejtett üzenetet.

Az Ulugbek kincse ifjúsági regénynek is mondható történelmi kalandregény a műfaj minden kellékével. Főszereplője Mirza Ulugbek, az iszlám kultúra egyik nagy alakja, matematikus, jelentős felfedezéseket tevő csillagász, iskolaalapító, csillagvizsgálót építő tudós. Őt szerencsére ismeri a net. Ulugbek ma nemcsak egy név a többi uralkodó dicstelen sorában, amitől a regénybeli főhős retteg, hanem álmának, vágyának megfelelően matematikusként, csillagászként – igazi felvilágosult tudósként tartja számon a világ (legalábbis az a része, amelyik még nem feledte végérvényesen el).
A jellemhibáktól sem mentes, uralkodáshoz kevésbé értő, néha kegyetlen, túlkapásoktól sem visszariadó, de bölcs, a tudást és bölcsességet szinte mindennél jobban értékelő, művészi hajlamokkal is rendelkező Ulugbek, a nagy Timur Lenk unokája fontos választás előtt áll: folytatni a nagyapa örökségét – szellemi, politikai értelmben egyaránt, vagy más, saját útra térni.
Ulugbek kettős kincset őriz: a nagyapja hódító háborúi során összegyűlt aranyban-drágakövekben, területekben felhalmozódott vagyont és a saját szellemi munkája eredményét: könyveit, gazdag könyvtárát, az emberi értelem kincseit és ezzel együtt a béke, a gazdasági-kulturális felvirágzás lehetőségét.
Hódítani vagy békében, nyugalomban élni? Félelemből kovácsolni hűséget vagy emberségesen bánni még az árulókkal, cselszövőkkel is?
Felkészült-e a társadalom Ulugbek szellemiségére? Van-e esélye világának megváltoztatására? Azt hiszem, a válasz egyértelmű: az eretnek, hitehegyott szultán, az „iszlám ellensége” két évig éli túl apját. Saját fia lázad fel ellene…
A regény ezt a belharcot követi figyelemmel egy számos kalandos szálat összebogozó, ám nagyon sok lényeges kérdést boncolgató cselekmény során. A regény jellemei kissé sarkítottak, van pár többdimenziós karakter is mindkét fél táborában, de a néha didaktius-szájbarágós elbeszélésmód nem válik a regény előnyére.
Az elénk táruló politikai machinációk – manipulálások, belső hatalomváltások, megtorlások, bábvezérek, kémek, beszervezések, zsarolások, börtönbe vetések… – a mindenkori totalitárius rendszerekre emlékeztetnek. A korlátolt, fanatikus felső réteg mindent megtesz hatalma konszolidására, a hazugságnak, vagyonnak, hadnak, trónnak behódoló nép pedig gondolkodás nélkül engedelmeskedik. A kivételek pedig vagy elbuknak, vagy tanítványok sora révén őrzik, védik, rejtegetik a kincset, és várják azt a nemzedéket, amelyik majd méltó lesz rá.

A regény egyik központi kérdése: az igazság, igazságosság, igazságszolgáltatlás, az értelem mindenhatóságának problematikája. Sokáig úgy tűnik, hogy a műfajnak megfelelően optimistább lesz a lezárás, de az utolsó pál oldal rácáfol az olvasói elvárásra: nem, nincs happy end. Kiábrándulással és szkepszissel elegy félszeg remény van csak.

„Ulugbek halálával elenyészett az általa kiépített tudományos potenciál is: a szamarkandi obszervatóriumot megszüntették, és néhány generáció alatt még a romok is eltűntek a föld színéről. Pontos helyüket csak az orosz régészek találták meg: az 1908-ban kezdett ásatás még napjainkban is tart…” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Ulugbek)

Azt hiszem, sokáig kell még ásni, hogy minden kincs felszínre kerüljön…

Első benyomás: Nincs szörnyűbb, mint egy unalmas kalandregény!
Második nekifutás: Egész érdekes kis történelmi regény! Korrekt írás. Tetszett. Nem sorolnám ugyan a legnagyobbak közé, de nem is tekintem kárba veszettnek az olvasására szánt időt. Meg aztán kurriózum is, hiába böngésztem, nem találtam más üzbég irodalmat magyar nyelven.

Senkinek nem ajánlom viszont, aki izgalmakban, kalandokban bővelkedő pergő cselekményre vágyik. Bár a hajdani ifjúsági regények feelingjét idézi: kicsit naiv, kicsit didaktikus, a cselekmény is elég könnyen kiszámítható, a legvégét kivéve, ahol szakít az író a várt klisével, elmarad a happy end. Mégsem hiszem, hogy ifjúsági regény lenne. Ember legyen a talpán az a kamasz, aki megbirkózik a regény első felének eseménytelenségével. Bár a konfliktus már előre vetül, kalandoknak sokáig semmi nyoma. Kapunk helyette érdekes leírást Szamarkand messze földön híres városáról, megismerjük a szultánok palotáját, a fényes Kök-Szarajt, és a tudományok templomát, a csillagvizsgálót a könyvtárral és a medreszével. Akár böngészhetünk is a könyvtár gazdag állományában, ahol az iszlám költők, írók és tudósok szinte minden jelentős alkotása megtalálható a polcokon. Köztük a címszereplő, a tudós szultán, Mirza Ulugbek munkái, akinek uralkodása alatt vált Szamarkand az iszlám kultúra kiemelkedő központjává. Beszámol az író Ulugbek híres elődeiről és méltatlan utódjáról, a trónért folyó harcról apa és fia között, közben szinte tablószerűen ismertet meg a talpnyaló udvari intrikusok és ármánykodó fanatikusok hadával. A történet középpontjában mégsem az udvari társaság tagjai állnak, hanem Ali Kuscsí a hűséges tanítvány, a tudományok rendíthetetlen őre, és az ő tanítványai, akik között egyaránt találunk majd a tudomány oltárához megtért bűnöst és árulót is.

Amikor már minden fő- és mellékszereplőt jól ismerünk, kezdődhet végre a történet, ami a hermetikus irodalom jellegzetes toposzát idézi. A cselekmény a kincs körül forog, ami viszont nem a gazdagság, az arany, mint oly sokan sóvárogva hiszik, hanem a titkos tudás, amit el kellett rejteni a jövő nemzedékek számára, nehogy a romlott kor romlott vezetői rosszra használják föl. Itt azonban a harc nem a kincs megszerzéséért, hanem annak elpusztításáért, kontra megmentéséért folyik. Az elvakult, hataloméhes ostobaság, az irigy középszer nem megszerezni, hanem elpusztítani akarja a tudást. Felszámolják a tudomány központjait, lerombolják a csillagvizsgálót, bezárják a medreszét, és elégetik a könyveket. A tudomány embereit pedig megalázzák, megkínozzák, meggyilkolják. Kit-kit érdemei szerint.

Engem meg lassan kezd zavarni az a kínos aktualizálás, ami jelen esetben nemcsak a fanatikus iszlamizmus pusztítását idézte fel bennem, hanem a félművelt tudatlanság sokkal közelebbi tevékenykedését is.

Vigasztaló csak az, hogy bár az önkény tombol, és Ali Kuscsínak el kell hagynia hazája földjét, hogy tudását kamatoztathassa,a legértékesebb könyveket mégis sikerült megmenteni.
A tudományt el lehet hallgattatni egy időre, de nem lehet elpusztítani. A gonoszok pedig majdcsak elnyerik végső büntetésüket.

„Muftikká váltunk, eképp lett:
erénynek mondtuk a vétket
s feketének a fehéret –
majd pokolra szálltunk végleg.”

borító: 5
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Fura a viszonyom a könyvvel, mert először örültem, hogy találtam egy üzbég történelmi regényt. Aztán többször nekiálltam, de mindig inkább csak halogattam. Amikor pedig már sürgetett az év vége, gyorsan végigrohantam rajta. Igazság szerint engem untatott. Pedig a helyszín, a szereplők és a dráma is érdekelhetett volna jobban. Nem jókor olvastam.
Mi az igazi kincs, ami a címben szerepel? Az arany és drágakövek vagy a tudomány, a könyvek, esetleg a hatalom? Apa- fiú viszály itt országokat döntött háborúságba és üldöztetésbe. A vallási fanatizmus és az erőszak sok negatív hatását tapasztalhattuk meg. A barlang azonban jó kis helyszín volt. Hogyan mentsük át a bölcsességet és az élettapasztalatokat a következő nemzedékeknek?

Magyar olvasó számára ritka szerencse, ha egy ilyen távoli nép irodalma, ráadásul „olvasható” nyelven, eljut hozzánk. Hogy mennyire ősei az itt szereplő népek, emberek a mai üzbégeknek, nehéz volna megmondani, szellemi örökségük azonban valaha a világ legelsői közé emelte őket.
Maga az írás, történelmi regénytől szokatlan módon, egyáltalán nem romantikus. Az elején még egy egész más történetet vártam: spoiler Azonban a regény nagyon is realista. Minden fényével és szennyével, kegyetlen zsarnokaival és fanatikusaival együtt, tapinthatóan és valóságosan mutatja be a kort, a helyet és az eseményeket egyaránt.
És nem csak a külsőségeket, az emberi jellemeket is: Ali Kuscsít, a tudomány emberét, aki a halállal is szembenéz, hogy továbbvigye szultánja és tanítója eszméit; Muhiddint, aki ugyanezen kálváriától sújtva előbb megtörik, majd megőrül; a hűséges, lobbanékony Kalandart; a bölcs, de habozó Uszta Timurt; a nemcsak szépséges, de eszes Hursid-banut, aki keserű tapasztalatok árán jön rá, hogy a boldogságért bármit érdemes kockára tenni.
De mindenekelőtt Mirza Ulugbeket, a szultánt és tudóst, akit tanítványa szavai jellemznek legjobban: „Nem volt angyal. Uralkodó volt, s a hataémat gyakoroltka, némelykor kegyetlenül és igazságtalanul… Ám az összehasonlítás adja meg mindenek igaz értékét, s e fanatikus őrültekkel összemérve ő valóban világító fáklya!” Olyan egyéniség, aki, bár nem tökéletes, törekvései által messze kimagaslikk a korból, amelyben élt, de épp ez teszi bukását elkerülhetetlenné.
Ilyen kibékíthetetlen ellentétek vezérlik a többiek sorsát is. Ulugbek nem csak korával, de annak szellemét szinte megtestesítő fiával is szembenáll. Ali Kuscsí és Muhiddin, akik, bár ugyanonnan indulnak, egészen ellenkezően, már-már sarkítottan testesítik meg a zsarnoki önkényre adott válaszokat. De szemben áll Ali a vak fanatizmust kéviselő dervisvezérekkel is.
Engem az döbbentett meg leginkább, hogy noha a regény – talán – egy „más korra” reflektál a történelmi környezet álarcában, milyen ijesztően aktuálissá lett mostanában. Mert a sejk szavait hallva nem tudtam nem felidézni, hogyan rombolták le az Iszlám Állam fanatikusai ugyanezen torz eszmék nevében az emberi kultúra pótolhatatlan kincseit. Ali Kuscsínak nagyobb szerencséje volt. Ő nem hihette még el, amit ma már tudunk: elégethetnek bármennyi könyvet, a csillagokat nem téphetik le az égről – keringenek tovább, feltárva titkaikat bárkinek, akit az örök emberi kíváncsiság látásra és gondolkodásra sarkall.
spoiler