Fable (The World of the Narrows 1.) 79% 19 csillagozás

A könyv legnagyobb pozitívuma, hogy gyorsan olvasható, illetve a nyelvezete helyenként nagyon szép. Ezt leszámítva annyira nem fogott meg, de úgy érzem inkább egy fiatalabb korosztály lehet a célközönsége. A történet kb. a második fejezettől teljesen kiszámítható, a karakterekről pár, a történet szempontjából fontos dolgot tudunk meg, de igazán nem ismerjük meg őket. A romatikus szál inkább olyannak tűnik, mintha még ezt is szerette volna kipipálni az író, de annyira nem éreztem szükségesnek és kicsit ki is lógott a történetből.

A folytatást valószínűleg el fogom olvasni, de nagy elvárásaim biztosan nem lesznek.

Úgy tudtam, hogy lesz valami ilyesmi a végén…

De kezdjük az elején.

Nem voltak túl nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Az előolvasók túlságosan is szerették, én meg fülszöveg alapján elkönyveltem teljesen sablonosnak, így lényegében készen álltam arra, hogy ne tetsszen.
Ehhez képest viszont pozitívan csalódtam.
Vannak benne ugyan érdekes dolgok spoiler, na meg a szokásos YA vonások, de engem lekötött és érdekelt.
A szereplők közül senki nem került különösebben közel hozzám, de érdekelt, mi lesz velük, és komolyabb problémám sem volt senkivel.
Az is tetszett, hogy nem elnyújtott, szerintem pont megfelelő a hossza a cselekményhez mérten, és nagyon remélem, hogy duológia marad.

Könnyen csúszott és olvastatta magát a könyv, mégsem vagyok teljesen elégedett. Ennek pedig, azt hiszem, a karakterek mélysége az oka. Tudniillik, nem igazán van nekik. Az egész alapszituáció annyira abszurd, Fable sokszor iszonyúan naiv, és folyamatosan ismételgeti, hogy ő egyébként mennyire kemény és mennyire nem bízik senkiben. Aztán megy, és ennek szöges ellentétét csinálja. Amivel alapból nem is lenne baj, csak nehéz komolyan venni.

A legnagyobb csalódás mégis a szerelmi szál. A love interest nagyon cuki, de úgy éreztem, a semmiből szerettek egymásba. Az rendben van, hogy két éve ismerik már egymást, de ha ez alatt a két év alatt annyit kommunikáltak, mint amennyit az első közös jelenetükben, akkor bocsi, de ez nem szerelem, legfeljebb egymásra gerjedés. Annyira szerettem volna szeretni a párosukat, mert egyébként megvolt bennük a potenciál, de így, hogy igazából nem is ismerik egymást, egyszerűen nem ment.
Ráadásul ahhoz képest, hogy mennyit utalgattak arra a másiknak, hogy nem szabad együtt lenniük, elég gyorsan megadták magukat az érzelmeiknek. Talán ennek a rövid terjedelem is volt az oka.

A tempóját tekintve különös volt a könyv, pörögtek az események, néha – főleg az elején – mégis azt éreztem, hogy lassú, és ez valószínűleg a feleslegesen részletgazdag leírásoknak volt köszönhető. Nem mindig sikerült eltalálni a megfelelő egyensúlyt.
Ez a nyelvezetre is igaz, néha tényleg roppant szép dolgokat írt a szerző, de mivel nem volt meg mögötte az alapozás és a rendes érzelmi töltet, túlzónak éreztem ezeket a gyönyörű mondatokat.

Fable az apjával való kapcsolata is nagyon fura volt, főleg a végén, és valahogy nehezen tudok napirendre térni felette. Nem sokat tudtunk meg róla, nagyon homályos a karaktere, ahogy mindenki másé is, Westet és Willát leszámítva még a legénység sem domborodik ki túlzottan, a többi hármat gyakran össze is kevertem.

A világ egyébként egészen érdekes volt a kereskedőkkel, a céhekkel, a veszélyekkel. Nem fejtette ki túlzottan az írónő a hátteret, de így, hogy egy duológia első része, végül is nem gond. Remélem, eljutnak Bastienbe is a második részben.

A fantasy elem is érdekes volt, nem túl hangsúlyos a dolog, de épp elég izgalmat és misztikumot hoz magával.

Azt hiszem, szigorú vagyok ezzel a könyvvel, de ez azért van, mert többet is ki lehetett volna hozni belőle, és nem szeretem az ilyen elpocsékolt lehetőségeket. Mindennek ellenére azért szerintem el fogom olvasni a következő részt, bár nem fogok rohanni, hogy megrendeljem, és tutira nem veszek meg egy FairyLoot kiadást, ha véletlenül úgy gondolják, csinálnak a második résznek is. off

Imádtam!!! Nem hibátlan az tény, de valahogy mégis nagyon nagyon tetszett!!! Kellemes meglepetés, mert nem voltak nagy elvárásaim.

Engedjétek meg egy kérdést. Miről szól ez a könyv?
Nem értem a körülötte kialakult hype-ot. Az összképet tekintve nem sok minden történik, nem sok minden derül ki, homályos az egész kép. A szereplőket nem ismerjük meg igazán, a motivációit is csak a főszereplőnek.
Összegezve, megint átvert a borító.

Ez valami eszméletlenül izgalmas volt. Egy igazi ifjúsági kalandregény. :) Már régóta várólistás volt a könyv, imádom a kalóztörténeteket. :)

Éppen ezért csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti…
⚓️ a kalandregényeket
☠ a kalóztörténeteket
⚔️ az izgalmas és fordulatos eseményeket
❤ a romantikus, de nem csöpögös történeteket
Aki pedig nincsen oda ezekért, nekik is csak ajánlani tudom, hiszen garantáltan ök sem fognak csalódni. Ezután a könyv után, szeretni fogják ezeket. :D Mindez egy csipetnyi fantasyval megfüszerezve. Továbbá meg kell még említeni a szereplöket is, akiket egytöl-egyig megkedveltem. :)

Így ezekkel meg is született az 5 ⭐. Nem is tudnék kevesebbet adni. Már az elején éreztem, hogy ez csakis 5 csillagos lesz.

A vége!! Te jó ég!! Hol is van a folyatása!!! ;D

Számomra ez a könyv egy nagyon erős négyest érdemel. Totál úgy mentem bele, hogy fogalmam sem volt pontosan mire számítsak. Még semmit nem olvastam Adrienne Youngtól, és a történetről se nagyon tudtam semmit, csak hogy részben az elhunyt édesapjának szól a regény. Végeredményben elég vegyes érzésekkel távoztam.
Maga a világ nagyon ígéretesen van kiépítve és érdekes, bár túlzottan sokat nem tudunk meg róla, de talán majd a következő kötetben ez is kikerekedik. (Olyan ígéretet már kaptunk, hogy az anyáról és annak múltjáról több információ lesz.) Mondhatni hadilábon állok az ilyen hajókázós, tengeren játszódó kötetekkel, mert hol egész érdekes, hol nagyon nem jó könyvekbe futottam bele ilyen témában. Ez viszont kifejezetten előbbi csoportba tartozott, és értékeltem, hogy AY láthatóan rakott bele munkát, hogy szakszerűen visszaadja a hajózással járó specifikációkat. (Még ha nagy részét nem is értettem. :D)
Az írásmód is megfogós kategóriába tartozik. Pozitív élmény volt, bár néhol szerintem ráfért volna egy kis lazítás, kis könnyebbség, de erre még visszatérek. Néhol nagyon szép szófordulatok, megmunkált mondatok voltak. Szinte láttam magam előtt ezt a különleges, kegyetlen világot képekben, és hangulatban. Ez néha viszont kicsit túlzóan is visszaütött, amikor olyasmi volt prózaian leírva, aminek semmi jelentősége nem volt a történet, a szereplők vagy az előrehaladás szempontjából.
És akkor most a negatívumok, ami miatt nem tudtam teljesen igazán megkedvelni a regényt. Egyrészt kedveltem, hogy ilyen rövid volt, nem volt túlírva, és nem próbálkozott meg felesleges információkkal tömködni a fejünket, kitölteni jelenetek közötti időt csak azért, hogy meglegyen a 400+ oldal. Másrészt viszont pont emiatt szerintem felesleges volt két részben megírni ezt a történetet, főleg ezzel a cliffhangerrel a végén, amit őszintén nem is értek mit akart elérni. ^-^"
Másik negatívum volt számomra, hogy nagyon feszült és kényelmetlen volt olvasni, mert ez a világ tényleg csakis a túlélésről szólt. És míg más könyveknél is megjelenik az elem, feszült pillanatok, és az hogy karaktereink küzdenek, hogy kievickéljenek a szartengerből itt egészen más hatása volt. Konkrétan nem volt egy light hearted jelenet, egyetlen viccesebb, vagy olyan jelenet, vagy esemény (a banda összejön, közös kaland, stb.), ami egy kicsit leülepítette volna a stressz szintet, hogy az ember ne azt gondolja, hogy ez az egész, ami történik egy kész misery és igen, vannak dolgok amiért érdemes nem feladni. Itt semmi ilyen nem volt. spoiler Ez nekem nagyon hiányzott az egész kötet során és kifejezetten kényelmetlen volt (főleg Fable apjával való jelenetekben). Valahogy nem volt meg ebben a kellő balansz, vagy harmónia.
Ezeket leszámítva egy érdekes, izgalmas érzelmi hullám volt ez a könyv, és mindenképp megér egy olvasást, de sajnos tovább nem ragad meg az emlékeidben.
Várom a következő részt, és hogy hogyan is alakul Fable és a Marigold crew kalandjai a jövőben, illetve most már nyitottabban fordulok Adrienne Young többi kötete felé.

Nagyon régóta a kívánságlistámon volt már a könyv, elsősorban ez a gyönyörű borító fogott meg. Tartottam is kicsit tőle, hogy a történet nem fog annyira lekötni.
Abszolút pozitívan csalódtam benne, nagyon élveztem! Könnyed, de mégis izgalmas olvasmány volt, nem volt tele romantikával (amit én egyáltalán nem bántam, sőt!), viszont fordulatokkal igen.
Számomra érdekesek voltak a karakterek, és nagyon tetszett, hogy nem gyakori körülmények között játszódik.
Nem egy komoly hangvitelű, nehéz könyv, ez nagyon tetszett benne!
Alig várom, hogy a folytatását olvashassam.

Sajnos ismételten túlságosan elvarázsolt a gyönyörű borító, valamint a könyv körül keringő hype. Szinte egész végig vártam, hogy végre történik majd valami érdekes, és elérem az izgalmasabb részt….de valahogy ez sosem jött el. Persze, voltak olyan fejezetek, amik lekötötték a figyelmem, de a könyv nagy része sajnos olyan „felvezetés” hatású volt számomra. Nem igazán értettem meg a karaktereket sem, és a világ sem szippantott annyira magába. Úgy érzem a könyv végére egyedül Fable karakterét sikerült egy kicsit megismerni, a szerelmi szál pedig szerintem nem volt rendesen felépítve.
A folytatást el tervezem olvasni, azonban ebből a részből kiindulva nem lesznek nagy elvárásaim.

Jajj, olyan ritkán kapunk egy igazán jó kalózos YA regényt! De szerencsére Fable betömte ezt az űrt egy kis időre.
Fable egy igazi badass főszereplő, akiről szívesen olvasok. Tudta hogy mit akar, tudta hogy mit kell érte megtennie, és bármeddig elment azért, hogy megszerezze. A történet pörgős volt, végig titkok és izgalmas jelenetek váltották egymást, a végét pedig szájtátva fejeztem be. West kicsit morgós, kicsit távolságtartó, de nagyon kedvelhető karakter volt, aki a könyv végére egy mondatával belopta magát a szívembe. Ha valaki egy jó kalózos könyvek akar olvasni, akkor ez az!