Angyali ​cipellők 71% 52 csillagozás

Ez volt a második könyv, amit olvastam az írónőtől, de ez most nem tetszett annyira. A történet jó választás volt, de nekem ez most túl lassú volt. Valentine nyolcvan éves nagymamája vállalkozásában, az Angelini Cipellőkben dolgozik. Saját kezűleg készítik a cipőket. Hosszú idő után nagymamája bevallja neki, hogy rengeteg pénztartozása van és nem tudja már megmenteni a boltot. Így hát elkezdődik a harc a cég megmentéséért.
Ami viszont nagyon tetszett a könyvben, az a tájleírás, főleg Capri szigete, illetve olyan színkavalkádot vonultatott fel az írónő, amikről még nem is hallottam. Valentine családját is megszerettem, igazi olaszok.

Kedves történet. Lassan bontakozik ki, mint ahogyan a cipő formálódik a művész keze által. Aprólékos betekintést kap az olvasó a cipészet és az olasz családok világába. Nagyon tetszett Olaszország bemutatása is. Kissé túlzásba esett az írónő a márkák felvonultatásával, egy idő után zavaró lett. Könnyű volt azonosulni Valentine-val, ahogyan keresi helyét a világban, ragaszkodik a munkájához.

Nagyon tetszett, ez a regény a mai világ szerelmi története. A szereplők jelleméből kiderül, hogy mindketten a munkájuknak, karrierjüknek élnek, annak szentelik életüket és a szerelem, a család, a gyerekek a rangsor alján helyezkednek el.

A történet nem volt túl erős, de többet is ki lehetett volna hozni belőle. Ami kifejezetten idegesítő volt, hogy tele volt felesleges jelzőkkel és reklámmal, mintha egy stílusmagazint olvastam volna. Még ha női regényről is van szó, szerintem nem különösebben emeli egy könyv színvonalát, ha a szereplők külsejének minden egyes leírásánál felsorolják az aznap használt sminktermékek színét és árnyalatát, nem beszélve a ruhanemű márkájáról és beszerzési helyéről. Elvonta a figyelmet a cselekményről.

Bár a borító nem illik a történethez azért a könyvben nagyot csalódtam jó irányban. A fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy egy érdekes romantikus regény lesz némi divattörténetbe keverve de nem. Ez az egész könyv másról szólt, nagyobb értéket ad az olvasásnak. A családi összetartás, családi viszályt is bemutatja, sok fordulattal. Senki sem tökéletes ezt megmutatja a könyv is. Van benne romantika, intrika, szenvedély, szeszély, küzdelem és győzelem. Lenyűgözően van megírva.

Korábban már olvastam az olasz származású írónő két regényét, az Életünk nyara, és a Lucia, Lucia c. regényeket, ami nem kis mértékben éreztette hatását. A család, a cipész mesterség szeretete, a családi tradíciók, emberi kapcsolatok pedig örök érvényűek, no és nem mellékesen nem biztos, hogy a nagy szerelem pontosan az, amit annyira nagyon akarunk. Úgy éreztem, amikor megláttam a polcon a könyvet, .hogy ezt sem hagyhatom ki, el kell olvasnom, és persze, szórakoztatott, egyes részeken mosolyogtam, máshol kuncogtam bizonyos részeken. A borító is szemet gyönyörködtető látványt nyújt, egész egyszerűen jó ránézni. Talán itt is igaz lehet, amit már többször, és több helyen is oly' annyira éreztem, hogy nem feltétlenül szükséges egy ragyogó író/írónő minden egyes regényét elolvasni. Bár az is igaz lehet, hogy a kivétel pedig adott esetben erősítheti a szabályt. John Irwing-nél, Meave Binchy-nél, Joanne Harris-nál is hasonlóképpen éreztem. Tetszett, hogy volt a regényben újabb regényekre utalás, David Baldacci: Agymenés c thrillere, Tolsztoj: Anna Karenina, Háború és béke c. regények. Baldacci nevét olvasva, elmosolyogtam, hiszen tavaly már én is elolvastam tőle A nyertes c. regényét, nagy megelégedésemre.

Hát most kedvem támadt Caprira utazni, meglátogatni Costanzót. Gyönyörű bőröket nézegetni, biszívni az illatukat, megérinteni a régi cipész szerszámokat. Aztán andalogni a tengerparton. Végül olívabogyót enni sajttal és ropogós zsemlével, finom borral.
A romantikus lelkem örült volna kicsit más befejezésnek, de így is nagyon tetszett a könyv.

Imádtam.

Ez a történet nekem kicsit hullámzó volt: volt hogy untam, volt hogy nem érdekelt, de volt, hogy többször is elolvastam egy egy részletet, mert annyira tetszett.
A reklámok erőltetettek voltak és sok is volt belőlük.
A könyv vége is kicsit olyan semmilyen…

Olyanoknak ajánlom, akik szeretik a családi történeteket, a viszonylag sok szereplőt, az olasz életérzést, és képesek azonosulni egy olyan nő életével, aki folyton örlődik a munkája és a szerelmi élete között.

Nagyon tetszett, bár néhol kissé el volt húzva a történet, és a cipőkészítés leírása. Zavart a rengeteg márka név felsorolása minden ruha, smink és egy reklám.
Viszont pontosan azt a hangulatot teremtette meg, amire most szükségem volt. Talán csak a pillanatnyi hangulatom teszi, de engem megfogott a lány életfelfogása. Lehet csak azért mert hasonlóképpen egy üzlet kezdetén vagyok és főleg nagyon is hansonló életkorban, mi több pontosan ugyanabban :-)
Valentine kerei a helyét az életben és talán a saját életében is. Szeretne valamit alkotni, létrehozni és főleg a hagyományokat életben tartani. A szerelemben pedig egyszerűen nagyon béna és mégis tökéletesen megértem az indokati és a ragaszkodását a magányos élethez. Az embert néha pontosan ezeket érzi magában…. Vagy talán csak túlságosan is azonosulni tudok a főszereplővel …. :-)