A ​cipész felesége 98 csillagozás

Adriana Trigiani: A cipész felesége

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ciro és Enza tizenéves korukban találkoznak először az Olasz-Alpokban megbúvó kis faluban, ami az otthonuk. Találkozásuk rövid, de szemet gyönyörködtetően tartalmas.
Amikor Cirót méltatlan módon elküldik Amerikába, Kis-Itáliába cipésztanoncnak, Enza vigasztalhatatlan. A családját váratlan tragédia éri, és neki is Amerikába kell mennie apjával, hogy így biztosítsák családjuk jövőjét.

Anélkül, hogy tudnának egymásról, Ciro és Enza új életet kezd New Yorkban, ahol eltérő utakon járnak, mígnem a sors közbeszól, és újra összehozza őket. De ekkor már késő: Ciro jelentkezett az I. Világháborúba, és Enzának meg kell tanulnia Ciro nélkül felépíteni életét a Metropolitan Operaház varrónőjeként.

Ahogy sorsuk összefonódik és világuk végérvényesen megváltozik a háború után, el kell dönteniük, hogy közös-e a jövőjük vagy sem.

Eredeti mű: Adriana Trigiani: The Shoemaker's Wife

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
672 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633994382 · Fordította: Farkas János

Kedvencelte 17

Most olvassa 13

Várólistára tette 195

Kívánságlistára tette 184

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Teljesen összetörtem. Összetörtem, mert vége lett, összetörtem, mert annyira csodálatos volt.
Nem is tudom szavakba önteni, hogy mit érzek. Éppencsak bezártam a könyvet, a könnyeim még potyognak. Csodálatos volt. Szerettem a tájleírásokat, szerettem mint az olasz, mind az amerikai részeket.
Eleinte kissé nehézkesen haladtam vele, de aztán amikor ráéreztem az egész ízére, csak úgy faltam a lapokat. Ciro és Enza szerelmi története ragyogó. Nehéz életük volt, és a kapcsolatuk sem volt egyszerűnek mondható. Féltem, hogy Ciro nem ébred rá időben arra, hogy mit is jelent neki valójában Enza. Pedig ez már ott régen, az olasz hegyekben, tizenéves korukban eldőlt. Sőt, már akkor eldőlt, mikor Enzo édesapja fuvarozta Ciro édesanyját… ezt a Sors is így akarta.
Azonban a Sors túl kegyetlennek bizonyult. spoiler
Az utolsó száz oldalon keresztül szinte végig potyogtak a könnyeim. Nem tudtam megemészteni, hogy mi is történik, nem tudtam ép ésszel felfogni, hogy miért pont Ő.
Nagy hatással volt rám a történet, csodálatos alkotás, amit mindenkinek meg kellene ismernie.

>!
andicica1993
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Köszönöm @Gyetvai_Éva ,hogy elolvashattam ezt a gyönyörű történetet. Vannak könyvek amik megfognak és nem engednek el, ez pontosan ilyen volt. Papírzsepi kötelező.

7 hozzászólás
>!
sztinus P
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Kellemes könyv, több hibával. Nagyon elnyújtotta, az eleje borzalmasan lassan indult be. Közepe tájékán nagyon olasszà vált, valahogy nagyon átjött a temperamentumossàguk, a törtènet is addigra jó helyre került. A végén volt szomorkodás, nem várt fejlemèny, èlet- szagúvà vàlt.
Kikapcsolódásnak nem volt rossz.

>!
mazsof 
Adriana Trigiani: A cipész felesége

A történet a festői olasz tájon kezdődik, ahol még gyermekként ismerhetjük meg a két főszereplőt. A gyönyörű tájleírások engem teljesen lenyűgöztek, sokszor újraolvastam egyes részeket. A könyv végigköveti Enza és Ciro életét a kezdetektől a végig, Olaszországtól kezdve New Yorkon át a végső letelepedésig egy amerikai bányavárosban. Egy igazi, emberi történetet ismerhetünk meg, nem csak az élet szépségeit mutatja be, hanem a veszteség, a fájdalom is szerepet kap. Teljesen magával ragadott, legszívesebben éjjel-nappal csak olvastam volna.

>!
Iloonka
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Hát mit is írhatnék…nagyon sok mindent tudnék írni a könyvről. Nagyon terjedelmes volt és voltak hol izgalmasabb, hol unalmasabb fejezetek is. De ne is a rosszal kezdjük, hanem a jóval. Nekem nagyon tetszett, hogy, mint Enza, mint Ciro életét is bemutatja, nem csak egy hőst ismerünk meg és közel érezzük magunkat, ahogy általában, akkor is inkább a hölgyekkel. Ráadásul nem csak napokról hónapokról, hanem évekről ír az írónő. Konkrétan végig követhetjük ennek a két fiatalnak az életét. Ahogy indít a csodás Alpokkal az írónő….én ott is maradtam volna a könyv végéig, hisz a szemem előtt mesebeli tájak jelentek meg. Viszont ciro és Enza talán sose talál egymásra. Tetszett az is, hogy ez nem nemesek ,hercegek, hercegnők története volt, mint ahogy megszokhattuk egy történelmi romantikusnál. Valljuk be, könnyebb elképzelni az előkelőségeknek az életét akkor tájt, mint a szegényekét. De éppen ezért sokkal szívhez szólóbb is volt, hisz a két főhős csupa szív volt.Azért Ciron nem tudtam túltenni magam a könyv végén és most jnö a negatív, vártam, hogy mivel fejezi be az írónő. persze nem azzal a gyermekded álommal, amit elképzeltem ,de egy méltó befejezést reméltem. Azonban olyan érzetem van a végével, hogy gondolt egyet az írónő és abbahagyta a sorok írását és le tudta. Valamiért nem éreztem méltónak a befejezést ilyen nagyszerű könyvhöz.

>!
Ács_Milán
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Bajban vagyok ezzel a könyvvel… nagy reményeket fűztem a történethez és annyira akartam szeretni…., de mégsem sikerült.
A szereplők közül Enzát a legelső pillanattól kezdve a szívembe zártam. Mind kislányként, mind felnőtt nőként, feleségként és anyaként egy végtelen gondoskodó és rengeteg szeretetet adó ember. Nagyon szimpatikus volt, ahogy a szüleinek segített, hogy a családnak könnyebb élete lehessen.
A félárva Cirot sajnáltam, hogy az édesanyját is nélkülöznie kellett gyermekkorában, pont akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne egy gyermeknek a szüleire. Ennek ellenére egy megbízható, dolgos, munkára termett fiatalember lett belőle.
Enza és Ciro élete nem volt egyszerű. E két fiatal találkozása, akik akkor még szinte gyerekek voltak, sorsszerű volt. Útjaik rendre keresztezték egymást, ugyan mindig elég rövid időre. Enzánál túlságosan is nyilvánvaló volt, hogy mennyire szerelmes ebbe a fiúba, amit Cironál egyáltalán nem éreztem, hogy mély érzelmeket táplálna a lány iránt.
De a sorsát ugye senki nem kerülheti el! Örültem, hogy Enzának teljesült a leánykori álma.
Ciro! Ugye tudod, hogy nagy szerencséd volt és megfogtad az Isten lábát ezzel a lánnyal?
A történet a háromnegyedéig nekem nagyon aprólékos és túlzottan részletes volt. Több olyan rész is volt, ami egy kicsit untatott. Az utolsó negyed pedig ennek az ellentéte. Ebbe a kis részbe rengeteg eseményt sűrített bele az írónő, amik nagyobb kidolgozottságot igényeltek volna.
Ez nem az én könyvem volt, de ettől függetlenül voltak részek, amik mélyen megérintettek.

2 hozzászólás
>!
nettikeee P
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Fuuuuuuh….
Nehezen találok szavakat. Imádtam mindent. Olyan aprólékosan volt felépítve a történet, és ahogy futottak egymás mellett szét és össze, folyton arra vártam, hogy találkozzanak, hogy történjék valami! ÉS mindig történt!
Nagyon örültem, ahogy a két szál (Enza és Ciró) egybefutott. Mindketten hatalmas utat tettek meg a kezdetektől (és nem csak méretileg értem, hanem inkább jellemükben). Én valahol mélyen mindig Enza akartam, akarok lenni, olyan, aki önmagában is elég erős, de mégis kell mellé valaki. Egy bizonyos valaki.
spoiler
Kicsit sorsszerű az ő történetük. Nagyon élveztem. Olvasmányos volt, mégis lassan haladtam vele, mert mindent el akartam képzelni, mindent át akartam élni én is. És ez sikerült is.
Néha olyan érzésem volt, mintha olvastam volna ezt a történetet már (Párizs fehér fényei), és mégsem.
Az egész grandiózus történethez képest, sajnáltam, hogy olyan rövidre sikeredett a befejezése, amilyenre, nagyon gyors lezárást kapott. Olvastam volna még szívesen, hogy Antonio hogyan keveredik ki érzelmileg a háborúból, hogy hazamegy-e és ott milyen lesz a hegyekben neki.

Gyönyörű történet volt a családról, a felnőtté válásról, a jó és rossz döntésekről, a túlélésről, mindenről. És nagyon kevés könyv (de tényleg) tudott eddig megindítani, de amikor a spoiler na, értitek. szóval bőgtem. Szabó Magda óta nem bőgtem.

>!
k_annamaria P
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Első gondolatom a könyvről. Ne ítélj a borító alapján. A könyv elolvasása után sem értem, hogy a borítónak és a történetének mi köze van egymáshoz. a cipész felesége majdnem a történet végére érkezik meg
Ciro és Enza élete hamar keresztezik egymást, de olyan sok akadályba ütköznek. Meghatározói egymás életének, még ha csak rövid időkre is. Én hiszek a sorsszerűségben és ez a könyv csak még jobban megerősített ebben.
Az írónő szerintem túl sok minden belegyömöszölt a sztoriba. Érdekes volt olvasni az olasz emigránsok életéről, Amerikáról, a két világháborúról.
Tetszett a könyv stílusa, gyorsan haladtam vele. Ha valami negatívat kellene kiemelnem: akkor a történet elején számomra nagyon lassan peregtek az események teltek az évek. A végén viszont csak kapkodtam a fejem, hogy már megint eltelt négy öt év.
Ami biztos a könyv átlendített az olvasás válságomon :) Biztos vagyok benne, hogy még hetek múlva is visszafogok gondolni Ciro és Enza történetére.

9 hozzászólás
>!
Kókuszka
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Ez az egész egy nagy hömpölygő áradat, ami alól elsősorban az írónő saját családjának emlékfoszlányai törnek fel. Ciro és Enza sorsán keresztül mutatja be az olasz emigránsok Amerikában való életét, érintve a két világháborút. A két fiatal szerelme eléggé idealizált. Olvashatunk a testvéri szeretetről, az igazi barátságról, a veszteségek fájó megéléséről, a papok képmutatásáról, a Metropolitan Operaház zajló életéről, a sztártenor Enrico Carusoról.

>!
Nikkincs
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Igazi grandiózus, kontinenseket átszelő, belemerülős családregény két fiatal olasz sorsán keresztül az 1910-es évek Olaszországában és az Álmok Földjén, Amerikában. Ez már a sokadik könyvem volt az írónőtől, de talán ez volt a legkiforrottabb, úgy érzem, hogy ebbe valahogy a szíve is bele lett szőve, hiszen valamilyen szinten a családja történetét formázta meg ebben a színes kavalkádban. Nagyon szerettem olvasni, ám ami miatt nem vagyok maradéktalanul elégedett az az, hogy némely részek nagyon szépen ki lettek bontva, főleg a gyermekkor és az Amerikába kerülés időszaka, ám másokon valahogy csak átrobogtunk és ezt főleg a vége felé éreztem, szóval nem volt meg az egyensúly számomra. Ettől függetlenül emlékezetes élmény kaptam, az olasz Alpok hegyeitől, az épülő és formálódó Amerikán át, a Metrolpolitan Operaházig, szóval érdemes rászánni az időt.


Népszerű idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

Ne aggódj olyan szörnyűségek miatt, amik még nem történtek meg. Sok idegeskedést megspórolsz ezzel magadnak.

>!
Könyvmolyképző KU

Óvakodj azon dolgoktól a világon, amelyek mindent, vagy semmit nem jelentenek neked.

>!
andicica1993

Néha összetörik a szívünket, de csak azért, hogy jöhessen a megfelelő személy, és meggyógyíthassa.

>!
Könyvmolyképző KU

Egy férfinak az évek múlásával nemhogy egyre kevésbé, de egyre jobban szüksége lesz az apjára. Nem elég megtanulni esztergálni, fejni, tetőt javítani, sokkal nagyobb lyukak is vannak az életben, amiket be kell foltozni, mélyebb kutak, amiket meg kell tölteni, amiket csak egy apa bölcsességével lehet véghezvinni. Egy apa megtanítja a fiát, hogyan kell egy problémát végiggondolni, hogyan kell egy háztartást vezetni, és hogyan kell egy feleséget szeretni. Egy apa példát állít a fia elé, és először a lelkét építi fel.

>!
Könyvmolyképző KU

– Azt ígérte, hogy szeretni fog. És egyszer az életben egy gyakorlatiatlan, oktalan és meggondolatlan dolgot fogok tenni. Azokra az érzésekre alapozom a döntést, amik a szívemben vannak, és nem pedig azokra, amik jól mutatnak papíron, vagy amik mindenki mást boldoggá tesznek. Most kiállok magamért, és elfogadok bármit, amit a Ciróval közös élet tartogat számomra, és boldog leszek, hogy így döntöttem.

>!
Ács_Milán 

Még azok is képesek csalódást okozni, akiket szeretünk.

95. oldal

2 hozzászólás
>!
ReeLee

De amikor felvirrad a reggel, mindig rájövök, hogy nincs miért rágódni azon, ami már megtörtént. Annyit tudok csak tenni, hogy felkelek, elvégzem a napi feladataimat, és végigküzdöm a napot, miközben próbálom megtalálni benne a jót.

113. oldal

>!
Ibanez MP

– Kérlek, ne legyél te is olyan feleség, aki seprűvel üldözi a férjét!
– Én nem foglak seprűvel üldözni – válaszolta Enza, és Ciróéhoz hasonló szenvedéllyel viszonozta a csókot, majd hozzátette: – Én majd lapátot fogok.

>!
Ács_Milán 

Egy nő számára a szerelem az álmok netovábbja, és ha egy férfi megígéri neki, hogy épít egy létrát, ami elég magas ahhoz, hogy ezt elérjék, a nő hinni fog neki, felemeli a szoknyája szélét, és követi a férfit a csillagokig.

451. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laura Ingalls Wilder: A Szilva-patak partján
Lizzy Charles: Zűröstül-bőröstül
Maggie Stiefvater: Linger – Várunk
Sinclair Lewis: Királyi vér
Garrison Keillor: Rádiórománc
Sinclair Lewis: Fő utca
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság
Lisa See: Aranyhegyen
Helene Wecker: A gólem és a dzsinn
Ernesto Quinonez: A salsa hercege