A ​cipész felesége 230 csillagozás

Adriana Trigiani: A cipész felesége

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ciro és Enza tizenéves korukban találkoznak először az Olasz-Alpokban megbúvó kis faluban, ami az otthonuk. Találkozásuk rövid, de szemet gyönyörködtetően tartalmas.
Amikor Cirót méltatlan módon elküldik Amerikába, Kis-Itáliába cipésztanoncnak, Enza vigasztalhatatlan. A családját váratlan tragédia éri, és neki is Amerikába kell mennie apjával, hogy így biztosítsák családjuk jövőjét.

Anélkül, hogy tudnának egymásról, Ciro és Enza új életet kezd New Yorkban, ahol eltérő utakon járnak, mígnem a sors közbeszól, és újra összehozza őket. De ekkor már késő: Ciro jelentkezett az I. Világháborúba, és Enzának meg kell tanulnia Ciro nélkül felépíteni életét a Metropolitan Operaház varrónőjeként.

Ahogy sorsuk összefonódik és világuk végérvényesen megváltozik a háború után, el kell dönteniük, hogy közös-e a jövőjük vagy sem.

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
662 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633994382 · Fordította: Farkas János
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
672 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633994382 · Fordította: Farkas János

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Enza


Kedvencelte 39

Most olvassa 10

Várólistára tette 301

Kívánságlistára tette 259

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Pati28 P>!
Adriana Trigiani: A cipész felesége

”Én mindig elfogadtam amit az élettől kaptam, és sosem akartam többet. A több az, ami bajba sodorja az embert.”

Évtizedeken átívelő, beteljesületlen szerelem, gyönyörű tájleírások, kuriózum ételek és egy szívszaggató befejezés, mely garantálja a könnyes szemeket.

Amikor rátaláltam erre a könyvre, még nem sejtettem mennyire a hatása alá kerülök, bár be kell vallanom az eleje kissé untatott. A történet három részében, gyermekkoruktól egészen felnőtté válásukig kísérjük végig főszereplőink, Enza és Ciro mindennapjait.
Mindketten ugyanabban az olasz kisvárosban élnek, mégis egy szörnyű tragédia lesz az oka, hogy ők ketten megismerkednek. Egy kapocs alakul ki közöttük, mely az évek alatt egyre csak erősödni látszik.
Kezdetben az írónő részletes leírásokat ad az olasz Alpok és környező táj szépségeiről, később pedig a folyton változó és pezsgő Amerikába kalauzol el bennünket az 1900-as években.
Ciro gyermekkora szomorú, ugyanakkor megmutatkozik bátorsága és talpraesettsége, mégis kénytelen elhagyni szeretett lakóhelyét egy váratlan fordulat következtében.
Enza kedvessége, ügyessége és odaadása testvérei iránt, szüleinek legfőbb segítsége, csakhogy édesapjával kénytelen hajóra szállni, hogy családjának jobb körülményeket teremthessen.
Nevezhetjük sorsnak, de puszta véletlennek is, hogy spoiler útjuk folyton egymásba gabalyodik.
Az I. és a II. világháború kulcsfontosságú szerepet játszik esetükben, de Enza és Ciro mestersége is befolyásolja pályájukat.
Rengeteg fájdalom, megpróbáltatás, elszalasztott pillanat és a nagybetűs szerelem története, ahol megmutatkozik mire képes az ember ha igazán kitartó és nemes.

8 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Adriana Trigiani: A cipész felesége

„Egy nap azt az életet fogjuk élni, amiről álmodtunk.”

Vannak történetek, amik nem eresztenek még ennyi idő elteltével sem. Sokszor úgy érzem, hogy gondolataimmal egy emléket állítok a könyvben elhunyt és még „élő” karaktereknek, mert annyira mélyen belémivódott minden lélegzetük, mondatuk, cselekedetük.

Tényleg vannak olyan regények, amiket azért olvasunk el évről évre, hogy jobb emberekké válhassunk, vagy csupán értékelni tudjuk azt, hogy kik vagyunk éppen és hol élhetünk.
Ez a történet ilyen a számomra, mert biztos vagyok benne, hogy többször kézbe fogom venni.
Nagy kedvenc.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
672 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633994382 · Fordította: Farkas János
1 hozzászólás
gabiica P>!
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Teljesen összetörtem. Összetörtem, mert vége lett, összetörtem, mert annyira csodálatos volt.
Nem is tudom szavakba önteni, hogy mit érzek. Éppencsak bezártam a könyvet, a könnyeim még potyognak. Csodálatos volt. Szerettem a tájleírásokat, szerettem mint az olasz, mind az amerikai részeket.
Eleinte kissé nehézkesen haladtam vele, de aztán amikor ráéreztem az egész ízére, csak úgy faltam a lapokat. Ciro és Enza szerelmi története ragyogó. Nehéz életük volt, és a kapcsolatuk sem volt egyszerűnek mondható. Féltem, hogy Ciro nem ébred rá időben arra, hogy mit is jelent neki valójában Enza. Pedig ez már ott régen, az olasz hegyekben, tizenéves korukban eldőlt. Sőt, már akkor eldőlt, mikor Enzo édesapja fuvarozta Ciro édesanyját… ezt a Sors is így akarta.
Azonban a Sors túl kegyetlennek bizonyult. spoiler
Az utolsó száz oldalon keresztül szinte végig potyogtak a könnyeim. Nem tudtam megemészteni, hogy mi is történik, nem tudtam ép ésszel felfogni, hogy miért pont Ő.
Nagy hatással volt rám a történet, csodálatos alkotás, amit mindenkinek meg kellene ismernie.

Adri93>!
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Köszönöm @Gyetvai_Éva ,hogy elolvashattam ezt a gyönyörű történetet. Vannak könyvek amik megfognak és nem engednek el, ez pontosan ilyen volt. Papírzsepi kötelező.

7 hozzászólás
Garbai_Ildikó P>!
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Egy időben sokszor felbukkant nálam ez a könyv. Idővel megszereztem a könyvtárból és megvallom elég sokáig nem akartam valahogy neki kezdeni. Több negatív kritikát is olvastam igy kissé félve álltam neki ennek az eléggé vastag könyvnek. Értem már, hogy sok ember miért írta rá, hogy unalmas. Ennek a könyvnek nem lehet csak úgy neki ugrani. Időt kell hagyni rá, hogy nyugodtam tudd olvasni, hogy átjárjon. Van egy különleges hangulata ami vagy unalmas lesz neked vagy pedig úgy magába szippant, hogy nem ereszt.. Az elején talán lassan haladtam de ahogy egyre jobban megismertem a szereplőket úgy vált számomra letehetetlenné a könyv. Legyen az tájleírás vagy az emberi gondolatok egyszerűen elvesztem. Nagyon szép és megható történet ami kicsal az emberből pár könnycseppet.. Nem bántam meg, hogy elolvastam. Én megszerettem a történetet a szereplőkkel együtt ami rávilágított arra, hogy a család a szeretet a barátság nagyon fontos és mindenen átsegít.

4 hozzászólás
KleineKatze>!
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Nagyon különleges regény ez.
Éjjel háromig fennmaradtam hogy kiolvassam, majd szépen álomba sírtam magam…
Nem szoktam meghatódni vagy egyáltalán sírni könyveken. Esetleg néhány sor erejéig elérzékenyülök, de a cselekmény megy tovább, és elmúlik az érzés. Nem fuldoklom a kitörni készülő könnyektől száz oldalon keresztül. Azt hiszem, nem voltam lelkileg felkészülve erre a saga-ra…

Egy kihívás miatt olvastam el, és nem is lehetnék hálásabb, hogy felhívta rá a figyelmemet. Még úgy is, hogy nem tudom, hogyan fogom összekaparni magam utána.
Érdekes, hogy második alkalommal sikerült csak elolvasnom, egyszer hosszabb időre félre kellett raknom, de már nem tudom megmondani, miért tettem. A regény cselekménye pörgős, olvasmányos. Hosszúnak tűnik, és tájleírásokkal tarkított – de nagyon gyorsan lehet vele haladni. Ugrálunk előre az időben, hiszen szinte egy teljes életet felölel (amíg ezt a sorokat írom, még mindig küzdök a könnyekkel, ahh… nem bírom). Főleg a regény második harmadánál gyorsulnak fel igazán az események.

Minden az észak-olasz Alpokban kezdődik, ami nem csak a két főhősnek, Enzának és Cirónak, de nekem is hatalmas szerelmem. Ott találkozik Enza és Ciro, akiket nagyon könnyű megkedvelni. Enza egy talpraesett, okos lány, aki a legidősebb testvér egy sokgyerekes családban, fent a hegyen. Ciro egy árván hagyott fiú, akit testvérével apácák nevelnek egy kolostorban, lent a faluban. Első találkozásuk is sorsszerű, és aztán az összes többi is a csodával határos. Hiába, ez egy regény… Még ha valós események ihlették is.

Sosem gondoltam még bele, milyen lehetett Amerikában újrakezdeni a 20.század elején, és még korábban. A lehetőségek országába utazni, hogy megcsinálja az ember a maga szerencséjét, miközben családját hátrahagyja. Ebbe nyújt betekintést ez a történet.
Ciro-t és Enzát a szerelmen kívül otthonukhoz fűzött szeretetük is összetartja, és a gondolataik távoli, szeretett otthonukról, Schilparióról és Vilminoréról, valami elképesztően csodálatos.
Az írónő emellett kellő hangsúlyt fektetett a mellékszereplőkre, akik mind fontos szerepet játszottak a két főszereplő jellemének, életének alakulásában. Ők ugyanolyan fontos részei voltak a történetnek, ráadásul egyikőjüket se lehetett kevésbé kedvelni vagy megérteni!

Minden tekintetben gyönyörű, és a hangulata is egészen egyedi. A három részre tagolt történet egyes részei – Olasz-Alpok, New York, majd Minnesota, mind más-más hangulatot árasztanak.

Azonban levontam egy fél csillagot, mert le kellett.
Nem volt hibátlan a történet. Tele volt pontatlanságokkal, logikátlanságokkal, téves megállapításokkal. Sokat kutatott a szerző, ez kétségtelen. Mégsem eleget.
Ritka, de a végén a köszönetnyilvánítást is érdeklődéssel olvastam. Viszont a legtöbb hangsúlyt az olasz konyhára helyezte. Nagyon de nagyon sok jelenet szólt arról, hogy mit esznek éppen a szereplők. Túl sok volt. A hangsúlyok rossz irányba mozdultak. Ebből a szempontból sokszor éreztem azt, hogy a regény túl rövid. Máskor – amikor valami túlságosan ki volt fejtve – túl hosszúnak éreztem. Ezek az egyensúlytalanságok pedig az olvasói élményben is okoztak egy kis zavart.

Több csillagot is levonhatnék a fentebbikért, de nem teszem.
Mert minden hibája ellenére egy egyedi, megindító, átélhető, nagyon életszagú történet.
Szól ez a regény a szerelemről, a családról, az újrakezdésről, egy közös élet felépítéséről. Csak annyit szeretnék… Bár tovább tartott volna, bár több idő jutott volna spoiler.
Most pedig valami olyasmit teszek, amit régen nem; az első oldalára lapozok, és újrakezdem.

2 hozzászólás
dagikám>!
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Nagyon tartottam tőle, hogy ez a történet inkább a romantika irányába megy el, de ha így is történt, mégsem volt teli fullasztó érzelem túltengésekkel. Mondjuk számomra mindig hihetetlen az ilyen könyveknél, hogy olyan irreális módon találkoznak ismét össze évek múlva a főhősök a világ másik végén, hogy csak nevetni tudok rajta. A való életben persze ilyen nincs vagy csak 0,1 % esély erre, hogy ilyen történjen. Maga a történet a végére engem is megríkatott, sajnáltam és mindenek előtt tiszteltem Enzát a jelleméért, hozzáállásáért.
Remek könyv volt, néhány klisét leszámítva.

hofeherke11 P>!
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Nagyon megérintett ez a sokrétű, mély mondanivalóval bíró szerelmi történet. Az írónő végigkalauzol minket nagyjából 40 éven, két kontinensen és egy mindent elsöprő, akályokat nem ismerő szerelmen.
A két főszereplő egy Bergamo melletti kis faluban találkozik először, majd mindkettejüket New Yorkba sodorja az élet, ahol felismerik az egymás iránti szerelmüket, ami az első találkozásuk pillanától kezdve megvolt.
Az írónő igazán tehetséges a karakterábrázolásban, a két főszereplőt gyermekkoruktól kezdve követhetjük felnőttkorukig és annyira szimpatikusak minden életszakaszukban, ami ritka számomra.
Emellett a tájleírások is magukkal ragadtak, kellő mennyiségben voltak jelen a könyben, egyáltalán nem untattak, sőt a sorokat olvasva visszautazhattam gondolatban Bergamoba és New Yorkba is.
Számomra a legmeghatóbb a családi és baráti összetartás volt a könyvben, ahogy gondoskodtak egymásról, egymás gyerekeiről és ahogy törődtek egymással a szereplők, bármilyen nehézség is jött szembe az életük során.

koan12>!
Adriana Trigiani: A cipész felesége

Nagyon szép történet, ami magával ragadott. Egy szépen felépített családregény, ami bemutatja Ciro és Enza gyerekkorát, szerelmét, majd a későbbi éveiket is. Mindkét fiatal nagyon sok mindenen ment keresztül, de mindig talpra tudtak állni, bármilyen nehézséggel találták is szembe magukat. Egymás mellé sodorta őket a sors, majd újra elválasztotta. De az igaz szerelem mindent legyőz, a két fiatal egymásra talál. Lenyűgöző, hogy mindketten mennyire ragaszkodnak a családjukhoz, a barátaikhoz és nem utolsó sorban szülőhazájukhoz, Olaszországhoz. Tetszettek a karakterek, kedvesek, szimpatikusak voltak (kivéve a "hobokeni boszorkákat").
Megfogtak a könyvben a tájleírások, amelyeknél Adriana Trigiani bátran használja a színeket, akár egy festő.
Elképzeltem, milyen jó kis filmsorozatot lehetne ebből forgatni.


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Ne aggódj olyan szörnyűségek miatt, amik még nem történtek meg. Sok idegeskedést megspórolsz ezzel magadnak.

gabriel93>!

De nem nézhetsz le valakit csak azért, mert rossz emberbe helyezte a bizalmát.

77. oldal

5 hozzászólás
Könyvmolyképző KU>!

Óvakodj azon dolgoktól a világon, amelyek mindent, vagy semmit nem jelentenek neked.

Adri93>!

Néha összetörik a szívünket, de csak azért, hogy jöhessen a megfelelő személy, és meggyógyíthassa.

Ács_Milán>!

Még azok is képesek csalódást okozni, akiket szeretünk.

95. oldal

2 hozzászólás
Ács_Milán>!

Egy nő számára a szerelem az álmok netovábbja, és ha egy férfi megígéri neki, hogy épít egy létrát, ami elég magas ahhoz, hogy ezt elérjék, a nő hinni fog neki, felemeli a szoknyája szélét, és követi a férfit a csillagokig.

451. oldal

mazsoka P>!

[…] az élet nem arról szól, hogy mit szerez meg az ember, hanem, hogy mit veszít el.

104. oldal

Könyvmolyképző KU>!

Egy férfinak az évek múlásával nemhogy egyre kevésbé, de egyre jobban szüksége lesz az apjára. Nem elég megtanulni esztergálni, fejni, tetőt javítani, sokkal nagyobb lyukak is vannak az életben, amiket be kell foltozni, mélyebb kutak, amiket meg kell tölteni, amiket csak egy apa bölcsességével lehet véghezvinni. Egy apa megtanítja a fiát, hogyan kell egy problémát végiggondolni, hogyan kell egy háztartást vezetni, és hogyan kell egy feleséget szeretni. Egy apa példát állít a fia elé, és először a lelkét építi fel.

gabriel93>!

Mama mindig azt mondta, egy jó családnak egyként dobban a szíve.

54. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jenna Evans Welch: Love & Gelato – Firenzei nyár
M. G. Brown: Szerelempróba
Anthony Capella: A szerelem étke
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Fábián Janka: Emma évszázada
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Kate Quinn: Alice hálózata
Jennifer Donnelly: A tearózsa