The ​Sea Watch (Shadows of the Apt 6.) 1 csillagozás

Most már biztos, hogy ha jól akarok szórakozni, akkor van egy „bogaras zeneszerző”, akiben mindig megbízhatok. Hiszen nem elég, hogy hat rész óta hasít töretlenül a Shadows of the Apt, de ráadásul még mindig tudok mit írni róla!
Azt hiszem, hogy a bogár-szerzetek Tchaikovsky-nál egy icipicit hasonló szerepet töltenek be, mint a hobbitok Tolkiennél: mindkét nép a közönséges embert jelképezi egy csodákkal teli világban. De a párhuzam itt véget is ér, hiszen e bogarak a tudományos és technikai fejlődés letéteményesei, akikkel még akkor is történik valami, ha éppen nem találják magukat egy világháború közepén, és expedíciót sem indítanak a távoli kontinensek misztikus rejtélyei nyomába. Stenwold mestert, az öregedő háborús hőst ezúttal saját háza táján éri utol a kaland, amikor harmadik típusú találkozásba bonyolódik egy idegen civilizációval.
Itt megint csak a szerzőt kell dicsérnem, hiszen nem sokan tudnák eladni ugyanazt az alapötletet (az ízeltlábúak és a puhatestűek világának egymásra találását) úgy, hogy két alapvetően különböző történetet írjanak belőle. A Shadows… eleve nem a megszokott fantasy világ, de miután a tenger alá invitálja olvasóit, egzotikusabbá válik, mint valaha. A vízi embernépek ugyanis sokkal jobban hasonultak totemállataikhoz, mint a felszín lakói, és életükben még nagyobb szerepet kap sajátos mágiájuk, amellyel az állatvilág természetét utánozzák. Fémeket választanak ki a tengervízből, és tűz nélkül készítenek belőlük szerszámokat, vagy páncélt növesztenek maguk köré, és korallzátonyokat építenek, ahol különböző népeik valóságos (biológiai értelemben vett) szimbiózisban élnek egymással és totemállataikkal. Aztán ott van a medúza-szerzetek éteri, vagy a tengeri csillag-szerzetek zsigeri idegensége, amely szinte már nem is emberi. A sorozat első kötete óta egyértelműen ennek a résznek lett a legnagyobb hűha-faktora, és igazán megdolgoztatja a képzeletet is.
Akárcsak az előző rész, ez is többé-kevésbé kerek történetet alkot, ugyanakkor továbbra sem javasolnám, hogy bárki is itt kezdje az olvasást. A Bogárverzum történelme ugyanis töretlenül halad tovább, és sok apróságnak igazán csak az első négy rész ismeretében látjuk át a fontosságát. El kell ismernem továbbá, hogy a történet talán egy kicsit lassan indul, de később bőven kárpótol a hosszas felvezetésért. Egyszóval újabb Adrian T.-féle mestermű.