Hadállat 42 csillagozás

Adrian Tchaikovsky: Hadállat

REX ​VAGYOK. JÓ KUTYA VAGYOK.

Rex két és fél méter magas, nagyrészt golyóálló. A hátán nagy kaliberű lövegek vannak, a hangjába pedig pánikkeltő szubszonikus frekvenciákat kevertek. Három társával – Sárkánnyal, Brumival és Rajjal – Mexikó délkeleti részén, az anarchiába süllyedt Campeche állam területén hajtanak végre bevetéseket.
Rex génsebészeti úton létrehozott biomorf, egy aljas háború vérszomjas eszköze. Intelligens, megérti a parancsokat, és ügyességét megjutalmazzák az agyába telepített implantok. Egyetlen vágya Jó Kutyának lenni, Jó Kutya pedig csak úgy lehet, ha engedelmeskedik Gazdinak. Gazdi pedig azt akarja, hogy ölje meg a gonoszokat. Mind egy szálig.
De valójában kik a gonoszok? És mi történik, amikor Gazdit bíróság elé állítják háborús bűnökért? Milyen jogokat ad a fegyverként használt biomorfoknak a Genfi Konvenció? Van egyáltalán Rexnek és társainak joga létezni? Mit tennének, ha szabadok lennének?

Adrian Tchaikovsky, Az idő… (tovább)

Eredeti mű: Adrian Tchaikovsky: Dogs of War

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fumax SF Extra

>!
Fumax, Budapest, 2018
340 oldal · ISBN: 9789634700586 · Fordította: Kodaj Dániel
>!
Fumax, Budapest, 2018
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700456 · Fordította: Kodaj Dániel

Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 104

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Egy kutya, egy medve és egy varánusz bemegy a kocsmába… nem így kezdődik ez a történet, de egy nagyon hasonló jelenetben kezdődik el valami, ami megváltoztathatja a közeljövő világát. Az ember által megalkotott „dolgok” döntést hoznak, a saját akaratukból, felülvizsgálva a kapott parancsokat. Ismerősnek tűnő téma, de a megszokottól merőben eltérő feldolgozásban.

Adrian T-nek nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy felismerje a minket körülvevő, mellettünk élő idegen – nem földönkívüli, ámde tőlünk különböző – lényeket. Akik minden bizonnyal érdekes dolgokat mondanának, új nézőpontból mutatnák meg nekünk a világot, ha tudnának beszélni. Persze maga a beszéd képessége nem elég: Rex már a könyv első oldalán is szól hozzánk, a körülötte élő emberek mégsem veszik észre, hogy van mondanivalója. Elvégre egy óriás kiborgkutya nem úgy néz ki, mint akivel beszélgetni lehetne, vagy akinek egyáltalán lehetnek gondolatai. És van egyáltalán joga ezekhez? Hiszen nem ilyesmire tervezték. Nem kéne inkább azt tennie, amire beprogramozták?

A Hadállat sokféle témát érint rövid 340 oldalon: a katonai SF-től a társadalmi és bioetikai kérdéseken keresztül egészen a transzhumanizmusig jut el. Mellékszereplők változatos falkáját vonultatja fel állati (jó) főhőse előtt, hogy közös pontot találjon a Földön osztozó, de egymást nehezen megértő lények között. Mindezt izgalmas köntösben és vagány világteremtéssel kísérve.

5 hozzászólás
>!
pat P
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

No végre, egy kis katarzis!
Egy kis valódi érzelmi bevonódás, valódi téttel bíró konfliktusok, valódi azonosulás egy/néhány központi karakter problémáival (hát hogy az éppen egy többmázsás, vagy egy rajnyi harci biomorf, hát istenem), és egy valódi, potens antagonista!
Végre egy regény, ami történetét és gondolati terjedelmét tekintve is bőven kitölti a rendelkezésre álló teret – ami nem túl nagy, és folytatása sincs! Végre nincs olyan érzésem, hogy az a két darab gondolat és pár szál cselekmény csak lézeng a sokszáz oldalon, és egy rendes könyvben ennyi tartalmat két fejezetbe is bele lehetett volna írni.
Végre egy kerek cselekmény, ami pedig nagyívű és komplex is – a fülszöveg és átlagos olvasmányélményeim alapján kábé annyi témát vártam bele, amennyi az első három fejezetben volt. És aztán még jött mennyi minden!
És végre, az elvárt és szükséges mennyiségű akciókaland sem volt ám csak magáért való – mennyi teret kapott bennük, általuk a logika, a kreativitás, és hogy elívelt a gondolkodás rengeteg, nagyon aktuális és fontos irányba.
És végre egy regény, ami okosan és cselekményébe tökéletesen integrálva tud beszélni etikáról, szabad akaratról, lélekről, de még összetett, alig belátható társadalmi folyamatokról, transzhumanizmusról, az intelligencia fejlődésének lehetséges útjairól is.

És hát, kutya van benne. Jó Kutya, méghozzá. Hogy is lehetne a regény rossz?

Végre egy író, aki pont úgy tud írni, ahogy én szeretem: tömören, lendületesen, arányos szerkezetben, intellektust és érzelmeket egyaránt megmozgatóan, igazán fontos dolgokról, különösebb sallangok nélkül. Légyszi, mindenki írjon így! Vagy félig így, na jó.

>!
Oriente P
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

„szívósak vagyunk, akár a robotok, és okosak, mint a humánok…”
– morogja Rex, a biomorf.
Rex persze emberi mércével mérve korlátozott intelligenciával bír, de rendkívül önreflexív, és szeretné megérteni létezésének értelmét. Ezért az első pillanattól fogva személyként gondolunk rá, akkor is, ha végeredményben eszközként viselkedik.
Nagyon érdekes ez az egész augmentált, animális, multimorf világ, amibe belecsöppenünk, de azért a könyv első felében még egy kicsit csalódott voltam. Mert Tchaikovsky Az idő gyermekeivel robbant be kishazánkba, na meg az én fejembe is, és ez a történet egy nagyívű, evolúciós űroperához képest látszólag(!) földhözragadtabb, vagyis kifejezetten realista és lokális. Például sokat elárul, hogy a nyitó jelenetek helyszíne nem egy dezintegrálódó generációs űrhajó, hanem egy poros-véres, mexikói, polgárháborús térség.

Aztán ahogy bonyolódtak a szálak, megértettem, hogy bár ez egy teljesen más történet, ráadásul felépítésében és tempójában is eltér*, Tchaikovsky lényegében ugyanazokról a kérdésekről ír, amik az Idő gyermekeiben is foglalkoztatják. Először is (és most valamiért muszáj pontokba szednem a gondolataimat…)
– ez a könyv is az evolúcióról szól, csak kicsit másképp spoiler,
– itt is olyan lényekről ír, akiket ember alkotott, de akik aztán bizonyos értelemben „újraalkotják” magát az embert,
– alaposan felpuhítja a mit tesz embernek lenni fogalomkör hagyományos határait, mert átrendezi a hangsúlyokat és általában koncentrál az intelligens életre,
– és mindezt belülről mutatja be – többnyire Rex fejében vagyunk –, ami pedig írástechnikailag zseniális spoiler.
Úgyhogy állítom, hogy ez a könyv – akármilyen professzionálisan álcázza magát – elvontabb szinten valami nagyon hasonlóról szól, mint az Idő gyermekei, és ezért a végére nagyon megszerettem. A félreértések elkerülése végett, tényleg semmi köze a két történetnek egymáshoz, ez egy teljesen önálló sztori, csak arról van szó, hogy a gondolatiságban nekem nagyon fontosak a felsorolt kapcsolódási pontok, számomra ezek teszik mindkét regényt magasan kiemelkedővé a kortárs science fiction irodalomban.

*Jó hír azoknak, akik az emlegetett regényt lassúnak vagy túlságosan elmerengőnek érezték, hogy itt aztán törnek a csontok, ömlik a vér, szóval akcióregénynek is olvasható. Én mondjuk elég jól megvagyok ilyen elemek nélkül, de a biomorfok megteremtésének és első bevetéseinek körülményeit teljesen hitelesnek találtam; hát mutassatok egy igazán fontos technológiát, ami nem hadipari fejlesztés során született.

>!
Bori_L P
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Az idő gyermekeivel kezdtem, a Hadállattal zárom az évet. Soha rosszabb keretet!

Nem tudom, miért lepődtem meg azon, hogy Tchaikovsky military sci-fit ír: Az idő gyermekeiben ugyan ügyesen kikerülte a háborús helyzetet, a The Shadow of the Apt fantasy-sorozatban viszont elég egyértelmű, hogy a háborús téma nincs ellenére, sőt. Van olyan, hogy military fantasy vagy azt hívják flintlocknak?

No, mert hát ez egy hardcore military sci-finek indul, ahol a hangsúly ugyan nem a hentelésen van, de azért mellesleg kinyírnak egy fél megyényi civil lakosságot. A katonai vonal később sem veszik ki teljesen, elvégre a főszereplőnk, Rex (Jó Kutya) egy kettőharminc magas kutya-humán katonai hibrid, akinek az engedelmesség mellett az ölés is a vérében (és a headware-jében) van.
Hello, Frankenstein!

Biomorfok. Ők a főszereplők: a modern technológia áldásos termékeivel különböző célra (főleg katonai szerepekre) feltuningolt állatok. Vajon vannak-e/lehetnek-e önálló gondolataik, cselekedeteik, vagy minden az agyukba épített hierarchiától és a felsőbb parancsoktól függ? Személynek tekinthetők-e vagy puszta eszközök, amik azt teszik, amit mondanak nekik – amolyan biológiai robotok?

Tchaikovsky egy rakás igen érdekes kérdést vet fel a személy-eszköz témakörben. Az emberi gondolatokkal és emberszerű végtagokkal rendelkező katonai kutya- és medvemodell még viszonylag egyszerű kérdés, de mi a helyzet például egy osztott intelligenciával rendelkező mesterséges rovarrajjal? Vagy egy emberi beszédre képtelen, túlvilági kinézetű hüllővel? spoiler Elítélhetők-e a tetteikért a katonai modellek, akiket nem csak gyilkolásra terveztek, de a fejükbe épített hierarchia miatt fizikailag is képtelenek a parancsmegtagadásra?

Tchaikovsky ismét mesterien játssza ki a kártyáit. Rex gonosz; Rex egy eszköz; Rex tehetetlen; Rex jó… Jó Kutya, Rossz Kutya. Volt, amikor utáltam, aztán megkedveltem, aztán drukkoltam, hogy ne legyen hülye, aztán mérges voltam rá… De Rex végeredményben mégiscsak egy kutya, és ezt nem tudja levetkőzni, akármi történjék is. És ezt Tchaikovsky zseniálisan ábrázolta. spoiler Az utolsó csavar meg hát elég hátborzongató volt, hiába megint a cégek hatalmára fut ki bizonyos szempontból az egész.

Oldalakat tudnék még itt írni a könyvről, de inkább menjetek és olvassátok.

2 hozzászólás
>!
Razor SMP
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Bár Tscaikovsky-nak szűk munkásságát ismerem személyesen vagy molyos értékelés kapcsán, az lejött, hogy a regényeiben szereti valamilyen módon összevetni az embereket és az állatokat. Nincs ez másként a Hadállatnál, hisz a biomorfok emberi végtagokkal és emberközeli spoiler intelligenciával felszerelt génmódosított állatok. Csak a parancsot követik, szóval tökéletes és pusztító erejű katonák. De ahogy lenni szokott, légy kerül a levesbe és Rex és társai ott találják magukat lényegében szabadon, parancsok nélkül, senki nem mondja meg nekik többé ki a jó és ki a rossz. Na ennél a pontnál azt hittem, hogy a regény a klasszikus kísérleti állat menekül a gonosz fogvatartói/gazdái elől vonalat követi majd, de nagyot tévedtem, Tchaikovsky ugyanis egy nagyon komplex regényt épített fel. A katonai sci-fi vonal ugyan végig jelen volt, de megjelentek társadalmi kérdések, transzhumanizmus, sőt, egy lehetséges disztopikus jövőkép is befigyelt, szóval ajánlott olvasmány, akár a szerzővel való ismerkedéshez is ideális.

>!
Fumax, Budapest, 2018
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700456 · Fordította: Kodaj Dániel
>!
kvzs P
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Ez a könyv úgy letarolt, mintha Rex -a Jó Kutya- örömében kicsit „megszeretgetett” volna.
Hatalmas elvárásokkal kezdtem neki, ugyanis Tchaikovsky előző könyve teljesen elvarázsolt, de bevallom, ezt az első 50 oldal után félreraktam kicsit. Majd a maradék 290 oldalt egy ültő helyemben olvastam végig.
Adva van egy rövidkének és könnyednek tűnő military sci-fi, ami a sorok között olyan témákat feszeget, amibe komolyabbnak tűnő könyveknek is beletört a bicskájuk. Mindezt úgy, hogy az olvasót még egy brutális érzelmi hullámvasútra is felülteti. Pedig mondom, military sci-fi.
Rex eszköz, fegyver, teremtett lény, mások játékszere, gondolkodó elme, élő lelkiismeret, vezér, stratéga, Rossz Kutya, Jó Kutya. Lehet utálni, lehet rá haragudni, lehet sajnálni, lehet szeretni, lehet félteni, lehet félni tőle. Kutya. Az élő tükrünk, aki meg tudja mutatni, hogy milyen korlátoltak, önzőek, gyarlóak tudunk lenni mi humánok. Egy kutya, és az ő társai, akik sokszor emberebbek az embereknél.
A könyv végig pörgős, és izgalmas, így aki nem akar nagyon elmélyülni a tudatról és és a létezésről szóló gondolatokban, az is élvezni fogja.
A vége pedig… Adrien-nek szerintem van egy külön agyi régiója, ami a katartikus befejezésekért felelős, és nagyon jól működik…

>!
Zsola
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Két könyv után lehet valakit kedvenc szerzőnek tekinteni? Ebben nem vagyok biztos, de az idén megjelenő harmadik könyv elolvasását követően lehet, hogy Tchaikovszky felkerül a kedvenc szerzőim panoptikumába. Mert hát a Hadállat igazán vadállatra sikeredett és akárcsak Az idő gyermekei regény esetében, úgy ennél is megnyomásra került a molyos „kedvencem” gombocska.

Teljesen más könyv ez, mint a már említett pókos. Az elején ettől meg is ijedtem rendesen. Nem mondom, hogy kezdetben nem tetszett, de elég sokáig csak 4 csillag körülire értékeltem magamban, arra számítván, hogy amolyan modern Szíriuszt kapok végig. Persze akkorát nem tévedtem, mert a párhuzam, még ha halványodik is, ahogyan haladunk a könyvvel, azért szerintem megállja a helyét. És mégis a végére ebből a kezdeti militarista tudatregényből :D olyan zseniális világképet épít fel számunkra Tchaikovszky, hogy se köpni se nyelni nem tudtam (Ezt, így, abból…zseniális).

Nem is nagyon kívánom szaporítani a szót, mert több kivalló értékelés található a könyv adatlapján (sokkal jobbak, mint amit én jelenleg írni tudnék). Igazából csak annyit tennék még hozzá, hogy a szereplőkről is essen szó, hogy Rex jó kutya, a végére egészen szeretni való. Raj egyszerűen raj, mármint nagyon menő, mégis nekem Brumi volt a kedvencem.

Olvassátok! Megéri.

2 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Adrian Tchaikovsky ezúttal egy másik állatfajt helyez a középpontba, de Az idő gyermekeihez hasonlóan ütős, elgondolkodtató sztorit hozott össze.
Főszereplőnk, Rex, egy hatalmas, erős, katonai célokra (értsd: gyilkolásra) kiválóan alkalmas biomorf, akinek csak egy célja van, hogy jó kutya legyen. Az alapvető ösztöneinek és a beépített chipeknek köszönhetően a Gazdinak megfelelni akarás irányítja az életét. Megtesz bármit, amit a Gazdi kér, de egy idő után rá kell jönnie, hogy nem biztos, hogy azok jó dolgok, és a „jó” amúgy is egy bonyolult szó.
Rex egyszerű gondolkodása, ahogy embereket és a világot látja, meghatározza az egész könyv hangulatát és elég sok érzelmet váltott ki belőlem olvasás közben. Etikai és logikai kérdéseket is felvet a történet (spoiler), és a szerző igen jó érzékkel mutatja meg több szemszögből, illetve több szereplő szemszögéből is a problémát.
Az eddigi két könyve alapján gondolkodás nélkül fogom megvenni Adrian Tchaikovsky további írásait – amik remélhetőleg jönnek majd szépen sorban és hasonló minőségben.

5 hozzászólás
>!
TiaManta 
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Az alkotónak ezzel együtt 2 könyve van a birtokomban. És bár Az idő gyermekeit még nem olvastam, a Hadállatot elő kellett rendelnem. Úgy éreztem szükségem van erre a regényre. A téma amiről ebben ír Adrian Tchaikovsky mindig is a roppant módon érdekelt. Nem csak hogy mit is teremt meg az ember, sokszor oly felelőtlen módon, hanem az általa létrehozott élőlények gondolati milyenek lehetnek. Valljuk be egy ilyen szemszögnek minimum érdekesnek kell lennie. Jó kezekben pedig többet is nyújthat, mint a téma felszínes felvetése.
Összeszedett, alapos, és nem utolsó sorban egy nagyon jó regény, egy olyan főszereplővel akit nem fogunk elfelejteni.
Ott a helye a polcon. Főleg egy ilyen igényes kiadásban.

>!
Dubovszki_Martin P
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

A Children of Time című fantasztikus űroperán keresztül találkoztam először Adrian Tchaikovsky munkásságával. Így komoly elvárásokkal telve vettem kézbe ezt a regényt. A fülszöveg elolvasásakor hamar megállapítható, hogy ezúttal nem egy grandiózus űroperát tett le az asztalra Tchaikovsky, hanem egy egészen különleges regényt. Egy olyan könyvet, ami miatt érdemes sci-fit olvasni.

A cselekmény in medias res módon rögtön bedob egy titkos zsoldos akció közepébe, ahol egy multimorf alakulat célja a Gazdi által meghatározott célpontok kiiktatása. Persze az alapkonfliktust nehéz lenne dióhéjban felvázolni, hiszen az alig 340 oldalas terjedelem mögött kiemelkedő mélység lapul.

Mivel a Children of Time volt az első Tchaikovsky-regény, amit megismertem, így önkéntelenül is ahhoz hasonlítottam olvasás közben. Jelen esetben is egy az emberiség által teremtett intelligens életforma egyedei kerülnek a középpontba, amik hosszabb-rövidebb idő elteltével akikké válnak. Főleg az ő nézőpontjukból követhetjük nyomon a főbb történéseket, ahogy az emberi és az állati idegen világ az elkerülhetetlen konfrontáció felé rohan.

A csekélyebb terjedelem ellenére azonban mégis tartalmasabb a Hadállat. A génsebészet által indukált bioetikai kérdéseken túl olyan társadalmi problémákat is feszeget Tchaikovsky, mint a szingularitás és annak hatásai vagy a transzhumanizmus. Vagy éppen, hogy hol is húzódik a határ egy eszköz és egy (nem emberi) intelligens személy között.

Többen felvetették anno Az idő gyermekei esetében, hogy feleslegesen túlírt lett a regény (bár én ezzel nem értettem egyet), a Hadállat esetében nyoma sincs a lassabb történetvezetésnek. A tempó végig feszes, egy pillanatra sem ül le a történet. Személy szerint időnként túl gyorsnak is éreztem a tempót. Szívesen olvastam volna többet például a fülszövegben is említett bírósági tárgyalásról vagy az elosztott rendszeren alapuló mesterséges intelligenciáról.

Ez egy kiemelkedő könyv. Számomra az év egyik legjobb olvasása. Már alig várom a Children of Ruin-t.


Népszerű idézetek

>!
Oriente P

A Harvardon fut egy szoftver, amiről azt hiszik, már rég letörölték. Arra készült, hogy pásztázza az internetet, és megfigyelje, mi érdekli az embereket. Jelenleg arcokat, aktokat és vitrinben kiállított szerszámokat gyűjt, afféle elektromos OCD keretében. Őrült vagy zseni; talán mindkettő. Star Trek- és Harry Potter-fanfictiont írogat a kibertér egyik szegletében, gyakran macskákkal a főszerepben. Százezer követője van a közösségi médiában, és mindegyik azt hiszi róla, hogy ember, mint ők.

253. oldal, 34. fejezet - [Nem publikus]

1 hozzászólás
>!
Fumax KU

Ha minden rendben halad, két év múlva útnak indul az első expedíció a Marsra. Tizenegy hónapon át távolodnak majd az űr hidegében az egyetlen általuk ismert bolygótól, és a megérkezés után két éven át építik egy tartós kutatóállomás alapjait. Mikor hazatérnek, remélhetőleg már javában zajlik a folyamat, melnyek eredményeként egy önfenntartó lakóhely várja az utánuk következő utazókat, élelemmel, oxigénnel és minden mással felszereleve. És, mint abban a híres regényben, a legénységből valaki hátramarad.

325. oldal

>!
Fumax KU

– Na és Micimackó?
Brumi épp üldögélt és egy jókora cupákot majszolt. Asanto megjegyzésére felpillantot, de nem mondott semmit. Hartnell gyanította, hogy Murray az összes falkatag beszédközpontját lebénította. Jó ripacsként magának tartogatta a rivaldafényt.
– Brumi specialitása a nehézfegyverzet és a közelharc. – Murray odasétált a gubbasztó behemóthoz, aki ülve is jóval magasabb volt nála. Vagy bárkinél.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Micimackó
>!
Deidra_Nicthea IP

Én: Nem akarsz Jó Sárkány lenni?
Sárkány: Hagyjanak a jó és rossz dolgaikkal, azt akarom.

133. oldal

>!
Noro MP

Értem, miért vagyok Rossz Kutya. Mert úgy döntöttem, Jó Kutya leszek, de nem úgy, ahogy Gazdi akarta.

162. oldal

>!
Zsola

Én magam vagyok a változás; a jövő hírnöke és a múlt gyilkosa. A régi rend a főnixtojás, melyből kikeltem, de, hogy repülni tudjak, talán fel kell majd égetnem őket, nehogy szárnyamat szegjék.

229. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

– Grrr, hörr – mondta kulturált női hangon és elballagott.

126. oldal

1 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

– Amúgy konkrétan voltak „Aslan” kódnevű modellek. Az egyik multimorf macskát hívták így. Sose próbálták ki. Túl megbízhatatlan volt. A macskák még akkor sem engedelmesek, ha telerakod őket chipekkel.

156. oldal

2 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

Egy humán katona halála tragédia, száz biomorf halála statisztika.

286. oldal

>!
TiaManta 

A szabadság azt jelenti, hogy a te felelősséged helyesen dönteni.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Hackett: Isten gépei
Greg Egan: Karantén
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala
Joan Slonczewski: Agypestis
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Nick Bostrom: Szuperintelligencia
Greg Egan: Diaszpóra
Dennis E. Taylor: MI, Bob
Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva
Richard Morgan: Törött angyalok