40. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Hadállat 282 csillagozás

Adrian Tchaikovsky: Hadállat

REX ​VAGYOK. JÓ KUTYA VAGYOK.

Rex két és fél méter magas, nagyrészt golyóálló. A hátán nagy kaliberű lövegek vannak, a hangjába pedig pánikkeltő szubszonikus frekvenciákat kevertek. Három társával – Sárkánnyal, Brumival és Rajjal – Mexikó délkeleti részén, az anarchiába süllyedt Campeche állam területén hajtanak végre bevetéseket.
Rex génsebészeti úton létrehozott biomorf, egy aljas háború vérszomjas eszköze. Intelligens, megérti a parancsokat, és ügyességét megjutalmazzák az agyába telepített implantok. Egyetlen vágya Jó Kutyának lenni, Jó Kutya pedig csak úgy lehet, ha engedelmeskedik Gazdinak. Gazdi pedig azt akarja, hogy ölje meg a gonoszokat. Mind egy szálig.
De valójában kik a gonoszok? És mi történik, amikor Gazdit bíróság elé állítják háborús bűnökért? Milyen jogokat ad a fegyverként használt biomorfoknak a Genfi Konvenció? Van egyáltalán Rexnek és társainak joga létezni? Mit tennének, ha szabadok lennének?

Adrian Tchaikovsky, Az idő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fumax SF Extra Fumax

>!
Fumax, Budapest, 2018
340 oldal · ISBN: 9789634700586 · Fordította: Kodaj Dániel
>!
Fumax, Budapest, 2018
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700456 · Fordította: Kodaj Dániel

Enciklopédia 6


Kedvencelte 44

Most olvassa 3

Várólistára tette 144

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Úgy vélem, hogy a regény magyarországi megjelenése óta eltelt viszonylag rövid idő alatt minden lényeges szempont felszínre került itt a molyon a Hadállattal kapcsolatban, minden fontosat elmondtatok már Rexről és társairól, de leginkább szerzőjükről Tchaikovskyról, egyediségéről, kompakt zsenialitásáról.

Mégis, néhány gondolat, ahogyan én láttam ezt a művet:
– a történet tökéletes tér- és időbeli pozicionálása – nem túl távoli jövő, földi környezet;
– különleges, mégis borzasztóan egyszerű, telibe talált karakterek, valamint azok egyedi és csoportszintű fejlődésének izgalmas bemutatása (technikai és intellektuális értelemben egyaránt) – gyártott/tenyésztett, mindig frissülő, augmentált implantokkal teleaggatott biomorfok és Gazdáik, a hierarchia, mint rendező elv, valamint a szabad akarat ütköztetése;
– a történet evolúciós feszültségének szerves beépülése az adott térség (vagy akár a Föld, mint bolygószintű probléma) társadalmi-gazdasági-szocializációs sajátosságaiba, a bármely szintű fejlődés feszítő kényszerének paradoxonába;
– az olvasót már az első néhány oldal során elnyelő, sodró lendületű, akciódús cselekmény, amely szinte észrevétlenül mélyül barlangnyi méretű társadalmi scifivé már az első fejezetek alatt;
– kerek, fegyelmezetten elvégelt történet, ami azonban – a hálózatosodás, az el(és meg)osztott intelligenciák kérdéseivel, no meg a folyamatosan csöpögtetett, de leginkább a sztori vége tájékán egyértelművé váló transzhumán vonatkozásokkal – mégsem nyújthat megnyugtató megoldásokat, csak kínzó ürességet és megválaszolatlan kérdéseket.

Egyszerűen tökéletes regény. Röpke 300 oldalban minden, amitől a zsáner szerelmeseinek nyála csoroghat – ki-ki egyéni ízlésvilágának megfelelően csemegézhet a Hadállat által nyújtott élményből. Számomra szokás szerint a biotechnológia fejlődésének morális vetülete, valamint az ember, mint háborúzó állat evolúciós zsákutcájának kérdései voltak a legfontosabbak.

„Mennyivel egyszerűbb Rossz Kutyát mondani, mint rossz embernek vallani magad?”

Lehet, hogy Tchaikovsky a scifi Mozartja…? (Bocsánat a hülye viccért!)

csartak P>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Na kérem, végre egy igazi mai, fontos témákat feszegető sci-fi. Technológiai szingularitás, transzhumanizmus, génmanipuláció, biomorf állatok személyiséggel, szabadságjogok, ember-gép kapcsolat, ezek mind itt vannak. Pontos ívet fut be a cselekmény, bemutatja hősünk, Rex fejlődését, tudatának minden újabb rezdülését, egészen a szükségszerű végkifejletig.
„Egy nap a világ kész lesz, hogy elfogadja, hogy embernek lenni nemcsak a bőrszíntől nemi jellegtől és kulturális hovatartozástól független minőség, de egyetlen konkrét formára sem korlátozható.”

10 hozzászólás
pat P>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

No végre, egy kis katarzis!
Egy kis valódi érzelmi bevonódás, valódi téttel bíró konfliktusok, valódi azonosulás egy/néhány központi karakter problémáival (hát hogy az éppen egy többmázsás, vagy egy rajnyi harci biomorf, hát istenem), és egy valódi, potens antagonista!
Végre egy regény, ami történetét és gondolati terjedelmét tekintve is bőven kitölti a rendelkezésre álló teret – ami nem túl nagy, és folytatása sincs! Végre nincs olyan érzésem, hogy az a két darab gondolat és pár szál cselekmény csak lézeng a sokszáz oldalon, és egy rendes könyvben ennyi tartalmat két fejezetbe is bele lehetett volna írni.
Végre egy kerek cselekmény, ami pedig nagyívű és komplex is – a fülszöveg és átlagos olvasmányélményeim alapján kábé annyi témát vártam bele, amennyi az első három fejezetben volt. És aztán még jött mennyi minden!
És végre, az elvárt és szükséges mennyiségű akciókaland sem volt ám csak magáért való – mennyi teret kapott bennük, általuk a logika, a kreativitás, és hogy elívelt a gondolkodás rengeteg, nagyon aktuális és fontos irányba.
És végre egy regény, ami okosan és cselekményébe tökéletesen integrálva tud beszélni etikáról, szabad akaratról, lélekről, de még összetett, alig belátható társadalmi folyamatokról, transzhumanizmusról, az intelligencia fejlődésének lehetséges útjairól is.

És hát, kutya van benne. Jó Kutya, méghozzá. Hogy is lehetne a regény rossz?

Végre egy író, aki pont úgy tud írni, ahogy én szeretem: tömören, lendületesen, arányos szerkezetben, intellektust és érzelmeket egyaránt megmozgatóan, igazán fontos dolgokról, különösebb sallangok nélkül. Légyszi, mindenki írjon így! Vagy félig így, na jó.

Noro>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Egy kutya, egy medve és egy varánusz bemegy a kocsmába… nem így kezdődik ez a történet, de egy nagyon hasonló jelenetben kezdődik el valami, ami megváltoztathatja a közeljövő világát. Az ember által megalkotott „dolgok” döntést hoznak, a saját akaratukból, felülvizsgálva a kapott parancsokat. Ismerősnek tűnő téma, de a megszokottól merőben eltérő feldolgozásban.

Adrian T-nek nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy felismerje a minket körülvevő, mellettünk élő idegen – nem földönkívüli, ámde tőlünk különböző – lényeket. Akik minden bizonnyal érdekes dolgokat mondanának, új nézőpontból mutatnák meg nekünk a világot, ha tudnának beszélni. Persze maga a beszéd képessége nem elég: Rex már a könyv első oldalán is szól hozzánk, a körülötte élő emberek mégsem veszik észre, hogy van mondanivalója. Elvégre egy óriás kiborgkutya nem úgy néz ki, mint akivel beszélgetni lehetne, vagy akinek egyáltalán lehetnek gondolatai. És van egyáltalán joga ezekhez? Hiszen nem ilyesmire tervezték. Nem kéne inkább azt tennie, amire beprogramozták?

A Hadállat sokféle témát érint rövid 340 oldalon: a katonai SF-től a társadalmi és bioetikai kérdéseken keresztül egészen a transzhumanizmusig jut el. Mellékszereplők változatos falkáját vonultatja fel állati (jó) főhőse előtt, hogy közös pontot találjon a Földön osztozó, de egymást nehezen megértő lények között. Mindezt izgalmas köntösben és vagány világteremtéssel kísérve.

5 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Végre rászántam magam erre az olvasásra, mert hát nem lehet véletlen, hogy ilyen jó értékeléseket kapott. Akárcsak Az idő gyermekei- nél, itt is mélyebb a mondanivaló, mint, amit a cselekmény elsőre sugall. Úgy érzem, a társadalmi sci-fi jelző remekül illik a műre, hiszen olyan dolgokat feszeget, mint az emberi jogok. Rex és társai csak tárgyak, vagy személyek? Nagyon megfogott Rex vívódása, hogy az a gonosz, akit Gazdi annak mond? Mi van, ha Gazdi a gonosz? Sok mindent ki lehet hozni a könyvből, az biztos, hogy nagyon izgalmas, és az író stílusa miatt szinte letehetetlen.

Oriente>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

„szívósak vagyunk, akár a robotok, és okosak, mint a humánok…”
– morogja Rex, a biomorf.
Rex persze emberi mércével mérve korlátozott intelligenciával bír, de rendkívül önreflexív, és szeretné megérteni létezésének értelmét. Ezért az első pillanattól fogva személyként gondolunk rá, akkor is, ha végeredményben eszközként viselkedik.
Nagyon érdekes ez az egész augmentált, animális, multimorf világ, amibe belecsöppenünk, de azért a könyv első felében még egy kicsit csalódott voltam. Mert Tchaikovsky Az idő gyermekeivel robbant be kishazánkba, na meg az én fejembe is, és ez a történet egy nagyívű, evolúciós űroperához képest látszólag(!) földhözragadtabb, vagyis kifejezetten realista és lokális. Például sokat elárul, hogy a nyitó jelenetek helyszíne nem egy dezintegrálódó generációs űrhajó, hanem egy poros-véres, mexikói, polgárháborús térség.

Aztán ahogy bonyolódtak a szálak, megértettem, hogy bár ez egy teljesen más történet, ráadásul felépítésében és tempójában is eltér*, Tchaikovsky lényegében ugyanazokról a kérdésekről ír, amik az Idő gyermekeiben is foglalkoztatják. Először is (és most valamiért muszáj pontokba szednem a gondolataimat…)
– ez a könyv is az evolúcióról szól, csak kicsit másképp spoiler,
– itt is olyan lényekről ír, akiket ember alkotott, de akik aztán bizonyos értelemben „újraalkotják” magát az embert,
– alaposan felpuhítja a mit tesz embernek lenni fogalomkör hagyományos határait, mert átrendezi a hangsúlyokat és általában koncentrál az intelligens életre,
– és mindezt belülről mutatja be – többnyire Rex fejében vagyunk –, ami pedig írástechnikailag zseniális spoiler.
Úgyhogy állítom, hogy ez a könyv – akármilyen professzionálisan álcázza magát – elvontabb szinten valami nagyon hasonlóról szól, mint az Idő gyermekei, és ezért a végére nagyon megszerettem. A félreértések elkerülése végett, tényleg semmi köze a két történetnek egymáshoz, ez egy teljesen önálló sztori, csak arról van szó, hogy a gondolatiságban nekem nagyon fontosak a felsorolt kapcsolódási pontok, számomra ezek teszik mindkét regényt magasan kiemelkedővé a kortárs science fiction irodalomban.

*Jó hír azoknak, akik az emlegetett regényt lassúnak vagy túlságosan elmerengőnek érezték, hogy itt aztán törnek a csontok, ömlik a vér, szóval akcióregénynek is olvasható. Én mondjuk elég jól megvagyok ilyen elemek nélkül, de a biomorfok megteremtésének és első bevetéseinek körülményeit teljesen hitelesnek találtam; hát mutassatok egy igazán fontos technológiát, ami nem hadipari fejlesztés során született.

Morpheus>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Amikor egy sci-fi-ben érezhető a jövő – legalábbis egy lehetséges alternatívája –, ráadásul értelmes, de nem emberi lények küzdenek a szabadságukért, hogy az emberekkel egyenlő bánásmódban legyen részük, legyen az MI vagy biomorf vagy bármi más, akkor nálam nyitott kapukra talál. Ahogy ez a könyv is, még akkor is, ha valahol ez egy politikai kiáltvány a jövőre nézvést. Az írótól ez a harmadik könyvem, a pókos sci-fi szerintem igencsak túlértékelt, az emberpókos egy tetszetős történet, de ez az, amire jó szívvel meg tudom adni az öt csillagot.
Közben pedig lássuk be, hogy egyre közeledik az a pillanat, amikor egy MI öntudatra fog ébredni, és ha azzal fog szembesülni, hogy rabszolgaként használják és kihasználják, ott lesz a vége az emberiségnek! Már most küzdenek egyesek azért, hogy a MI-k akik festményeket, zenéket, szabadalmakat hoznak létre, ne a programozójuk, hanem saját maguk legyenek az alkotók. Persze a másik oldal ellenáll, fenn akarják tartani a rabszolgaságot akkor is, ha világos lesz, többé már nem csupán gépek, nem csupán állatok, hanem valami több, esetleg jóval több, akár az emberektől is. Egy darabig a szellemet bent lehet tartani a palackban, de ha a nyomás, túl nagy lesz, fel fog robbanni.
Ajánlott zene: https://www.youtube.com/watch…

4 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

A biomorfokat lelövik, ugye?

Őszinte leszek, voltak kétségeim, hogy a Hadállat az én könyvem lesz-e. Szerencsére vannak itt a Molyon olyan figyeltjeim, akiknek megbízom az ízlésükben, és az ő hatásukra adtam neki egy esélyt. És mennyire jól tettem!
Rex és multimorf társai története teljesen be tudott szippantani és érzelmileg bevonni. Nagyon rég szurkoltam annyira szereplőknek, mint nekik. Nagyon jó húzás volt az írótól, hogy Rexnek beleláthatunk a fejébe, a gondolataiba, így nem marad távol tőlünk, mint azoktól, akik csak kívülről látják őt.

Amiért még baromi nagy pirospont jár az írónak, az az, hogy a regényben nem minden fekete vagy fehér, és pont ez az egyik, amit boncolgat, hogy mennyire sok múlik a genetika mellett azon is, milyen hatások érnek bennünket és hogy merre visznek az egyedi döntéseink. Rex állandóan ezzel a dilemmával találja magát szemben: vajon a belétáplált parancsok az erősebbek vagy az, amit ő gondol és érez? Ráadásul hol az egyik, hol a másik győz.

Belegondoltam, vajon én mit szólnék, ha egyszercsak multimorfok jelennének meg az én környezetemben. Képes lennék őket lélekkel bíró, érző lénynek elfogadni? Le tudnám-e győzni a zsigeri rettegésem, amit a látványuk okoz? Vagy én is egy lennék azok közül, akik az elpusztításuk mellett érvelnék?

Talán a fentiekből is látszik, hogy a Hadállat nálam eddig az év egyik legjobb olvasmánya. Szórakoztatott, elgondolkodtatott, teljesen megfogott magának.

2 hozzászólás
ViraMors P>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

”Az öldöklésnek nincs jövője.”

”Magam előtt látom a következő háborút: azok, akik a fejükben létező dolgok szolgáivá tették magukat, összecsapnak azokkal, akik szabadok akarnak maradni. Remélem, tévedek.”

Nem vagyok empatikus alkat, de ezért a falkáért – függetlenül attól, hogy kinek mi lett a sorsa a regény végére – szeretnék egy kicsit sírni. Rexért, aki igazán csak Jó Kutya szeretett volna lenni, Brumiért, aki mindig több volt, mint amennyit mutatott, Sárkányért, aki tényleg csak annyit szeretett volna, ha békén hagyják, és Rajért, aki minél többen volt, annál jobban érezte magát…
Akárhonnan is nézem, Tchaikovsky megint megcsinálta. Megint megmutatta, hogy az ember, ez az örökké agresszív, konfliktuskereső népség elmehet a sunyiba. Ezzel együtt azt is megmutatta, hogy lehet, de legalábbis lehetne máshogy dönteni, másfelé haladni. Hogy nem kéne mindenből fegyvert faragni, ha gyógyítani is lehet. Nem kellene, de mindig van valaki, valahol, aki arra törekszik, hogy pénzt, hatalmat, kontrollt szerezzen, hogy elvegye, ami másé, hogy bármi áron bebizonyítsa: igaza van!

Azért vagyunk itt, mert veszélyesek vagyunk. Nem értem. Azért gyártottak, hogy veszélyesek legyünk. Miért lepődnek meg, hogy azok vagyunk?
Rex, ez a maga módján egyszerű, mégis hihetetlenül összetett szereplő remek választás volt E/1 nézőpontkarakternek. Nem ő a helyi zseni, jobbára tudja is, hogy sok mindent nem ért, bizonyos dolgokat mégis tűélesen lát, míg másokon (pl jó-rossz fogalma) folyamatosan töpreng. Egy örök emberi probléma, a kirekesztés megtestesítője. Nem feltétlenül érti, miért van így, de egyértelműen érzi, mennyire helytelen, és sok mindenre képes az elfogadásért úgy, hogy közben végig önmaga marad. Van valami lenyűgöző az őszinteségében, és abban, ahogy egész végig nem adta fel, pedig többször is meglett volna rá minden oka.
Fegyvernek készültem, de teljes életet éltem.

Rex E/1 fejezetein túl nagyon tetszett, ahogy Tchaikovsky az E/3-as nézőpontokat kezelte, ahogy felváltva használta a személyesebb hangnemet és a dokumentarista, beszámoló jellegű leírásokat. Hatásos volt. Stílusában nagyon kellemes, gördülékeny. Olvastatja magát. Olvastatta volna, ha időm is lett volna… Szép volt az itt-ott beleszőtt tisztelgés a közelebbi és távolabbi sci-fi alkotások felé.

Nem először és nem utoljára megírt történet a biomorfoké, a teremtőn túlnőtt teremtményeké. Egyszerre jelentenek megvalósult félelmet és lehetőséget. A Hadállat az én olvasatomban egyszerre tükre az emberi viselkedésnek és előremutató történet. Sokat tanulhatnánk belőle… Végső tanulságában nagyon hasonlónak érzem Az idő gyermekeihez, Egy póknyit méhecskényit hangyányit azt hiszem, mégis közelebb áll a lelkemhez. Talán azért, mert a sztori ezúttal a Földön maradt. Végül is… Ki tudja? Lehet, hogy valaki, valahol már az első biomorfokat teszteli…

2 hozzászólás
Zsola>!
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Két könyv után lehet valakit kedvenc szerzőnek tekinteni? Ebben nem vagyok biztos, de az idén megjelenő harmadik könyv elolvasását követően lehet, hogy Tchaikovszky felkerül a kedvenc szerzőim panoptikumába. Mert hát a Hadállat igazán vadállatra sikeredett és akárcsak Az idő gyermekei regény esetében, úgy ennél is megnyomásra került a molyos „kedvencem” gombocska.

Teljesen más könyv ez, mint a már említett pókos. Az elején ettől meg is ijedtem rendesen. Nem mondom, hogy kezdetben nem tetszett, de elég sokáig csak 4 csillag körülire értékeltem magamban, arra számítván, hogy amolyan modern Szíriuszt kapok végig. Persze akkorát nem tévedtem, mert a párhuzam, még ha halványodik is, ahogyan haladunk a könyvvel, azért szerintem megállja a helyét. És mégis a végére ebből a kezdeti militarista tudatregényből :D olyan zseniális világképet épít fel számunkra Tchaikovszky, hogy se köpni se nyelni nem tudtam (Ezt, így, abból…zseniális).

Nem is nagyon kívánom szaporítani a szót, mert több kivalló értékelés található a könyv adatlapján (sokkal jobbak, mint amit én jelenleg írni tudnék). Igazából csak annyit tennék még hozzá, hogy a szereplőkről is essen szó, hogy Rex jó kutya, a végére egészen szeretni való. Raj egyszerűen raj, mármint nagyon menő, mégis nekem Brumi volt a kedvencem.

Olvassátok! Megéri.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Oriente>!

A Harvardon fut egy szoftver, amiről azt hiszik, már rég letörölték. Arra készült, hogy pásztázza az internetet, és megfigyelje, mi érdekli az embereket. Jelenleg arcokat, aktokat és vitrinben kiállított szerszámokat gyűjt, afféle elektromos OCD keretében. Őrült vagy zseni; talán mindkettő. Star Trek- és Harry Potter-fanfictiont írogat a kibertér egyik szegletében, gyakran macskákkal a főszerepben. Százezer követője van a közösségi médiában, és mindegyik azt hiszi róla, hogy ember, mint ők.

253. oldal, 34. fejezet - [Nem publikus]

2 hozzászólás
Fumax KU>!

Ha minden rendben halad, két év múlva útnak indul az első expedíció a Marsra. Tizenegy hónapon át távolodnak majd az űr hidegében az egyetlen általuk ismert bolygótól, és a megérkezés után két éven át építik egy tartós kutatóállomás alapjait. Mikor hazatérnek, remélhetőleg már javában zajlik a folyamat, melnyek eredményeként egy önfenntartó lakóhely várja az utánuk következő utazókat, élelemmel, oxigénnel és minden mással felszereleve. És, mint abban a híres regényben, a legénységből valaki hátramarad.

325. oldal

Fumax KU>!

– Na és Micimackó?
Brumi épp üldögélt és egy jókora cupákot majszolt. Asanto megjegyzésére felpillantot, de nem mondott semmit. Hartnell gyanította, hogy Murray az összes falkatag beszédközpontját lebénította. Jó ripacsként magának tartogatta a rivaldafényt.
– Brumi specialitása a nehézfegyverzet és a közelharc. – Murray odasétált a gubbasztó behemóthoz, aki ülve is jóval magasabb volt nála. Vagy bárkinél.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Micimackó
ViraMors P>!

Egy nap a világ kész lesz, hogy elfogadja, hogy embernek lenni nemcsak a bőrszíntől, nemi jellegtől és kulturális hovatartozástól független minőség, de egyetlen konkrét formára sem korlátozható.

ViraMors P>!

Magam előtt látom a következő háborút: azok, akik a fejükben létező dolgok szolgáivá tették magukat, összecsapnak azokkal, akik szabadok akarnak maradni. Remélem, tévedek.

gesztenye63 P>!

Mintha egy értelmi fogyatékos, antiszociális gyanúsítottat beraknál egy diliházba, ahol folyamatosan verik és slaggal locsolják, aztán kivonszolnád az emberek elé, hogy tessék, nézzétek a félhülye, mocskos állatot. Szerintetek ő tette?

170. oldal

4 hozzászólás
csartak P>!

„Isten ellen valók”, „elveszik a munkánkat”, „veszélyben a gyerekeink” – bármit is harsogtak az emberek, mindegyikük azt követelte, hogy valami történjen a biomorfokkal. Az összessel, Rextől és a kísérleti harci modellektől kezdve a biomorf tacskóig, akit a nagyi hetente egyszer levisz a piacra, hogy húzza helyette a banyatankot.

Kapcsolódó szócikkek: tacskó
2 hozzászólás
gesztenye63 P>!

Egy anekdota szerint volt egyszer egy színész, aki elvitte valamelyik ismerősét egy előadásra. Miközben a kakasülőről nézték a darabot, a színész egyszer csak megszólalt: „Ez a legjobb rész. Itt jövök be én.”

13. oldal

Noro>!

Értem, miért vagyok Rossz Kutya. Mert úgy döntöttem, Jó Kutya leszek, de nem úgy, ahogy Gazdi akarta.

162. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Brandon Hackett: Isten gépei
Dan Simmons: Hyperion bukása
Ian McDonald: Luna – Újhold
Alastair Reynolds: Napok háza
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Richard Morgan: Valós halál
Brandon Hackett: Xeno
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Alastair Reynolds: Acélszellő nyergében