Children ​of Time 8 csillagozás

Adrian Tchaikovsky: Children of Time Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A race for survival among the stars… Humanity's last survivors escaped earth's ruins to find a new home. But when they find it, can their desperation overcome its dangers?
WHO WILL INHERIT THIS NEW EARTH?
The last remnants of the human race left a dying Earth, desperate to find a new home among the stars. Following in the footsteps of their ancestors, they discover the greatest treasure of the past age – a world terraformed and prepared for human life.
But all is not right in this new Eden. In the long years since the planet was abandoned, the work of its architects has borne disastrous fruit. The planet is not waiting for them, pristine and unoccupied. New masters have turned it from a refuge into mankind's worst nightmare.
Now two civilizations are on a collision course, both testing the boundaries of what they will do to survive. As the fate of humanity hangs in the balance, who are the true heirs of this new Earth?

>!
ASIN: B071Y9TTHC · Felolvasta: Mel Hudson
>!
Pan Books, London, 2016
600 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781447273301
>!
Pan Books, 2015
610 oldal · ASIN: B00SN93AHU

1 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Az utóbbi két évből ez a könyv volt az egyetlen űropera, amely nemzetközi értékű díjat tudott besöpörni (Ann Leckie könyveit szándékosan nem számítom valódi űroperának). A leírhatatlan nevű Tchaikovsky mester talán most lendületet ad a kissé elhanyagolt alzsánernek, ez a regény ugyanis a klasszikusok és a modernek rajongóinak egyaránt csemege. Az ember nem is hinné, hogy a két faj közti kapcsolatfelvétel témájából még ennyi új ötletet lehet kihozni.

A beszédes nevű Brin 2 állomáson terraformálással foglalkoznak. De nem egyszerűen csak azért, hogy az emberiség beköltözhessen, és egy újabb bolygót is lelakhasson, hanem azért, hogy a nanotechnológia révén felgyorsított evolúció létrehozzon egy testvérfajt, egy értelmessé emelt állatfajtát. Ámde épp a kísérlet beindítása idején a földlakók úgy döntenek, hogy ideje kipusztítani önmagukat. A magára hagyott evolúciós gépezet pedig olyan útra téved, amelyre a terv kiagyalói nem is gondoltak…
A történet ettől kezdődően évezredeket fog át. Végig követhetjük Portia népének (lásd karc) kifejlődését az ősi ragadozókból, a kultúra és a tudományok kialakulását, és az ösztönökből – vagy épp azok ellenére – kialakuló erkölcsiséget, amely sok dologban különbözik az emberekétől. Ezzel párhuzamosan egy rozzant bárka útját is megismerjük, amelyen az emberiség utolsó túlélői vánszorognak a csillagok között, egy lakható világot keresve. Ahogy az új faj fejlődik, úgy hanyatlanak ők. Tévképzeteik az aranykorról egyszerre megmosolyogtatóak és szánni valóak, és készek újra elkövetni a régi, összeomlott civilizáció minden egyes hibáját.

A könyvben megtalálható a Reynoldsra jellemző, nagyratörő perspektíva, McAuley precíz biológiai tudása és Vinge rendkívül kreatív idegen létformái – azzal a különbséggel, hogy Tchaikovsky szerint az egyes fajok gondolkodása közti szakadékot sokkal nehezebb áthidalni, mint bármely más űropera-szerző könyveiben. Bár az ő idegen lényei a földi génkészletből származtak el, viselkedésük és gondolkodásuk annyira idegen, amennyire egy ízeltlábútól az csak elképzelhető. Emellett újszerű módon dolgoz fel olyan régi toposzokat is, mint például a „teremtővel” való találkozás. (Példaképp egy provokatív gondolat: spoiler) De minden furcsaságuk dacára az olvasó előbb-utóbb elkezd a pókoknak szurkolni.

Végül el kell mondjam, hogy dobtam egy hátast, amikor rájöttem, hogy ezt a könyvet egyformán lehet a szerző fantasy sorozatának (Shadows of the Apt, amely szintén egy „bogaras” történet) antitéziseként vagy ős-mítoszaként is olvasni.

3 hozzászólás
>!
Dubovszki_Martin P
Adrian Tchaikovsky: Children of Time

"A történet az emberi hegemónia csúcsán kezdődik. A Naprendszer diaszpórája már lezajlott, már csak egy lépésre van az öntudatos gépi intelligencia, sőt távoli csillagok felé is nyújtogatja karját az emberiség: csillaghajókon kutat terraformálható bolygók után. Egy ilyen expedíció vezetője, doktor Avrana Kern is, aki egy Föld-típusú bolygót szeretne intelligens élettel behinteni, állatokat felemelni a tudatosság szintjére – egy csapatnyi majom és egy nanovírus segítségével. Ám törekvéseit semmissé teszi a Non Ultra Natura nevű szervezet, amely meg van győződve arról, hogy az embernek nem szabad belekontárkodnia a természet dolgába – tilos istent játszva beavatkozni az evolúcióba. Így az emberi űrben szétszóródott alvó ügynökeik összehangolt támadást indítanak a Naprendszeren belüli és azon kívüli kolóniák és kutatóállomások ellen, aminek a későbbiekben végzetes következményei lesznek.

Kis szerencsével azonban doktor Kern még el tudja indítani a nanovírust és a majmokat tartalmazó modult a bolygó felé, mielőtt hajóját és legénységét sorsára hagyva hosszú álomba merül, várva a kísérlete eredményét. A modul zuhanását azonban csak a nanovírus éli túl, így – többek között – az ugrópók fajt kezdi átalakítani. Ezt követően hosszú-hosszú ideig semmi sem zavarja meg Kern álmát, ám egy napon a haldokló Föld utolsó esélyeként elindított bárkák egyike, a Gilgamesh az ő világa felé téved. Célja, hogy megvesse a lábát azon és új életet leheljen az emberi fajba, felébresztve a raktérben alvó emberek ezreit. (…)

A cselekmény tehát két szálon fut: a hanyatló emberi birodalom utolsó túlélői, illetve a felfelé ívelő arachnid társadalom, amelyek aztán előbb-utóbb elkerülhetetlenül metszik egymást. S ennek a metszetnek olyan kimenetele lesz, amely mind a két faj jövőjét gyökeresen változtatja meg. Ebben rejlik a regény egyik legnagyobb erőssége. (…) Ez utóbbiról rengeteget megtudunk, a kezdeti értelem szikrájától követhetjük nyomon a fejlődést, a hálóból szőtt városokon és a kommunikációs formájukon át egészen az… de nem akarom elrontani a felfedezés élvezetét. Voltak ötletek, amik Clarke és Reynolds leggrandiózusabb jövőképét idézték. A pókok társadalma részletesen kidolgozott és egészen újszerű, hasonlóan idegen az emberiséghez képest, mint Vinge falkalényei, vagy Hamilton primer faja. (…)

Így a két civilizáció több síkon is ütköztetésre kerül: szemben áll a felfelé ívelés a hanyatlással, a növekvő pókok létszáma a csökkenő emberiséggel, a pókok előtt megnyíló egyre több lehetőség az emberek végső esélyével, a részletesen kidolgozott pók-társadalom a képszerűen felvillantott emberi közösséggel. (…)"

Bővebben:
http://szeljegyzet.com/ertekeles/adrian-tchaikovsky-chi…

>!
Via I
Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Hogy ez milyen varázslatos volt! Teljesen beszippantott, minden oldalát imádtam. Amikor nézpontot váltott, minden egyes alkalommal az volt a gondolatom, hogy „neee, maradjunk még itt”, akár épp emberéknél, akár épp pókéknál jártunk. :) Hihetetlen, hogy egy ekkora időt felölelő sztori (aminek a fele nem is emberekről szól!) tud ennyire intim és személyes és iszonyúan, valódian emberi lenni. A vége meg egyenesen meghatott.
Most épp próbálom minden barátomra rátukmálni, hogy olvassák el és aztán együtt fanolhassunk. :D

>!
A_Nagy_Levin P
Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Tchaikovsky gondolt egy nagyot, és nekilátott epikus sci-fit írni. Magyarul Vernor Vinge és David Brin regényei, esetleg Reynolds merül fel előképként (Brin és a felemelés meg is van említve).
A történet két szála közül az egyik a generációs hajón zajlik, az ottani emberek konfliktusait ábrázolja egyetlen nézőpontkarakteren keresztül. A másik szál a pókok evolúcióját mutatja be három, illetve négy szereplővel. Az időbeli távolságok nagyok, a nagyobb fejezetek között néha évszázadok telnek el.
A világépítés remekül megy, a pókok evolúciója, kapcsolata a hangyákkal és más rovarokkal érdekes, ahogy az is, amint felfedezik a környező világot. Van itt vallás, felvilágosodás, kapcsolat egy másik értelmes fajjal, zéró összegű játszma feloldási lehetőségei, szóval izgalmak és kaland.
Illetve az épp nincs. Engem mindig meg lehet venni világépítéssel, ez most is megtörtént. Azonban Brin – bármilyen nehéz is ezt elhinni róla – szórakoztató és izgalmas történeteket írt a Felemelési univerzumhoz. Azok mindig egy-egy kritikus pillanatot emeltek ki és mutattak meg. Tchaikovsky könyvének pontosan az a hibája, ami a könyv alapja: a tablószerűség. Az évszázadokon átívelő plotot nehézkesen lehet követni, a szereplők bábokká válnak az író kezében, a motivációk hiteltelenné válnak.
Mindez elsősorban az emberekre igaz. Az egyetlen nézőpontkarakter eleve szegényes lehetőséget kínál a generációs hajó bemutatására, és az se sikerül jól. Az emberek közül senki sem pozitív személy, akivel azonosulni lehet. Ez kiváló írói eszköz, de nem teszi érdekeltté az olvasót az emberi szál követésében. A pókokkal pedig egyszerűen nem lehet azonosulni. Érdekesek, fejlődnek, de nem sikerül személyiséget adni nekik, ami megfogná az olvasót (beleragadna a pókok hálójába! Pun intended), így aztán a pókok társadalmának kibontása és problémamegoldásaik számomra egy star trek-rész izgalmaival bírtak. Ezzel együtt szívesebben olvastam, mint a generációs hajón lévő emberek szenvedését. Ott a nézőpontkaraktert elrabolják kétszer vagy háromszor, mindenki utálja, mégis vele kellene azonosulni. Tchaikovsky próbál magyarázatot adni arra, miért tekintik másodrendű embernek a többiek, és talán ez az írói eszköz arra, hogy megmutassa, mi a sorsa mindazoknak, akik a faj fennmaradásának kényszerű embertelensége közepette igyekeznek emberek maradni, de ez nem menti a tényt, hogy Tchaikovsky mintha nem tudna cselekményt és tisztességesen végiggondolt, mély jellemeket írni.
Összességében: a remek világépítés nem elég a szórakozáshoz, némi jellemábrázolás és mindenek előtt a sci-fi alapját (is) adó kalandregényeknél elengedhetetlen „cselekmény” is szükséges hozzá. Vernor Vinge itt is jó előkép: első ránézésre vaskos és jó sci-fi, amit alaposabban szemügyre véve kiderül, hogy a valódi megoldások helyett fecseg. De a Tűz lobban a mélyben legalább emlékezetes karakterekkel rendelkezik.

>!
Rileey
Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Rengeteg időt ölel fel a történet, és így is végig izgalmas minden aspektusa. Az, ahogy az emberek új lakhelyet próbálnak találni a Föld pusztulása után, és az, ahogy ezzel párhuzamosan egy félresikerült kísérlet eredményeként intelligenssé válnak a pókok, és saját társadalmat alakítanak ki. És amikor a két szál összeért, ott eldobtam az agyam, annyira beindultak az események.
Azt kell mondjam, jó kis adrenalin löket volt most ez, és nagyon jól esett.

>!
Szilgyo001
Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Hamiltonhoz képest sajnos faék-egyszerűségű a történet, többre számítottam. Cserébe viszont az angol szöveg sokkal bonyolultabb…


Népszerű idézetek

>!
Noro MP

What is it like to be you? A question nobody can step far enough out of their own frame of reference to answer.

7.1 War Footing

>!
Dubovszki_Martin P

That is the problem with ignorance. You can never truly know the extent of what you are ignorant about.

>!
Noro MP

God has apologized.
God has explained that She has previously misunderstood some key elements of the situation, but has now gained a clearer understanding of how things are.
God invites questions.

>!
Noro MP

It was a club. In that sense, it was a quintessentially human thing: a tool to crush, to break, to lever apart in the prototypical way that humanity met the universe head-on.
And how do they meet the world? What does the spider have as its basic tool?
Briefly he entertained the thought, They build.

7.9 Last Stand

>!
Dubovszki_Martin P

How did we ever get so far with so many fools in the gene pool?

>!
Noro MP

It’s a standard signal the Old Empire used for that purpose, intended to be clear, urgent and unmistakable – always assuming you’re even a member of the culture that produced it.

2.3 Enigma Variations

>!
Dubovszki_Martin P

Everything is only information, if you have sufficient capacity to encompass it.

>!
peters P

‘Fuck,’ she said expressively, and then repeated it a few more times, as if taking strength from the word.

523. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Colin Greenland: Take Back Plenty
Gwyneth Jones: Bold As Love
Ann Leckie: Ancillary Justice
Pat Cadigan: Fools
Richard Morgan: Black Man
Geoff Ryman: The Child Garden
Rachel Pollack: Unquenchable Fire
Richard Morgan: Thirteen
Pat Cadigan: Synners
Mary Doria Russell: The Sparrow