Az ​idő gyermekei 36 csillagozás

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Ki ​örökli az általunk teremtett új világot?

Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására.

Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt új Földet.

Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az új Föld birtokosa.

Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek… (tovább)

Eredeti mű: Adrian Tchaikovsky: Children of Time

>!
Fumax, Budapest, 2017
600 oldal · ISBN: 9789634700142 · Fordította: Habony Gábor
>!
Fumax, Budapest, 2017
612 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700074 · Fordította: Habony Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 20

Várólistára tette 174

Kívánságlistára tette 186

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Nemrég, tán egy bő hete gondolkodtam el azon, hogy milyen ritkán adok science fiction regényre öt csillagot. Ami ugye azért rém meglepő, mert elméletileg kedvenc műfajom ez nekem, és elég sokat is olvasok.
Szinte meg is ijedtem – tényleg válságban volna a műfaj? De aztán rájöttem, hogy valószínűleg én vagyok szegény sci-fivel ilyen rettenetesen igényes; hát borzasztó nehéz nekem olyat írni, amit igazán, de minden szempontból tökéletesnek érzek. Na jó, majdnem tökéletesnek, de a világépítéstől kezdve aztán az űrhajókon és a tudományos alapvetésen meg a társadalmi mondanivalókon át egészen a karakterekig meg az izgalmas cselekményig, és még a stílusa is jó, és viszonylag eredeti ötletek vannak benne, és minden. Talán tényleg nincs is ilyen könyv, gondoltam szomorkásan.

Aztán hopp, jött ez Az idő gyermekei című féltégla, és (bár az első 100 oldalt talán néha icipicit mintha untam is volna, bocsánat) úgy a felénél nem volt semmi kétség: erre a könyvre vágytam én évek óta, akkora öt csillag lesz, mint egy generációs csillaghajó, és talán még kedvenc is. (Ez egyébként jelen pillanatban is dilemma tárgya még.)
Mert ez a könyv zseniális. Mert hát a pókok és az ő kis barátaik. A társadalmuk, a kultúrájuk, a nyelvük, a vallásuk, a genetikájuk, a gazdaságuk, a politikájuk, a háborúik, a technológiájuk, ahogy mindez összefonódik, és a fejlődésük íve úgy összességében, ahogy az adott alapokra logikusan ráépül minden változás, ahogy és amiben különböznek mondjuk tőlünk… És mindez olyan fantáziával, arányérzékkel és finom eleganciával megírva, én még mindig nem térek magamhoz.
Az emberi szál sem rossz persze, bár lényegesen kevésbé nyűgözött le (nem adnék rá többet 4.5 csillagnál, hah!), no de amikor a két szál összeér! Na, az a kötet körülbelül negyedik, meglehetősen felejthetetlen csúcspontja – no de tényleg, ha valamiért érdemes sci-fit olvasni, hát az ilyen katartikus élmény-, érzés- és gondolat-cunamikért érdemes.

Szerintem olvassátok. Zseniális könyv.

6 hozzászólás
>!
Dubovszki_Martin P
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Anno A Háromtest-probléma esetében írtam, hogy kevés az olyan könyv, ami újraolvasás során is képes szórakoztatni, de Az idő gyermekei ezek közé tartozik, sőt!

Persze az eredeti kiadásra kedvenc kortárs írom, Peter F. Hamilton ajánlása miatt figyeltem fel – ugyan ez sem garancia a minőségre, hiszen A fekete férfi például nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de a szóban forgó regény még túl is teljesítette azokat! Rendkívül izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy a Fumax tervei között szerepel a magyar megjelenés és persze elő is rendeltem, amint elérhetővé vált ez a lehetőség.

A sztoriról nem sokat írnék, a fülszöveg éppen eleget árul el róla. Az emberi civilizáció csúcsán kezdődő történet hamar az emberiség legsötétebb bugyraiba vezet, hogy aztán arachnid társadalom sosem látott magasságokba törjön. Ez a két szálon futó cselekmény, mely elkerülhetetlenül keresztezi egymást többször is, ugyan nem pályázik hamiltoni magasságokra komplexitás tekintetében, de azért olvastam nem rég olyan számomra értelmetlenül sikeres kötetet, ami ha csak fele ennyire lenne összetett, megérdemelné a sikerét.

Az új édenen fejlődő faj egyedi és a történelmük, társadalmuk remekül megkreált, igaz az őseik miatt nem lehetett annyira elrugaszkodni a valóságtól, mint ahogy pl. Vinge tette a falkalényeivel vagy, ahogy Hamilton tette a prime faj esetében. Számomra a minőségi fokmérők halmazába tartozik az, hogy a könyvvel álmodsz – ez most is megtörént, igaz, entomofobiásként nem volt a legkellemesebb.

Ez a könyv hemzseg a jobbnál jobb ötletektől, bámulatos gondolatkísérlet egy grandiózus hard űroperába csomagolva. Az utolsó fejezetek során pedig már-már clarke-i magasságokba törő jövőkép tárul elénk.

Bővebben: http://szeljegyzet.com/ertekeles/adrian-tchaikovsky-chi…

4 hozzászólás
>!
Bori_L P
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Gondolkozom rajta, hogy idén nem olvasok már több könyvet, ennek úgyse érhet a nyomába semmi sem.

Ezúton is örök élet és ingyen sör hála @Disznóparéj_HVP -nek, hogy rám tukmálta ezt a könyvet. Teljesen igazad volt.

majd talán írok kicsit hosszabban is, ha sikerül pontokba szedni a lelkesedésemet

>!
Fallen_Angel P
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Jó alapötlet, jó kivitelezés, szerettem olvasni a könyvet. Ha két héttel korábban kerül a kezembe, írhattam volna, hogy az év egyik legjobb sci-fije, de így január elején csak remélhetem, hogy idén legalább hasonlóan jókat fogok olvasni.
A sztori egyszerre elgondolkodtató és meglepő; megszokott, egyértelműnek elfogadott dolgokat helyez teljesen új megvilágításba. Amiért nem öt csillag (bár közel jár hozzá): a történet emberi szálát egy kicsit kevésbé szerettem, mint a nem emberit. Sőt, eszembe jutott, hogy esetleg anélkül (vagy kevesebb kétlábúval) milyen lett volna a történet. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a kedvencek listájára fog kerülni.

4 hozzászólás
>!
chibizso
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Az emberiség kidolgozta a bolygóközi utazás technikáját, azonban saját otthonát tönkre tette, ezért felkerekedik, hogy új otthon után nézzen. Ismerős a szenárió, számtalanszor meséltek ilyet más sci-fi írók is. Felmerül a kérdés, hogy akkor miben lesz más Tchaikovsky? A válasz azokban a rétegekben keresendő, amiket a klasszikus sémára rakott. Tchaikovsky fantasztikus (ismerős) idegeneket teremtett, egyszerre lehet izgulni és megmerítkezni a világban, miközben az író egzisztenciális és jövőnket érintő problémákat boncolgat, és még megoldást is kínál ezekre. Csuklóból járt rá az 5 csillag.

Akit bővebben érdekel a véleményem: https://roboraptor.24.hu/2017/12/17/az-empatia-segit-at…

2 hozzászólás
>!
Morpheus 
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Sokan adtak öt csillagot erre a könyvre molyos ismerőseim közül, de igazából engem untatott az emberi rész, amelyből a kevesebb több lett volna, de hát valamit mindig kellett írni a pókfejezet után, ami bizonyítja, hogy az emberiség mennyire gonosz, őrült, eltévelyedett. A pókok evolúciója ötletes volt, látszik benne a fantáziamunka, mégis hiányérzetem volt sokáig. Mert minden alá van rendelve a csúcspontnak, a végének, ahol elájulhatunk a gyönyörtől. Igen, elismerem, ennek volt hatása, ez egy fél csillag plusz, de ez az alárendelés minden egyébre károsan hatott, és ez mínusz kettő. Több könyv is eszembe jutott olvasás közben, Robinson Aurorája, Hal Clement Az elveszett rakétája, Russell Verebecskéje, és az összehasonlításban ha nem is mindig, de bizony alulmaradt ez a könyv.

>!
Interrebi29
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Ez a könyv megérte a pénzét!. Mindenkinek ajánlom. Nem szeretnék semmit írni róla, mert akármit is írék lelőném a poént. Legyen elég az 5 csillag amit adtam és a könyvön található díj, amit az író kapott ezért a könyvért.

>!
agostine
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Várólistás volt nálam, így alig vártam, hogy olvashassam. Talán nem Ezekiel Boone – Kirajzás című könyvét kellett volna előtte olvasnom, mert akkor nem lettek volna előítéleteim. Kb. a könyv felénél sikerült túllendülnöm ezeken. :)
Nem mondanám pörgősnek a könyvet. Lassan, ráérősen bontakozik ki az összes szál. Megmondom őszintén, sokszor lapokig olvastam úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy MIVAAN? Azonban összességében jó könyv, többször olvasós.

>!
Attila_Halász
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Sok jó scifit olvastam már, de ez ott van a legjobbak között. Nagyszerű történet, jó előadásmód. érdekesen játszik az író a cselekményidőkkel. S a vége elgondolkodtató. Valóban ennyire önpusztítóak vagyunk? S mi lenne ha a kooperáció lenne az erősségünk?

>!
István_Zsurovits
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Vannak könyvek, melyeknél már a megjelenést várva jó érzéseid vannak, aztán amikor végre kézbeveszed, a várakozásaid csak tovább fokozódnak, és erre egyetlen gyógyír az olvasás.
Én pontosan így voltam az idő gyermekeivel, és szerencsére nem kellett csalatkoznom.
A történet csodálatos, lenyűgöző és borzasztóan szórakoztató. A fordítás remek, pedig a pókos vonalban lehettek buktatók.
A minap a garázsomban megláttam egy kis pókot, és természetesen egyből Portia lett a neve. Mert a pókok történetfolyama (inkább történelem, sőt, evolúciós történelem) egészen parádés. Itt nagyon elkapta az író egy sci–fi lényegét. Azt éreztem, hogy ez akár történhetne így is.
Az emberi történetszál pedig görbe tükörként mutatja meg hogy az ember mindig ember, képtelen felülemelkedni önmagán.
Amiért nem öt csillag nekem a regény, az a vége: kicsit azt éreztem, hogy az előzőekhez képest kevésbé kidolgozott, túlságosan leegyszerűsített. Habár a vége tökéletes, csak szerintem el lehetett volna jobban is mesélni.
Soha nem fogok a pókokra úgy tekinteni, mint eddig, ezt pedig meg kell köszönjem Adrian Tsaikovskynak.
Simán helye van a kedvencek között!


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

A majmok használata teljesen értelemszerű, természetes első lépésnek tűnt egy új intelligens faj kitenyésztéséhez. Mindenki szerint elég közel álltak az emberiséghez ahhoz, hogy megértsék egymást, mégis elég távol attól, hogy önállóan fejlődhessenek, pontosan ezzel váltak a kísérlet méltó alanyaivá. De miért nem nézhetett a szemükbe?
Most már látja őket. Belenézhet a szemükbe.
Mind a nyolcba.

>!
Dubovszki_Martin P

Ez a baj a tudatlansággal. Sohasem tudhatod igazán, hogy mennyi mindent nem tudsz.

Kapcsolódó szócikkek: tudatlanság
>!
chibizso

A hímek helyettesíthetők, mindig láb alatt vannak, mindig túl sokan vannak.

148. oldal

4 hozzászólás
>!
Dubovszki_Martin P

Hogy juthattunk el egyáltalán idáig, ha ennyi vadbarom születhetett a génállományunkból?

14. oldal

>!
chibizso

A fejlett öntudat és a világ rejtélyein való tűnődés képessége egyáltalán nem szükséges a túléléshez.

55. oldal

>!
chibizso

Az emberek jól értenek a túlszaporodáshoz.

329. oldal

>!
chibizso

Azon kapja magát, hogy az eretnek gondolat szórakoztatja._Bárcsak el tudnánk küldeni neked a saját üzenetünket!_ A Templom erősen ellenzi ezt az elképzelést, de Portia nem először tűnődik el a lehetőségen. Tud róla, hogy más tudósok, még tudós papnők is kísérleteznek azoknak a láthatatlan rezgéseknek a létrehozásával, amelyekkel az üzenet terjed. A Templom nem támogathatja nyilvánosan az ilyesmit, de Portia népe kíváncsi természet, és közülük is azok a legkíváncsibbak, akiket a Templom magához vonz. Elkerülhetetlen volt, hogy a hely az eretnekség üvegházává váljon, és azok gondozzák a legelszántabban ezeket a gondolatokat, akiknek az ortodoxiát kellene védelmeznie.

259-260. oldal

>!
chibizso

Egy-egy ügyesebb hím akár még jutalmat is kaphat a munkájáért. Mások megélhetnek udvarlásból és bókolásból, ami kevésbé megerőltető, de jóval veszélyesebb is egyben.

161. oldal

>!
Diablo853

Az emberiséget egyik legősibb réme várta odakint a terjeszkedése határán, ráadásul űrutazásra készen.

588. oldal

>!
Diablo853

Mi minden történhetett volna másképpen a Földön, ha az emberi agyban kialakul egy aprócska mirigy, amely a többi ember jelenlétében azt súgja: ők is olyanok, mint te, és az empátia láthatatlan, globális hálóját szövi a faj egyedei közé? Megtörténtek volna a háborúk, mészárlások, keresztes hadjáratok és terrorcselekmények?

603.-604. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld
Robert J. Sawyer: WWW 3 – Végzet
Robert A. Heinlein: A Hold börtönében
Ann Leckie: Mellékes igazság
Ursula Poznanski: Erebos
Chris Beckett: Sötét Éden
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Mary Doria Russell: Verebecske