Az ​Éden kapui 8 csillagozás

Adrian Tchaikovsky: Az Éden kapui

Úgy ​hiszed, a Föld biztonságos?…

Lee és Mal, a két jóbarát hobbi-szörnyvadászok. Akkor is éppen különös lényekről szóló mendemondáknak jártak utána a Bodmin-lápvidéken, amikor valami túlságosan is valóságosra bukkantak, és az útról egyedül Lee tért vissza. Most, négy év után az eltűnt Mal váratlanul megjelenik – de hol járt eddig, és mi történt vele?
Dr. Kay Amal Khant, a kormánynak dolgozó fizikust támadás éri, a tettesek kézrekerítésében a titkosszolgálat segítségét kérik. Julian Sabreur, az MI5 ügynöke a nyomozás folyamán rémisztő terepre téved, ahol egy ismeretlen hatalommal és annak félelmetes erejű ügynökeivel kerül szembe. Az egyetlen nyom, amely Julian rendelkezésére áll, egy biztonsági kamera szemcsés felvétele – rajta egy lány, akinek sok-sok éve nyoma veszett a Bodmin-lápvidéken.

Dr. Khan extradimenzionális kutatásai tisztán elméletinek számítottak. De csak addig, amíg véletlenül repedésekre nem bukkant a valóságunkban, amelyeken át más világokra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fumax SF Extra Fumax

>!
Fumax, Budapest, 2021
592 oldal · ISBN: 9789634702054 · Fordította: Galamb Zoltán
>!
Fumax, Budapest, 2021
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701798 · Fordította: Galamb Zoltán

Kedvencelte 1

Most olvassa 11

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 138

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Adrian Tchaikovsky: Az Éden kapui

A könyv kétharmadáig nyűgös voltam az íróra, a történetre, a karakterekre egyaránt. Hatalmas csalódást éreztem, nem egyszer azon gondolkoztam, hogy mi ez a tinihősnős thrilleres, már-már YA történet, amelyben megcsillant időnként valami, de lehúzta a borzalmas minden, amivel körítette, feleslegesen felpuffasztva és felduzzasztva. És vacak és kevésbé vacak sci-fi könyveket juttatott eszembe, még inkább lelombozva. Kényszerítenem kellett magam, hogy miután letettem, újra belekezdjek az olvasásba. Csak azért nem dobtam, mert az író az, aki. Aztán a végére valahogy összerázódnak a dolgok, és kapunk végre valamit a jóból is. Kizárólag csak a vége menti meg a könyvet, ott van minden, mint a karácsonyfán, de nem árulom el, hogy mi. Ha megkérdezné valaki, hogy ezek után ajánlom-e ezt a könyvet, akkor egy félmosolyt, felemelt szemöldököket és felfelé néző szemeket látna. Értelmezze ki-ki ezt, ahogy akarja.

2 hozzászólás
Noro>!
Adrian Tchaikovsky: Az Éden kapui

Pókok?
Polipok?
Azt hiszed, már mindent láttál?
Posztichyánusok.
Trilobiták!

Mi jöhetett volna létre a Földön az eltelt évmilliók során, ha az evolúció nem vár a főemlősökre? Ismerősként tekintenénk olyan civilizációkra, amelyek a többsejtűek / gerincesek / emlősök (a nem kívánt törlendő) kialakulásánál is régebbre vezethetőek vissza? Vagy még idegenebbnek találnánk őket, mint akárhány földönkívülit? (Van ebben valami lovecrafti, hiszen elsőként ő állt elő hasonló ötletekkel. Na persze Howard Philips egyértelműen el is kötelezte magát amellett, hogy ezek olyan szörnyetegek, amelyeket sosem fogunk megérteni. Tchaikovsky sem marad adósunk néhány hátborzongató szembesüléssel – sem a rá jellemző biológiai precizitással – , de a válaszok nála korántsem olyan egyértelműek.)

A regénynek vitán felül a háttér az igazi erőssége. Emerson professzor közbeiktatott előadásai az evolúció(k)ról igazi csemegék, a könyv első felében alig vártam, hogy megszakítsa a cselekményt egy-egy újabb hipotézissel(?) Idővel, ahogy az elmélet fokozatosan beépült a gyakorlatba, az események is kellemesen felpörögtek, az utolsó harmadban pedig egészen lenyűgöző meglepetések sorával álltak elő. A történetszövés jellegét tekintve ez tulajdonképpen a hard SF és a populáris thriller keveréke, amelyben többé-kevésbé hétköznapi szereplők ugranak fejest az univerzum legmélyebb titkaiba. Márpedig ezt a két irányzatot hézagmentesen ötvözni rendkívül nehéz, és alkalmanként óhatatlanul elhajlik egyik vagy másik irányba. Kénytelen vagyok azt is megjegyezni, hogy a főhősök között van egy-kettő, akik nélkül jóval elegánsabb és áramvonalasabb lehetett volna az egész mű. De akkor is telis-tele van Igazzy Tchaikovsky(TM) ötletekkel, amiket muszáj elolvasni.

2 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
Adrian Tchaikovsky: Az Éden kapui

„ Julian ebben a pillanatban nagyon – nagyon szeretett volna hinni Istenben. Nemcsak valamilyen üres anglikán szólamra vágyott, hanem mély, megnyugtató hitre, amiben vigaszt találhatna.”

Amikor Liu A háromtest-trilógiában olyan mesterien becsomagolt űroperának álcázott gyomrost adott nekem, hogy a fal adta a másikat, nos azt hittem engem már nem lehet meglepni.
Tévedtem.
Azzal kezdeném, hogy az írótól most olvastam először. Az írásmód szép, gördülékeny, kellemes, próbálja egy szinten tartani az eseményeket. Nem is volt túlzottan megrázó az első harmad. Elkezdte kibontani a cselekményeket, és azok szépen görögnek is elő a semmiből. Egy eléggé kacifántos történet bomlik elő és egészen lassan. Néhol nagyon hasonlított az „elmesélő mód” Robinsonra, aki mindig mindent elmesél a keletkezéstől a megérkezésig, annak minden mellékágával együtt. Itt azért visszafogottabb a dolog. Az első egyharmad után kezdenek a dolgok megtekeredni és összefonódni.
Tudni kell, hogy csak átszaladtam a hátsó borító szövegén (és az ajánlóén is), így abszolút a borító vett meg engem, ami elképesztően gyönyörű.
A történet egyébként zseniális a maga nemében és érdekes is. Az író szinte egyenként adja egymáshoz a valóság szálait. A köztes elbeszéléseket először furcsának tartottam, aztán szép lassan elkezdett derengeni bennem egy halvány gyanú, majd egyre erősebb lett bennem. Nagyon szépen rakódnak egymásra a történelem, a múlt szeletei. Nem árulok el sok mindent, ha kereken kimondom, hogy ez egy evolúciós sci-fi és ráadásul jó. A teremtés maga, ami kb. százszor van megtekerve.
Az utolsó 100-150 oldal külön megérdemelne öt csillagot, de mivel egyben kellett értékelni… A történet vége pedig egy fantasztikus vesszőfutás.
A szereplőink. Lee és Mal volt a kedvencem és Alison meg Dr. Khan és Kam. Julian és Rove nagyon sótlan lett. Semmilyen. Úgy látom a karakterek lettek a gyenge pontok, bár remélem ez csak most sikerült így, mert szándékozom tovább olvasni az író könyveit.

2 hozzászólás
hopeless_bookworm>!
Adrian Tchaikovsky: Az Éden kapui

Talán kissé bőkezű voltam ezzel a 4 és fél csillaggal, de most épp nagylelkű hangulatban vagyok. A könyv nagyon izgalmasan indul, Mal eltűnésével rögtön berántja az olvasót, de sajnos a történet aztán némileg vontatottá válik, bár a végére felpörögnek az események, a befejezés pedig egyenesen nagyszerű lett. Nagyon érdekesek voltak a különböző világok, és az időnként közbeiktatott tudományos értekezések. Utóbbiak kifejezetten üdítőek voltak, főleg mikor a sztori picit leülni látszott. Na de térjünk át a szereplőkre is, mivel ebben a könyvben elég népes a szereplőgárda. Bevallom én egyikőjüket sem tudtam teljes szívvel megkedvelni, talán pont azért, mert túl sokan voltak ahhoz, hogy árnyaltabban kibontakozhasson a személyiségük. Egy idő után még a különc matekzseni különcsége is abban merült ki, hogy mindenkit szívecskémnek hívott. A főgonosz pasas pedig rettentő sablonos volt. De a könyv utolsó harmada annyira de annyira jó volt, hogy képtelen voltam letenni. A végső csattanó pedig zseniális.


Népszerű idézetek

FélszipókásŐsmoly >!

A filmesek kidolgoztak egy bizonyos kódot a lények mozgására, amely egyfajta ősi nyugtalanságérzetet hivatott felébreszteni. Lee már minden formáját látta azokban a hamisított videókban. Olyasmit kell készíteni, ami túlságosan hasonlít az emberihez, hogy feszengés nélkül elviseljük; olyasmit, ami hirtelen, iszkoló mozgásba lendül, akár egy pók.

25. oldal

Noro >!

Mi a helyzet akkor – várjátok ki a végét! –, ha az óriási, űrjáró trilobiták civilizációja mégsem alakult ki? Tudom, hogy nehezen hihető, de kérem, képzeljük el!

76. oldal (Közjáték: A filozófusok)

Deidra_Nicthea IP>!

– Kínai – közölte. – Hoisin szósz, bordáskel, valami izé, meg babcsíra.
– Valami izé – ismételte lelombozva Alison. – A kedvencem.

108. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
Ian McDonald: Brasyl
Yoon Ha Lee: Vezércsel
Blake Crouch: Sötét anyag
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága
Dan Abnett: Ravenor, a kívülálló
George Orwell: 1984
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Dan Abnett: Anarch
Karen Traviss: Színvallás