A ​Föld szilánkjai (Végső Architektúra 1.) 88% 57 csillagozás

Az kölcsön kapott könyvek közül ezt kaptam elő elsőnek, és be is faltam. És jó volt. És mégis, csalódott vagyok. Mi az, hogy „csak” jó??? Ennek marha jónak kellett volna lennie, de ezt a szintet nem érte el. Amúgy meg van benne mindenféle lény, van is jelentőségük, de itt azért elsősorban az emberek vannak a középpontban. Igaz, hogy van közöttük mindenféle, olyanok is, akik emberek, de… És kapunk egy hm… egy kvázi térség űrhajót, hasonlóan vegyes legénységgel. Sőt! Hiába, a jó az jó, de nem marha jó. Ennek ellenére várom a következő részt, amiben biztos vagyok, hogy sok-sok PAC MAN-nal fogunk találkozni. Jajaj.
C ¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Kicsit szégyellem magam a pontszámom miatt, az az igazság.

Kiválóan nagyszabású, űroperás világépítés, térben, időben lenyűgöző, nagyívű – pipa.
Megfelelő mértékben komolyan vehető kvázi-fizikai és kvázi-biológiai alapok – pipa.
A szerzőhöz méltóan átgondolt, kidolgozott, érdekes, nem szokványos külföldi… izé, akarom mondani földönkívüli entitások – pipa.
Érdekes cselekmény konfliktussal, valódi tétekkel – pipa.
Megfelelően kidolgozott, hiteles karakterek érdekes dinamikával – pipa.
Rengeteg esemény, akció, pörgés, izgalom – pipa.
Nyilván tök korrektül meg is van írva, Tchaikovsky nem kezdő, nem is béna, szeretjük is.

Minden SF olvasó nedves álma, de tényleg.
Én meg olyan rettentően, de tényleg nagyon untam.
Nem is értem.

(Létezik már hivatalos magyar Tchaikovsky rajongói klub? Ha nem, akkor gyorsan megyek, és alapítok egyet.)

Mi történik, ha fogunk egyharmad résznyi Star Warsot, összekeverjük egyharmad adag lovecrafti borzongással, hozzáteszünk még ugyanennyit Reynolds megalomán történetvezetéséből, és megfűszerezzük egy kis Asimovval?
Valami hiba nyilvánvalóan becsúszik a mátrixba, mert egyetlen állatcsoport sem kap különösebb (oké akármilyen ) szerepet ebben a sztoriban. Tudom, azok a fránya olvasói elvárások… de most mit csináljak, ez volt a tizedik Tchaikovsky könyvem, és eddig mindegyikben kiemelt szerepet kapott valamiféle ízeltlábú, puhatestű vagy négylábú állat. Némileg csalódott vagyok. off

Na, de miután ezen túlteszi magát az ember (másoknak biztos könnyebben fog menni, mint nekem), fejest ugorhat ebbe az amúgy nem túl szívderítő világba, ahol az emberiség már rég kirajzott, a más fajokkal való kapcsolatfelvétel már rég megtörtént, és összességében elmondható, hogy az emberek természete nem sokat változott a mai naphoz képest. Hosszú távon még a holdnyi méretű Építészek sem tudták összekovácsolni az emberiséget, spoiler. Űroperáról lévén szó a sztori nagy részében különböző űrutazásokon, űrhajókon és űrállomásokon találkozunk nézőpont karaktereinkkel. Már csak azért is, mert a nevezett karakterek egy része Luke Skywalkert és Han Solót megszégyenítő hatékonysággal keveredik mindenféle balhéba, ha egy bolygóra teszi a lábát.

Tchaikovsky most is villogtatja a – szerintem – zseniális világépítői képességeit, de nem kell aggódniuk azoknak sem, akik inkább a cselekményre esküsznek. Az én ízlésemnek néha már kicsit túl sűrűn is követték egymást a bunyózások és az elpusztíthatatlan entitások, és először nem tudtam mit kezdeni a Megnevezhetetlen És Leírhatatlan Hátborzongató Jelenléttel sem (de ezzel egy idő után megbarátkoztam, már ha használhatom ezt a kifejezést, és most már kifejezetten kíváncsi vagyok, hova fog kilyukadni ez a szál). Összességében én kevesebb újszerűséget találtam benne, mint a szerző korábban olvasott műveiben, de űroperának korrekt, és azért az is elárul valamit, hogy egy hét alatt elolvastam majdnem 600 oldalt. Várom a következőt!

Tchaikovsky első magyarul megjelent könyvével elérte, hogy akármit is ír, azt megvegyem és elolvassam, de újabban egyre inkább kezdem megkérdőjelezni ezt az elhatározásomat. A szerző továbbra is remekül ír, de…

… A Föld szilánkjai mintha innen-onnan összekapargatott töredékekből lenne összeragasztva, és az összkép messziről nézve hiába tetszetős, közelebbről, alaposabban megvizsgálva már látszanak a hézagok, repedések, a ragasztó. Van a Parthenon, genetikailag módosított, tartályokban tenyésztett női szuperkatonák, harcos angyalok. Rettentően hasonlítanak a Warhammer 40000-ből az Adepta Sororitasra. A galaxisban az utazás leggyorsabb módja a nemtérpályák használata, amiken csakis érző fajok tagjai tudnak navigálni, a gépi eredetű intelligenciák nem. Bent olyan entitások léteznek, amik valószínűleg Cthulhu és sleppje évfolyamtársai voltak a szörnyképzőben. Mintha már ilyet is láttam volna, csak nem a pszíkerek és a warp a Warhammer 40000-ből? Az egyik hatalom a könyv világában a Hegemónia, ami fajtól függetlenül mindenkit szívesen lát a soraiban, nem háborúzik, a helyén hagyja a korábbi vezetőket, mindössze néhány apró szabály betartását kéri, és a nagyobb jó nevében cselekszik. Csak nem némi hasonlóságot lehet felfedezni a taukkal a Warhammer 40000-ből? Jó, nincsenek orkok, de mindent felzabáló, rovarszerű lények éppenséggel akadnak, bár velük lehet egyezkedni, nem pusztítanak el azért mindent, ami az útjukba akad.

A fenti lista természetesen erősen szubjektív, biztosan száz másik könyvet és univerzumot lehet találni, ahonnan Tchaikovsky elemeket kölcsönzött. Nincs ezzel baj, rémlik valami olyasmi a középiskolai irodalomórákról, hogy egyszer valaki kijelentette, az irodalomban már mindent megírtak, azóta csak ugyanazokat a témákat másolják és dolgozzák fel újra. De lehet ezt jól is csinálni, és kevésbé jól. Most inkább kevésbé jól sikerült, mint @pat is megjegyezte, megvan itt minden, ami szem-szájnak ingere, ami miatt szeretjük a szerzőt, de valahogy mégsem az igazi. Azért még kérem a következőt.

Úgy érzem a sorozatban elég nagy a potenciál.
Kezdő kötetnek megállja a helyét, elég sok mindenbe belekezdünk, van is rá lehetőség 558 oldalban.
A fő vonal mégis a Keselyűisten legénységének kalandjai különbnél különb karakterekkel. Elsőre tényleg csak egy nagy kalandokkal teli sci-fi akcióregénynek tűnik, azonban itt is ringbe állítja az emberiséget kedves Adrian.

A Közvetítők aka Közvik a nemtér navigátorai óriási kulcsszerepet játszanak a regényben (sorozatban) és ezzel kapcsolatban rengetek jól kihasználható nyitott kérdést kapunk, amikről nagyon szívesen megtudok majd többet a további részekben.
Ilyen például az Építészek, mint entitások munkásságainak az okai, a Pantheriek „készítése”, mint téma is még bőven kifejtésre kerülhetne.
Nem igazán éreztem laposnak sehol a könyvet/történetet, folyamatosan akcióból akcióba vagyunk, ha éppen nem akkor politizálunk. Talán emiatt nem 5* nálam, kissé tömény volt már a végére, de mindenképpen élvezhető.

Részemről ugyancsak 4/5, de mindenképpen ajánlott.

Azt hittem az első hatvan oldal után, hogy abbahagyom: túl sok szereplő, zavaros történetszál. Nem vagyok finnyás, Steven Eriksont nehéz ebben felülmúlni, és ő az egyik kedvencem. Aztán lecsillapodtam, és elolvastam a könyv végén a jegyzéket, hogy ki, mikor, hol… sokat segített az idővonal, és szépen sikerült belerázódni.
Tetszett a nemtérben megtapasztalható tudatállapot leírása, hátborzongató volt, azt hiszem, sosem fogom elfelejteni. Tetszettek a politikai intrikák, ecce homo: egy lépésnyire állunk a kihalástól, de akkor is a politikai iszapbirkózást, hatalmi harcot nem vagyunk képesek abbahagyni. Tetszett, hogy a szereplők árnyaltak, fejlődnek.
Van pörgő cselekmény is, és
nincs bicskanyitogató függővég, noha a lényegi gubanc nyitott marad: hogy kik, és miért teszik amit tesznek, mik a végső indítékok, azért megpihen annyira a cselekmény, hogy hajkitépés nélkül tudjam megvárni a következő részt.
Fél csillag levonás a fordításért. Kicsit nyersnek éreztem, de gondolom, a határidő szoros lehetett.

Jó kezdés! Izgatottan várom a folytatást.

Remek példája annak, hogyan kell egy nagyívű történetet elkezdeni, miközben saját jogon is elmesélnek egy izgalmas kalandot. Így egyszerre megvan valaminek a lezártsága, ugyanakkor nyitány is, amivel majd lehet haladni tovább.

A történet viszonylag egyszerűen indul, aztán majd egyre bonyolódik. Az emberiség a véggel néz szembe, mert feltűntek az Építészek, akik a bolygókból halálos műalkotásokat készítenek. A Közvetítők képesek megmenteni a fajt – olyan emberek, akik telepátiára képesek gépekkel, máshogy érzékelnek.
Jó pát évvel később egy egykori katonanő, Vigasz kapja a feladatot, hogy győzze meg a Parthenonhoz való csatlakozásról a Közvetítőt, Idrist, akivel együtt dolgozott a háborúban, majd gyengédebb szálak is szövődtek közöttük. Vigasz fel is kerül a férfi hajórára, de nem lehet felkészülve arra, amibe majd ott keveredik az egész legénység.
Igazság szerint kár is sokat mesélni róla, mert Tchaikovsky jó érzékkel hozza a fordulatokat. A cselekmény különben is pörög, tele van űrkalanddal, de nem egyszer hoz egy olyan elemet bele, ami nagyon sok mindent más megvilágításba helyez. Ezeket meg bűn lenne előre elmesélni.

Azt viszont le merem írni, hogy mennyire profin építi a világot. Megmutatja, a közös ellenség hogyan fogta össze az emberiséget, majd az eltelt évtizedek milyen hatalmai struktúrákat és konfliktusokat szültek. Birodalmak vannak, különféle érdekek csapnak össze, és nem egyszer találkozunk olyan személlyel is, akit a puszta hatalma zsarnokká tesz, és a maga érdekei mindent felülírnak a számára. Rendszereket, társadalmakat vázol és ezeknek az együttélését. Érthető, szórakoztató és szerintem nagyon emberi is. Ahogy a közös ellenfél ellen össze tudnak fogni, aztán egymásnak esnek. Ahogy az erősebb elnyomná és kihasználná a gyengébbeket. De a szerző még ennél messzebb is el tud menni eggyel, mert azt a témát is bedobja, hogy a jót akaró rendszerek is milyen veszélyesek lehetnek, hogy az idealizmus is milyen gyilkos lehet.

Tchaikovsky képes több szereplőt is értelmesen mozgatni, és a legénység tagjait folyamatosan árnyalja és hozza közelebb. A kiemelt szereplők Idris és Vigasz, de társakat és ellenfeleket ad nekik, ők is egy nagyobb rendszer részei.

A konfliktusokról nem tudnék úgy írni, hogy egy-egy csavart ne említenék, így megmaradok annyinál, hogy az is több szintű. A legénység mindennapi életében is vannak egymásnak feszülések, de itt eljutunk egészen a világ sorsát meghatározó nagy ellentétekhez is. Izgalmas, sokszínű ez is.

Az utóbbi időszakban több ilyen 'űrhajó legénységét követjük a kalandokon át' történetet olvastam, így néha nekem sok is volt. De Tchakovsky határozottan a legjobb szerzők közt van, aki a cselekményt és a mondanivalót is jól adagolja. Én várom a folytatást.

Adrian Tchaikovsky, szóval nem volt kérdés, hogy könyvhét első napján felbukkanok a Fumax kiadó standja előtt, hogy beszerezzek magamnak egy példányt.

Egy olyan háború utáni világban járunk, amiben már rég megtörtént az első idegen fajjal a kapcsolatkötés és együttélés, elpusztult a Föld (!) és az emberiség szétszóródott a galaxis különböző bolygóin. A háború miatt, génmanipulációval megalkotott harcos angyalt és egy agysebészet által felfejlesztett Közvetítőt követünk utuk során 50 évvel később.

Űroperához illően sokkal grandiózusabb, mint Tchaikovsky bármelyik előző könyve. Az első 50 oldalon annyi fajjal, nemzettel, hittel, szereplővel találkozunk, hogy beleszédülünk. Nem csoda, hogy a könyv végén helyet kapott egy szójegyzet, fajmeghatározó és egy idővonal is. Tchaikovsky azt csinálja, amihez a legjobban ért: világot épít.

Az író másik nagy erőssége a könyvei lezárása. Számomra viszont itt a könyv vége nem volt annyira katartikus, mint mondjuk Az idő gyermekei vagy Az Éden kapui-ban. Sokkal inkább az volt az érzésem, hogy egy hatalmas, 1200 oldala Űropera első részét kaptuk kézhez.

A 2021-es Goodreads Choice Awards Sci-fi kategóriájában indult és kikapott, mind az abszolút győztes A Hail Mary-küldetés-től, mind Klara és a Nap-tól (utóbbit kereken egy éve ezen a napon olvastam ). Ugyan műfajon belül is nagyon más mindhárom könyv, most már értem és kicsit jogosnak érzem. Idén májusban készült el az Űropera folytatása, meglátjuk, hogy teljesít az idei versenyben. Afelől nincs kétségem, hogy azt is el fogom olvasni.

Recenzió a Lángolón:
https://langolo.hu/adrian-chaikovsky-a-fold-szilankjai-konyv/…