Folyók ​és sziklák szörnyei 4 csillagozás

Az Iron Maiden őrült pecása
Adrian Smith: Folyók és sziklák szörnyei

Önéletrajzi művében az Iron Maiden legendás gitárosa egészen új oldaláról mutatkozik be. Adrian gyerekként lett a pecázás szerelmese, amikor Kelet-London feltöltött bombatölcséreiben horgászott gőtékre és pikókra, majd apjával sügérekre lestek a Grand Union csatorna vízében. A története azonban nem a szokványos módon folytatódott. Az ifjú, lelkes horgász minden idők egy legsikeresebb heavy metal bandájának szólógitárosa lett, bejárta a világot, és rajongók milliói előtt lépett fel. A lelke mélyén azonban megmaradt horgásznak. Bármerre járt, mindenhová magával vitte a felszerelését, és a szabadnapjait a vízparton töltötte. Az évek során számtalan nagy halat fogott, és elképesztő kalandokba keveredett.

Eredeti cím: Monsters of River and Rock

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Trubadúr, Budapest, 2021
288 oldal · ISBN: 9789634795674 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 5


Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Cukormalac>!
Adrian Smith: Folyók és sziklák szörnyei

Adrian Smith: Folyók és sziklák szörnyei Az Iron Maiden őrült pecása

Több, mint négy évtizednyi jelenlét a zene világában, grandiózus látványvilágú koncertek, óriási turnék, jelentős, sokak számára ízlésformáló, az idők során klasszikussá érett lemezek, és megszámlálhatatlan remek koncert: ez az Iron Maiden, ami történetesen a kedvenc metalzenekarom, így nem volt kérdés, hogy amint csak lehet, lecsapok Adrian Smith gitáros életrajzi kötetére. Tudtam, hogy nem egy zenekari biográfiát kapok, úgyhogy fel voltam készülve a rengeteg horgász szakkifejezésre és tóparti történetre, viszont egy pillanatig sem volt unalmas a kötet, hála a fő csapásirány sztorijai közé ékelt zenés közbevetéseknek. (Belátom, hogy ezek nélkül kevesebb lenne a csillag is. Túlságosan imádom a Maident, na…)

Ahogy Bruce Dickinson a repülés megszállottja – és csak most esik le, mennyire rossz szóvicc ez, hirtelen bele sem gondoltam… –, úgy Adrian barátunk a horgászatért van oda, mint ez már rögtön az első fejezetekben kiderül. (Steve Harris basszer tudtommal még nem fedte fel, mivel foglalkozik szívesen szabadidejében, de simán elképzelhető, hogy előszeretettel barkácsolgat a kerti műhelyében, vagy fújkál lufiállatokat gyerekzsúrokon. Na jó, ez utóbbi talán egy kissé már elrugaszkodott gondolat volt…) Talán az Ő hobbiját illetően is a megszállottság a lehető leginkább helytálló kifejezés. Hiába tűnik egy visszahúzódó, alapvetően szimpatikus fickónak csinos feleséggel és három felnőtt gyerekkel, a vízparton megőrül, szinte már nagyobb fenevaddá válik, mint a zenekar ikonikus kabalafigurája, Eddie. (Itt és most muszáj azért megjegyeznem, mennyire kiváló gitárosnak tartom. Nélküle nem születhettek volna meg olyan szerzemények, mint a 2 Minutes To Midnight vagy a Wasted Years, és ez még csak a nyolcvanas évek két alapvetése. Amit a színpadon művel, illetve a Richie Kotzennel közös projektben, az remélhetőleg sok pályakezdő számára bír inspirációs erővel.)

Ami pedig igazán lehengerlő, hogy hiába a sokszor feszített tempójú turnék, melyek akár Amerikától Ausztráliáig is felölelhetik a térképet, ez a pasas rendre magával viszi a horgászfelszerelését. Ha kell, az egész éjszakát a parton tölti, technikás beetetéseket alkalmaz, folyamatosan kutat újabb lehetőségek után – maximálisan a dolgok ütőerén tartja figyelmét. Habár a technikai részek cseppet érdektelenek voltak helyenként (laikusként aligha élvezhetőek), a szenvedély és stílus nagyon sokat dobott az élményen.

Szóval aki egy Iron Maiden-sztorikba ágyazott önéletrajzot vár, azt ki kell ábrándítanom, eltántorítani azonban egyetlen érdeklődőt sem tisztem egy kellemes könyvélménytől. Együtt kalandozhatunk csodás tájakon, átélhetjük, milyen több kilós fenevadakat (még véletlenül sem a tripla 6-os számmal) kifogni és örökké emlékezni ezekre az élményekre. A stílus kifejezetten kellemes, laza, mégis összeszedett, könnyed módon olvasmányos is, s bár a világot nem fogja megváltani, nem egy véletlenszerű töltelék a zenész-könyvek között. Sokkal inkább egy kiemelkedő, máshoz nehezen hasonlítható darab, ami a hozzám hasonló rajongók számára minden bizonnyal igazi csemege lesz.

>!
Trubadúr, Budapest, 2021
288 oldal · ISBN: 9789634795674 · Fordította: Illés Róbert
1 hozzászólás
Venku501>!
Adrian Smith: Folyók és sziklák szörnyei

Adrian Smith: Folyók és sziklák szörnyei Az Iron Maiden őrült pecása

Én elég nagy Maiden rajongónak érzem magam, gyerek koromtól kezdve. Sikerült két koncertjükre eljutnom ami életre szóló élményt jelent nekem.
Éppen ezért ezt a könyvet kötelező darabnak éreztem még akkor is ha nem vártam tőle túl sokat.
Mondanivalójában a horgászaté a főszerep. Hát én nem vagyok horgász, bár a halat nagyon szeretem. Adrian a horgász kalandjait túlzott részletességgel tálalja, gondolok itt a felszerelésének pontos összetételére. Ezek egy laikus számára nem mondanak túl sokat. De sebaj, erre számítottam, de neki sikerült ezt is érdekesen tálalnia. Amire pedig szintén számítottam , jól kombinálta a kalandjait a Maidennel és a magánéleti sztorizgatással.
Mindenképpen érdekes volt.


Népszerű idézetek

Cukormalac>!

Nos, a kora reggelekkel az a baj, hogy túl korán kezdődnek…

(209. oldal, A nagy compó nyomában - Helikon / Trubadúr, 2021)

Adrian Smith: Folyók és sziklák szörnyei Az Iron Maiden őrült pecása

Kapcsolódó szócikkek: reggel
Cukormalac>!

Mivel velem is apám szerettette meg a pecázást, alig vártam, hogy magammal vihessem a fiamat, Dylant a vízpartra. Bár mindig szívesen velem tartott, a horgászat nem szippantotta be annyira, mint engem gyerekként. Talán az az oka, hogy más nemzedékhez tartozunk. A mai gyerekeknek túl sok minden vonja el a figyelmét, főleg a számítógépek.

244. oldal, Pecázás barátokkal és a családdal - Helikon / Trubadúr, 2021

Adrian Smith: Folyók és sziklák szörnyei Az Iron Maiden őrült pecása

Kapcsolódó szócikkek: horgászat · számítógép
Cukormalac>!

Dylant sokkal jobban érdekelte a másik szenvedélyem: a zene. Mivel a ház tele volt gitárokkal, dobokkal, basszusgitárokkal, amikor felnőtt, egészen jól elboldogult velük. Főként a produkciótervezés és a keverés érdekelte, ezért amikor betöltötte a húszat, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy belekóstoljon a roadok életébe. Így hát 2009-ben velem tartott a Maiden Somewhere Back in Time turnéján. Utólag úgy gondolom, talán túl korán dobtam a mély vízbe. A roadok élete kemény. Amint felkelnek, kint kell lenniük a helyszínen, azután a koncert után mindent összepakolniuk, mielőtt hajnalban felszállnának a buszra, hogy útnak induljunk a következő fellépésre. És ez így megy három hónapon át. Mindenesetre azt gondolom, Dylan így is tanult egy-két dolgot, ha mást nem, legalább azt, hogy nem akar road lenni.

245. oldal, Pecázás barátokkal és a családdal - Helikon / Trubadúr, 2021

Adrian Smith: Folyók és sziklák szörnyei Az Iron Maiden őrült pecása

Kapcsolódó szócikkek: koncert · zene

Hasonló könyvek címkék alapján

Duff McKagan: It's so easy
Elton John: Én
Marie Fredriksson – Helena von Zweigbergk: Listen To My Heart – Hallgass a szívemre
Phil Collins: Mindhalálig
Presser Gábor: Presser könyve 2.
Antal Imre: Pami
Paul Stanley: Tükörkép reflektorfénybe zárva
Michael Jackson: Holdséta – Moonwalk
Vásáry Tamás: Üzenet I-II.
Andrew Lloyd Webber: Maszk nélkül